Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-13 / 110. szám
1993. május 13., csütörtök Szolnoki Extra 7 Amerikából jöttem... Nagyon szívesen maradtam volna még Szolnokot szép emlékként szeretném meghagyni Lázár Balázs, a rejtőzködő költő Tóth Oliver jelenleg a Verseghy Ferenc Gimnázium diákja - már nem sokáig.- Amerikában születtél?- Nem, itt, Magyarországon. Dunaújvárosban.- Hogy kerültél éppen Amerikába?- Kiszöktünk. Akkor még szökni kellett, igen.- Miért mentetek el?- Nem tudom, mert itt szuperül éltünk. Apukám külföldön dolgozott egész életében, nagyon sokat keresett.- És miért jöttél vissza egy évre?- Csak tanulni meg a szerelem miatt. Beleestem egy lányba.- A Szolnok Évkönyvébe írtál erről a városról.- Igen, akkor még nem, de azóta megszerettem. Az emberek miatt. Teljesen mások, mint Amerikában. Ott úgy van, hogy van egy kis szűk csoport, csak a tagjai haverkodnak egymással, másokkal nem. Itt meg lehet állni az utcán beszélgetni emberekkel, akkor is, ha nem a közvetlen baráti körökhöz tartozik. Itt rengeteg szeretet kaptam, ami onnan nagyon hiányzik.- Mi a különbség Szolnok és Seattle között?- Seattle jóval nagyobb, több az iparterület és a kertváros, és jóval tisztább is.- Milyen tanuló voltál az ottani iskolában?- Kitűnő. Illetve 3,9. Nálunk a 4 egész volt a legjobb.- Lelki megrázkódtatás volt neked tudomásul venni, hogy itt a Verseghyben bizony nem te vagy az első?- Aáá. Tudtam, hogy mire számíthatok.- Az amerikaiak szabadabb emberek, mint a magyarországiak?- Igen, sokkal. Alkohol meg ilyesmi ilyen idős korban nincs. Huszonegy éven alul nem mehetsz bárba meg kocsmába, viszont tizenhat éves koromban kaptam autót, sokan voltak még így, és iskolai szünetben mehettem Kaliforniába, amikor akartam.- És itt vannak korlátok?- Á, nincsenek már. Ez is kapitalista oszág.- Mi leszel, ha nagy leszel?- Polgármester.- Úgy tudom, itt akartál maradni.- Igen, szerettem volna, nagyon tetszik, mert itt is szabad vagyok. Annyiban nem, hogy nincs kocsim. Nincs annyi lehetőség, mint Seattle-ben, de mégis, ami nagyon vonzó, a sok szép lány. Tóth Oliver, Seattle-ből- Tényleg? Mi a különbség az amerikai és a magyar lányok között?- Az amerikai lányok dagadtak és buták. A magyar lányok pedig szépek, okosak és csinosak. Én imádom, ha okos egy lány.- Milyen iskola a Verseghy? Jó oda járni?- Nagyon. Szuper.- Hogyan vélekednek szerinted a polgárok a Verseghyről?- Hogy a legjobb. És kompetícióban van a Vargával.- Szerinted egészséges dolog ez a rivalizálás?- Igen, kell ez. Ez izgalom! És közben van barátság a Varga és a Verseghy között, meghívtam én is őket buliba, és nagyon jól éreztük magunkat, ott volt a Keró meg Bartusek is, és gondolom, mindenki megőrizte ezt az élményt.- Engem mégis nagyon izgat, hogy mi kapott meg téged ebben városban, hogy itt akarsz maradni?- Nem tudom. Komolyan mondom, nem tudom. Mert büdös, a levegő szennyezett, fejletlen, viszont szépnek szép. Csak hát ráférne egy kis tisztítás. Meg az tetszik benne, hogy kicsi, és lábbal be lehet járni.- Miért nem tudsz itt maradni?- Az érettségi miatt. Nekem Seattle-ben kell érettségiznem. Jelentkezem majd egyetemre is, de csak a diplomáért. Ingatlanügynök szeretnék lenni, abban rengeteg pénz van. Van kinn egy zenekarom, egy magyar srác is játszik benne, Magyarországon csinálunk majd klipet, magyar nyelvű feliratokkal. Mert én magyar vagyok itt is, ott is.