Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-13 / 110. szám

1993. május 13., csütörtök Szolnoki Extra 7 Amerikából jöttem... Nagyon szívesen maradtam volna még Szolnokot szép emlékként szeretném meghagyni Lázár Balázs, a rejtőzködő költő Tóth Oliver jelenleg a Ver­seghy Ferenc Gimnázium di­ákja - már nem sokáig.- Amerikában születtél?- Nem, itt, Magyarországon. Dunaújvárosban.- Hogy kerültél éppen Ameri­kába?- Kiszöktünk. Akkor még szökni kellett, igen.- Miért mentetek el?- Nem tudom, mert itt szupe­rül éltünk. Apukám külföldön dolgozott egész életében, na­gyon sokat keresett.- És miért jöttél vissza egy évre?- Csak tanulni meg a szere­lem miatt. Beleestem egy lányba.- A Szolnok Évkönyvébe írtál erről a városról.- Igen, akkor még nem, de azóta megszerettem. Az embe­rek miatt. Teljesen mások, mint Amerikában. Ott úgy van, hogy van egy kis szűk csoport, csak a tagjai haverkodnak egymással, másokkal nem. Itt meg lehet állni az utcán beszélgetni embe­rekkel, akkor is, ha nem a köz­vetlen baráti körökhöz tartozik. Itt rengeteg szeretet kaptam, ami onnan nagyon hiányzik.- Mi a különbség Szolnok és Seattle között?- Seattle jóval nagyobb, több az iparterület és a kertváros, és jóval tisztább is.- Milyen tanuló voltál az ot­tani iskolában?- Kitűnő. Illetve 3,9. Nálunk a 4 egész volt a legjobb.- Lelki megrázkódtatás volt neked tudomásul venni, hogy itt a Verseghyben bizony nem te vagy az első?- Aáá. Tudtam, hogy mire számíthatok.- Az amerikaiak szabadabb emberek, mint a magyarországiak?- Igen, sokkal. Alkohol meg ilyesmi ilyen idős korban nincs. Huszonegy éven alul nem me­hetsz bárba meg kocsmába, vi­szont tizenhat éves koromban kaptam autót, sokan voltak még így, és iskolai szünetben mehet­tem Kaliforniába, amikor akar­tam.- És itt vannak korlátok?- Á, nincsenek már. Ez is ka­pitalista oszág.- Mi leszel, ha nagy leszel?- Polgármester.- Úgy tudom, itt akartál ma­radni.- Igen, szerettem volna, na­gyon tetszik, mert itt is szabad vagyok. Annyiban nem, hogy nincs kocsim. Nincs annyi lehe­tőség, mint Seattle-ben, de mégis, ami nagyon vonzó, a sok szép lány. Tóth Oliver, Seattle-ből- Tényleg? Mi a különbség az amerikai és a magyar lányok között?- Az amerikai lányok dagad­tak és buták. A magyar lányok pedig szépek, okosak és csino­sak. Én imádom, ha okos egy lány.- Milyen iskola a Verseghy? Jó oda járni?- Nagyon. Szuper.- Hogyan vélekednek szerin­ted a polgárok a Verseghyről?- Hogy a legjobb. És kompe­­tícióban van a Vargával.- Szerinted egészséges dolog ez a rivalizálás?- Igen, kell ez. Ez izgalom! És közben van barátság a Varga és a Verseghy között, meghív­tam én is őket buliba, és nagyon jól éreztük magunkat, ott volt a Keró meg Bartusek is, és gon­dolom, mindenki megőrizte ezt az élményt.- Engem mégis nagyon izgat, hogy mi kapott meg téged ebben városban, hogy itt akarsz ma­radni?- Nem tudom. Komolyan mondom, nem tudom. Mert bü­dös, a levegő szennyezett, fej­letlen, viszont szépnek szép. Csak hát ráférne egy kis tisztí­tás. Meg az tetszik benne, hogy kicsi, és lábbal be lehet járni.- Miért nem tudsz itt ma­radni?- Az érettségi miatt. Nekem Seattle-ben kell érettségiznem. Jelentkezem majd egyetemre is, de csak a diplomáért. Ingatlan­ügynök szeretnék lenni, abban rengeteg pénz van. Van kinn egy zenekarom, egy magyar srác is játszik benne, Magyaror­szágon csinálunk majd klipet, magyar nyelvű feliratokkal. Mert én magyar vagyok itt is, ott is.