Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-29 / 99. szám

1993. április 29., csütörtök Szolnoki Extra 7 A kutya is ember Falugyűlés államelnökkel A társadalmi felelősséget csak hosszú idő alatt lehet elsajátítani A jogokkal élni kell, nem panaszkodni Göncz Árpád kérdésekre válaszolt A hétfői napon Göncz Árpád köztársasági elnök Tószeg falu­gyűlésén vett részt. Megérkezé­sét követően a község polgár- mestere, Papp István köszön­tette a meghívott vendégeket, Göncz Árpád mondott rövid bevezető beszédet, majd átadta a szót a falu lakosságának. Elsőként Tóth István nyugdí­jas fordult kérdéssel a köztársa­sági elnökhöz.- Itt az országban elég sok a nyugdíjas, a munkanélküli, a szegény ember. Kérdezem, van-e a kormánynak, a minisz­tereknek vagy a képviselő urak­nak olyan elhatározásuk, hogy 20-30-40 százalékát a fizeté­süknek felajánlják egyéb célra ? Ezt a szegényekre vagy az or­szágra fordítanák, hiszen a be­vételük havonta a százezer fo­rintot is meghaladja, uA i : un /- Egy képviselő, illetve' mi­niszter sem jelezte, hogy fizeté­séből ilyen jellegű felajánlást szándékozik tenni. Egyébként jövedelmük 40 százalékát befi­zetik az állam kasszába, adó­ként. Hogy ezenkívül még 40 százalékáról lemondanának, kötve hiszem, hiszen ez is adó­jellegű kötelezettséget jelen­tene. Az biztos, egy bizonyos adószint fölött az emberek nem vallják be tényleges jövedelmü­ket. Az országnak annyiból kell gazdálkodnia, amennyi a kasz- szába befolyik. Országot még önkéntes adakozásból nem tar­tottak fenn. A munkanélküliség adatai nagy számot mutatnak. Véle­ményem szerint azonban nem minden munkanélküli van munka nélkül, ezt bizonyíta a közmunkákra jelentkezők ala­csony száma is. A fekete gazda­ságot egy motiválja: a befize­tendő adó csökkentése. Ez adó- politikai kérdés. A tapasztalati számok azt mutatják, hogy az alacsonyabb tételű adókból ma­gasabb bevétel származik, mint az ellenkezőjéből. Azt kell mondanom, hogy bizonyára én is ehhez a megoldáshoz folya­modnék hasonló helyzetben, bár tisztában vagyok ennek az erkölcsi jelentőségével. De em­beri ösztöneinkkel számolnunk kell. Támogatást vár mindenki, a támogatást kérőknek mind iga­zuk van. De bármelyiket része­sítjük előnyben, a többi meg­sínyli. Ha ráülök egy tortára, a torta laposabb és nagyobb lesz, de nem lesz több. Azt lehet osz­tani, ami van. A pénzügyi rész a kormány és parlament felelős­sége, én ebbe nem is kívánok és nem is szólok bele. Ezért ebben felelősséget sem tudok vállalni.- Nyugaton az országunkat a béke és a stabilitás országának mondják, ismerik. Ón most járt Washingtonban, találkozott az Egyesült Állomok vezető szemé­lyiségeivel. Szó esett-e a dél­szláv válsággal kapcsolatban Magyarország biztonságáról, annak megőrzéséről ? Erről, kérem, tájékoztasson - kérte az elnök urat Varga József.