-bg„... valaki készülődik” - írta Matuz János, a Szigligeti Színház dramaturgja Lázár Balázs nemrégiben megjelent verseskötetében ajánlásként. A fiatalember a Varga Katalin Gimnázium tanulója - még. Munkatársunk a Tisza-parton beszélgetett vele (a magnószalag a madárcsicsergést is rögzítette, amit sajnos nem tudunk tolmácsolni).- Mi jut eszedbe, ha azt mondom, felvételi?- Először is az, hogy már volt egy sikerélményem, ugyanis jelentkezz tem a Színművészeti Főiskolára és az első rostán már átjutottam. A jelentkezési lapomat pedig az ELTE töténelem-szociológia szakára adtam be. Nagyon bízom benne, hogy a második rosta is csak-csak sikerül majd, mert ilyen rétegben szeretnék elhelyezkedni, valami olyan témakörben, hogy színház. És hát a versek. Ez alatt értem a versírást és a versmondást. Én érzem magam a versek szerelmesének.- Olvasva a kis kötetedet, úgy gondolom, hogy téged már nem a grund és a foci foglalkoztat, viszont feltűnt, hogy a szabadság hiányzik belőle.- A szabadság egy viszonylagos dolog, sokan visszaélnek vele, anarchisták, ilyesmi. De ha történelmi példát hozhatok, nekem gróf Széchenyi István a példaképem. O azt mondta: szabadság lehet rend nélkül, de rend nem lehet szabadság nélkül. Számomra a belső szabadság a fontos, amit én alakítok ki, és aminek senki kívülről nem tud határt szabni. így én önmagamat korlátozom bizonyos dolgokban.- A gyerekkorod, gondolom, nem volt ilyen.- Öt-hat éves koromig nem Szolnokon, hanem egy kis faluban laktunk, nekem elsősorban búzaföldek, napsütés jut eszembe, azt hiszem, boldog gyerekkorom volt. Ez persze közhely, mert majdnem mindenki ezt mondja, de tényleg úgy érzem.- A vágyódás iránta erős, legalábbis a verseidben ez érződik.- Van olyan, hogy egy héten többször is eszembe jut, milyen jó lenne még gyermeknek lenni, mert akkor szabad voltam, mind belsőleg, mind külsőleg. És az iskolában eltöltött négy évre visszatekintve is, itt hagyok jó barátokat, és tényleg fájdalmas innen elmenni, merthogy én egy érzékeny ember vagyok.- Akkor bizonyára ez a város is hat rád. Milyennek találod, hogy érzed magad itt?- El szeretnék innen kerülni, világot látni.. . szűk kör ez nekem. Szolnokot úgy szeretném meghagyni, mint egy szép emléket, mert nem tudnám itt elképzelni az életemet, valami más kell. Ki akarok próbálni sok mindent, szélsőségek közé tenni magam, és aztán középútra térni, mint Horatius.- Ezt hogyan valósítod meg?- Az ösztöneimre hallgatok. Viszont természetesen, ha átmentem már egy hibán, egy buktatón, akkor azt már még egyszer nem teszem meg.- Matuz János nagyszerűen megfogalmazta ajánlásában a köteted elején, ...harsánynak induló gesztusok..., menekülésre mindig kész mozdulatok. Ez egy vallomás, amit eddig titkoltál, vagy az életben is ilyen vagy?- Igen. Menekülős, félénk.- Nem kapod magad néha azon, hogy hoppá, most gőgös voltál?-... de. De ez a gőg azt hiszem, nem a természetem, hanem dac, ami talán abból fakad, hogy nem értenek meg, akkor jön egy védekező effektus.- Milyen vargás diáknak tenni?- A Vargával is úgy vagyok mint Szolnokkal. Jó volt, szép volt, fantasztikus volt. Sok barátot szereztem, meg is szeretném őket tartani.- Jutnak el hozzád a városból vélemények az iskoládról?