Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-12 / 109. szám

1993. május 12., szerda Kunsági Extra — Kisújszállás 7 Megmaradt patikusnak Hegedűs Endre közismert, köztiszteletben álló egyéniség, 1965 óta a város egyik gyógy­szerésze. Egy dinasztia képvise­lője, hiszen az édesapja is pati­kus volt, sőt az édesanyja apja szintén. Innen a név, Zöldi pa­tika, a létesítményt ahol dolgo­zik ma is így hívják.- Mikor szabadították meg a vagyon nyűgétől a családot gyógyszerész úr?- A patika mais állami, én pe­dig bérmunkás vagyok.- Hegedűs úr, az MDF egyik városi vezetője, mindenese, ha úgy tetszik alapítója.- Szolnok megyében a máso­dik szervezet volt a mienk, 1989. január 22-i dátummal.Le­­zsák Sándor is itt volt és én let­tem az elnök.- Ma mi a helyzet?- Április derekán egyszerűen befejeztem. Nézze kérem, nem akarok a tipikus pártrenegátok csapdájába esni, akik lelkesen támogatnak egy pártot, majd ki­lépnek és utána minden rosszat elmondanak róla. Tény, pár hete elnöki tisztségemről lemondtam és MDF tagságomat is meg­szüntettem.- Hallhatnánk a miértet?- A februári hatodik országos gyűlésig bíztam abban, hogy a Demokrata Fórum az eredeti programját igyekszik vagy legalább megkísérli megvaló­sítani. Magyarul tulajdonhoz juttatni a munkást, a parasztot és a volt kistulajdonos értelmi­ségit. Függetlenül attól, hogy felmenői tulajdonosok voltak-e vagy sem. A külföldi tőkével a magyar nemzeti érdekeket kel­lett volna képviselni, és nem kritikátlanul beengedni az érde­keinket sértő rablótokét. Har­madik: az oktatás, ifjúságpoli­tika terén reméltem, hogy mar­káns keresztyén erkölcsi neve­lés valósul meg, természetesen a demokrácia szabályait, köve­telményeit betartva.- Ebből?- Ebből három év után semmi nem valósult meg. Hangsúlyo­zom, ez az én véleményem, ezt én így tapasztalom. Miután a velem érintkezésben lévő embe­rek tömege is így látja, ehhez a nevemet nem kívánom adni.- Megfutamodott?- Egyszerűen nem erről van szó, de mivel nekem, mint He­gedűs Endrének nincs módom változtatni, ezt a politikát nem tudom támogatni.- Akkor hogyan tovább? Mi lenne ön szerint a megfelelő po­litika?- Sokminden elveszett, sok­mindent eladtak. A fájó ebben az, hogy nem azoknak, akinek kellett volna. Hogy példát is említsek: a téeszeket nem lehe­tetlenné tenni, hanem működ­tetni tovább, de tulajdonilag igazságosan felosztani a tagság között. Ugyanezt dolgozói ré­szesedés formájában sok üzemmel meg lehetett volna tenni, ami óriási létbiztonságot adott volna, hiszen egy tulajdo­nost nem lehet elküldeni.- Csalódott?- Én korábban soha nem vol­tam párttag és pár éve az élete­met, hitemet, hitelemet tettem rá egy párt politikájára. 6 lett hűtlen hozzám, nem én. Én ma­radtam, aki voltam, ő mást ígért, és mást adott. Ami ma a kormánypolitika szintjén meg­valósul, nézetem szerint köze­lebb áll a legnagyobb ellenzéki párt mentalitásához, mint az MDF eredeti programjához. Ennek ellenére a magyarságo­mat és a tájszeretetemet nem adom fel. Két zsák búzát elvisz Lassan tizedik éve lakik a nagykun városban Noha Szabolcsi Karcsi már hovatovább a harmadik és a ne­gyedik iksz derekára érkezett, azért, ha nekidurálja magát, két teli zsák búzát még mindig el­visz a vállain. Pedig az nem ke­vesebb, mint 160 kiló, holott a súlya ehhez képest csekélység, mindössze 115-120 lehet. Szol­noki, és ahogy visszaemlékezik rá, borzasztó rossz gyerek volt. Jobban mondva eleven, nem tu­dott mit kezdeni az erejével, mozgásigényével. Nosza, eve­zett, nem is akárhogyan, több­szörös vidék bajnok, országos második helyezett. Igen ám, de egy bizonyos Szabó Pál - akit edzőként ma is tisztel - behívta a súlyemelőterembe. Rá, akár Ulviczki Mihályra ma is szere­tettel gondol. Nekik sokmindent köszönhet, meg a feleségének, hiszen annyi a munkája, hogy otthon jószerével minden az asszony vállára hárul. Már pe­dig ő aligha bír el két zsák búzát. Egyébként van egy stramm ha­téves kisfiúk, aki most megy el­sőbe. Karesz jól érzi magát Kisú­­jon, lassan egy évtizede, hogy ott lakik, de azért elmondása