- A zsidó népet ért tragédia emlékére létrehozott Holocaust Múzeum megnyitásán vettem részt több államfővel együtt. A beszélgetés szinte teljesen ma­gától terelődött a jugoszláviai kérdés megvitatására. Az elnök sorra fogadta - nonstop - az ál­lamfőket. Szinte egy közép-eu­rópai miniértekezlet alakult ki. Az USA-ra hatalmas nyomás nehezedik a háború befejezése miatt, de ezt természetesen csak az ENSZ-szel együtt tudja vég­rehajtani. A véleményünk érde­kes volt, de nem döntő. A ma­gam részéről nem hiszem, hogy ez a háború Magyarország felé elterjedne. Természetesen biz­tosíték semmire nincs. Vélemé­nyem szerint a szlovén államfő hozott egy átmeneti használható megoldást. Egyébként bizton­sági garanciát sem Mágyáror- szág, sein már ország'hem'ka­pott. Bár minden ország felve­tette ezt a kérdést. A beszélgeté­sünk lényege az volt, hogy is­mertettük a részünkről felme­rülő veszélyeket. Csak tájéko­zódni és tájékoztatni tudtam, konkrét megoldásról beszá­molni nem tudok. A problémá­inkkal tisztában vannak, nem ta­lálkoztam rosszindulattal, meg­értéssel találkoztam. Konkrét és megfogható ígéretet nem kap­tam, de nem is számítottam rá. A választ követően Sárszegi István fordult kérdéssel Göncz Árpádhoz.- Van-e a kormányunknak olyan koncepciója, hogy a la­kosság 50 százalékát sújtó ter­heken változtasson, könnyítsen? Mert olyan nehéz helyzetben van, hogy állandó stresszben él. Ki tudja-e fizetni a gázszámlát, a villanyszámlát, tud-e enniva­lót venni? Még eddig egyetlen képviselő sem állt fel, hogy néz­zük meg: a lakosság egy rétege hogyan tud megélni? Egy csa­ládfő keres 15-17 ezer forintot, ez mire elég? Abból mit tud kifi­zetni, és ha kifizette, amit kel­lett, a maradék mire elég? Ugyanis a tartalékok három év alatt elfogytak. Hogyan tovább? Semmi tájékoztatást nem kaptak erre vonatkozólag.- Az Országgyűlés számára is fontos az ország 30 százalé­kának megélhetése. Ettől füg­getlenül csak legfeljebb a remé­nyeimről tudok beszélni. Költ­ségvetési hiány van, ezt kell megoldani. A költségvetésnek három olyan eleme van, mely nehezen változtatható, ugyanis a lakosság széles rétegét, igé­nyeit érinti. Ezek a nyugdíj, az egészségügy és az oktatás. Az erre fordított összegek lefara­gása a lakosságot sújtja, na­gyobb áldozatvállalást kíván mindenkitől. Ha a jövedelemvi­szonyokat nézzük, akkor az alsó réteg jövedelme nem veszített értékéből, hiszen eddig is na­gyon alacsony volt. A nyugdíja­sok, tanárok, orvosok reáljöve­delme viszont igen. Ennek oka nem az állam gondatlansága, hanem az. hogy külső piacaink jelentős része összeomlott. Mintegy másfél év alatt az or­szágnak sikerült a dollárelszá­molású piacokra betörni, de a volt keletiekre is csak ezeken keresztül tudunk szállítani. Az nyilvánvaló, ennek a hasznát nem mi élvezzük. Visszatérve a volt keleti piacainkra. Ezek az országok fizetésképtelenek, a kereskedelem kőkorszaki mó­don folyik. Áruért árut, azaz barterüzleteket kötünk. Nagyon nehézkes, ennek ellenére ezen az úton kell járnunk. Visszaesés van a nyugati te­rületen is. Nem véletlen, hogy például a húsunkat sem vették át. Nem azért, mert száj- és kö­römfájás van, hanem azért, mert védik a saját termelőiket. Érde­kes módon száj- és körömfájása van a cementnek, a műtrágyá­nak és a vascsőnek is. Ez pedig meglepően új jelenség az;egészi- ségügy' történdméhen. Ezt úgy hívjuk, hogy gazdasági háború. Ä magyar diplomáciának, így nekem is az a feladatom, hogy meggyőzzük ezeket a fejlett or­szágokat: ne szatócs szemmel nézzék az érdekeiket. Hosszú távon mindkét félnek - Nyugat- és Kelet-Európának - ez a kap­csolat nem gyümölcsöző. Ex­portálnunk kell, a piacon jelen kell lennünk, mégha nem is gazdaságos. Nemcsak az egyén, az ország is a tartalékait éli fel. Ebből a csapdából próbálunk kimászni.