- Azt hiszem, csak szélsőséges vélemények vannak a Vargával kapcsolatban, van, aki nagyon utálja, van, aki nagyon szereti. Szerencsétlen dolog, hogy a vargás utálja a verseghyst, ez egy játék, komolyan venni szerintem hülyeség.- Egy kicsit térjünk vissza a szabadságra. Három-négy évvel ezelőtt ez a fogalom még különösen fontos volt, annak ellenére, hogy egy keserű forradalmat éltünk meg. Előttem úgy tűnik, hogy ma már az embereknek nem ez a legnagyobb gondjuk, mégis, nem gondolod, hogy ezt az értéket folyton szem előtt kellene tartanunk?- Ma Magyarországon a .szabadságelvű társadalmat próbáljuk kiépíteni, amelyre a legjellemzőbb példa Amerika. Európa viszont jellegzetesen közösségi elvű, így inkább a szabadságunkat feláldozzuk, hogy biztonságban érezzük magunkat itt, Kelet-Közép-Európában. A gondolkodásmódunknak kell megváltoznia ahhoz, hogy megtaláljuk a szabadság és a közösségi elvű társadalom közötti üdvös utat. B. G. Magán-rendelőintézet nyílt Szolnokon „Egy kicsit megbolondultunk, és megcsináltuk” A Hetényi Géza Kórház néhány orvosa gondolt egyet, és a Baross utca 18. szám alatt megvásárolt egy két és fél szobás lakást, amely hétfő óta már magánk-rendelőintézetként várja a betegeket. Az orvosok a kórház alkalmazottai maradtak, nem adják fel állásukat, de szeretnének valami újat, értelmeset csinálni. Állandó munkahelyükön „a jelenlegi szisztémában erős a tehetetlenségi nyomaték”, és félő, hogy a magyar egészségügy - mely a világon most az utolsók között áll az ellátás színvonalát tekintve -, hogy az állam elveszíti azt a szellemi erőt, amely két lábon jár a műtőkben és kórtermekben. Nyugaton például egy orvosnak egyszerűen nem szabad dolgoznia ügyelet után, hiszen akkor fáradt, és nem tud olyan jól figyelni. Magyarországon ez nem így van, s ennek csak a beteg lehet kárvallottja. Mint egészségügyi vállalkozók nehéz helyzetben vannak, hiszen ők nem élveznek olyan „kedvezményeket”, amelyeket egy rendes, szabványos vállalkozó. Például az áfát nem térítik nekik vissza, és ha külföldről meg akarnak vásárolni mondjuk egy kétéves, ott kiselejtezett, jól működő ultrahangos készüléket, akkor negyven százalék bümtetővámot kell fizetniük. Klinikánkon fél órába beleférhet majd egy teljes vizsgálat - mondta dr. Baksai István szülész-nőgyógyász szakorvos -, telefonon be lehet jelentkezni, kérni adott időpontot. Az ellátáshoz képest kicsi rendelőben lesz laboratórium, radiológia, belgyógyászat, gyermekgyógyászat, fogászat, szülészet, nőgyógyászat, fül-orr gégészet, mindez természetesen a megfelelő szervezéssel. A vállakozó orvosok megvásárolták az említett lakást, ráadásul a berendezések és felszerelések megvásárlása olyan öszszegeket kíván, hogy az anyagi befektetés csak hosszú távon térülhet meg. S közben azt is figyelembe kell hogy vegyék, a beteg mennyit tud fizetni egy-egy ellátásért. A helybéli, átlagos bért keresőkre számítanak. Baksai doktor úgy nyilatkozott, tudják, hogy egyhamar, a jelen feltételek mellett nem tudják nyereségessé tenni vállakózásukat, mindenesetre van rá igény, ez az első néhány napból kiderült. bégé Találja ki! Folytatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szabtuk, hogy találják ki, Szolnok város mely valamikori vagy régi épületét, épületegyüttesét ábrázolják a Kardos Tamás gyűjteményéiből származó felvételek. Múlt heti