Új Néplap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
1993. május 11., kedd Hazai tükör 3 NEM KELL A BÁRÁNY.Az Európai Közösség hússtoppja miatt egyetlen húsvéti bárányt sem tudtak eladni a Szakállas határában gazdálkodó Nagy testvérek. Kész ráfizetés számukra így a juhászat, mivel a bárányok etetéséhez szükséges szemesterményből a legolcsóbbik mázsája is meghaladja az ezer forintot. Mészáros Beszélgetés a "dühös" Kupa Mihállyal „Erős agrárlobbit fogunk csinálni!” A gazdaság állapotáról, egy elhagyott cégről és a képviselői munkáról A képviselői irodaház egyik emeleti szobájában egyszerű irodabútorok, néhány kárpitozott szék, de egyik sem bársonyhuzatú... Itt dolgozik Kupa Mihály. Most éppen derűs hangulatban.- Eléggé feszültnek, ingerültnek látszik képviselő úr. Megtudhatnánk az okát?- Tudja, hogy sohasem rejtem véka alá a véleményem, most kimondottan dühös vagyok, mert az Országgyűlésben ismételten elnapolták a részarány-földtulajdonnal kapcsolatos döntést. Ez a fölösleges időhúzás újabb bizonytalansághoz vezet, amire aztán az égvilágon semmi szüksége a mezőgazdaságnak. De azért reménykedem... A hét eleje óta a függetlenek soraiban előttem ül Körösi Imre, az agrárkamara frontembere, aki az MDF-től került hozzánk. Mellette a nemrégiben megválaszottt Nagy Tamás, az agrárszövetség elnöke ül. Erős agrárlobbit fogunk csinálni! És valóban a mezőgazdaság egészéért, nem pedig holmi egyéni, vagy részérdekekért emelünk szót.- Amikor a bársonyszéktől megvált, azt mondta: sajnálja, hogy a Valutalappal nem tudta befejezni a tárgyalásokat. A napokban olyan híreket hallhattunk, hogy az IMF és a Világbank vezetői elégedetlenek a magyar gazdaság teljesítményével, túlságosan nagynak tartják a költségvetési hiányt, viszont kedvezően ítélik az infláció csökkenését. Mit szól ehhez az értékeléshez?- A konkrét adatokat, a lezajlott tárgyalások részleteit nem ismerem. Attól tartok, hogy ugyanabba a cipőbe kell belelépnünk, amelyben Németh Miklós kormánya is járt: a választások előtt kényszerpályára kerülve elég súlyos következményekkel járó megállapodást kell kötni. Véleményem szerint egyébként nem a költségvetés hiánya a fő probléma, hanem a gazdasági átalakulás lassú üteme. Éppen ezért hoztam szóba a mezőgazdaság ügyét is. Tavaly 2,6 milliárd dollár volt az ágazat exportbevétele, az idén várhatóan 1,5 milliárd dollár lesz.- Ennek teljesülését reálisnak tartja?- Ez is nagyon bizonytalan. Egymilliárd dolláros kiesést egy ilyen sebezhető gazdaság nagyon nehezen visel el. Ugyanez igaz például a bankok privatizációjára is, ahol sajnos érdemleges előrehaladás nem történt. A csehek és a lengyelek sokkal határozottabbak ezekben a kérdésekben.- Tokaj-Hegyalj a képviselőjeként is hasonló gondok foglalkoztatják?- Igen. Abban a térségben iszonytató gond a munkanélküliség, a nagyipar összeomlásával az egyetlen megélhetési lehetőség eddig a föld volt. A tokaji szőlő, a bor nem tud mindenkit eltartani - ezért is tartunk vállalkozói napokat, ahol szakemberektől lehet konkrét, személyes ügyekben tanácsot kérni. Elmondjuk, milyen szakmákban, milyen feltételek mellett, milyen állami segítséggel lehet vállalkozni.- Új sütető pénzügyminiszterként annak idején az mondta: nem vagyok teljesen normális, hogy a bársonyszékért otthagytam egy jól menő vállalkozást. Mi van most a céggel?- Amikor kineveztek, azonnal kiszálltam. Ettől független nagyon jól működik. Most kértek, hogy legyek a tanácsadójuk, mondjak néha bölcseket. ! Ezt elvállaltam, de semmi/ lyen operatív munkára nincs időm. A képviselőséget tisztességesen, komolyan akarom csinálni. Ezzel azt is elárultam, hogy szeretném, ha újra megválasztanának. Hatalmas a választókerületem, harminchat település.- Apropó, milyen autóval jár?