- Hogyan lehet a 213-os tör­vényeket kevésbé zökkenőmene­tesen meghozni? A másik egy kicsit kényesebb kérdés. Milyen a viszonya a mi­niszterelnökkel, mert a sajtó ar­ról számolt be, hogy megrom­lott - tette fel az újabb kérdése­ket Bencsik Pál.- Egész biztos, hogy ha a hatpárti egyeztetések létrejön­nek, és megszületik a kompro­misszum, a törvény megszava­zása nem okozhat problémát. Ez nem többségi diktatúra, ha­nem a parlament törvényhozói folyamata. Ä miniszterelnök és közöt­tem semmiféle személyi ellentét nincs. Arról, hogy eközben egy sajtóháború kialakult, egy Ame­rikában megjelent cikk miatt, nem tehetek. Annak nagyon örülök, hogy személyemet és mosolyomat szeretik. Azonban ha én is kel­lemetlenkednék, lehet, hogy a szeretet is változna. Az államfői szerep más, mint eddig volt. Ná­lunk ez úgy alakul, hogy a poli­tikai szféra és a társadalom közti szakadékon megpróbál át- oráítani a saját anyanyelvén. Közben természetesen nekem néhány morális alapelvet kell követnem, ami miatt időnként nagyokat rúgnak belém. Az ál­talam vélt sajtó- és vallássza­badság általam vélt kritériumait védelmezem. Az alkotmánybí­róság döntését minden esetben tudomásul veszem, annak meg­felelően járok el. Ha úgy érzem, jogommal élnem kell, úgy élek vele, bárki bármivel is támad emiatt.- Ha legközelebb a polgár- mesteri hivatal falugyűlést szer­vez, kérem intézkedjen arról,, hogy ugyanúgy hallja a hátsó sorban ülő is. mint az első sor. Erről ennyit. Itt a sok ember közül kit ér­dekel, hogy ki a rádió vagy a tv elnöke? Az érdekli, mit kap a boltokban olcsóbban. Azt mondják, eddig becsap­tak bennünket. És most? Hol van az igazság? Azt mondják, ha elmegyünk a boltba: maguknak könnyű. Mi­ért lenne könnyű? Azért, mert nyugdíjas vagyok, és negyven évig dolgoztam a kis nyugdíja­mért? Hogy van ez, kérem? - hang­zott el Kakulya János részéről.- Az én nyugdíjam, az utolsó emeléssel együtt most lenne 14 ezer n keszdi válaszát aköztársa- sági dnök. <+ .itt egyvalamiről feledkezünk meg: a rendszer- váltás nem egy kitaposott út. csak egy göröngyös ösvény. Senki nem tudott receptet adni a megoldásra. Egy bizonyos gon­dolkodásmódot mindenki ma­gán visel. Ez hajlamosított arra, hogy az államtól várjuk a sült galambot. A jövőnk attól függ, mit tudunk mi a romokból fel­építeni. Ehhez kell az erő, a ki­tartás. Én nagyon örülök a mérges felszólalásoknak, mivel az igen termékeny méreg. Ugyanis fe­lelősséget tükröz. Könnyű a más lelkiismeretét vizsgálni, de először a magunkét kell.- A politika már nem érdekel bennünket, mégis sokan eljöt­tünk ide. De bennünket az em­ber is érdekel, az ember a poli­tikus mögött. A szellemi alkotók ma politi­zálnak, a politikában pedig a hatalom a lényeg. Hogy van ez most, hiszen eddig nem volt po­litikusképzés - szólt az utolsó kérdés, felszólalás, melyet Orosz Sándor fogalmazott meg.