Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
1993. április 30., péntek Kultúra 5 Az Üvegfigurákról Egy szép, felemelő színházi este Töröcsik Mari (Anna) és Mucsi Zoltán (Tom) Elhamvadt remények Rendszerváltás és a cigányság Egy nagyszerű színházi estről szeretnék beszámolni, de félő, kevés hozzá az erőm, hogy szépségeit visszaadjam, hogy kivételes értékeit felvillantsam. Mélységesen megható, szomorú, mégis léleküdítő előadás az Üvegfigurák, mert bár nem hagyományosan katartikus, de másképpen tragikus voltában, mint a műfaj klasszikusai: megtisztító erejű; megerősít bennünket abban a hitben, amely - akár bevalljuk, akár nem - bennünk lakozik; megerősít a szépség, az álmok, a költészet utáni vágyaink jogában és igazában. Hogy bár csontból és húsból vagyunk, de szükségünk van tápláló poézisra, szélesebb értelemben vett költészetre, mely nem hiányozhat életünkből. Nem hiányzott Tennessee Wil- liamsből sem, aki akárcsak az Üvegfigurákban, élete folyamán más drámáiban is ezt a vágyat ábrázolja alakjaiban, már-már rögeszmésen, olykor talán tóra- formában 4sr-de-MHV dig hévvel, megindító izgalmakkal. A színen, amikor a fekete kárpitra emlékeztető pompás függöny „felkúszik”, egy családi otthon környezete tárul elénk, előtérben, feltűnően csillogó üvegfigurák, kissé hátrébb, a második síkban, a szoba, középütt az étkezések szertartásos színhelyével, egy hangsúlyos asztallal, mely fölött polgári miliőt idéző-sejtető nagyemyős csillár díszeleg - a háttérben pedig a homályból ki-kibonta- kozó hatalmas felhőkarcolók képe a nagyvárosi élet szimbólumaként. Háromtagú család lakik itt, melyet szigorú kézzel, vaspánt-parancsaival egy kemény akaratú asszony igyekszik összetartani; az esténként ideje nagy részét moziban töltő fiút, aki egy raktárban keresi a kenyérrevalót alkalmazottként, napközben, s mellesleg költői lélek, és „ügyel” Laura sorsára, aki visszahúzódva a világtól, csupán üvegfiguráinak társaságában érzi jól magát, minden érzelme, szívének melegsége e csecsebecsékre irányul. Anna Wingfield céltudatos, gyakorlatiasan gondolkodik, a férfinak a karrier, a lánynak a férj, a házasság a normális életrecept. Vele szemben azonban Tom és a kicsit testhibás Laura, akik az anya szerint nem normálisak. Mert. . . Van egy vendég is, egy fiatalember, akiben az anya lányának jövendőbelijét látja, meg is tesz mindent, hogy az esetleges frigy útját egyengesse. De hiába, a vendégfiúnak menyasszonya van, már komoly vőlegény. Szegény anya, hiába minden, a felfokozott igyekezet, a nagy odaadás! És szegény Laura, aki azért a megjelent férfi társaságában egy másfajta érzéssel is megismerkedik, mint ami az, üvegfigurákhoz vonzza .. . Amikor kialszanak a fények, a gyertyafények, ott állnak mindketten előttünk némán és árván. A narrátor szavaiból azután megtudjuk, hogy Tom megúszva a raktárosságot, apját követve világgá ment, álmainak nyomába szegődött, szabadságvágya „elűzte” otthonából. íme dióhéjban amtörtánelí mely valójában a múltban játszódnék, Tom meséli el utólag, szavai nyomán elevenedik meg ez a megindí- tóan szomorú história, amely olyan, mint egy modem mese, vagy talán mint egy bánatos költemény, mert Taub János, aki legalább annyira költő - a színpad poétája -, mint a dráma szerzője, rendkívüli érzékenységgel állítja színre ezt a tragikusba hajló, a modem élet konfliktusát megjelenítő drámát, jelképes magasságokba emelvén. Érzelmeinket finoman az ellen a világ ellen hangolja, amelyben a pénz. a hatalom, a tudás, a materiális javak rabszolgájává válhat az ember, s amely nem tudja, nem akarja elviselni a „haszontalan” álmokat, a költészetet, holott enélkül károsodik, megbetegszik a lélek. Erre a színpadra, mely külsejében, stílusában kissé postmodern, hull, hull, permetezve hull, ami volt, a múlt, mégis úgy érezzük, mintha ami történik, most történnék meg a jelenben, oly mesterien oldódnak fel az idő síkjai, s oly módon válik időn túlivá cselekménye. Időben, térben kitágul az általános felé,_ így a céltudatos, torzító