Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám

1993. április 3., szombat Nézőpont 5 Szombati jegyzet Szép, új világrend Arra gondoltam, valami vidám dologról kel­lene most írni, mivel túl sok a depressziós, bo- rongós hangulatú hír mostanában. Nem győ­zünk szomorkodni. Végig gondoltam, melyek is azok a pozitív események, amelyek valahogy úgy feldobják az embert? Például rendszervál­tás, az első együtt ünnepelt március 15, szép magyar hazánk a demokratizálódás útján, meg ilyenek. A gondolataim minduntalan az oly so­kat hallott, az elménkbe tudatosan becsöpögte- tett szép, új világrend felé kalandoztak. Ez lesz az a pozitív pont, melyről kiindulva egy vidám, optimista derűvel átszőtt írás kerekedhetne - gondoltam. A szép, új világhoz vezető it 1989 végén, de főként 1990-ben kezdődött. És e néhány év tör­ténelmén végigkalandozva ez a kép tárult elém a szép, új világról: A kommunizmus 1989 telén összeomlott Közép-Kelet Európában. Az 1990-es év dere­kára a Szovjetunió az egykori nagyhatalom gazdasági és politikai romhalmazzá vált. 1990-ben háború tört ki Irak és Kuvait között, a rákövetkező tavaszon pedig Amerika és szövet­ségesei - a harcászati csúcstechnológiának és a dinamikus vezetésnek köszönhetően — szétszúz- ták Irak katonai erőit egy villámgyors, „száz­órás háborúban”, melyet a műholdakon keresz­tül gyakorlatilag az egész világ végignézhetett. 1992-ben életre kelt az Európai Gazdasági Közösség, mint az első Európai Egyesült Álla­mok lehetséges előfutára. S a világ rövid 7 év múlva elérkezik Jézus Krisztus születése óta el­telt második évezrede végéhez, és átlép a Krisz­tus utáni harmadik milleniumba. Ilyen történelmi háttér előtt hirdette ki Ge­orge Bush az Egyesült Államok akkori elnöke az Új Világrend kezdetét. De mit jelent ez a sokatmondó ígéret neked, nekem és családjaink számára? Életében elő­ször az embernek az az érzése támad, hogy olyan események szemtanúi vagyunk, melyek­nek mélyreható következményei lesznek jövő­beni életünk szempontjából. Sokak szerint az új világrend a példátlan béke, harmónia, igazság és bőség korszakához fog vezetni. Számomra ez most nem tud más lenni, mint egy képtelen „ álom. Mire alapozom ezt? Például: már John Lennon is erről ábrándozott „Imagine” (Kép­zeld el) című dalában. Arra kérte hallgatóit, képzeljenek el egy olyan világot, ahol „nincs ál lám”, „nincsenek országok”, „nincs menny, nincs pokol”, „nincs magántulajdon”. (Majd­nem mint a kommunizmusban.) Ezt a szép ál­mot hallgatva el is felejtjük azt a roppant el­lentmondást - vagy képmutatást -, hogy mi­közben dala ezt a megálmodott szép világot csöpögtette az agyunkban, japán származású özvegyére 250 mil­lió dolláros öröksé­get hagyott. De nem kell ilyen messzire menni, a szép, új vi­lágról álmodok kö­zöttünk is ugyanezt csinálják. És mi csak itt állunk értetlenül. Ha ez lett az a szép új világ az előzőhöz képest, milyen lesz a következő? Nem értjük. Milyen erők mozgatják végülis a történelmet, ha ez a szép új világ nem akar eljönni, hiszen most is minden változásért kiált. Azt látom, hogy azok, akik arról álmodnak, hogyan kellene a szegényeknek élniük, akik erről szóló ideológiákat