-bg­„... valaki készülődik” - írta Matuz János, a Szigligeti Színház dramaturgja Lázár Balázs nem­régiben megjelent versesköteté­ben ajánlásként. A fiatalember a Varga Katalin Gimnázium tanu­lója - még. Munkatársunk a Ti­­sza-parton beszélgetett vele (a magnószalag a madárcsicsergést is rögzítette, amit sajnos nem tu­dunk tolmácsolni).- Mi jut eszedbe, ha azt mondom, felvételi?- Először is az, hogy már volt egy sikerélményem, ugyanis jelentkezz tem a Színművészeti Főiskolára és az első rostán már átjutottam. A je­lentkezési lapomat pedig az ELTE töténelem-szociológia szakára ad­tam be. Nagyon bízom benne, hogy a második rosta is csak-csak sikerül majd, mert ilyen rétegben szeretnék elhelyezkedni, valami olyan téma­körben, hogy színház. És hát a ver­sek. Ez alatt értem a versírást és a versmondást. Én érzem magam a versek szerelmesének.- Olvasva a kis kötetedet, úgy gondolom, hogy téged már nem a grund és a foci foglalkoztat, viszont feltűnt, hogy a szabadság hiányzik belőle.- A szabadság egy viszonylagos dolog, sokan visszaélnek vele, anarchisták, ilyesmi. De ha törté­nelmi példát hozhatok, nekem gróf Széchenyi István a példaképem. O azt mondta: szabadság lehet rend nélkül, de rend nem lehet szabad­ság nélkül. Számomra a belső sza­badság a fontos, amit én alakítok ki, és aminek senki kívülről nem tud határt szabni. így én önmagamat korlátozom bizonyos dolgokban.- A gyerekkorod, gondolom, nem volt ilyen.- Öt-hat éves koromig nem Szol­nokon, hanem egy kis faluban lak­tunk, nekem elsősorban búzaföl­dek, napsütés jut eszembe, azt hi­szem, boldog gyerekkorom volt. Ez persze közhely, mert majdnem mindenki ezt mondja, de tényleg úgy érzem.- A vágyódás iránta erős, leg­alábbis a verseidben ez érződik.- Van olyan, hogy egy héten többször is eszembe jut, milyen jó lenne még gyermeknek lenni, mert akkor szabad voltam, mind belső­leg, mind külsőleg. És az iskolában eltöltött négy évre visszatekintve is, itt hagyok jó barátokat, és tényleg fájdalmas innen elmenni, merthogy én egy érzékeny ember vagyok.- Akkor bizonyára ez a város is hat rád. Milyennek találod, hogy érzed magad itt?- El szeretnék innen kerülni, vi­lágot látni.. . szűk kör ez nekem. Szolnokot úgy szeretném meg­hagyni, mint egy szép emléket, mert nem tudnám itt elképzelni az életemet, valami más kell. Ki aka­rok próbálni sok mindent, szélsősé­gek közé tenni magam, és aztán kö­­zépútra térni, mint Horatius.- Ezt hogyan valósítod meg?- Az ösztöneimre hallgatok. Vi­szont természetesen, ha átmentem már egy hibán, egy buktatón, akkor azt már még egyszer nem teszem meg.- Matuz János nagyszerűen meg­fogalmazta ajánlásában a köteted elején, ...harsánynak induló gesztu­sok..., menekülésre mindig kész mozdulatok. Ez egy vallomás, amit eddig titkoltál, vagy az életben is ilyen vagy?- Igen. Menekülős, félénk.- Nem kapod magad néha azon, hogy hoppá, most gőgös voltál?-... de. De ez a gőg azt hiszem, nem a természetem, hanem dac, ami talán abból fakad, hogy nem ér­tenek meg, akkor jön egy védekező effektus.- Milyen vargás diáknak tenni?- A Vargával is úgy vagyok mint Szolnokkal. Jó volt, szép volt, fan­tasztikus volt. Sok barátot szerez­tem, meg is szeretném őket tartani.- Jutnak el hozzád a városból vé­lemények az iskoládról?