gyakorlatiasság már nem csupán amerikai tulajdonság, egyetemes emberi problémaként jelenik meg. Miként a hajdani illúzióit melengető, a tényekkel szembenézni nem mindig képes anya magatartásából is általános tanulságként fogalmazódik meg: nem élhetünk hamis illúziókban, a tények könyörtelenül köteleznek - valóságlátásra. Szép, finom, bársonyos, fel- emelően tiszta előadás; lágy, tompa fények, „elégikus” világítás; érzékien daloló muzsika, akár az öreg gramafonon szól, akár a szemben lévő bárból érkezik szűrődve Lauráék otthonába - és a szívünkbe, mely együtt dobog, együtt ver a játék ritmusával, amely visszafogottan tompa, és csak egy-egy pillanatban gyorsul fel az indulatok robbanására. Szép előadás ez, talán túlságosan is szép. de egyetlen pillanatra sem annyira, hogy ne lenne méltóságosan emberi. A játék makulátlan, csupán egyszer éreztem úgy, hogy a rendezés talán téved, túloz, a befejezésben; ugyanis felesleges, hogy Tom valósággal búcsút vegyen Laurától a mi egyek vagyunk gondolatával, elegendő volna, ha narrációjá- ban csupán idézné alakját, hisz gondolatainkban mi már úgyis örökre egybekapcsoltuk őket, ezt a két „nem normális” embert ebben a normális világban. S hogy ez így történhet, a színészi játéknak oroszlánrésze van benne. Moldvai Kiss Andrea tragikus szépségű Laurájának, akinek csupán a teste fáradt, de friss és ép a lelke, s akinek csendjei végtelenül szoronga- tóak. Ó, milyen beszédes is tud lenni a hallgatás, ha valaki ismeri a csend nyelvét; mennyi finomság az örömre ébredező lélek rezdüléseinek ábrázolásában! Aztán Mucsi Zoltán kesernyésen édes Tomja, akiben együtt vannak meg a felhorkanó indulatok és a férfias gyöngédség érzései, akiben szüntelenül ott dohog a vágy a szabad élet után, de ugyanakkor a marasztaló meleg testvéri szeretet is, s mindez igen pontosan kimunkálva játékban. Régen láttam őt ennyire hitelesnek, meggyőzőnek színpadon. És Kerekes László remekbe szabott, száraz, hideg Jimje; milyen rideg tud lenni a mosoly is, ha nem lélekből fakad, s mily ellenszenves a magabiztosság, ha dicsekvésszaga van. És természetesen Töröcsik Mari! Az ő vonzásában együttjátszó nagyszerű négyes ez a színészi kvartett; varázslatos, ahogyan ő a gyermekei sorsán aggódó anyát megjeleníti, ahogyan jó és rossz keveredik hősies bájában, ahogyan elérzékenyül, ahogyan megkeményedik. ahogyan lélekben kinyílik például a vendég fogadására, vagy ahogy bezárul a kellemetlen valóság megtud- tára. Mennyi erő ebben a törékeny színésznőben, és mennyi szín, friss, eleven játékában! Villanásai mint cikázó fények a viharos égen, derűje mint mosolygó holdfény csillagos éjszakán! Az Üvegfigurák mélyen bele- ívódik emlékezetünkbe, sokáig is ottmarad. Valkó Mihály Becslések szerint csaknem tízmillió cigány él világszerte, hatmillióan Európában, a legtöbben Kelet-Európábán. Magyarországon - újra csak becslések szerint - a cigányok létszáma eléri a hétszázezret. így vitathatatlanul jelentős társadalmi csoportról van szó. Csak éppen a legfőbb gondot az jelenti, hogy hiteles szociológiai elemzés nincs a cigányságról: nem ismerjük belső megoszlásukat, képzettségi, foglalkoztatási struktúrájukat, kulturális sajátosságaikat. Vagyis azokat a jellemzőket, melyek elengedhetetlenek a cigányságról való előítéletmentes gondolkodás megalapozásához, s még inkább a terápikus programok tervezéséhez. Inkább csak szociografikus, néprajzi vizsgálatokra hagyatkozhatunk, melyek alapján valamiféle „romakép” kialakítható. Nem szólva arról, hogy az államszocializmusban többnyire lappangó cigányellenesség a rendszerváltás utáni években újraéledt és nyílttá vált, melyben persze a társadalom több mint kétharmadát sújtó elszegényedés, illetve az egyenlőtlenségek megállíthatatlan növekedése is szerepet játszik. Mert ahogyan fokozódik a materiális és a szellemi elnyo- morodás, ezzel egyidejűleg növekednek a társadalmi feszültségek, melyeknek kísérő jelensége a bűnbakképzés. Az amúgy is nyomorgó cigányság a köztudatban úgy jelenik