gyártanak, sosem él­tek át, de talán még csak nem is láttak igazi sze­génységet. Hol van hát az a szép új világ?! A vi­lág, de hazánk igazi szegényei is már olyan túlter­heltek, hogy nekik aztán nincs idejük idealisztikus eszmefuttatásokra. Legfeljebb arra, meddig bírják megvenni a napi fél kiló kenyeret meg a két liter tejet? A kör végtelen. A szegényeket nem tudja érdekelni a környezetvédelem, hiszen, ha élni akarnak: ki kell vágniuk a fákat télen tüzelőnek - ekkor a talaj lepusztul, az élelmiszerbázis csök­ken, az ördögi kör tágul. Ez van. Ez az a világ, amelyről beszéltek nekem? Vagy még mindig vár­juk és zajosan ünnepeljük a szép új világrendről szóló elképzeléseket, vagy netán már „megva­gyunk érkezve?” Egy a biztos: az utópisztikus fantáziálás nem vá­lik be a történelemben, az erre épülő rendek dara­bokra hullanak, az embereknek kenyér kell az asz­talra nem idológia, és ház az asztal fölé, hogy nyu­godtan éljenek. Hiszen ideológiák a szemünk előtt hullottak porba, még nem felejtettük el, amint az egységes kommunista rendszer mindent uniformi­zálni akaró nagy ideológiája mint egy láthatatlan karmester intésére széjjelhullott. Hirtelen rájöttünk, hogy a rettenetes szovjet kolosszus nem egyéb, mint egy tönkrement, harmadik világbeli gazdaság. Az ideológia elröppent, maradt a kegyetlen való­ság. És alighogy erre rájöttünk, nyakunkon az új összekuszáló, a reményteli nagy ideológia, az egy­séges békés világról, ahol nincsenek nemzetek csak a rettenthetetlen világegység a béke oszlopával. Most fogjunk össze ezért. Mezítláb, éhesen, hábo­rúktól terhesen együtt a szép új világrendért. Min­den rettenet ellenére lehet, hogy szívesen is ten­nénk, de sajnos, nem jut rá idő. Mert ugye a napi fél kiló kenyér, a tej. . . még szerencse, hogy a tüze­lőről mostanában már nem kell beszélni. Derűről pedig aligha eshet szó. íy Cw*: e _____ S zakmai nap a Pálfyban Gyártók és felhasználók randevúztak Egész napos okta­tástechnikai bemu­tatót és szakmai szimpóziumot ren­deztek szerdán a Pálfy János Műsze­ripari és Vegyipari Szakközépiskolá­ban. Délelőtt szak­embereknek, dél­után a pedagógu­soknak és a diákok­nak szerveztek elő­adásokat, eszközki­állítást. Dr. Kardos Györgyné igazgató köszöntőjében el­mondta, az iskolá­ban hagyományo­san arra törekednek, hogy folyamatosan megismertessék ta­nulóikkal azokat a legkorszerűbb ve­zérlés- és irányítás- technikai eszközö­ket, amelyekkel ta­nulmányaik befeje­zése után az iparban találkozhatnak. Mit jelent ma a korszerű? Két cég - a Hartmann és Braun, il­letve a FESTŐ - is gondosko­dott műszaki ínyencségekről. Az előbbi frankfurti székhe­lyű német vállalat, amelynek Áusztriában, ezen keresztül pe­dig Budapesten is van érdekelt­sége. A fővárosi irodát Szalay Péter és Kemény Csaba képvi­selte. Előadásukban a cég által for­galmazott széles termékcsalád­ból - érzékelőktől a folyamat- irányító berendezésekig - rész­letesen ismertették a legkorsze­rűbb nyomás- és programoz­Kemény Csaba - Hartmann és Braun cég - előadásában a legkorszerűbb nyomás- és hőfoktávadókról beszélt. ható hőfoktávadók műszaki pa­ramétereit, „finomságait”, a mu­tatóműszereket és regisztráló­kat. Az iskola földszinti aulájában működés közben lehetett meg­tekinteni a FESTŐ céget képvi­selő - és Lakatos Aladár vezette stáb által bemutatott - eszköz- kiállítást, azt a korszerű, leve­gővezérlésű, elektronikus, szá­mítógéppel programozható au- tomatikát, amivel a Pálfyban is oktatnak már. Szentandrássy Ferenc irá­nyítástechnikai szaküzem- mémök, műszaki tanár - a szakmai nap ötletadója - így foglalta össze a rendezvény jelentőségét: - Hármas célunk volt vele. Egyrészt meg lehet ismerni a legkorszerűbb, leg­modernebb eszközöket, más­részt be tudjuk mutatni, hogy az itt végzettek bizonyítványa milyen korszerű ismereteket takar, végül az itt megjelenő vállalati szakemberek látják, mit tanítunk, mi az, amit to­vábbképzéseik során haszno­sítani tudnak. Kép és szöveg: Simon Cs. József Félreértették a törvényt Nincs pénz, az öregek menjenek haza? Ballag Franci néni hazafele az úton. Ejgy Ä nt húz maga után. íyszor csakTölmegy a faluba, mindig haza- visz egy gallyat és azt szépen „folkazlazza” az udvar végébe. Jó lesz tüzelőnek. A szomszé­dok azt mondják, annyit összehordott már, hogy még sok is lesz a fűtési szezon végéig. De Franci néni csak gyűjtöget ren­dületlenül: ‘ gondol a jövő télre is. Franci néni korábban az öre­gek napközi otthonában töltötte a napjait. De amióta azt bezár­ták Jászladányban, azóta más­féle életre kényszerült.- Elég hülye vót, aki bezárta! - fogalmazza meg tömören Franci néni a véleményét az ak­cióról. - Odajártam vagy három éve, ott reggelit kaptam, ebédet, vacsorát. Annyit fizettem a há­rom evésér, mint most az ebé­dér, amit a gondozónő hoz ki.- Mennyit tetszik most fi­zetni?- Egy hétre háromszázhu­szonöt forintot. Osztán nyócvan éves elmúltam mán, a nyugdí­jam 9 ezer 700 forint. Azér ilyen sok, mer 64 évesen men­tem nyugdíjba a műhelybül. De a többi öregasszony még keve­sebbet kap.- Az öregek napközi otthoná­ban mit csináltak Franci né­niék?- Semmit se csináltunk! Et­tünk, ittunk, imádkoztunk, éne­keltünk. Addig se kellett itthon fűteni. Oszt este, ha hazagyüt- tem, egy kicsit betüzeltem, oszt kész. Azér hordom hazafele a gallyat, mer azér se kell fizetni.- A többi néni is sérelmezi, hogy bezárták az otthont?- Hát! Azoknak még rosz- szabb vót, mint nekem, mer ke­vesebb nyugdíjbul élnek. Nem a pénz itt a probléma- És ha újra kinyitnák az ott­hont?- Én biztos vagyok benne, hogy nem nyitják ki. Mer sze­rintem arra a házra, amékbe az otthon vót, spekulál valaki.- Ez szörnyű, Franci néni.- Nincs ebbe semmi szörnyű­ség, rá se nézzen. Én mán meg­szoktam az ilyet. Jászladányban nagy port ke­vert, hogy az önkormányzat úgy döntött, bezárja az öregek nap­közi otthonát. A döntéssel nem­csak az otthonba járó idősek nem értettek egyet,, hanem az egyik képviselő, Pálszabó Fe­renc sem, aki a szociális és kul­turális bizottság tagja.- Az önkormányzat arra hi­vatkozik, hogy nincs pénz az otthon fenntartására.- Nincs pénz! Nem az a prob­léma! Hanem, hogy másra kel­lene fordítani! Minek kellett a kerékpárút 500 ezer forintért? Az otthont március elsejétől zárták be azzal, hogy sokba ke­rül a fűtés, az ellátás.- Azt is mondják, hogy kevés idős ember járt az otthonba.