Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-27 / 97. szám
4 Gazdasági mozaik 1993. április 27., kedd Mit mutat az Eurobarométer? Az adatok nem indokolják borúlátásunkat! Az Európai Közösség Eurobarométer elnevezéssel közvéleménykutatást végez, amelynek keretében évente két ízben valamennyi tagország lakosságát megkérdezi arról, mit gondol saját országa kormányzatáról, mi a véleménye nemzete életkörülményeiről és a gazdaság kilátásairól, s nem utolsósorban arról, miként vélekedik az európai politikai-gazdasági együttműködés fejlődési perspektíváiról. Tavaly októberben és novemberben összesen 18 országban folytattak közvéleménykutatást. Ezek az országok a következők: Albánia. Belorusszia, Bulgária, Csehország, Oroszország, Észtország, Grúzia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Makedónja, Moldova, Örményország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. Magyar részről a Modus Gazdasági és Társadalmi Marketing Tanácsadó Kft. két kutatója - Lengyel Emőke és Tóth Antal - összegezte a vizsgálatok eredményét. Érzése szerint az ön országában a dolgok általában jó vagy rossz irányban haladnak? - hangzott az első kérdés. S bármennyire is meglepő, a térség „optimizmusrekordere” az a távolról sem kedvező gazdasági helyzetben lévő Albánia, ahol tavaly 500 százalékos volt az infláció és majdnem 25 százalékkal esett vissza az - egyébként sem túl magas - egy főre jutó nemzeti jövedelem. Délnyugati szomszédunk, Szlovénia „második helye” a gazdasági eredmények ismeretében teljesen indokoltnak látszik. Ehhez képest a hazai lakosság immár permanensnek tűnő, nagymértékű pesszimizmusát az objektív - a térség többi országához viszonyított - gazdasági adatok egyáltalán nem támasztják alá. Hazánk egy főre eső nemzeti jövedelme majdnem azonos nagyságú a „sztárország” Szlovéniájéval (3415, illetve 3167 ECU), s mindezt mi tavaly az ottaninál sokkal alacsonyabb inflációs rátával és kisebb gazdasági visszaeséssel produkáltuk. A magyar lakosság családja anyagi helyzetének alakulását is meglehetősen borúsan ítéli meg. Ez szintén feltűnő. Elég ugyanis arra utalni, hogy Romániában, illetve a szintén meglehetősen súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő Bulgáriában vagy Szlovákiában, ahol a nemzetközi összehasonlító adatok szerint a lakosság anyagi helyzete, reálkeresete mindenképpen kedvezőtlenebb a mienké- nél, lényegesen többen érzik úgy, hogy az elmúlt évben háztartásuk jobb körülmények közé került. A hazai válaszadók háztartásuk anyagi helyzetének jövőjéről azonban valamivel optimistábban nyilatkozik. Ferenczy Europress Az ország fejlődésének iránya - jó vagy rossz? EUKIMHOWRIUBALLUnMOOUS-'BZ Albánia Szlovénia Csehország (Macedónia) Szlovákia Bulgária Románia Észtország Belorusszia Ukrajna Európai Oroszország Lengyelország Litvánia Moldova MAGYARORSZÁG Örményország Grúzia Lettország EGÉSZ TÉRSÉG 1ÜÜ 80 60 40 %-ban 20 0 20 40 60 80 100 %-ban jó rossz Az SZDSZ gyors intézkedéseket sürget A mezőgazdaság válsága megoldásra vár „A mezőgazdaság 1991-ben kirobbant válságáért a történelem és a világpiac, a válság tartóssá válásáért viszont a kormány okolható” - állítják a szabaddemokraták. Szerintük a mezőgazdasági törvények erőszakoltak, átgondolatlanok, a kormány nem segíti kellően az mezőgazdasági vállalkozásokat támogató pénzügyi források megteremtését. Hogyan látja az SZDSZ a termelési gondok megoldási lehetőségeit? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Juhász Pállal, az SZDSZ parlamenti frakciójának mezőgazdasági szóvivőjével.- Mit tenne az SZDSZ a gazdaságos tejtermelés fellendítéséért, a tejfogyasztás növeléséért?- Mindenekelőtt stabilizálni kellene mind a keresleti, mind a kínálati piacot. Az előbbit szociálpolitikai akciókkal, a kínálati oldalt politikai eszközökkel viszonylag könnyen lehetne stabilizálni. A termelők híján vannak az üzemi biztonságnak, ezért jó volna, ha a telepeknek földet juttatnának, ha bevezetnék a tejkvótákat és elfogadható árakat alakítanának ki azokhoz. Meg kell szüntetni, hogy a tej minőségét a nagyüzemekben a fehértejtartalom szerint, a kistermelőknél pedig a tejzsír alapján vizsgálják. Az lenne a megoldás, ha azonnal beindítanánk a magántermelők társulásait, amelyeknek közös, mozgó fejőházaik, hűtőik lennének. Ha azt akarjuk, hogy hosszú távon rendeződjön az üzemi struktúra, akkor ezeket a lépéseket sürgősen meg kell tenni.