- Legyünk őszinték: az előző rendszer politikusai kintről kap­ták az utasítást, azt hajtották végre. Az utolsó öt évben már az eszmékben nem hitt senki, csak a szakmájában. A régi po­litikusi réteg távozott, új embe­rek jöttek helyükbe: mondjuk meg őszintén, dilettánsok. Lett egy csomó tehetséges amatőr. Gyakorlott demokráciákban a politikust képzik. A politika hatalmat, elismertséget és anyagi tekintélyt is jelent. A ke­let-európai országokban a taná­rok, írók voltak azok, akik rajta tartották az ujjúkat a társadalmi valóságon. Egy intézményt, rendszert létrehozni könnyű, működtetni annál nehezebb. A társadalmi felelősséget elsajátí­tani nem néhány nap, hanem hosszú idő. Most meg kell ta­nulnunk a felelősségvállalást, ez a legfontosabb. Élni jogaink­kal, és ezért vállalni a felelőssé­get. Éljenek a jogaikkal, de ne panaszkodjanak, hogy nincse­nek jogaik. Köszönöm. Vági E. Zoltán Kerepesi József rendőr fő­törzsőrmester nyomozóku- tya-vezető a főkapitányság bűnügyi technikai osztályán. Svarcival az oldalán nagy tö­meg vette körül a szombati rendőrnapon. Láthatóan min­denki büszke arra, hogy egy ilyen behemót német juhászku­tyát meg mer simogatni. Az eb valóban türelemmel adja át magát a becéző kezeknek.- Mennyi kutyájuk van?- Egy embernek kettő. Az egyik a szagazonosító, a másik a nyomkövető. A szagazonosító speciálisan képzett kutya, négy-öt éves szagot is azonosít.- A kutyákat mennyi idő alatt lehet kiképezni?- A születése óta nevelem a kutyát, kisebb munkára két és fél, három hónapos korától van fogva. A nevelés egyik lényege, hogy a kölyökkutyát minden­hova el kell vinni, hogy meg­szokja a forgalmat, az embere­ket, a mindenféle hanghatást. Aztán 6-7 hónapos korától lehet már komoly munkára fogni.- Mennyire eredményes ma a nyomkövetés?- Ma, amikor már nem gya­log mennek betömi, hanem au­tóval, bizony nem nagyon. A kutya abban segít, hogy meg­mutatja, hol szálltak be az au­Buzai László a Széchenyi István Gimnázium harmadik osztályos tanulója, és már ki­váló eredményeket tudhat maga mögött. Orosz-angol szakos. Emellett cselgáncsozik is.- Mióta űzöd ezt a sportágat?- 1984 szeptemberében kezd­tem j a,jfjon véd Kilián színeiben. Aj £öjd jsKolájba jártam edzeni­- Hogyan választottad éppen ezt a soprtot?- Amikor hazajöttünk a Szov­jetunióból, egy kicsit kövér vol­tam.- Hogyhogy a Szovjetunió­ból?- Az édesapám kint tanult a Zsukovszkij Akadémián, Moszkvában. így a család is kint volt vele 1980-tól 1984-ig.- Tehát szülői rásegítéssel kezdtél sportolni?- Igen.- És miért pont a cselgáncs­nál kötöttél ki?- Egyrészt mert édesapám ka­tona, másrészt mert a Kiliánon dolgozott, és ott szervezték ezt.- És máris az elejétől kezdve kedved volt ehhez?- Igen, mert ez egy fizikai erőt igénylő sport, és hát le kell ve­zetni a felhalmozódott energiá­mat.- Ezek szerint a pingpong nem menne?- Az túl gyors nekem.- Közel kilenc éve cselgán- csozol. Ezalatt milyen eredmé­nyeid voltak?- Kétszer voltam harmadik az országos bajnokságon, aztán kétszer ötödik, majd egyszer he­tedik. Tavaly pedig nem indul­tam, mert sérült voltam.- Úgy látom, eléggé visszaes­tél.- Igen. Ezen a szinten már napi több edzés kellene, és emellett párhuzamosan tanulni is kell.