- Nézze, ebben a faluban 758 hetven éven felüli ember él. Nem igaz, hogy abból nem tu­dok ötvenet összeszedni!- Mégis: csak 12-en jártak az otthonba.- Én mondtam, hogy készít­senek a faluról szociális térké­pet, és akkor tudni fogják, hogy ki az elesett. Mert azt így, a hi­vatalból nem lehet tudni.- Állítólag sokan tiltakoztak az ellen, hogy szociális térkép készüljön.- Akkor is meg kellett volna csinálni! Aki tiltakozik, azt hagyták volna ki! De az az öreg, akinek 6 ezer forint a nyugdíja, biztos nem fog tiltakozni, ha ki­küldenek neki egy kis fát tüze­lőnek!- Volt-e ellenvetés, hogy ne zárják be az otthont?- Az öregek nem akarták. Mert ugye nekik nemcsak anyagi gondjaik vannak, hanem az is, hogy egyedül élnek. így meg bementek a napközi ott­honba. Elbeszélgettek arról, hogy hogy volt fiatalkorukban. Szerintem, ha földerítették volna, hogy kik a rászoruló öre­gek, akkor lett volna igény a napközi otthonra. Csak ne szüntessék meg! Szőllősi Jánosné is ezen a vé­leményen van. Ő 12 évig ve­zette a napközi otthont.- Az önkormányzat pénzügyi okokra hivatkozva zárta be. Azokat, akik korábban odajár­tak, most házi gondozásba vet­tük. Tizenketten voltak, és bi­zony nagyon rosszul érintette őket ez a döntés. Ez a napközi otthon valami­kor a legjobb kihasználtságú volt a megyében. De sajnos, olyan hirtelen haltak ki az öre­gek, hogy nem tudtuk gyorsan pótolni a megüresedett helye­ket.- Mit szóltak ehhez az idős emberek?- Kérték, hogy tegyék őket egy kisebb házba, amelynek nincs ekkora rezsije. Elmentek volna máshová is, csak ne szün­tessék meg az otthont.- Hogy éltek itt?- Nagyon nagy előnyt jelen­tett számukra, hogy télen nem volt gondjuk a fűtésre... Ha valaki nem jött be hozzánk reg­gel fél tízre, tízre - már kisza­ladtunk, hogy nem beteg-e, nem történt-e vele valami. Tehát így felügyelet alatt is voltak.- És ha az önkormányzat ké­sőbb visszaállítja ezt a formát, amikor már lesz rá módja?- Nekem az a véleményem, hogy ahol ez már működött, nem lett volna szabad megszün­tetni. Mert „visszacsinálni” sokkal nehezebb lesz. Mi ké­szültünk erre az évre is. Vol­tunk kint az idős embereknél családlátogatáson. Többen is megígérték, hogy tavasszal jön­nek majd. Amióta megszűnt az otthon, azóta is ketten jelentkeztek már, hogy szeretnének jönni. Érdek­lődtek, hogy hogy lehet ide be­kerülni. Most már sehogy. .. Az önkormányzat nem vívott ki osztatlan elismerést ezzel a lépéssel. Akadt olyan idős néni, aki azt mondta, hogy ha legkö­zelebb bajban lesz, inkább kiáll a piacra koldulni, de akkor se kér többet semmit a polgármes­teri hivataltól. Miért volt szükség erre a lé­pésre? Mindenképpen meg kel­lett tenni? Nem volt más megol­dás? - Erről érdeklődtem Nagy Jánosnál, a jászladányi pol­gármesteri hivatal igazgatási csoportvezetőjénél. Nem volt rá igény?- Ennek az otthonnak a mű­ködése akkor lett volna gazda­ságos, ha legalább huszonötén látogatták volna, ugyanis ennyi személyre méretezték,- foglalta össze a problémákat az igazga­tási csoportvezető. - Ezzel szemben tizenegy idős, elesett ember járt a napközibe. Mióta ez az ellátási forma megszűnt, azóta házi segítségnyújtás kere­tében gondozzuk őket, házhoz viszik a gondozók a meleg ebé­det.