mee, mint teljességgel élősködő rétég. S ezt erősíti az a tény is, hogy a cigányság a leghátrányosabb népességhez tartozik. Nagyobb létszámban olyan területeken találhatók, mint amilyen Szabolcs, Somogy, Dél-Baranya vagy éppen Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszafüredi térsége, illetve a vá^ rosokban is. inkább a fejletlen településrészeken. (Szolnokon például közel hatvan család él a Motor úti telepen.) Valójában azt is mondhatnánk, hogy a materiális, a szociális és a kulturális megfosztottság legsúlyosabban érintett társadalmi csoportjáról van szó. Többek között erre következtethetünk olyan mutatókból, mint amelyek az iskolai végzettséget, a munka- nélküliség arányát, a foglalkoztatási helyzetet vagy a halálozási adatokat jelzik. Ha abból indulunk ki, hogy 1992-ben például csupán 4876 cigánytanulót iskolázta be középfokon (s közülük 4232-en szakmunkásképzőbe kerültek, s alig több mint 350-en gimnáziumba), a Szakképzési fórum A magyar szakképzés két szempontból is korszerűsítésre szorul: egyrészt nem felel meg a munkaerőpiac feltételeinek, másrészt nagyobb szerepet kell kapnia a munkanélküliség csökkentésében is - mondta Benedek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára szerdán Miskolcon. A Borsod-Abaúj-Zemplén megye mintegy száz szakképzéssel foglalkozó pedagógusának és intézményi vezetőjének részvételével tartottak tanácskozáson a szakképzés jelenével és jövőjével foglalkoztak. A helyettes államtitkár kifejtette azt a véleményét is, hogy a gazdasággal ellentétben a magyar szakképzés az utóbbi években nem mutat csökkenő teljesítményt. Ez szerinte annak köszönhető, hogy az e célt szolgáló intézményekben olyan pedagógusok dolgoznak, akiknek tudása európai színvonalú. Ezenkívül 1989 és 92 között mintegy 24 milliárd forintot fordítottak a költségvetésből a szakképzési infrastruktúra fejlesztésére. Ez az összeg az idén 8 milliárd forint lesz. (MTI) számok magukért beszélnek. Mindenesetre« az viszont tény, hogy a cigánylakosság létszáma folytonosan növekszik. Még ha figyelembe vesszük is a népesség-összeírás bizonyos torzítását, akkor is szembetűnő, hogy míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1893-ban 5125 cigányt tartottak számon, addig 1984-ben már közel 22 ezer főt. A négy és félszeres emelkedés 1993-ra pedig elérte az ötszöröst. A százalékos arányszámok alapján ez közel ötszázalékos emelkedést jelent. Miközben a cigánynépesség létszáma szemmel láthatóan növekszik, szinte azonos mértékben vehető észre a hátrányok szaporodása. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a magyar gazdasági reform első áldozatai a cigányok voltak. De a rendszer- váltásé is. A cigányok, akiket tömegével foglalkoztattak a mezőgazdaságban, az építőiparban, jelenleg a gazdasági átmenet áldozatainak első sorában vannak. A munkanélküliség - amely több mint tízszeresére nőtt országosan az elmúlt évtizedben - különösen őket sújtja. E társadalmi csoport aktív népességének csaknem 85 százaléka van ma munka nélkül. A hivatalosan elismert tizenhárom kisebbség közül, amelyek a lakosság tíz százalékát jelentik, messze a cigányok vannak a legtöbben. Az államszocialista rezsim erőszakos beolvasztási politikája ellenére a cigányok még mindig másodrendű állampolgároknak minősülnek, és gazdasági beillesztésük rpég mindig csak elképzelés. Az olcsó és szakképzetlen munkaerő nagy tartalékaként továbbra is halmozzák a peremre szorult társadalmi csoportok hátrányait. Gyermekeik nyolcvan százaléka ti 6 éves korban minden végzettség nélkül hagyja ott az iskolát: várható élettartamuk tíz évvel alacsonyabb, és a börtönök lakóinak több mint fele cigány. A párialétre kényszerült cigányok kulturális sivatagban élnek: képzettségük alacsony szintje miatt is, de még inkább azért, mert a cigány kultúra meglehetősen előítéletes közegben funkcionál. Valójában csak a populáris művészet körében jelenik meg, mely a piaci viszonyok előretörésével szintén veszélybe kerül. S a szintén érzékelhető kulturális