Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
1993. május 11., kedd 5 Kultúra Brecht-bemutató: A házitanító Egy kicsit pikáns, egy kicsit felháborító Szerdán este Brecht-bemutató lesz a Szobaszínházban. Az alábbi beszélgetés Fodor Tamás rendezővel készült, a Házitanító című darab egyik próbáját követően.- Szokatlan lehet majd az előadás nézői számára, hogy: a színészek csinálnak mindent. Ők a berendezők, bábumozgatók, ők azok, akik főszereplővé teszik az élettelen figurákat. Fontosabbak a bábuk mint a színészek? Mi a célja a rendezőnek mindezzel?- Talán mindenkinek az emlékképei között szerepelnek azok a csodálatos papás-mamás játékok, amelyeket a gyerekek teljes átéléssel csinálnak. Vagy ki ne emlékezne arra a játékra, amikor a kisgyerek gyufásskatulyát tologat az asztalon, önmaga adja a hangját, a si-ha-ha-hát, mintha vonat lenne. , Vajon elhiszi-e a gyerek, hogy az vonat? Nem hiszi el, de abban a pillanatban azzá teszi magát a tárgyat. Megszületik az a csoda, amit játéknak nevezünk, egyszersmind ábrázolja a világot, ha nem is azonosul vele. Ez a brechti játéknak a lényege, s ez játék a javából. Miért kell ez az elidegenítő effektus, a távolságtartás? Azért, mert amiről szól ez a darab, azzal nem lehet azonosulni. A figurákat érteni lehet, de megérteni nem azt a cselekedetet, amit itt a főszereplő végrehajt, önmagát kasztrálva, azért, hogy minél jobban be tudjon illeszkedni a társadalmi munkamegosztás hierarchiájába.- Nem nehéz feladat ez a színészeknek, hogy a figurát, bábut is meg kell teremteni, túl azon, hogy önmagukat is meg kell teremteniük a színpadra?- Színészek számára szokatlan feladat, de nagyon-nagyon jó iskola a szónak a brechti értelmében is, aki mindig felhívta a színészek figyelmét a hétköznapi élet cselekedeteire. Hiszen egy baleseti szituációban tökéletesen játszik az utcán a tanú, mint privát színész, amikor elmondja, ki volt a hibás, szinte láttatva a történteket. Ez tehát nem idegen az embertől, de idegen a színpadi konvenciótól, ami azonosnak tételezi fel a színészt és a figurát. A mi előadásunkban úgy válik ez külön, hogy ráadásul még egy embemagyságú öltözetet kell a színészeknek maguk elé fogni, és egy fejet, a legapróbb mozdulatokat végrehajtatva vele, hogy illúziókat keltsen. Ez sem idegen a hétköznapi élettől. Gondoljunk arra, amikor egy nő odahaza maga elé próbálja a báli ruháját. Ezt a mozdulatot nagyon irigylem a nőktől, ahogy a tükör előtt a lélektelen ruhával gyönyörűbbé válnak, mint amikor felöltik azt. Ebben az előadásban olyan színpadi skizofrénia jön létre, ami azért izgalmas a néző számára, mert egyszerre láthatja a színész kezében lévő óriásbáb testének mozdulatát, és a szűkített mimikát, ami az alkotó színész arcán van jelen. Szerepet szánunk a közönségnek, neki kell összetenni a színész mimikáját és a bábu testét, a kísérőzenét.- A brechti színházhoz tartozik a sajátos beszédtechnika és a filozófiai megközelítések. Ezekkel együtt, úgy gondolom, színházi csemege várható. Mégis , kinek ajánlható a Házitanító című darab megtekintése?- Azoknak, akik nem felejtették el, mi az igazi játék, akik hajlandók bármifajta játékban közreműködni a teljes aktivitásukkal. Mosolyogni, nevetni szeretőknek, a rajzfilm kedvelőinek való. Egy kicsit pikáns, egy kicsit felháborító. Azoknak ajánlom tehát, akik felnőttek már, de habitusukban megőrizték a gyermeki vonásokat. Simon Cs. József Jelenet az előadásból Az első nem volt igazán sikeres Energiatakarékossági pályázat, diákoknak Szimpózium a hazai szlovákokról A magyarországi szlovákokról rendeznek a hét végén kétnapos szimpóziumot magyar és szlovák tudósok részvételével Békéscsabán, a megyei könyvtárban. A május 15-16-án sorra kerülő ünnepi tudományos tanácskozást abból az alkalomból tartják, hogy a mai békési megyeszékhelyre 275 évvel ezelőtt jöttek az első szlovák telepesek, akiknek utódai közül sokan ma is a városban élnek. A két nap során a hazai és szlovákiai előadók (mintegy harmincán) Békéscsaba, az Alföld és az egész ország szlovákságáról, a magyarországi szlovákok nyelvéről, néprajzáról, történetéről és társadalmáról, valamint a szlovákiai szlováksággal való kapcsolatáról, s a magyar-szlovák kölcsönhatásról tartanak értekezéseket; a programban a hazai szlovákság és a szlovákiai magyarság helyzetét összevető előadás is szerepel. A szimpóziumon bemutatkozik a vendéglátó városban működő Szlovák Kutató Intézet. (MTI) Köztudott, hogy hazánkban hosszú idő óta a felhasználók valósággal pocsékolják a villamos energiát. Banai József, a Budapesti Elektromos Művek (ELMŰ) titkárságvezetője ezzel összefüggésben elmondta az MTI munkatársának, hogy a pazarlás enyhítése érdekében a Magyar Villamosművek Rt.vel közösen energiatakarékossági pályázatot írtak ki a fővárosi és a Pest megyei diákok részére. Nagy meglepetésükre azonban a több száz tanintézet közül csupán 17-ből nyújtottak be pályázatot. A pályamunkák érdekes módon az áramtakarékosság konkrét formái helyett inkább az alternatív energiaformák (nap, szél slb.) felhasználásával, a magfúziós energia előállításával, illetve az energiaágazat háttériparával foglalkoztak. A 100 ezer forinttal díjazott, első helyezett Károlyi Mihály Magyar-Spanyol Tannyelvű Gimnázium csapata pályázatában a lakóházak energiaellátását döntően a nap-, a szél- és vízenergia felhasználásával kívánta megoldani. Banai József szerint e kétségkívül figyelemre méltó, s nem egyszer még makettel is szemléltetett elméleti jellegű elképzelésekből kitűnik, hogy a fiatalok nagyvonalúan kezelik a problémát, s el sem gondolkodnak azon, hogy az általuk vázolt megoldás kivitelezése milyen drága. Arról pedig, hogy a pályázatokból hiányzott az energiagazdálkodás komplex szemlélete, a szakember úgy vélekedett, hogy mindebben a családok és a sajtó mellett az oktatás is hibás. Az energiakérdést ugyanis előállítási formáira szűkítik le, s alig esik szó a tanítás során a villamos energiát használó készülékek „energiatakarékos,, változatainak kifejlesztéséről. Minderre pedig nagy szükség volna, mivel a becslések szerint a jövőben tovább növekszik majd a magyar háztartásokban jelenleg használt 35 millió elektromos háztartási eszköz száma. Ebben az esetben pedig az áramfaló gépek néhány wattos teljesítménycsökkenése is igen jelentős energiamegtakarítást jelentene országosan. Mindezek miatt az ELMŰ ősszel újabb pályázatot ír ki az energiatakarékosság ösztönzésére. Meggyőződésük ugyanis, hogy fiatalok közvetítésével a családok szemléletváltoztatása is elérhető. (MTI) Szemafor Alapítvány Szolnok kultúrájáért Miközben az elmúlt évtizedekben Szolnok lakossága többszörösére növekedett, az anyagi fejlődést nem követte hasonló arányú fejlődés a szellemi életben. Bár jelentős mértékben növekedett az itt élő, dolgozó értelmiségiek száma, ez nem, vagy nem eléggé érződik a város szellemi életén. Művészek és más alkotó értelmiségiek,(színészek, képzőművészek, muzsikusok, írók, muzeológusok, kritikusok, valamint a szellemi élet iránt érdeklődők nem minden ok nélkül érzik úgy, hogy Szolnok, több más vidéki városunkhoz hasonlóan, alvó város, trambulin-város, amely legföljebb átmeneti szellemi szállást ad sokuknak, anélkül, hogy megfelelő teret, otthont is biztosítana a pezsgő szellemi életnek, egymást ösztönző művészi megnyilatkozásoknak, eseményeknek. Pedig a városban sok szellemi energia halmozódott föl, de a törekvések, szándékok, még ha egy irányba hathatnának is, többnyire elszigetelten, befelé forduló műhelyekben érvényesülnek, az eredmények olykor nagyobb hatást gyakorolnak és erősebb viszhangot váltanak ki a városon kívül, az országos nyilvánosság előtt, mint itthon. Ilyen műhely például a színház, a művésztelep, a múzeumi szervezet, a szimfonikus zenekar, ide sorolhatók a legjobb kórusok és mások, de dolgoznak a városban hozzájuk nem tartozó alkotók is. Nem először fogafmazódik meg a gondolat, hogy ezeket a szigeteket össze kellene fogni, hogy szellemi energiájukat nagyobb mértékben kapcsolják be a város kulturális vérkeringésébe, s egyúttal nagyobb teret is adjanak nekik terveik megvalósításához. Ezek a szándékok azonban rendre kudarcot vallottak. A nagynehezen összetoborzott művészklubok, értelmiségi klubok tagsága viszonylag gyorsan szétszéledt, visszaállt a korábbi állapot. Ennek oka nem valamiféle szolnoki sajátosság volt, nem azért történt így, mert az itt élők nem igényelték volna a kapcsolatot. Inkább azért, mert rosszul fogtak a szervezéshez, a kudarc a