feladványunk helyes megfejtése, mely fenn látható: a Hősök tere. Az első világháború áldozatainak emlékére emelt szobrot elszállították a Tisza-partra, helyére obeliszk került, melyet a történelem viharai már végleg eltakarítottak. A nyertesek: Pelléné P. Ágnes (Abony), Kozák István, id. Baranyi György, Puskás Tibor, Veres István (Szolnok). Abonyi olvasónknak nyereményét postán küldjük el, szolnoki olvasóink szerkesztőségünkben átvehetik ajándékaikat: a Szolnoki Mozaik című kiadványt és a bele való képecskéket. Mostani feladványunk: mely épület homlokzatát díszíti a szobor? Májusfa-futás Olvasóink kérésére közöljük az elmúlt hét végén lezajlott Májusfa-futás teljes eredménylistáját. Általános iskola alsó tagozat, lányok: 1. Oláh Gerda (Belvárosi Ál), 2. Bordács Dóra (Belvárosi Ál), 3. Novotny Nóra (Széchenyi Krt.-i Ál), fiúk: 1. Pető Krisztián (Széchenyi Krt.-i Ál), 2. Gál Csaba (Belvárosi Ál), 3. Tóth Zoltán (Széchenyi Krt.-i Ml). Felső tagozat, lányok: 1. Hódi Renáta (Eötvös J. Ál), Rokvács Anita (Széchenyi Krt.-i Ál), 3. Fenyves^ Anita (Széchenyi Krt.-i Ál), fiúk: 1. Hortobágyi Zoltán (Mátyás Király AI), 2. Fazekas Tibor (Mátyás Kir. Ál), Bősze Tamás (Mátyás kir. Ál) Középiskolás lányok: 1. Vadászi Krisztina (Varga K. gimn.), 2. Vadászi Zsuzsa (Varga Katalin Gimn.), 3. Burkus Enikő (Varga K. gimn.), fiúk: 1. Besenyi István (Jendrassik Gy. Szk.), 2. Muhari Gábor (Vásárhelyi P. Szk.), 3. Orocsi Tamás (Pálfy J. Szk.) Felnőttek, nők: 1. Mező Mária, 2. Hegedűs Katalin, 3. Jernei Nikoletta, férfiak: 1. Tóth Zoltán, 2. Retkes Tibor, 3. Rózsa József Lakásfenntartási támogatás A városi költségvetés 35 millió forintos büdzséjéből eddig mindössze 6 milliót osztottak szét lakásfenntartási támogatás címén, mert a beadott mitegy 1100 igényiéből mindössze 700-at fogadtak el. Egyedülálló nyugdíjasok kérvényeit tudták csak forintra váltani, mert a gyermekes családosok családi pótlékát nettó jövedelemként vehetik csak figyelembe, ami az egy főre eső jövedelmet megemeli. A kérvények elbírálásánál azt is figyelembe veszik, hogy a támogatásért folyamodónak nem lehet közüzemi tartozása. Erről egyébként a kérvény beadásának pillanatában számítógépes rendszeren keresztül a hivatal azonnal értesül. Szolnok önkormányzata jövőre egyébként megemeli az egy főre eső jövedelemkategóriákat, hogy támogatni tudja a gyermekes családokat is. -span-Tóni és a színház Tóni privát buszsofőr volt, előszeretettel fuvarozott fiatalokat színielőadásokra. Ilyenkor mindig mosolygott, két bűbájosán elálló kerek fülét még hangsúlyosabbá tette siltes sapkája. O nyomta a gázpedált, vihogás, kacérszemű leánykák és világfiak kedve szerint cserélgette a kazettákat, és közben arra gondolt, hogy „Istenem, a színház egy zárt világ", ahol majd nemsokára leereszkedik az a bensőséges fény, melyben ő nyugodtan szemlélődhet. Kedves, várakozó vágyódását megzavarta, hogy a motorházban elromlott valami, a többiek már mind benn ültek bársonyos székeiken, amikor ő még bütykölt, mert nem nyughatott, tudni akarta, mi történt drága gépezetével. A színészek már elfoglalták a pódiumterem kisszínpadát, egy Mrozek-darab vette kezdetét, amelynek első mondata körülbelül így hangoztt: „A fenébe is, valaki már megint nyit\'a hagyta az ajtót!" Tóni ekkor lépett be, azt mondta, bocsánat, és becsukta. Kék Virág