szerint jó lenne egykor majd a válogatott körül segédkezni. Hogy milyen válogatott körül? Mondjuk a sú­lyemelőknél, mert, ha nem súgtam volna meg, Szabolcsi Károly sú­lyemelőedző. Hogy jó-e vagy rossz, ezt bizonyítják a tanítvá­nyok eredményei. Égyébként is e rövid cikk azért íródott, hogy ad­juk tudtára mindenkinek akit ér­dekel; Karcsi még most is elvisz a vállán két teli zsák búzát. Ha nem is a malomba, de egy darabig igen. Masinisztából futó Fehér Károly 57 éves, nyugdí­jas, de jó fizikai állapota, állóké­pessége következtében tíz évet nyugodtan letagadhatna a korából. Egykoron mozdonyvezető is volt, mára azonban nem robog ekkora sebességei, de nem lett hűtlen a sporthoz. Megszállott triatlonista, maratonis. A múlt hét végén is in­dult a fővárosi Mars maratonin és 4 óra körüli idővel teljesítette a 42 kilométert 195 métert. Korábban pedig harmadmagával a szlovák testvérvárosban, Iglón szerepelt egy futóversenyen. Most is ké­szül: mégpedig nem kisebb fel­adatra, mint a Balaton átúszására. A felesége tanárnő, és két gyere­kük van. Károlynak tulajdonkép­pen dupla hobbija akad: a sport és a kertészkedés. Felvételünk is ép­pen- fűnyírás, jobban mondva sar­lózás közben készült róla, a háza előtt. Ilyen lesz a felújított felvételi részleg, amelyik ma reggel nyolckor nyitott. Ottjártunkkor, hétfőn, már csak apróbb dekorációs munkák voltak hátra Ismét a régi helyén a posta Lehet, hogy kissé magyarta­lannak tűnik a fogalmazás, de az a régi hely már nem a régi hely. Ugyanis január 27-én kezdődött el az a nagyarányú postafelújítási munka, amelyet a gyomaendrődi Thermix Építő­ipari Szövetkezet szakemberei végeztek, jobban mondva vé­geznek. Válaszfalakat helyeztek át, a korábbi állapothoz viszo­nyítva 28 négyzetméterrel bő­vült a posta, hiszen az önkor­mányzat lehetővé tette, hogy az egykori videotéke üzlete is ide tartozzon. Ma reggel 8 órától a megszépült és a magnagyobbo­dott postahivatal ismét a régi helyén várja a tisztelt betérőket. Ami a további munkálatokat il­leti, a dolgozók még változatla­nul nehéz körülmények között végzik a munkájukat. Ugyanis a szakemberek a belső helyisége­ket, az úgy nevezett kiszolgáló egységeket még modernizálják. Az átadási határidő július 15-e, bár ebből a postára betérők sze­rencsére már semmit nem vesz­nek észre. Ez kérem még a zsúfolt, ideiglenes szárny, amely a mai nappal befejezte átmeneti tevékenységét Matyi, a csodabútor Mozdulni is elfelejtettem, amikor megpillantottam. Ha­talmas alakjával, nem kis ne­hézséggel préselődött át az aj­tón. Amikor teljes mivoltában láthatóvá vált, olyan érzésem lett, mintha egyenesen a barokk korból került volna ide. Méltó­ságteljesen, büszkén, de látha­tóan kicsit megnyugodva tűrte csodálkozó tekintetüket. Ha mozdultunk, huncutul aprókat kacsintott. Lilás-szürkés,bar­nás- fehér bársonyán fény ját­szott. Megigézett, megbűvölt bennünket, aminek következté­ben megállapítottuk, hogy ilyen csak egyetlenegy van a világon, ez viszont élőlényre jellemző tulajdonság, következésképpen nevet kell adni neki. Megalá­zóan tűrte, amint női nevekkel illetük, míg végre a Matyi név­nél felragyogott. Kezdtük fél­teni a felfuvalkodottságtól any­­nyi dicséret érte innen-onnan. Leginkább a formájára és a szí­nére volt büszke és arra, hogy csak hét hónapig spóroltunk rá, ugyanakkor ebben a drágaság­ban ő akár angyal is lehetne, mármint ami az árát illeti. Este jóval korábban feküd­tünk le. Harmónikaszerűen nyi­tottuk szét és terítettük le a földre. 