legjobb szándék mellett is szinte törvényszerűen bekövetkezett. Annyi alkotó és érdeklődő értelmiségi ugyanis nincs a városban, hogy különösebb program nélkül, az együttlét, a bármilyen hasznos eszmecsere céljából képes legyen fenntartani jelenlétével és részvételével egy klubot vagy bármilyen más szervezetet. Aki tehát ilyen szervezésére adja a fejét, annak ki kell találnia, hogy mivel keltheti föl az érdeklődést kezdeményezése iránt. Nos, a dolog olyan egyszerű, hogy szinte hihetetlen, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe: közös munkában kell összehozni mindenkit, aki igényli a részvételt, olyan kezdeményezésekre van szükség, amelyekben mindenki talál a maga számára elvégezhető, és csak általa elvégezhető munkát, amelyekben mindenki hasznossá teheti önmagát, s egyúttal joggal érezheti úgy, hogy saját alkotói törekvései számára is nagyobb tér nyílt. A Szemafor Alapítvány létrehozóinak célja pontosan ez volt: főképpen művészi jellegű, de a város arculatát, szellemiségét mindenképpen alakító akciókkal (kiállításokkal, pályázatokkal, színházi és képzőművészeti eseményekkel) feltárni és megteremteni Szolnok önismeretét, egy sajátos és itt gyökerező, hagyományokat is ápoló kulturális életet. Ezen akciók közben, ezek érdekében és következményeképpen eszmecseréket szervez az itt tevékenykedőknek, ha úgy tetszik klubot is hoz létre, megteremtve az együttműködés és a kölcsönös tapasztalatszerzés, az egészséges kritikai szemlélet kialakulásának lehetőségét. Mindezek a kezdeményezések ugyanakkor nyitva állnának valamennyi érdeklődő szolnoki lakos számára is, akik akár közreműködőként, (például pályázatok, gyűjtőmunka esetében), akár a rendezvények résztvevőiként, közönségként vállalhatnának részt az eseményekben. A Szemafor Alapítvány neve jelkép, amely a célt fejezi ki: megállítani és maradásra bírni máshonnan jövőket, és ezzel nem ellentmondásban: pályát biztosítani az itt élőknek törekvéseik minél teljesebb valóra váltásához. Az alapítvány ügyeit a különböző területekről érkezőkből választott kuratórium intézi, tagjai között színházi, múzeumi, sajtó-, oktatási, könyvtári és egyéb szakemberek vannak. Amíg állandó helyet nem kap, a szolnoki Szigligeti Színház Szobaszínpadát, a Technika Házát és a Casinót használja összejövetelei, tanácskozásai színteréül. B.A. Szegeden / Állásbörze egyetemistáknak, főiskolásoknak A szegedi Munkáért Alapítvány állásbörzére invitálja a munkaadókat és a diplomás pályakezdő fiatalokat. Az 1990- ben alakult alapítvány, amely a legfontosabb feladatának a széleskörű tájékoztatást tekinti, több jelentős rendezvény után „A foglalkoztatáspolitika és az önkormányzatok” címmel konferenciát szervez Szegeden június első két napján, s e programhoz kapcsolódva rendezik meg az állásbörzét. A dél-alföldi régióban számos felsőoktatási intézmény működik, orvosok, gyógyszerészek, pedagógusok, élelmiszeripari mérnökök szereznek diplomát a térségben, ugyanakkor munkahelyhez nem könnyen jutnak. Az alapítvány szerint célszerű lenne, hogy őket az itt lévő vállalatok, üzemek, intézmények juttassák álláshoz. A munkakereső és munkaadó találkozását segítené az első alkalommal megrendezendő állásbörze június 2-án és 3-án Szegeden, a megyeháza aulájában. A őiskolások és egyetemisták megtekinthetik a kifüggesztett állásajánlatokat, s tájékoztatást kapnak a foglalkoztatási törvény adta lehetőségekről. Egyéni gondjaik megoldásához tanácsadók segítségét is igénybe vehetik. Mindezért fizetniük sem kell, a börzét a Munkáért Alapítvány finanszírozza. (MTI) ÖNKORMÁNYZATI TANYA. A túrkevei önkormányzat jelképes összegért bérbe vette a helyi termelőszövetkezettől a városszéli Győrffy tanyát és a hozzá tartozó kilenc hektáros földterületet. A szabadidőközpontként működő tanya ugyanis idegenforgalmi, turisztikai szempontból vonzó lehet. Az idelátogatók lovagolhatnak, hintóba ülhetnek, s közel húszféle néprajzi programból választhatnak (kemencés kenyérsütés, korongozás, fafaragás stb). Igaz, a nyári táborozásra már csaknem teljesen foglalt, de hétfő és kedd kivételével várják a látogatókat, akikben bizonyára nem lesz hiány, ugyanis június közepén a megyei lovasverseny egyik fordulóját is itt rendezik meg. (Fotó: K.É.) *
