Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
10 Sport 1993. április 30., péntek A közönség nehezen felejt / Átalakulás után cél a túlélés Londiner nem szállodai szolga Ildikó minden lova szelíd Ugyan még nem ért véget a teljes idény a Szolnoki Olajbányász férfi kosarasai számára - hiszen a Magyar Kupa csatározásai még tartanak ám a bajnoki küzdelmek már befejeződtek. Egy esztendővel ezelőtt, így április vége felé igencsak „világvége” hangulat uralkodott a Tisza-parti kosarasberkekben, azóta azonban száznyolcvan fokos fordulat következett be. A tavaly tavasszal a Szuper Ligából kipottyant piros-fekete gárda olyan „vérátömlesztést” kapott, melynek köszönhetően idén egészen a dobogó második fokáig menetelt. Az elmúlt háromszázhatvanöt nap történéseiről Rezák Lászlóval beszélgettünk. Milyen érzés volt tavaly ilyenkor az Olajbányász edzőjének lenni?- Van egy mondás miszerint, ha nyer a csapat, jó a játékos, ha veszít, rossz az edző. Az egyesület, illetve a szakosztály vezetése azonban a nehezebb időkben is kiállt mellettem, így könnyebben elviseltem a bántó kritikákat. Sajnos sokan elfelejtették, mi a tizenkettedik helyről indulva nyertünk bajnokságot, és nem úgy, hogy esztendőkön keresztül az élvonalban szerepeltünk. Ma is vallom, ha Viktor Zsarkov, akit egyébként a legjobb, valaha Magyarországon szerepelt játékosnak tartok, nem sérül meg szezon közben, akkor hamarabb beilleszkedik, és akár döntőt is vívhattunk volna. Én nem tartom akkora kudarcnak az ötödik helyet, mint szurkolóink, egy kis szerencsével túljuthattunk volna a Körmenden. Rezák László Alaposan átalakult az idei szezonra a gárda, mennyire volt tényszerű az „építkezés” ?- Miután Szombathelyen, a Földi Sanyi által szervezett játékosbörzén megállapodtunk a két jugó sráccal, már biztos voltam benne, négy közé kerülünk az A-csoportban. Nem volt könnyű megszerezni őket, hiszen például Ivkovicsnak klos- terneuburgi és törökországi ajánlatai voltak. Szerencsére Zorán sokat segített a tárgyalások folyamán, döntő érdemei vannak abban, hogy hozzánk igazoltak. Szent meggyőződésem, a háromcenteres szerkezet előbb vagy utóbb meghozta volna gyümölcsét, de sem a játékosok, sem a közönség nem volt elég türelmes. Végül én engedtem, de nem hiszem, hogy ezáltal kisebb lettem volna a szemükben. Mivel az eredményesség mellett a fiatalok beépítését is szem előtt kellett tartanom, nem állt rendelkezésemre Sakk Megismételt tavalyi siker A 29. Sakk Szabad Föld kupagyőztesek tornájának megrendezés! jogát ezúttal Szé- csény kapta. Az Ipoly folyó völgyében Budapesttől 100 kilométerre fekvő, hétezer lélekszámú település ideális körülményeket biztosított a verseny lebonyolításához. Nagyszerű lehetőséget nyújtott a résztvevő 16 csapatnak a sportszerű küzdelemhez, valamint a serdülő fiúk és lányok vetélkedéséhez. A meghívott kupagyőztes csapatok összetétele érdekes, izgalmas összecsapásokat ígért. A kupa-specialistának kikiáltott újszászi csapat egyik esélyesként indulhatott harcba. A V arga-Sinka-Molnár-Hőgye összetételű gárda ismét bizonyította tehetségét és küzdenitudá- sát. Villámrajttal kezdett, azonnal az élre állt és onnan már nem tudták eltávolítani. Az első három fordulóban minden lehetséges pontot bekaszírozott, amellyel tekintélyt szerezve, mintegy megadta a küzdelem alaphangját is. A tizenöt forduló után úgy áshatott fel a dobogó legmagasabb fokára, hogy a népes mezőnyből egyetlen csapat sem tudta legyőzni. Még Molnár a harmadik táblán maradt veretlen, de ezzel a teljesítményével sem tudta a tábla legtöbb pontot elérő versenyzőjének járó első díjat megszerezni, mivel a mezőny második veretlen játékosa ugyancsak a harmadik táblán szerepelt. A csapat az 1992-es holtversenyes második hely után újra nagyszerű telje- . sítménnyel ért célba. Mind a négy játékos tábladíjasként zárta a vetélkedőt. Varga 12,5 ponttal második, Sinka ugyanannyi pontjával első, Molnár 13,5 ponttal második. Hőgye 12 ponttal az első helyért járó díjat vehette át. Az együttes az 1991-ben azonos felállásban szerzett győzelme után ismét elnyerte a Szabad Föld Kupát és a vele járó 20 ezer forintot. A serdülő fiúk között Asztalos Viktor képviselte Újszász színeit. A fiatal tehetségek vetöbb idő a kísérletezésre. Mikor érezte azt, hogy a közönség megbocsátott, hogy elfelejtette a tavalyi kudarcot?- Szerintem csak akkor oldódott fel teljesen a köztük és köztem lévő feszültség, mikor a Videoton ellen a rájátszás első találkozóján magabiztosan diadalmaskodtunk. Pedig már a bajnokság közepére kiderült, csapatunk kiemelkedik a mezőnyből, de mi vezetők is csak a Pécsett aratott győzelmünk után hittük el, nem lehet gondunk az alapszakasz megnyerésével. Szeretném még hozzá tenni, szurkolóink - és itt most kimondottan a B-középre gondolok - nagyon sokat segítettek abban, hogy ismét dobogóra léphettünk. Szemléletváltozásukat nem lehet nem észrevenni. Lehiggadtak, megnyugodtak, nem keresik a balhét, s végre Kovács Attila is jó irányba befolyásolja a „kemény magot”. Véget ért az idei bajnokság, nyáron ismét új csapatot kell építeni vagy maradnak a régiek?- Célunk természetesen az, hogy megtartsuk értékeinket, de ez már nemcsak rajtunk múlik, hanem a klub anyagi helyzetén is. Az új törvények, melyek a sportegyesületeket sújtják - tb, adó - bennünket sem hagynak hidegen. Öt játékosunk - Stan, Ivkovics, Berkics, Horváth, Kmézic - szerződése jár le, és ugyan valamennyien maradni szeretnének, ám nem biztos, hogy megtudjuk fizetni őket. Most nem az új igazolásokon, hanem a „túlélésen” kell munkálkodnia a vezetőknek. Géléi József Mai műsor • Atlétikai megyei , közép- iskolás bajnokság, Szolnok, Véső uta, 14.00. Asztalitenisz NB L: Tisza HSE - BVSC II., Szolnok, Vendégl. Főisk. 17.30. Labdarúgás: NB III., TSE - Füzesabony, Török- szentmiklós, 16 00, Aki netán a szolnoki lovassport történetének megírásán tömé a fejét, annak számolnia kell azzal, hogy a már ismert botrányos események ellenére továbbra is akadnak a négylá- búakkal foglalkozó egyének, tehát a kötetben helyet kell kapnia a legújabb fejezetnek. A privatizálás ezt a sportágat sem kerülte el, a szolnoki lovasközpont istállójában ma már saját lovak ropogtatják az abrakot. Közöttük a négyéves mén Londiner, mint Turcsányi Ildikó magántulajdonát képező páratlan újjú patás. Tanúsíthatom, jó dolga van a Kőtelekről származó párának, Ildi naponta ellátja és természetesen trenírozza, heti két alkalommal pedig ugróedzést tart. Mert ugye itt a lovasidény kezdete és a versenyeken illik bemutatni a tudományt. Londiner, csinos gazdája szavára robothoz hasonló készséggel végzi a jelmódok szerinti utasítást, lépésben, ügetésben vagy vágtában közlekedik futószárral vezetve, körbe-körbe. Nem nehéz kitalálni, egy ilyen magánvállalkozás nem működhetne a család összefogása nélkül. Ibolya anyuka (igen, a kosárlabdázók masz- szőre) nemcsak vigyázó tekintetével óvja kisebbik leányát, hanem a családi bevételből a lóra- valót is kigazdálkodja. Szívesen teszi, hisz Ildi 15 éve megszállottan lovagol. Országos közép- iskolások között ezüstérmes, a területi versenyeken rendre a legjobb háromba „ugratott”, felnőtt korban kezdő lovakat ült meg. Akár most, ám azzal a nagy különbséggel, hogy az általa pallérozott paripát vezényszóra nem kell átadnia másoknak versenyzésre. De ez már a múlt, a jövő sokkal nagyobb izgalmakat és örömöket ígér.- A nyáron megpróbálunk ,még két öreg, nyugodt kancát í.vpsárolni - újságolja a kisasz- szony mert ősztől szeretnék oktatással foglalkozni. Úgy tapasztalom a napi harminc, negyven érdeklődőből ítélve, sokan áldoznának a maguk vagy gyerekeik lovaglására, mivel a közelben erre nincs Legfontosabb a barátság, a harmonikus együttműködés máshol lehetőség. Rajtuk is segíteni szeretnék órák adásával, nekem pedig teljes elfoglaltságot jelentene. Míg az ifjú amazont hallgattam, Londiner minden füvet lelegelt a környéken, ezért jobbnak láttam önként odébb húzódni.- Nem kell félni tőle, nekem idáig minden lovam szelíd volt - bátorít Ildikó. - A lónak szüksége van a kedvességre, amit egy nőtől hamarabb megkap, de a férfiak erélye éppen .annyira fontos velük szemben. Miközben ló és lovasa végzi a kötelező házi feladatot, Ibolyától megtudtuk, hogy szombaton Nagyfügeden lesz az első hivatalos megméretés a meghívásos évadnyitón, méghozzá a könnyű A-kategóriában. Ha jó eredmény lesz, Londiner száraz lucernát és zabot kap vacsorára. Persze, akkor sem marad éhes, ha netán a várakozást nem teljesíti maradéktalanul, mert a ló akkor is eszik, ha nincs verseny és nem ül senki a nyergében. Gondos gazdái erre gondolva, Kengyelen vásároltak földet a takarmány megtermelésére. Ősztől pedig kezdődhet az oktatás. Több iskola már előre jelezte, falusi turizmus, környe- , zetvédelem és még ki tudja, milyen címen lovaglásra akarják tanítani diákjaikat. Addigra Londiner két „udvarhölggyel” az oldalán várja majd az érdeklődőket, akik remélhetően minél többen lesznek. Elvégre lovas nemzet vagyunk. (ni) Öngól vízilabdában Elöl Nagy János a kupával, mögötte balról Varga, Hőgye, Molnár, Sinka. télkedésében nagyszerűen szerepelt, s bár végig versenyben volt az első helyért folyó harcban, mégis meg kellett elégednie a második helyezéssel. Szoros versenyt vívott a győztessel, az utolsó fordulóig vezetve azonos pontszámmal az élen haladtak, ekkor került sor kettőjük mérkőzésére, amely arra volt hivatva, hogy eldöntse az első hely kérdését. Asztalos a megnyitásból előnyösebben került ki. A középjátékban rosszul gazdálkodott idejével és óraleesés miatt kecsegtető állásban vesztett. Végül is a tizenkettes mezőnyben elért második helyezéssel kellett beérnie. Végerdmény csapatban: 1. Újszász SE 50,5, 2. Szécsény 43, 3. Naszály 41, 4. Igazságügy 40,5, 5. Orosháza 38, 6. Madaras 35 ponttal. Serdülő egyéni: 1. Szobi Géza Naszály 11, 2. Asztalos Viktor Újszász 10, 3. Tóth Gábor Földes 9 ponttal. A Nagy János szakosztályvezető által irányított gárda ismételten teljesítette küldetését, bizonyította, hogy a lelkiismeretes munka mindig meghozza gyümölcsét. Ragó Bizonyára sokan ismerik azt az élcelődést, amikor a serdülő fiatalember bajuszt növeszt és azt mondják róla, olyan mint a rádióműsor: egy szál szőr és öt perc szünet. Hát, ehhez lehet hasonlítani az OB I-es vízilabda-bajnokság tavaszi fordulóját is, azzal a módosítással: kettős forduló és egy hónap szünet. Történik mindez azért, mert a szünetben szövetségi kapitányváltás volt. És ha már új a kapitány, akkor újak az elképzelések, ami addig volt az rossz, mindent meg kell változtatni. Mint a sorsolást. A Magyar Vízilabda Szövetségben még tavaly nyáron elkészítették, ami a sportágnak szent, törvény, amit mindenkinek pontosan be kell tartani. Rögzítették a játéknapokat és az ősszel, egy-két időpontot szükségből megváltoztatva, zajlott is rendjén a bajnokság. Kész volt a tavaszi műsor is, minden csapat tudta, hogy mikor és kivel játszik. A Világ Kupa és a válogatott nemzetközi szereplése miatt csupán kétszer lett volna két, egyszer pedig három hét szünet. Ezzel szemben az új kapitány javaslatára megváltoztatott sorsolás szerint az április 17-18-i kettős forduló után legközelebb május 15-16-án, utána pedig június 5-6-án, végül pedig június 12-13-án lesznek mérkőzések. Hogy közben mit csinálnak a csapatok? Országjárásra kényszerülnek. Utaznak egymáshoz edzőmérkőzéseket játszani, amelyek ugye, messze nem olyan jelentősek, mint a bajnoki találkozók. Az egészben az a furcsa, hogy az új kapitány új válogatott keretet akar kialakítani, mert a sikertelenül szerepelt régi játékosai közül már csak kevesekre számít. Dicsérendő szándék, szükség is van erre, az viszont már érthetetlen, hogy miként akarja kiválasztani a legjobb formában lévő játékosokat, ha szünetel a bajnokság? Hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy a bajnoki mérkőzések tétre menő, izzó légkörében nevelkednek, erősödnek és fejlődnek a játékosok. A bajnokságban az a szép, érdekes, izgalmas és élvezetes, hogy minden hétvégére más képességű csapatok és játékosok ellen, új taktikai elképzelésekkel, rendszeresen, törésmentesen és felfokozott idegállapotban, gyözelemittasan szállnak vízbe. Ezek a mérkőzések fokozzák tudásukat, gyarapítják tapasztalatukat, miközben újabb és újabb tehetségek bontogatják szárnyaikat. De ha ez szünetel, akkor hogyan győződik meg a szah’ezetés arról, hogy a bajnokságban ki a legjobb, legrátermettebb, ki az, aki méltón képviseli hazája színeit? Félreértés ne essék, nem a válogatott ellen szólunk, de úgy véljük, ezzel a változtatással a Magyar Vízilabda Szövetség alárendelte a bajnokságot a válogatott érdekeinek. Felrúgta a saját maga által alkotott „törvényt", hetekre tétlenségre kárhoztatta a csapatok közel kétszáz játékosát. Hogy milyen furcsa időpontok születtek, arra elég egy példa: a szolnoki vízilabdacsapatot április 3-a után legközelebb május 16-án láthatja újra közönsége a Damjanich uszodában. Ez olyan, mintha a szövetségben öngólt lőttek volna. (pi) Cselgáncs Új név, változatlan célok A tavaly alakult szajoli judo szakosztály mára alaposan kinőtte magát. Több mint 30 fiatal edz esténként a tornacsarnokban Kovács Gábor, egykori szövetségi kapitány irányításával. Nemrégiben nagy változás történt a klub életében, nevet változtattak. Mostantól Szajol Bodex Judo SC elnevezés alatt működnek. A Bodex-hez fűződő viszonyuk azonban nem egyszerű szponzori kapcsolat. Ók tesznek is valamit azért a pénzért, amit kapnak. Lényegében fuzionáltak a kft.-vel, elősegítik annak üzleteit és ennek arányában kapnak részesedést. Az üzleti dolgok mellett azért természetesen legnagyobb súlyt a sportra fektetnek. Céljaik nem változtak, elsősorban értelmes elfoglaltságot szeretnének nyújtani a tizenéveseknek, Rangsorversenyeken szerepelnek (nem is akármilyen eredménnyel), bemutatókat tartanak és természetesen estéről-estére „gyötrik magukat” a gyakorlatokkal edzéseken. Nagyszabású versenyre készülnek pillanatnyilag. Meghívást kaptak a május 1-2-án rendezéndő budapesti Stadion Kupa nyílt nemzetközi cselgáncsversenyre. A magyar egyesületek mellett francia, olasz, svéd, ukrán, szlovén és szerb klubok jelezték részvételi szándékukat, így a harmadszor megrendezendő eseményre népes mezőny ígérkezik. Ennek szellemében készülnek tehát most, reméljük az eddigiekhez hasonló sikerrel.-SZSA Bodex égisze alatt folyik tovább a munka