- Most még állami kocsival, de rövidesen átszállók a saját Opel Omegámba, csak azért nincs Suzukim, mert magas vagyok és nem férek el benne... Sz. M. (Ferenczy Europress) Szépségverseny lovaknak Szombaton lótenyésztők tartottak szemlét Karcagon, a Ligeti sporttelepen. A helyi gazdák hajtották ki lovaikat, hogy szakember értékelje az állományt. A Mezőgazdasági Minősítő Intézettől Csónaki József főfelügyelő és munkatársa, Gál Ferenc nézte meg tüzetesen a paripákat. A Furioso-north star lovak a megye leggyakoribb fogatos lovai. A tenyésztésüknek eddigi legnagyobb bázisa a nagyüzem volt, ez most magánkézbe került. Ezek a kancák rendkívül jó munkaképességűek. A lovak többsége állta a mustrát, de a fiatal csikók türelmetlenek voltak, nem értették, miért vizsgálgatja annyi szúrós tekintetű ember őket. Aki érzett magában bátorságot, az hátaslovon egymagában is lovagolhatott, aki nem, az sétakocsikázhatott egyet. A szakember szerint az itt felvonultatott lovak az országos átlagnál jobb kondícióban vannak, a hetven ló 80 százaléka komoly tenyészértékű. Az egyesület legközelebb csikószépségversenyt rendez. Az idén már intézményes formában végzik a szakmai tanácsadást a gazdáknak. de MTA-közgyűlés A Magyar Tudományos Akadémia működése életünk minőségét emeli, és életünk minőségének emeléséről nem mondhatunk le. Az Akadémia munkájának biztosítása, támogatása társadalmunk egészének kötelessége, és jól felfogott érdeke - mondotta Göncz Árpád köztársasági elnök a közgyűlést köszöntő beszédében. A kormány nevében Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter üdvözölte a közgyűlés résztvevőit. Hangsúlyozta: az akadémiai és a felsőoktatási törvénytervezet kívánatos összhangjának megteremtését a cél. Keddi jegyzet Lehetett volna másképp is Harminchat éves volt. Olyan, mint mi, a többiek. Aztán egyszer ...nem kelt fel többé. Ha az ember meghal kilencvenéves korában agyvérzésben, belenyugszunk, hogy megöregedett, elkopott a szervezete. De ha harminchat éves korában történik meg ugyanez, arra nem lehet mást mondani, mint azt, hogy többet rótt rá az élet, mint amennyit elbírt volna. Kívülről nem is látszott annyira ez a teher. Hiszen úgy élt ő is, mint a többi családanya, hasonló gondokkal és terhekkel. De neki értelmi fogyatékos volt az egyik gyereke. Élte hát a fogyatékost nevelő szülők mindmáig kilátástalan életét. Mert egy ilyen gyerek sose „nő fel”, állandó „szolgálatot” igényel, készenlétet éjjel-nappal. Mindig vigyázni kell rá, mindig ott lenni mellette. Mondták neki is az orvosok, a jóakarói, hogy ne idegeskedjék annyit, nem tesz jót az egészségének. A stressz! Persze tudta ő is, hogy az az ellenség, de hát ki képes megbirkózni vele, amikor az embert nap mint nap térdre kényszeríti az élet? Mi legyen a fogyatékos gyerekkel? - Minden nap fel van adva a kérdés. És sosincs rá megnyugtató felelet. Intézetbe adják vagy a családban maradjon? Ki adná intézetbe a gyerekét, akit szeret? És ki bírja nap mint nap cipelni a terhet, ha a családban marad? És aztán, mi lesz vele, húszévesen, huszonöt évesen? Dolgozhatna a fogyatékos ember is, de kevés az olyan munkahely, amely befogadja őket. Ha viszont otthon marad, egy felnőttnek is otthon kell maradnia vele, hogy vigyázzon rá. A keresetre pedig nagyon nagy szükség lenne a mai világban. És aztán a félelem, amely a hétköznapok fölé tornyosul: „mi történik a gyerekemmel, ha én már nem leszek? Ki viseli a gondját? Intézetbe kerül? Kibírja-e az intézet személytelen, sokszor rideg légkörét?” Persze, ez az édesanya is hallott nyugati példákról. Hogy hogy van ez Svédországban, Ausztriában. Hogy a hollandok... Ott a fogyatékost nevelő szülő választhat, intézetbe adja a gyereket vagy a családban marad. Ha az otthon mellett döntenek, akkor jelentős segítséget kapnak a társadalomtól. Nem kell attól rettegni, hogy a szülőnek kórházba kell mennie, el kell utaznia, és akkor kire hagyja a fogyatékos gyerekét? Ha pedig a szülő meghal, a gyerekét kislétszámú gondozóházakba várják, ahol hasonló sorsú társaival együtt gondoskodnak róla. Hallott ő is ilyen példákat. De mit ért vele? Nyugat! Nickelsdorf nincs messze, mégis elérhetetlen az a színvonal, amelyet Nickelsdorfon túl kínálnak. Tudta ő, hogy lehet másképp is élni, mint beleszakadni a terhekbe. De azt is tudta, hogy az ő gyerekének, az ő családjának nem jut annyi segítség, amelyről - mintha a mesében volna! - hallott. Ő örülhetett, ha nem kapott szemrehányást más emberektől és a hivataloktól: Miért szült fogyatékos gyereket? Örüljön annak a kis pénznek, amit kap érte! Ő - úgy tűnt - nem is nagyon vette a szívére az egészet. Mosolygott, dolgozott, nyugodtnak látszott. Mert közben ott volt a másik