- Most viszont egy szép ered­ménnyel rukkoltál ki.- Mostanában összejöttünk egy olasz csapattal. Kétszer vol­tunk már kint Olaszországban versenyen. Egyszer februárban, amikor első helyezést értem el egy versenyen, most pedig csa­patbajnokság volt, ahol harma­dikok lettünk, egyénileg pedig egész jól szerepeltünk. Én pél­dául ismét első lettem.- Úgy tudom, szinte ezzel egy időben egy szellemi versenyen is részt vettél.- Orosz nyelvi OKTV-n sze­repeltem, ahol a területi verse­nyen második, az országoson pedig negyedik lettem.- Ez mikor volt? tóba a tettesek, és akkor a gép­kocsi keréknyomát tudjuk rög­zíteni. Vagy esetleg a gépko­csiig terjedő nyomon ha a tettes elhagyott valamit, akkor azt a szagazonosító kutyával fel tud­juk használni.- Sokat gyakorolnak?- Ezek a kutyák olyanok, mint a versenyzők. Azoknak is állandóan versenyformában kell lenniük. Úgyhogy sokat kell ve­lük foglalkozni.- Mit esznek az állatok? Cha- pit vagy Pedigree Palt?- Én nem vagyok híve ennek vagy annak, mert nem változa­tosak. Jók, jók, de nem az iga­ziak. A jó marhahús, az az igazi.- Pénzt kap az élelmezésére?- A teljes ellátása az én gon­dom. Kapunk rá egy keretet, és ebből én úgy oldom meg, ahogy tudom az étkeztetését.- Akkor haza is viszi a kutyát?- Persze, hiszen a jó gazda szeme hizlalja a jószágot.- Svarcinak volt-e már vala­milyen eredménye?- Amire én a legbüszkébb va­gyok, az, amikor egy török- szentmiklós környéki tanyáról éjszaka eltűnt kisgyereket haj­nalra megtaláltuk. Aztán volt egy másik, amikor Abádszalók- tól Törökszentmiklósig lótolva­jok nyomát követtük, és a tette­seket el is fogtuk.- A napokban. Befejeztem az oroszt, és már indultunk is Ve­ronába. Úgyhogy csak annyi időm volt, hogy pár holmit be­pakoljak.- Az oroszra sokat készültél?- Amikor megtudtam, hogy bejutottam, az iskola készített fel. Egy orosz anyanyelvi tanár­hoz jártam, másrészt az oroszta­nárommal készültünk rendsze­resen és módszeresen.- Ezzel az eredménnyel mit értél el?- Mivel benne vagyok az első tízben, ezért nem kell oroszból felvételiznünk.- Hogy látod, ezzel a nyelvvel hogyan lehet boldogulni?- Szerintem jól. Például a HVG is teli van hirdetésekkel, hogy angolul és oroszul beszélő üzletembereket keresnek. Nagy lehetőségek vannak kereskede­lem szempontjából.- Ezen a vonalon is szeretnél tovább tanulni?- Feltétlen. De számítástech­nikára is járok, fakultációs ke­retben, és jövőre minősítő vizs­gát is tehetek.- Hova szeretnél menni to­vább?- Legszívesebben a közgaz­daságira mennék.- Mit csinálsz a nyári szünet­ben?- Egyrészt építkezünk, ott fo­gok segíteni. Másrészt pedig ta­nulok, mert az orosz nyelvi sza­valóversenyen nyertem és így a Linea nyelviskolában jogot sze­reztem a tanulásra. Aztán au­gusztustól vezetni járok.- Sport?- Édzőtáborok lesznek, leg­alábbis remélem.- Osztálytársaid között rendet szoktál tartani?- Nem kell, mivel hárman va­gyunk fiúk, a többi lány, és ők jól viselik magukat. Csak a csi­csergésük elviseléséhez kell kü­lönösen jó idegrendszer.- Akkor ezért kell azt a sok fe­szültséget cselgánccsal levezet­ned?! - fejezzük be a Beszélge­tést nevetve. Jól sportol és emellett még remekül is tanul! v

Next

/
Oldalképek
Tartalom