gettóso- dást legfeljebb az enyhítheti valamelyest, hogy az ország közel kétezer falujában szétszóródott A Magyar Állami Operaházban május 15-én este 7 órákor rendezik meg az I. Budapesti Nemzetközi Énekverseny nyilvános döntőjét Mozart: A varázsfuvola című operájának főbb szerepeiért. A nemzetközi zsűri elnöke Maestro Peter Maag. A bírálóbizottság soraiban foglal helyet Ütő Endre, az Operaház igazgatója, Bozay Attila, a Nemzeti Filharmónia igazgatója, Geszty Sylvia opeA római kori városka feltárásának dokumentumait bemutató kiállítással és Flóra istennő ünnepének, a hagyományos Flora- liának a megnyitásával megkezdődött az idei szezon a táci Gorsiumban. A Székesfehérvártól tíz kilométernyire, a Sárvíz hajdani átkelőhelyénél fekvő római település Álsó-Pannónia vallási központja volt. A maradványait immár harminchatodik esztendeje kutatják a régészek. Munkájuk eredményeként több cigányok az elmúlt években szerveződni kezdtek. Ám csak három képviselőjük van a parlamentben. S a lakosság mintegy hat százalékát alkotó cigányok a három képviselővel és országos szinten közel hetven önkormányzati képviselővel is erősen alulreprezentáltak a közéletben. Annak ellenére is, hogy szervezeti szinten nagymértékű változás állt be. A mintegy negyven cigányszervezet több tízezer tag képviseletében 1990 januárjában létrehozta Magyar- ország cigányparlamentjét. Európában a maga nemében egyedülálló Roma Parlament első kísérletnek tekinthető a magyar cigányok hangjának kollektív hal látására. A belső ellentétek azonban hatékony működését jelentősen korlátozzák, így korántsem véletlen, hogy újabb érdekvédelmi szervezetek jöttek létre, mint például a szolnoki székhelyű „Lungo Drom”, mely funkcionálisan valóban betölti szerepét. Tagságának arányából is erre következtethetünk, de még inkább azokból a tevékenységekből (a foglalkoztatás megszervezésétől a szociális segítő akciókig), melyek konkrét támogatást jelentenek a cigányság számára. Ám ennek ellenére is a cigányokat, akiket tömegesen deportáltak a második világháború idején, kizárták a földosztásból a háború után, az államszocializmusban megpróbálták asszimilálni őket, ma egyre inkább érzik megfosztott helyzetüket. Mivel a kormányzati hatalom értékválasztását csaknem kizárólagosan a népi-nemzeti indíttatású társadalomszerveződés ideológiája határozza meg, a kulturális másság (különösen a cigányok és az idegenek esetében) elfogadása legfeljebb a jelszavak szintjén történik meg. Ha pedig ez így van, szükség- szerű, hogy a rendszerváltás során született társadalmi integrációs javaslatok felülről és leginkább nemzeti színekben jelentkeznek, melynek következményeképpen a cigányság eleve hátrányos helyzetbe kerül. A kisebbségekről szóló törvénytervezet vitája során ezért is merült fel a pozitív megkülönböztetés követelménye a kulturális önállóság, az állami támogatás és az önkormányzati képviselet területén. Ha ezeken nem történik jelentős elmozdulás, a cigányok óhatatlanul a faji alapú megnyilvánulások célpontjai lesznek. S erre az utóbbi időben számos példa akad. Kerékgyártó T. István raénekes, a Stuttgarti Akadémia professzora, Giuseppe Taddei operaénekes, Halász Gábor, az Opernwelt munkatársa'és Vincenzo de Vivo, a Totti Dal Monte nemzetközi énekverseny igazgatója. A döntőn - amelyet május 10-től 12-ig a selejtező, 13-án pedig a középdöntő előz meg közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara, valamint a Purcell Kórus. százezer lelet, a hajdani évszázadok során épült pompás paloták, fürdők, középületek, oszlopcsarnokok alapjai, részletei kerültek a felszínre. A még a föld mélyén rejtőző régészeti értékek feltárására egy újabb évtizedre lenne szükség, de anyagiak hiányában az idén is szünetel a kutatás. Már tavaly is csak egy kanadai régészcsoport ásott Gorsiumban, a székesfehérvári szakemberek csupán a leletek rendezését, az elméleti kutatómunkát végezték. (MTI) Moldvai Kiss Andrea (Laura) Enekverseny az Operaházban (MTI) Kiállítás a táci Gorsiumban