- Azt hiszem, csak szélsőséges vélemények vannak a Vargával kapcsolatban, van, aki nagyon utálja, van, aki nagyon szereti. Sze­rencsétlen dolog, hogy a vargás utálja a verseghyst, ez egy játék, komolyan venni szerintem hülye­ség.- Egy kicsit térjünk vissza a sza­badságra. Három-négy évvel ez­előtt ez a fogalom még különösen fontos volt, annak ellenére, hogy egy keserű forradalmat éltünk meg. Előttem úgy tűnik, hogy ma már az embereknek nem ez a legnagyobb gondjuk, mégis, nem gondolod, hogy ezt az értéket folyton szem előtt kellene tartanunk?- Ma Magyarországon a .szabad­ságelvű társadalmat próbáljuk kié­píteni, amelyre a legjellemzőbb példa Amerika. Európa viszont jel­legzetesen közösségi elvű, így in­kább a szabadságunkat feláldozzuk, hogy biztonságban érezzük magun­kat itt, Kelet-Közép-Európában. A gondolkodásmódunknak kell meg­változnia ahhoz, hogy megtaláljuk a szabadság és a közösségi elvű tár­sadalom közötti üdvös utat. B. G. Magán-rendelőintézet nyílt Szolnokon „Egy kicsit megbolondultunk, és megcsináltuk” A Hetényi Géza Kórház néhány orvosa gondolt egyet, és a Baross utca 18. szám alatt megvásárolt egy két és fél szobás lakást, amely hétfő óta már magánk-rendelőintézet­­ként várja a betegeket. Az orvosok a kórház alkal­mazottai maradtak, nem adják fel állásukat, de szeretnének va­lami újat, értelmeset csinálni. Állandó munkahelyükön „a je­lenlegi szisztémában erős a te­hetetlenségi nyomaték”, és félő, hogy a magyar egészségügy - mely a világon most az utolsók között áll az ellátás színvonalát tekintve -, hogy az állam elve­szíti azt a szellemi erőt, amely két lábon jár a műtőkben és kór­termekben. Nyugaton például egy orvos­nak egyszerűen nem szabad dolgoznia ügyelet után, hiszen akkor fáradt, és nem tud olyan jól figyelni. Magyarországon ez nem így van, s ennek csak a be­teg lehet kárvallottja. Mint egészségügyi vállalko­zók nehéz helyzetben vannak, hiszen ők nem élveznek olyan „kedvezményeket”, amelyeket egy rendes, szabványos vállal­kozó. Például az áfát nem térítik nekik vissza, és ha külföldről meg akarnak vásárolni mondjuk egy kétéves, ott kiselejtezett, jól működő ultrahangos készülé­ket, akkor negyven százalék bümtetővámot kell fizetniük. Klinikánkon fél órába bele­férhet majd egy teljes vizsgálat - mondta dr. Baksai István szü­lész-nőgyógyász szakorvos -, telefonon be lehet jelentkezni, kérni adott időpontot. Az ellátáshoz képest kicsi rendelőben lesz laboratórium, radiológia, belgyógyászat, gyermekgyógyászat, fogászat, szülészet, nőgyógyászat, fül-orr gégészet, mindez természetesen a megfelelő szervezéssel. A vállakozó orvosok megvá­sárolták az említett lakást, ráa­dásul a berendezések és felsze­relések megvásárlása olyan ösz­­szegeket kíván, hogy az anyagi befektetés csak hosszú távon té­rülhet meg. S közben azt is fi­gyelembe kell hogy vegyék, a beteg mennyit tud fizetni egy-egy ellátásért. A helybéli, átlagos bért keresőkre számíta­nak. Baksai doktor úgy nyilatko­zott, tudják, hogy egyhamar, a jelen feltételek mellett nem tud­ják nyereségessé tenni vállakó­zásukat, mindenesetre van rá igény, ez az első néhány napból kiderült. bégé Találja ki! Folytatódik játékunk, mely­ben kedves olvasóink feladatául szabtuk, hogy találják ki, Szol­nok város mely valamikori vagy régi épületét, épületegyüttesét ábrázolják a Kardos Tamás gyűjteményéiből származó fel­vételek. Múlt heti feladványunk he­lyes megfejtése, mely