gyerek is, vele is törődni kellett. Mindig van megoldásra váró feladat. Hogy közben magával is törődnie kellene, az talán eszébe se jutott. Vagy ha gondolt is rá, nem kapta meg a lehetőségét. Harminchat éves volt. Olyan, mint mi, a többiek. Csak ő egyszerűen - nem bírta ki az életet. Paulina Éva Iránytű A kun nyelv karcagi szerelmese (volt) Utcán van a Jászkunság idei második száma. ízelítő a tartalomból: Mándoky Kongur István a kun nyelv magyarországi emlékeiről ír. A tavaly 48 évesen elhunyt karcagi születésű szerző, nyelvész-néprajzos, a kun nyelvről értekezve szerzett nyelvtudomány kandidátusa fokozatot. A róla szóló nekrológ tudományos életünk nagy veszteségét jelzi. Cseh János hun kori korsókat mutat be dolgozatában. A Gondolkodó rovatban Andrási Lászlónénak. „Nyitva áll az Európa-ház” című munkáját olvashatjuk Reutlingenről, míg Kerékgyártó T.István „Az értelmiség lassú olvadásáról” értekezik. Köváry E.Péter az alföldi terményekről beszélget dr.Nyíri László egyetemi tanárral, Szász László pedig Ladányi Mihály költészetét elemzi. Olvashatunk még emlékezést Dienes Esztertől, recenziót Erdei-Szabó Istvántól, interjút Márkus István szociológussal Pethő László tollából, és verseket, tárcát, kritikát. A Jászkunság legújabb száma bemutat egy fiatal túrkevei festőt, Horváth György személyében. A lapszám megjelentetését Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta. Simon Cs. József Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra! A margarin sem veszélytelenebb Tiszafüreden történt meg az eset. Ebben a kisvárosban nagyon gyorsan terjed a pletyka. En azzal, hogy nem írok neveket, szeretném meggátolni ezt a folyamatot. Biztos vagyok azonban benne, hogy már így is sokan ismerik a történetet. A város egyik üzletében egy jól öltözött úriember, és egy ugyancsak nem slampos hölgy két csomag margarint kért. Az eladó nagyon szívélyesen kiszolgálta őket. Közölte is a termék árát, amit az érintettek azonnal - még szívélyesebben - ki is fizettek. Ám a pénz mellett egy igazolványt is az eladónő orra alá dugtak, ami azt tanúsította, hogy az illetők ellenőrök voltak. Minden stimmelt, csupán egy dologban hibázott az eladó. Nem adott számlát. Mondhatnám, hogy nem is olyan nagy ügy ez, hiszen a vásárlási tétel nem érte el még a száz forintot sem. De a szabály az szabály. A büntetés összege azonban már biztosan elgondolkoztatta az illető elárusító hölgyet. Ötvenezer forinttal kellett „bűnéért” az államkasszát gazdagítania. Felvetheti a kedves olvasó - azokról nem is beszélve, akiket már többször meg is vékonyítottak ilyen esetben -, hogy ez így is van rendjén. Én sem mondok mást. Akkor meg miért foglalkozom az üggyel? Nem is oly rég megkeresett egy vállalkozó. Mi tagadás: eléggé fel volt háborodva. Sirámait imigyen mondta tollba: „Mondd meg, Miki, mi az istenért nem vonatkozik minden szabály mindenkire! Engem arra köteleznek, hogy méregdrága pénztárgépet vegyek, hogy számlát adjak. Gyakran járok a piacra. Mellettem minden engedély nélkül, a félelem legcsekélyebb látszatát sem keltve árulnak feketén. Cipőt, ruhát, kávét, szerszámot, csokoládét, meg még ki tudja, mi mindent. Nem is kis tételben. Én adózom, mint a katonatiszt, ők meg röhögnek a markukba. Valahogy nincs ez így jól. Az a bosszantó, hogy nemcsak románok, oroszok, lengyelek teszik ezt. Ez már igazi magyar SCHWARTZ-konkurencia. Hát ez az oka, hogy írok az esetről. Az is lehet, hogy az eladónő csak a nagy kapkodásban felejtett el számlát adni. A tétel is elenyésző volt. Ám még egyszer mondom: nem árt a szigor a magyar kereskedelemben. De igaza van a barátomnak is: amíg a játékszabályok nem vonatkoznak egyformán mindenkire, addig itt soha sem lesz rend. Azok, akiknek tényleg ott van az a bizonyos tejtermék a fején, addig vígan „seftelnek”. Nem százforintos tételben. Tegyünk róla, hogy napra kerüljenek. Az sem baj, ha margarin lesz a kobakjukon. Mindenesetre Füreden a pénztárgépesek, számlások, adózók már egyszer szót emeltek ez ügyben. Áláírásokat gyűjtöttek. Ez olyan divatos manapság. Csak éppen nem változott semmi. Még talán nőtt is a piaci hiénák száma”.-PHa a jó idő még eltart egy darabig, hamarosan nem lesz ilyen csendes a Tisza-part Tiszafürednél