12 centiméter magas­ságban feküdni, igazi békapers­pektívából szemlélni a körülöt­tünk lévő dolgokat - ezt nem le­hetett nevetés nélkül megállni. Matyi nagyot sóhajtott, hiszen ő egy romantikus, szép éjszakáról álmodozhatott az elkészülése alatti három napon. Igaz, jól­esett neki, hogy ismét csak róla folyik a szó, mint a legszebb bú­tordarabról. Ráadásul megje­gyeztem, ha lumbágóm lenne, Matyi meggyógyítaná, a kislá­nyom pedig arra a következte­tésre jutott, hogy, ha a gerince ferde lenne, most kiegyene­sedne. Matyi csak akkor sóhaj­tott ismét egy nagyot, mikor a lányom megállapította, hogy Matyi büdös. Pontosabban meghatározhatatlan szagú. A nevetés a tetőfokra hágott, míg­nem kijelentettük, hogy másnap felhívjuk a Nagykunból az asz­talost, hogy legközelebb kever­jen egy kis parfümöt a ragasz­tóba. Ám kérdésessé vált, hogy lesz-e még számunkra reggel. Nem szipózunk tovább! - jel­mondattal fölnyaláboltuk az ágyneműinket és átvonultunk a megszokott vackainkra. Kitár­tuk az erkély ajtaját és szoba közepén hagytuk Matyit széle­sen kiterülve. Reggel megsem­misülve feküdt a földön. Ga­­tyi-Matyinak csúfolva összajto­­gattuk, ennek ellenére ő mégis méltóságteljesen töltötte be a számára kiszabott helyet. Kandi szemekkel, kajánul nézegettük, jobban mondva szagolgattuk (a lelkét) is. Olyan lett az illata, mint a nedves rété vagy a Ti­­sza-tóé hajnalban, -bátorligeti-Kosarat, demizsont is Oláh Kálmán bácsi már a 79-et tapossa, és egykoron a téeszből került nyugdíjba. Bő hat éve egyik szomszédjától, Monoki Sándortól tanulta a fonás ábécéjét, és azóta már jószerével mű­vészi tökélyre fejlesztette. Mivel mindig ráér, szinte naponta fon pár órát. A kislányoknak, höl­gyeknek kosarakat, az aszályos torkú férfiaknak demizsonokat, terebélyesebb üvegeket köt be. Mégpedig nem füzvesszövel, hanem szebbnél szebb műanyag zsinegekkel, madzagokkal. Hogy még meddig? Pár évig mindenképpen, de ha több lenne, az sem számítana bajnak. Szomszédolás Május 20-án huszonhat tagú delegáció utazik a nagykun városból Eberschwangba, az osztrák testvérvárosba, ahol többek között egy iskolaavatásra is ellátogatnak. A négynapos szomszédolás során megné­zik a városka létesítmé­nyeit, kommunális beruhá­zásait, ilymódon viszo­nozva az osztrákok tavaly őszi kisújszállási látogatá­sát. Tájékoztató több korosztálynak Május 18-án este fél öt­kör Bíró Zoltán, a Nemzeti Demokrata Szövetség társ­elnöke tart tájékoztatóval egybekötött eszmecserét a városi ifjúsági házban. Noha a rendezvénynek a fi­atalok otthona biztosít ott­hont, az érdekesnek ígér­kező összejövetelre termé­szetesen szeretettel várnak minden korosztályt: a diá­koktól a nyugdíjasokig. Új célszerszámok Megjöttek a legmoder­nebb, legújabb típusú cél­szerszámok a Ford Sándor Szervizbe. Korábban már hírt adtunk arról, hogy a ja­vítóműhely elsősorban a Ford típusú kocsik reperálá­­sára szakosodott. Mindez már az új célszerszámokkal történik. Egyébként a szer­viz alkatrészeket is árul, és természetesen más, nyugati, sőt egykori keleti gyártmá­nyú, típusú autók javítását is elvégzik. Bemutatkoznak a gimisek Érdekes rendezvény helyszíne lesz május 27-én, csütörtökön este hatkor a városháza díszterme. Bemu­tatkozik a város érdeklődő lakosainak a helybeli gim­názium tanulóifjúsága. Még pedig a tanórán kívüli min­dennapjaikból adnak ke­resztmetszetet, hiszen el­hangzanak itt szavalatok, lesz angol- és magyar nyelvű színjátszás, fellép az énekkar, meg a kamarakó­rus, és a végzősök bemutat­ják szalagavató táncukat is. A cél az, hogy a 110 fellépő diákfiú és diáklány segítsé­gével megmutassák milyen, délutáni, szabadidős műve­lődési, készségfejlesztési lehetőséget biztosít nevelt­jeinek az intézmény. A be­folyt összeg a Gyermekeink Művelődéséért Alapítvány számlájára kerül. Strandnyitás ma A városi strand, amelyet ja­nuár 1. óta az önkormányzat vett át, az elmúlt hetekben, hó­napokban alaposan megszépült. Mintegy 350 ezer forintba ke­rült a felújítás: lefestették a pa­dokat, növényzetet telepítettek, kicseréltek néhány rozsdás ve­zetéket, kitisztították a meden­céket. Ami a belépőjegyeket il­leti, azok változatlanok, a fel­nőttek hatvan forintért, a diákok harmincötért jöhetnek lubic­kolni. A későbbiek során sáto­rozási lehetőségeket is teremte­nek, sőt csónakázni már most is lehet. Egy a lényeg: a fürdő a mai naptól fogadja a vendége­ket. Még egy változás: a nagy­medence melletti hangszóróba feketerigó pár költözött. Tehet­ték, ugyanis ez a lakásbérlet in­gyenes, ráadásul a hangszóró sem szól... Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom