Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24 / 95. szám
12 Irodalom----művészet 1 993. április 24., szombat T alán egy négyzetkilométer az egész. Talán még annyi se. Ott húzódik Pesttől délre, Dunaharaszti és Taksony között, a Tiszát a Dunával összekötő csatorna partján. Ez a nádakkal sűrűn benőtt, vadmadarakat - törpegémet és nádirigót, vízicsibét, jégmadarat meg szárcsát - rejtegető vadvíz persze nem köt össze semmit semmivel. A rá- kosi-korban kezdték el kiásni a medrét a homokpusztán, nekiláttak nagy dérrel-durral - az ember legyőzi a természetet! -, aztán ahogy a lendület meg a pénz elfogyott, félbehagyták. Arra mindenesetre jó volt ez a sáros vizet sodró meder - melyben a Duna vízszintjétől függően hol nyugatról keletnek, hol meg visszafelé csordogál a szeszélyes víz -, hogy egy ligeterdő telepedjen meg a partján. Az akácoknak, erdeifenyőknek, gyalogbodzáknak és tölgyeknek nem volt tudomása a zengzetes jelszavakról - hogy nekik az embert illene szolgálniuk -, megvetették lábukat a hajdani kondalegelőn. Ligeterdőt alkottak a homokbuckákon, nemcsak a borzasszőrű mangalicák egykori emléknyomait rejtve maguk alá, hanem a cakkos lövészárkokat is, melyekből második világháború végnapjaiban az előrenyomuló oroszokat kívánta megállítani néhány jámbor balek, nem sok sikerrel. Ez a ligetünk. Nem mintha bármi tulajdonjogot is formálhatnánk rá, hisz nincsen gazdája ennek a földdarabnak. Mégsem tudom másképp megnevezni. A birtokos szeSzepesi Attila: Ligetünk mélyragot helyénvalónak érzem a főnév végén. Arról, hogyan működik az Alföld szétszórt ligeterdei közt a négylábú és szárnyas vadak híradólánca, nincsen tudomásom. Tény, hogy ezt az ifjú erdőt megtalálták az őzek, az üreginyulak és a rókák. Fülesbaglyok, fácánok és ölyvek költöztek ide. Kolibriröptű, zöld-veres gyurgyalagok és partifecskék ütöttek tanyát a homokbuckák meredek partoldalában. Amikor erőre kap az első tavaszi napsugár, egy-egy hétvégén sátrat verünk a ligetben. Szól a kakukk meg a sárgarigó, bokrokban a fülemüle. Figyeljük a zöldküllők és a búbosbankák nyugtalan, hullámzó röptét. Szükség is van vigasztaló danájukra, mert ilyenkor vesszük számba a zsendülő liget, ligetünk újabb sebeit. Flány teherautónyi sittet, bűzlő hulladkot, drótot, gumicsövet és konzervdobozt szórtak szét a fák közt. hány fenyőt és tölgyet csonkoltak le derékmagasságban. Amit lehet, eltakarítunk. Kerül egy-egy tábori ásó, be lehet temetni az illatozó szemetet, rozsdás hordót, foszladozó kutyadögöt, zöld indáival aztán az újjászülető tenyészet mindent eltakar. És ha mindezzel megvagyunk, bejárjuk a mély berken átvezető vadcsapákat. Ismerjük a vadaknak ezeket a titkos ösvényeit, melyekhez oly makacsul ragaszkodnak. Az üreginyúl a bokrok alatt közlekedik egyik földbevájt barlangvárosból a másikba. A barangoló őzek ugyancsak a cserje mélyén szökkennek tova. Itt-ott látszik az ördöggyűrű, az őzek szerelmi életének sejtelmes nyoma. A suta kilép a megszokott csapából, maga után csalogatva a bakot, és jár a fűben körbe-körbe, mindig a maga nyomába lépve, míg a füvet köralakban le nem tapossa. A szerelemittas bak pedig makacsul követi, míg a párja meg nem áll. Nem indiszkréció okán járjuk be ezeket a ligetmélyi vadcsapákat. Az ok igencsak prózai: el kell takarítani a vad- fogó-hurkokat, melyeket újra meg újra leraknak az orvvadászok. Egy-egy törzsében meghajlított fiatal akácra kerül a drótból formált köralakú szerkentyű. A gyanútlan állat bandukol a mezsgyéjén, bedugja fejét a hurok nyílásába, aztán ahogy ránt egyet a dróton, a megbillentett törzs függőlegesre feszül, és a zsákmányt felkapja a levegőbe. Szóval: levagdossuk, összeszedjük a hurkokat, hogy egy-két hét múlva újra végigcsináljuk az egész vigasztalan ceremóciát, mert a kegyetlen nimródok - akik sejthetően a közeli falvakból verbuválódnak -, makacsul, újra meg újra drótot csomóznak, fát hajlítanak a vadcsapák mentén. A nádi világ életének megfigyelése a legfőbb mulatság. A zsombékok hátán mocsári teknősök sziesztáznak. Vízityúk lépdel a tündérrózsa levelén, kotyogva kapdossa a rovarokat, s ahogy háta megett megzörren a nád, kinéz belőle egy koromfekete tyúktojásnyi fióka, aztán még egy és még egy. Öklömnyi, kéken csillogó jégmadár kucorog az alsó fűzágon. lesi a hullámokat, aztán ahogy egy keszeg elúszik alatta, belebucskázik a vízbe, majd csillámló buborékfelhőben előtűnik. A törpegém közben egy billent nádszálon járja örök egyensúly-táncát, lengeti a szellő, és ahogy a közelébe érsz, nyakát az égre mereszti, mozdulatlanná dermed, mintha egy megbámult nádköteg volna. Az éjfélig lobogó tábortűznél hallgatjuk az éjszaka-neszeit. A vonat távoli zakatolása. a falusi lakodalom bőgő-brummogása alig hatol el idáig. Baglyok felelgetnek egymásnak a fenyves felől. Vonítás hallatszik, ám nem tudható, elkóborolt kutyáé-e, vagy éjszakai vadászösvényét járó rókáé. Sünsalád motoszkál az avarban, F elrikolt egy álmában megzavart szürkegém, és távolból mély, dobszóra emlékeztető hangok hallatszanak: ott - Tompa Mihállyal szólva - „A nádas lakók legfurcsáb- bika, ámítva bömböl a bölömbika.” Merényi Károly: Lágy folyókon élünk Lágy folyókon élünk Partra már nem nézünk Partra már nem nézünk Már csak néha érzünk. Lágy folyókon élünk Zöld algák közt félünk Zöld algák közt félünk Alvadt sós a vérünk. Lágy folyónk csak ballag Szürke minden csillag Szürke minden csillag Fellesek takarnak. Lágy folyókon élünk Langyos vízbe értünk Langyos vízbe értünk . Partra mért nem lépünk? Egyszer tán tavaszai Csillag áldozattal Lágy folyónk megárad Szétköpi a gátat. Bolya Péter: A főnök Egy méteres korában T. kedvenc szórakozásai közé tartozott, ha megrugdalhatta az udvarukon sétáló kakast. Többféle módszere volt. Az egyik: óvatosan, szinte oda sem figyelve becserkészte a gyanútlan szemétdomb-királyt, aztán hirtelen mögé ugrott, és alaposan fenéken billentette. Máskor kukoricát morzsolt az udvar földjére, s utána türelmesen várta, hogy odasétáljon a kakas is, végigvonuljon a tyúkok, jércék között, meghajtsa uralkodói nyakát a kukoricáért - akkor aztán meglendült T. meztelen lábacskája, a kakas rövid, kényszerű repülés után sértődötten lépdelt vissza megszokott sétányára. ... Időközben felnőtt, a kötelező szabályok szerint. Tanult, vizsgázott, néhányszor szerelmes is lett, aztán munkába állt egy tízemeletes épületben. Szorgalmas előadó és a törvények barátja lett. Alapelvének tartotta, hogy soha nem vitázik a pincérekkel, nem felesel a rendőrnek (1964). Egyik nap - talán nyár volt, mert T. hónalja izzadt a fehér ing alatt - üzenetet kapott: a főnöke hívatja. A főnök? T. ijedten igazította meg a nyakkendőjét. Még soha nem hívatta a főnöke. „Mi baj lehet? Elkövettem talán valamit?” A főnöki ajtó előtt még egyszer megigazította a nyakkendőjét, aztán kopogott:- Tessék - hallatszott bentről a főnök kemény, magabízó hangja. T. benyitott, belépett, már az ajtó becsukása közben meghajolt, gyorsan és halkan köszönt.- Foglaljon helyet, kérem. - A főnök a fotelre mutatott az asztala előtt. T. lerogyott a fotelba, a főnök viszont felállt, az ablakhoz ment, és szánakozóan nézett ki a függöny mellett, mintha T. helyében verne egy utolsó pillantást a nyári utcára.- Azért kérettem ide önt ■- kezdte a főnök -, mert meg kell beszélnünk egy lényeges kérdést önnel kapcsolatban. Beszéd közben eljött az ablaktól, és T. előtt kezdett fel-alá sétálni. T. szolgálatkész fejmozgással figyelte. Látta, hogy a főnök hátul, a derekán kulcsolja össze a kezeit, egyik markával másik keze fejét fogta át, és szaporán billegtette a kiálló ujjakat.- Bejelentés érkezett... . T. megrezzent. Bejelentés? Kitől? Miért? Ki becsüli őt annyira, hogy valamiféle bejelentésre érdemesítse?- Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmét... A főnök most valamivel szaporábban lépkedett T. előtt, közben a szőnyeget nézte. T. kiegyenesedett. „Nem igaz. Hazugság, akárki mondta.”- Amennyiben ezt nem venné figyelembe... T. szólni akart, de a főnök egy pillanatra sem állt meg a beszédben, járkálásban.- Tehát mégegyszer kérem, hogy ne kényszentsen engem olyan intézkedésekre, amelyek... T. már csak a szemével követte a főnök járását. Elengedte a fotel karfáját, meglazult a válla. „Mondhatod - gondolta magában. - Nem igaz, rágalom az egész, de azért csak mondd. Hiszen azért vagy itt, itt ebben a bútorszagú szobában.”- Higgye el, nem szívesen tenném meg, de... T. csodálkozik. Milyen furcsán tartja magát a főnök... Előrehajol, de a mellkasát és a fenekét kinyomja. A fejét most fenségesen magasra emeli, a lábai mintha merevebben lépegetnének...- Ugyanakkor arra is szeretném felszólítani... A főnök szemére szőrtelen szemhéj húzódik. Piros taraja, sárgás csőre nő. A nyakán fekete piheszőrök fényesednek.- És amennyiben ez megismétlődik... Piros, zöld, fekete toliakból áll a törzse, combja. Fenekéből kunkori farktoll emelkedik elő. A bögye földgolyónyi. Térde alatt pikkelyes bőr kezdődik, egyik lábujja hátra, a másik három előre mutat, amint fenséges léptekkel sétál T. előtt.- A jövőben tehát olyan intézkedéseket kellene tennem, amelyek... Intézkedéseket? T. felugrik. A főnök éppen háttal áll neki, a sétája egyik szélső pontján. Most! T. lába meglendül, fenéken találja a kakast, meleg pihék érik csupasz lába fejét, és ... a főnök hasra esik a szoba padlóján. ... T. jókedvűen néz a rikkantva menekülő kakas után, aztán boldog vágtában indul a holtág felé. Félmeztelen, csak egy tenyérnyi gatyát visel. Ma piócákra akar vadászni a vízparti kövek között. Pádár Julianna: Lázas este Lázamon halomra gyűlt az este Vakon gubbaszt a csönd - elernyedve- zárkát ránt körém a téli lét Szökik mellőlem a biztonságom Titkos jövőm rejtőzik a számon- agyamban: rajzó kérdőjelek Dési Huber István rajza Barcinkai Dezsőt, szegényt, úgy ismertem meg, hogy éppen egy vízzel telt poharat vágtam a falhoz, amikor először belépett a szobámba. A poharat sikerült kikerülnie, de a víz végigömlött a ruháján. Jóságosán mosolygott, és bemutatkozott. Közölte, hogy ide helyezték a Falimpaxhoz, és mától kezdve itt fog dolgozni az osztályomon. Elnézést kértem az udvariatlan fogadtatásért.- Ma kissé ideges vagyok - mondtam -, tudod, kérlek, frontátvonulás van. Ilyesmi előfordul. Nem irigyellek, kissé rumlis helyre jöttél...- Mivel foglalkozik az osztályotok tulajdonképpen? - kérdezte.- Elég szép feladatkörük van. Kőszáli sasokat szállítunk a Tésztagyámak... Érdekes munka, de komplikált.- Ne haragudj a tudatlanságomért - mondta, miközben jóságos mosollyal simogatta őszbecsavarodott üstökét -, vidékről jöttem, és még nem ismerem ezeket a dolgokat. Fakitennelésnél dolgoztam a Bakonyban... Miért komplikált ez a munka?- Mert senki sem ért a sasokhoz, és állandóan kifogásolják a szállított sasok minőségét. Most, például, azért vágtam a falhoz a poharat, mert ránk telefonáltak, hogy a legutóbb szállított sasok csőre hajlott volt. Gádor Béla: Frontátvonulás- De hiszen a sasnak görbe csőre van, ezt nem értem.- Nem olyan egyszerű a dolog. A saskérdéssel még senki sem foglalkozott behatóan. Még nincs megállapítva, milyennek kell lennie egy sasnak.- Hát bocsáss meg... A sas olyan, amilyen. Nem?- Persze, persze - mondtam türelmetlenül, mert már idegesített ez az értetlenség. - A sas valóban olyan, amilyen. De nem biztos, hogy olyannak kell lennie... De majd megtanulod, majd belejössz... tanulmányozd át ezeket az iratokat... Átnyújtottam neki egy aktacsomagot. Néhány perc múlva Barcinkai riadtan futott be a szobámba, mert nagy csörömpölést hallott. Ugyanis földhöz vágtam a telefont. Jóságos tekintete kérdőn meredt rám.- Most a sasok körmét kifogásolják - ordítottam. - Azt mondják, túl kemény... hogy azt a hét... Gyorsan arrább tolta a tintatartót, hogy ne legyen kezem ügyében, s galamblelké- nek egész melegével mondta:- Ne izgasd fel magad... ha reklamáció jön, mindig én megyek majd a telefonhoz... írásbeli kifogásokra is én válaszolok. Ezt bízd nyugodtan rám. Nekem hajókötélből vannak az idegeim, nem hiába dolgoztam öt évig fakitermelésnél... Te talán ma egy kissé ideges vagy...- Nem vagyok ideges. Frontátvonulás van.- Az mi?- Olyan meteorológiai dolog. Hirtelen időváltozás, légnyomáskülönbség, etcetera. Ezt megérzik az idegek.- No - mondta és harsányat kacagott -, ezt a Bakonyban nem ismerik... Barcinkai, a hajókötélideg- zetű, valóban levette vállam- ról a terheket. Négy hét alatt valóságos sasügyi szakértővé vált. Jóságos tekintete, nyugodt hangja és galamblelke mindenkit leszerelt. Én is nyugodtabb lettem, és híztam vagy egy kilót. Tegnap azonban figyelmes lettem valamire. Barcinkai nyugodt, őszbecsavarodott bakonyi üstöké mintha zilálttá vált volna. Jóságos tekintetében is megjelent valami gyanús csillogás.- Kérlek, most kaptunk egy levelet, hogy a sasok, amiket küldtünk, komoran gubbasztanak a ketrecükben. Nincs bennük semmi derű, semmi optimizmus... Hát ez már sok! Nem? Rágyújtott egy cigarettára, s megfigyeltem, hogy ujjai kissé reszkettek. Néhányszor körülsétált a szobában, s konstatálta, milyen szerencse, hogy hajókötélből vannak az idegei, nem hiába volt öt évig fakitermelésnél a Bakonyban... Tíz perc múlva csörömpölést hallottam a szobájából. Gyakorlott fülem rögtön meghallotta, hogy a telefont vágta földhöz. Átrohantam.- Most azt mondják - üvöltötte kiguvadt szemekkel -, hogy két sas a nyitott ablakon kirepült, és ezért mi vagyunk felelősek, mert nem írtuk be a fuvarlevélbe, hogy a sas repülő madár... Elhúztam keze ügyéből a vizeskorsót, és így szóltam:- Kissé ideges vagy, de nem csoda. Frontátvonulás van...- Gondolod? - kérdezte, és hálásan rámmosolygott. - Valóban, már reggel óta érzem. A közelmúlt humora 1945 után a legnépszerűbb humoristák között tartották számon Gádor Bélát. Gábor Andor halálát követően ő lett a Ludas Matyi című szatirikus lap főszerkesztője. Kritikusai szerint humorának a lí- raiság mellett mindig volt egy kis kesernyés mellékíze, tréfáiban parányi morcosság, irónia, és némi kaánság is jelen volt. Vidám írásainak égvik főszereplője Garfunkel volt, a pesti világmegváltó és tarhás kisember. Gádor Béla a számtalan humoreszk mellett írt kabarétréfát, vígjátékot, filmforgatókönyvet, bábdarabot, de a novella és a szatíriku kisregény műfajában is figyelembre méltót alkotott. A kabarészínpadokon népszerű konferansziéként ismerték. Művészi útját nem tudta teljesen véeieiárni. írói ereie teliében, tragikus hirtelenséggel halt meg.