fenn lát­ható: a Hősök tere. Az első vi­lágháború áldozatainak emlé­kére emelt szobrot elszállították a Tisza-partra, helyére obeliszk került, melyet a történelem vi­harai már végleg eltakarítottak. A nyertesek: Pelléné P. Ág­nes (Abony), Kozák István, id. Baranyi György, Puskás Ti­bor, Veres István (Szolnok). Abonyi olvasónknak nyere­ményét postán küldjük el, szol­noki olvasóink szerkesztősé­günkben átvehetik ajándékai­kat: a Szolnoki Mozaik című kiadványt és a bele való ké­­pecskéket. Mostani feladványunk: mely épület homlokzatát díszíti a szobor? Májusfa-futás Olvasóink kérésére közöljük az elmúlt hét végén lezajlott Májusfa-futás teljes eredmény­­listáját. Általános iskola alsó tago­zat, lányok: 1. Oláh Gerda (Belvárosi Ál), 2. Bordács Dóra (Belvárosi Ál), 3. No­votny Nóra (Széchenyi Krt.-i Ál), fiúk: 1. Pető Krisztián (Széchenyi Krt.-i Ál), 2. Gál Csaba (Belvárosi Ál), 3. Tóth Zoltán (Széchenyi Krt.-i Ml). Felső tagozat, lányok: 1. Hódi Renáta (Eötvös J. Ál), Rok­­vács Anita (Széchenyi Krt.-i Ál), 3. Fenyves^ Anita (Szé­chenyi Krt.-i Ál), fiúk: 1. Hortobágyi Zoltán (Mátyás Király AI), 2. Fazekas Tibor (Mátyás Kir. Ál), Bősze Ta­más (Mátyás kir. Ál) Közép­­iskolás lányok: 1. Vadászi Krisztina (Varga K. gimn.), 2. Vadászi Zsuzsa (Varga Kata­lin Gimn.), 3. Burkus Enikő (Varga K. gimn.), fiúk: 1. Be­­senyi István (Jendrassik Gy. Szk.), 2. Muhari Gábor (Vá­sárhelyi P. Szk.), 3. Orocsi Tamás (Pálfy J. Szk.) Felnőt­tek, nők: 1. Mező Mária, 2. Hegedűs Katalin, 3. Jernei Nikoletta, férfiak: 1. Tóth Zoltán, 2. Retkes Tibor, 3. Rózsa József Lakásfenntartási támogatás A városi költségvetés 35 mil­lió forintos büdzséjéből eddig mindössze 6 milliót osztottak szét lakásfenntartási támogatás címén, mert a beadott mitegy 1100 igényiéből mindössze 700-at fogadtak el. Egyedülálló nyugdíjasok kérvényeit tudták csak forintra váltani, mert a gyermekes családosok családi pótlékát nettó jövedelemként vehetik csak figyelembe, ami az egy főre eső jövedelmet meg­emeli. A kérvények elbírálásá­nál azt is figyelembe veszik, hogy a támogatásért folyamo­dónak nem lehet közüzemi tar­tozása. Erről egyébként a kér­vény beadásának pillanatában számítógépes rendszeren ke­resztül a hivatal azonnal értesül. Szolnok önkormányzata jö­vőre egyébként megemeli az egy főre eső jövedelemkategó­riákat, hogy támogatni tudja a gyermekes családokat is. -span-Tóni és a színház Tóni privát buszsofőr volt, előszeretettel fuvarozott fiatalokat színielőadásokra. Ilyenkor mindig mosolygott, két bűbájosán elálló kerek fülét még hangsúlyosabbá tette siltes sapkája. O nyomta a gázpedált, vihogás, kacérszemű leánykák és világfiak kedve szerint cserélgette a kazettákat, és közben arra gondolt, hogy „Istenem, a színház egy zárt világ", ahol majd nemsokára leereszkedik az a bensőséges fény, melyben ő nyugodtan szemlé­lődhet. Kedves, várakozó vágyódását megzavarta, hogy a motorház­ban elromlott valami, a többiek már mind benn ültek bársonyos székeiken, amikor ő még bütykölt, mert nem nyughatott, tudni akarta, mi történt drága gépezetével. A színészek már elfoglalták a pódiumterem kisszínpadát, egy Mrozek-darab vette kezdetét, amelynek első mondata körülbelül így hangoztt: „A fenébe is, valaki már megint nyit\'a hagyta az ajtót!" Tóni ekkor lépett be, azt mondta, bocsánat, és becsukta. Kék Virág

Next

/
Oldalképek
Tartalom