- Hogyan lehetne ismét gazdaságos a hústermelés, mit lehetne tenni versenyképességünk növeléséért, az elveszített húspiacok visszaszerzéséért?- Más minőséget kíván a német, mást az amerikai és megint mást az olasz megrendelő. Ez a sokféleség összezavarja a magyar hústermelői rendszert. Ha ezen változtatni akarunk, akkor elsősorban közvetlen kapcsolatba kell hozni a feldolgozó üzemeket és tenyésztelepeket, hogy ne kerülhessen bizonytalanságba se a termelő, se a feldolgozó. Rontotta a húsipar versenyképességét a megbízhatatlan takarmányozási rendszer is: vizenyős húsokat termeltek a gazdaságok. A 80-as években igazán azért volt exportképes a magyar hús, mert gabonából voltunk jók. A mostani válságnak azonban pozitív hatásai is vannak. Kiderült, hogy meg kell szüntetni két-három vágósort, mert megengedhetetlen, hogy a húsipari vállalatok tönkretegyék egymást, álpiaci kapcsolatokra építsenek. Kiderült, hogy szükség van a tulajdoni összefonódásokra, az átszervezésekre, aminek eredményeként a húsipar végső üzemei néni a vágóhidak, hanem a készterméküzemek lesznek.- Elegendő lesz-e a gabonánk az idén vagy azoknak van igazuk, akik importról beszélnek?- Nehéz kérdés. Mennyiségre elegendő az őszi gabonavetés. A minősége azonban gyenge. Ennek több oka is van. Az egyik például az, hogy a gazdaságok immár harmadik esztendeje spórolnak a műtrágyával. De említhetném a rossz állapotú gépeket, amelyekkel csak felületesen lehet elvégezni a talaj kezelését, {izek azok a tényezők, amelyek miatt valójában mégis bizonytalan az idei termés.- Mit tart a legsürgetőbb teendőnek?- A mezőgazdaságban 1.4 millió család végez árutermelő mellékfoglalkozást, különböző esélyekkel. Az a tragikus a dologban, hogy megrendelő szervezetek és információs rendszer nélkül a kistermelői szféra nem tud mozogni, egyeseknek megtérül a befektetés, másoknak nem. A magyar agrárpolitika legnagyobb baja az, hogy az utóbbi években a környezet alakítása elmaradt, helyette a föld tulajdonviszonyait változtatták, pedig fontosabb lett volna a környezet megváltoztatása: hitelszövetkezetek kialakítása, megrendelő és értékesítő szervezetek létrehozása. És nem utolsósorban külföldi tőke bevonása a feldolgozóiparban ahhoz, hogy stabilizálni lehessen a közel másfél millió egyéni gazdálkodó család helyzetét. Újvári Gizella Ferenczy Europress Egyes számú gazdasági előrejelzés Erőltetett élénkítést jósol a GKI Huszonkét százalékos inflációtól, 250 milliárdos költség- vetési hiányt, 850 ezer munka- nélkülit, s némi termelés bővülést jósol a Gazdaságkutató Rt. idei első prognózisa, melyet nemrégen hozott nyilvánosságra a makrogazdasági folyamatok kutatására specializálódott cég. A sajtótájékoztató érdekességeként Fodor László, Hetényi István, Jaksity György és több más gazdasági szaktekintély véleményét, részben pedig ellenvéleményét is kifejtette a tanulmány főbb megállapításaival kapcsolatban. A legnagyobb vita a .hazai közgazdászok körében azon folyik, mennyire befolyásolja a gazdaság helyzetét a hatalmon lévő koalíció várható törekvése a mutatószámok javítására, s egyben saját választási pozícióinak erősítésére. A GKI ugyanis vezetőinek megfogalmazása szerint „nagy esélyt ad egy élénkítő, választási gazdaságpolitika érvényrejutásának”. Ez rövid távon a belföldi kereslet növekedését, az import növekedését, a hazai termelés élénkülését jelentené. Hosszabb távon viszont további eladósodást, 1994-95-ben újabb visszaesést. Összességében a GKI szerint, melynek gazdasági prognózisát ebben az évben már mintegy száz kormányhivatal, szakintézmény, illetve gazdálkodó szervezet vásárolta meg, s melynek csak egy rövid esszenciáját bocsájtották a sajtó rendelkezésére, az ipari termelés 1 százalékos nvöekedésére, a GDP 1-2 százalékos bővülése várható. Az inflációs várakozások 20-22 százalékos pénzromlást feltételeznek, s érdekes módon ez a szám most nagyjából megfelel a közvélemény várakozásainak is. Az államháztartás deficitje eléri a 300 milli- árdot, ezen belül a költségvetés hiánya a 250 milliárdot. Az ok a GKI elemzőinek feltételezése szerint elsősorban politikai: arra számítanak, hogy a választások előtti évben a kormányzat direkt költségvetési támogatásokkal, a privatizációban tervezett „osztogatással”, a belföldi kereslet növekedésének támogatásával igyekszik majd jó pontokhoz jutni. A fogyasztás tekintetében egyébként a szakértői és a privát várakozások eltérnek. Míg a tavalyi eredmények és az idei várakozások egyaránt a tartós fogyasztási cikkek forgalmának jelentős bővülésére mutatnak, a tanulmány elkészítésében résztvett Szonda-Ipsos közvéleménykutató intézet felmérése szerint a publikum ezen a területén is stagnálásra, lehetőségeinek csökkenésére számít. Az intézet távlati prognózisának visszafogottsága két okkal magyarázható: egyrészt a túlpolitizált idei év egyfajta ellenreakciójára számítanak, másrészt abból indulnak ki, hogy az év elején jelentős exportcsökkenés következett be, s általában a „korábbi 2-3 évben tapasztalt exportdinamika eltűnőben van”. Ezen a ponton a gazdálkodók és a tanulmányszerzők véleménye eltér. A megszondázott vállalkozók a kelet-európai export jelentős bővülésére számítanak. Ezeket a némileg ellentmondásosjelzéseket minősítve a sajtótájékoztatón jelenlévő Hetényi István volt pénzügyminiszter egy, az orvosi praxisból kölcsönzött hasonlattal élve kijelentette: „A tudomány mai állása szerint a betegségről semmit sem tudunk”. Tréfás ítéletét azonban később maga enyhítette azáltal, hogy rámutatott: a bizonytalanság oka valószínűleg a kormányzat „sodródó válságkezelő politikája” mely egy sokkal bonyolultabb folyamat, minthogy azt csupán a választás előtti politikai manőverekkel lehetne megmagyarázni. A nagyvállalatok összeomlását például minden kormányzat megpróbálná elkerülni... Egyetértettek azonban a tanulmányszerzők és a meghívott gazdasági megfigyelők abban, hogy a költségvetési támogatások az egyensúlyhiány fő okozói közé tartoznak. Fodor László két további tényezőt emelt ki, melyek a szakértők szerint akadályozzák a kibontakozást. Az egyik a decentralizált állami alapok szaporítása, amely a szakminisztériumok „ellátmányának” szokásos részévé vált, s nyilvánvalóan a költségvetési hiányt növeli, a másik a vészes hitelszűke. Abban sem volt érzékelhető véleménykülönbség, amit Jaksity György úgy fogalmazott meg, hogy ha „csürdöngölés közben elrendeljük a protokoloniz- must”, az csak ronthatja Magyarország nemzetközi gazdasági pozícióit. A célzás az EK országok húsembergójára adott magyar válaszra vonatkozik. (Atlantic Press) Pillantás különleges vámügyekbe Sokat beszélünk mostanában a vámosokról.' ÉlsoSorban annak kapcsán, hogy újabb és újabb rendelkezések lépnek életbe. Néha szigorúbbak lesznek az előírások, mint például az év elején a gépkocsik magá- ninportjával kapcsolatban, máskor viszont könnyítéseket tapasztalnak az utazók, a külkereskedők. Érthetővé teszi a gyakori szabályozást az ipari szerkezetváltás, a privatizáció, az export és import megváltozott aránya, valamint az a tény, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozásunknak sok egyéb mellett a hazai vámszabályok európai normákhoz való igazítása is feltétele. A tavalyi, 1992-es esztendő rendkívüli változásokat hozott a magyarországi vámgyakorlatban, s ezzel egyidőben a vám- és pénzügyőrség életében is. A testületnél vezetőváltás, s nem sokkal ezután sok változás történt. Az elmúlt év augusztusában sokan azt hitték, hogy a váratlan szigorítás megbénítja az ország külkereskedelmét, csődbe kerget sok ezer vállalkozást. Ma már tudjuk: nem ez történt. Nem lett rosszabb a helyzet, sőt. Az állam milliárdos kintlevőségei jelentősen zsugorodtak, s a kereskedők is megtanultak együtt élni azzal az ősrégi szabállyal, hogy nemcsak növelni kell az áru értékét a kiszabott vámmal, hanem azt az államnak be is kell fizetni. Olyan változások is történtek a vám- és pénzügyőrségnél az elmúlt esztendőben, melyekről a testületen kívüliek nem sokat tudtak, hatásukat azonban szükségszerűen érzékelték. Ilyenek voltak például az országos- és a megyei parancsnokságokat, valamint az alsóbb szintű szervezeteket érintő átalakítások. Egyike ezeknek a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságán az úgynevezett különleges ügyek osztályának felállítása, mely nemcsak nevében tér el a korábbi pénzügyőrségi gyakorlattól, hanem az általa végzett feladatokban is. Lehet, hogy az átlag magyar állampolgár számára bizarmak tűnik az elnevezés, rejtélyesnek a tevékenységünk, de nem az, s mi egyáltalán nem csinálunk abból titkot, amin dolgozunk - mondja Mészáros József pénzügyőr alezredes, az osztály vezetője. Az új osztály felállítását az indokolta, hogy a pénzügyőrség átszervezése, az új főosztályok létrehozása, a felügyeleti rendszer kiépítése után voltak még olyan területek, amelyek nem igazán illeszkedtek a hagyományosnak nevezhető testületi munkához, s így a kialakított főosztályok rendszerébe sem. Ilyen feladatkör például a kábítószercsempészés elleni küzdelem, a testületen belüli korrupciós cselekmények felderítése és vizsgálata, az utóbbi időben rendkívüli mértékben elszaporodott gépkocsi lopások és csempészések megakadályozása, a fegyvercsempészés elleni küzdelem, a felderítés, a nyomozói munka felügyelete, hogy csak a legfontosabb feladatainkat említsem. Az osztály munkájáról, néhány érdekesebb ügyről László Árpád százados, a biztonsági csoport vezetője beszél. így többek között megemlíti, hogy 1992-ben a közvéleményt is irritáló megvesztegetés, korrupció miatt 12 pénzügyőr ellen indult eljárás, s ebből 11-et a különleges ügyek osztálya derített fel. íme egy példa azon esetek közül, amikor a testület egy volt tagja „némi aprópénz” fejében többszáz milliós csempészést tett lehetővé. Csehszlovákiából érkezett a kamion, rakománya tiszta alkohol. Tekintélyes summa lett volna a vám, az illeték, ezért a vevők (egy be nem jegyzett, lengyel érdekeltségű kft.) tulajdonosai „megkérték” a vámolást végző pénzügyőrt, hogy az okmányokon minősítse le a szesz alkoholtartalmát. A megvesztegetett pénzügyőr keze nyomán - ötezer forintot kapott alkalmanként a hamisításért - 38 fokos vodkává „szelídült” a külföldről érkezett tiszta szesz. A „júdáspénz” tényleg csak apró volt, a megbízók 12 milliót „nyertek” minden szállítmányon. Az osztály egyik legérdekesebb felderítése az elmúlt évben a parassapusztai határvámhivatalban kezdődött. A kilépésre jelentkező kamion vámokmányain hamis bélyegzőt találtak, s mint a vizsgálat kiderítette, ezzel egy kamionnyi tiszta szesz eltűnését akarták palástolni. A gépkocsivezető azzal hozakodott elő, hogy őt egy ismeretlen személy útközben megállította, s fegyverrel a rakomány átadására kényszerítette. Személyleírást adott és emlékezett a gépkocsi rendszámára is. A vámnyomozók nagy lendülettel fogtak munkához, bár kétkedve fogadták a fegyveres támadó históriáját. Egy héttel az eset után a lete- nyei vámhivatalnál egy jugoszláv állampolgár tett panaszt, s állította, hogy a Csehszlovákiából behozott vodkát fegyverrel rabolták el tőle. Az újabb adat arra utalt, hogy mégiscsak vannak a magyar országutakon fegyveres „vodkavadászok”. A vámnyomozók szívós munkával egy budapesti címre, s ott egy külföldi férfira bukkantak. Illett rá a személyleírás, mi több a táskájában egy olyan pisztolyt találtak, amilyenről a kamiono- sok beszéltek. Bebizonyosodott azonban, hogy a külföldi nem volt útonálló, de mert a szesz- csempészek egyszer meglátták, hogy fegyvere van, a csempészést az ő nyakába akarták varrni. A különleges ügyek osztályának ebben az évben a gázolaj manipulációk adják a legtöbb munkát. „Élelmes” vállalkozók már eddig is sok száz milliót vágtak zsebre, természetesen csalással - annak révén, hogy az állam a fűtőolajat ártámogatásban részesíti. A dízelmotorokban is használható gázolajat, ha azt fűtőolajjá „festik” nem kell megfizetni a literenkénti 22,40 forintos fogyasztási adót, s az ÁFA is csak 6 százalék a 25 helyett. Aki ezeket a költségeket „megspórolja”, az literenként 30 forintot vághat zsebre. Nos akadtak ilyen vállalkozók, a különleges ügyek osztályának munkatársai már ismernek közülük néhányat. Az ő „leikükön” 11 millió liter gázolaj jogtalan „átminősítése” szárad. (Legalább 330 millió forinttal rövidítették meg az államkasz- szát). Balázs Kálmán