- Nem tudom elhinni, hogy 758 hetven éven felüli emberből csak tizenegy akar járni az idő­sek napközi otthonába.- A gondozónők körbejárták a falut, de nem volt több jelent­kező. Próbáltak több tagot sze­rezni, de nem sikerült.- Az önkormányzatnak nem éri meg működtetni ezt a nap­közi otthont?- Inkább úgy mondanám, hogy ennyi embernek nem. De tör­vény írja elő, hogy 1997-re alapfeladatként biztosítani kell.- Vagyis vissza fogják állí­tani? Mikor? Hogyan?- Van a községben egy idő­sek szociális otthona. (Ez bent­lakásos, míg a napközi otthon csak a napközbeni ellátást szol­gálta, este hazamentek az embe­rek). A szociális otthon most a jászberényi önkormányzat tu­lajdona. A jászladányi önkor­mányzat szeretné átvenni, és akkor ahhoz csatolva, illetve azon belül működtetnénk az öregek napközi otthonát.- Azt mondják, hogy arra az épületre, amelyikben az otthon volt, szemet vetett valaki.- Ez nem igaz. Kihasználat­lanul áll most is. A törvény nem ezt írja!- Hogyan kerülhettek ilyen helyzetbe, hogy meg kellett vonni az idős emberektől ezt a segítséget?- Az idén 15 millió forinttal kevesebb normatív állami tá­mogatást kapott az önkormány­zat, mint tavaly. Tehát ez a be­zárás gazdasági okokból is szükségszerű volt. Az öregek problémáin próbáltunk enyhí­teni, nemcsak a meleg ételt kap­ják meg, hanem ingyen fát is ad­tunk azoknak, akik korábban az idősek napközi otthonába jár­tak. * * * Az ügynek ezzel nincs vége. Mert adódnak olyan kérdések, amelyekre meg kell keresnünk a választ. Például az, hogy ha be­zárták az otthont, mi lett azzal a 463 ezer forint normatív állami támogatással, amelyet az ön- kormányzat az idei költségveté­séhez kapott azzal, hogy az idő­sek klubja fenntartására fordít­sák? Ez azért is érdekes, mert a fa­luban már mindenféle pletyka elterjedt ezzel kapcsolatban. Akadnak, akik tudni vélik, hogy ebből a pénzből finanszírozzák majd az iskola építését. Mint Nagy Jánostól megtud­tuk, erről szó sincs /igaz, nem is lehetne, hiszen a normatív ál­lami támogatás csak arra a célra fordítható, amire adták/. A tá­mogatásról lemond az önkor­mányzat, annak csak az időará­nyos részét használja fel, tehát a március eljeséig, az otthon mű­ködéséig járó összeget. A másik kérdés, hogy megte- heti-e egyáltalán egy önkor­mányzat, hogy bezárja az idő­sek napközi otthonát? Nem kö­telessége-e azt működtetni? Nos, a Köztársasági Megbí­zott Területi Hivatalában a szo­ciális ügyekkel foglalkozó Bene Pétertől megtudtam, hogy a jászladányi önkormányzat eb­ben az esetben félreértelmezte a szocális törvényt. Az idősek napközi otthoná­nak fenntartását a törvény 86. szakaszában szabályozták, amely szerint nem lehet meg­szüntetni az öregek napközi ott­honát, hanem továbbra is mű­ködtetni kell. Mit tehet ebben az esetben a köztársasági megbízotti hiva­tal? A törvényességi osztály veze­tője, dr.Réti Albert szerint: Ha úgy ítéli meg a hivatal, hogy törvénysértő volt ez a lépés, ak­kor fölhívja az önkormányzat figyelmét a törvénysértés meg­szüntetésére. Ha az önkormányzat nem te­szi meg a megfelelő lépést, ak­kor bíróság vagy alkotmánybí­róság dönt az ügyben. Paulina Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom