Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24 / 95. szám
8 1993. április 24., szombat Kulturális panoráma Kell a szép könyv Dalban fogant barátság Eszak-pikardiaiak Szolnokon Kós Károly grafikája Kedd este; daltól hangos a Tiszaparti Gimnázium aulája, zeng az ének - franciául. Azazhogy nem is zeng, inkább könnyedén, tavasziasan szökken. Hangulatos hangverseny Fehérblúzos dalosok a pódiumon - egy észak-picardiai kórus és köréjük szerveződő- kórusvezetők a régióból, akik szeretnék megismerni dalkultúránkat is, hogy azután odahaza a hallottakat hasznosíthassák - s a kórus élén a megye és a picárd tartomány közötti zenei kapcsolatok atyja-motorja, Jacques Duvivier karnagy. Közös hangverseny ez, a vendégek programját a szolnokiak, a Tiszaparti Gimnázium derűs lányainak és a Kodály-együttes komoly férfiainak és asszonyainak kórusa fogja közbe, öleli át, így születik színes csokor dalban: örömből, derűből, bánatból - parádés koncert. A jászberényi Székely Mihály kórus vendégei ők, a franciák, ott „tanyáznak” a jászok fővárosában, s ott is találkozók, baráti hangversenyek a hét folyamán, csak erre a kedd estére ruccantak át a megyeszékhelyre, régi ismerősök honába, országismerkedési útjuk során. Természetesen, ahogy ilyenkor szokás, a hangversennyel nem ér véget az est, nem szakad meg a hangulat, kellemes beszélgetésben oldódik tovább a megütött családias alaphang. S előkerül a jó magyar nedű is, a vörös meg a fehér, no meg különlegességünk: a magyar pálinka. Játékos „szertartás” nyitja az általános kóstolót, formás ke- helyből - a Kodály nyerte énekversenyen - szalmaszállal kell kóstolót vennie először a kórusvezetőknek: szimbolikus ital, „folyékony” kézfogás. Majd sorban következik mindenki, néhány csepp erejéig. S hogy emlék, tárgyi is maradjon, a kunsági fazekasok hatalmas korsaját ölelhetik magukhoz a megyei önkormányzat elnökétől a jókedvű francia dalosok. A felszabadult hangulatban néhány pillanatra komoly szavakra késztettük Brigitte de Premont asszonyt, Bellebrune városka polgármesterét, aki együtt tart a dalosokkal, s aki nő létére tölt be ilyen fontos közéleti posztot, s egyben Pas-de-Calais megye tanácsának is tagja, ami, ahogy ő mondja, egyelőre Franciaországban is ritka, ma is. (Lám, az égalité, egyenlőség hazájában is van még teendő a nemek egyenjogúságának tekintetében.) Tanácsosként a környezetvédelmi és szociális bizottságban tevékenykedik, s bár a kultúráról faggatjuk elsősorban, ezekről a kérdésekről beszél, problémákról, a dalok árnyékában, de bizakodóan és őszintén. Prózai intermezzo A régióban a gondok között első helyre a munkanélküliséget teszi.- Legnagyobb problémánk ez, a növekvő mértéke, hisz üzemeket zárnak be vidékünkön, ahol a nehézipar honos, sok a nehézipari üzem. Bizony számosán maradnak munka nélkül, csupán a segélyre utalva. Ami nem sok, családtagonként, mintegy havonta 2500 frank. A másik gond: az idősek sorsa, helyzete. A fiatalok többnyire kirepülnek otthoni fészkükből, nagyobb városokba távoznak, s az idős szülők ottmaradnak magukra, árván. Sokuknak egyetlen lehetőség: az öregek otthona. Igaz, a nincstelenek helyett az állam vállalja a költségeket, de akinek vagyona van, az bizony vagyona arányában fizet és olykor nem is keveset. A szociális problémák indokolják - hangsúlyozza -, hogy a megye költség- vetésének 60 százalékát e területre, a szociálisra és a környezetire szánják, a négy és fél milliárdos megyei kasszából így jelentős összeg jut támogatásra.- És a kultúrára? - tettük fel a kérdést.- Ez főleg a települések gondja, a megye egyes akciók segítésében vesz részt. Ha például valahol a területén színházi esteket tartanak vagy operaelőadást fogadnak, más nép- ünnepségeket rendeznek, akkor támogatja. Egyébként többnyire a közeli Lille-ből érkeznek hozzánk szimfonikusok, táncegyüttesek, színházak. Persze nem olcsó mulatság nálunk az effajta szórakozás, egy jegy ára opera esetében elérheti akár a 800 frankot is, igaz, van jegy ' 200-ért is. A támogatás ilyenkor a jegyárak 50 százalékáig terjedhet. De jut a megye pénzéből kórusoknak is, például a vidék kollégiumának ifjúsági kórusa közös pénzen, megyei támogatással utazott Kanadába. A kultúrától kissé távoli, s talán egy kicsit kellemetlen kérdés is előkerül a villámbeszélgetésben, a magyar húsáruk váratlan kitiltása a Közös Piac országaiból, így Franciaországból is. A megyei tanácsos diplomatikus, s a konfliktus hamaros megoldását reméli, miközben a francia farmerek, agrárgazdaságok nehéz helyzetéről is gyors képet rajzol, a túltermelési válság tüneteit vázolja. Mindez prózai intermezzo csupán egy derűs estén, amely hogyan is lehetne más, hisz abban mindenki láthatóan egyetért a polgármester asszonnyal, hogy szinte elbűvölő a sok szép látnivaló, s megható az itteni emberek kedvessége, nem különben rendkívüli nyitottsága. És még sokáig szólt a dal, a közös ének. Valkó Mihály Nem az a fontosabb, hogy a könyv jó legyen? Ronggyá olvasva, tépett lapokkal nem szebb-e a könyv, mint aranyos gerinccel vagy címfedővel, de fölvágatlan oldalakkal? Külleme bizonyíthatja-e jóságát? Vagy cáfolhatja? Mi a szép könyv? - kérdezte, két évtizeddel ezelőtt versében Devecseri Gábor, megszólítva jó barátját, szép könyvek tervezőjét, művészét, szerelmesét, Szántó Tibort, aki a költő szerint, így felelt: „Én nem tudom; szakértő nem vagyok, / csak élvezem, ha nemcsak az, amit elmond / gyönyörű, de ruhája is”. Ruhája, bőre, eleven húsa, leglelke - keresi a költő a legillőbb szót. A könyvcsináló, amint magát szívesen nevezi Szántó Tibor, április hatodikén volt nyolcvanegy éves. Ekkoriban rendezték be szobáját könyveiből a keszthelyi Helikon Múzeumban. Erre az alkalomra jelenik meg a Tevan Kiadó és a Magyar Bibliofil Társaság közös gondozásában A csodálatos mandarin. Kevéssel később nyílik meg könyvterveinek kiálltása Stuttgartban. Tíz esztendeje elevenedett újjá a Magyar Bibliofil Társaság, a szép könyvek barátainak közössége. A két háború között már volt bibliofil mozgalom Magyarországon, tehetősebbeké. Európa minden országában van bibliofil társaság, néhol több is; van Nyugat-Európában Gutenberg Könyvescéh, amely szép és jó könyveket ad tagjainak kedvező (és kedvezményes) áron. A Nemzetközi Bibliofil Társaság három évvel ezelőtt Budapesten tartotta kongresz- szusát. Megcsodálták a vendégek magyarországi könyvtárakat: a Széchenyit, a kalocsait, az esztergomit, a debrecenit, a sümegit. Magánkönyvtár, hozzájuk mérhető, nincsen Magyar- országon. A Bibliofil Társaságnak kereken hétszáz tagja, van, kétharmada pesti, harmadrésze másutt él, főként egyetemi székhelyeken. Vannak - félő, voltak inkább - „jogi tagjai” is a társulatnak, könyvtárak, nyomdák, de az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet arra készteti egyik-másikukat, hogy felfüggessze, szüneteltesse tagságát. A „rendes” tagok alacsony tagdíjaiból a kiadói tevékenységre aligha telik, pedig addig is szép illetménykötetek láttak napvilágot a társaság tagjai számára. Magyar ex-libriseket mutatott be az első, később tanulmányokat gyűjtöttek össze különféle „könyves” témákról; mai magyar könyvillusztrátorokat mutattak be (s természetesen műveiket is), vagy írók, költők vallomásait a könyvről, vagy fölidézve Tótfalusi Kis Miklós emlékét. A társaság ez évi közgyűlésén elhangzott Veress Dániel sepsiszentgyörgyi író munkája, Tótfalusi panasza arról, mi sorsa lett özetlensége után. E szép mű is megjelenik hamarosan, bár a nyomda, amely egykor Háromszéki Pál vezetése alatt merő bibliofiliából, túlórában állította elő a kis példány- számú bibliofil kiadványokat, most már sokezer forintokat számít(ana) föl. Bibliofil könyvek persze nemcsak atársaság kiadásában jelentek meg. Most is tervezi Szántó Tibor, hogy Párezer Ferenccel közösen - aki különben a Magyar Helikon alapítója volt, és a szép könyvek kiadásában korábban is közreműködött - sorozatot indít. A klasszikusok sorát Homérosz nyitná meg; a Sixtusi kápolna festm- nyei illusztrálnák a nagy képes Bibliát; kiadnák Az ember tragédiáját Zichy Mihály rajzaival. A Bartók-kötetet a Táncszvit hasonmás kiadása követné majd. A bibliofilia, a szép könyvek szeretete és gyűjtése nem korlátozódhat a fővárosra; a társulat erősíti kapcsolatait a vidékkel. Ahelyett, hogy létgondokkal kell küzdenie, a társaság évkönyve lehetne oly periodika, amely könyvbarátokat toboroz, szép könyv kedvelőit közösségbe gyűjti, fórumot ad nekik. Valamilyen előfizetői rendszerben juthatnának el a bibliofil kiadványok e periodika segítségével is mindazokhoz, akik az egykori könyvtárgyűjtő urak nyomdokán a maguk, családjuk, környezetük, vidékük kulturális szellemi életét ilymó- don is erősítenék. Új, szellemi nemesség gyűlhetne így a könyv köré. Hiszen a szép könyv sosem csak birtoklójának maga-öröme. Gyönyörködtet, s így másokat is a szép és a jó szeretetére indít. Z. L. Magyar film a mozikban Indián tél - valós történet A szolnoki Aba-Novák terem kiállítások rendszeres helye; a mai magyar képzőművészet bemu tatkozási fóruma; legközelebb április 28-án Kocogh András iparművész tárlatának ad helyet. Az Erdélyi István és Zsig- mond Dezső rendezőpáros szociográfiai dokumentumfilmjeivel hívta fel magára a figyelmet. Legismertebb ezek között az Ameddig a harang szól című tévésorozat.- Itt arra gondoltunk - mondja Erdélyi János -, hogy a déli harangszó hagyományát használjuk fel arra, hogy kis közösségek egy-egy pillanatát bemutassuk. Nem a tájak érdekeltek bennünket elsősorban, hanem az ott élő emberek.- Legújabb filmjükben, az Indián télnek története is valós alapon nyugszik...- Kis indiánkönyv volt a dokumentumfilm címe, amelyet a történetből forgattunk 1985-ben, arról a fiúról, aki otthagyta családját, környezetét, és elment az erdőbe indiánnak. Ebből a sztoriból Bereményi Géza segített igazibb filmtörténetet kerekíteni. A Budapest Filmstúdióval forgattunk és a Magyar Mozgókép Alapítványtól kaptunk anyagi segítséget a munkához. Az indiánt Eperjes Károly játssza, anyját Törőcsik Mari. A fiú szerelme egy hozzá éjszaka bemenekülő cigánylány, akit Németh Zsuzsa főiskolás alakít. Ez a kapcsolat lenne az, amely talán a polgári életforma felé irányítaná, hiszen munkába áll, kukás lesz, csak éppen nem képesek egymással együttműködni. Nemcsak a proletárlét peremére szorulók lesznek társadalmon kívüliek, hanem a szocialista Magyarországon maradt arisztokrata öregasz- szony és családja is. Pártos Erzsi az idős hölgy, lánya Te- messy Hédi, fia pedig Zolnai Pál filmrendező.- Nem szokványos témák, nem szokványos figurák, történetek...- Talán azért, mert mi is „nem szokványos” figurák vagyunk. Újságírókból lettünk filmkészítők, s talán önnön gyávaságunkat leplezzük azzal, hogy olyan embereket keresünk filmjeinkhez, akik megpróbálnak mások lenni, valamilyen módon szem- beszállnak, lehetetlen helyzetükre igyekeznek valami számukra értelmesebb, igazabb megoldást találni. Törőcsik Mari és Eperjes Károly jelenete a filmből
