Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-24 / 95. szám

1993. április 24., szombat Nézőpont 5 Szombati jegyzet Az évtized botránya? Ami az orvosnak a sztetoszkóp, a földműves­nek az eke, a rajzolónak a ceruza, ugyanaz a diák­nak a tankönyv. Alapvető munkaeszköz, boldogu­lásának egyedüli záloga. De abból is kiindulhatunk, hogy a könyv szel­lemi táplálékunk. Ez esetben a tankönyv úgy kell, mint egy falat kenyér. Előfordulhat ugyanakkor, hogy gyermekeink egy része „kenyér", azaz tan­könyv nélkül marad a következő iskolaév kezde­tére. Nemzeti megújhodás tankönyv nélkül? Köz­oktatási törvényünk alkotói sem gondolhatják komolyan, hogy ez bekövetkezhet. Már pedig úgy néz ki, fennen hirdetheti oktatási alaptörvényünk az esélyegyenlőséget, a művelődéshez való jogot, pusztába kiáltott szó marad, ha csak nem történik valami. A héten elcsitultak a kedélyek. Látszólag. A művelődési minisztérium késve kiküldött tan­könyvigénylő lapjainak beküldési határidejét két héttel - április 15-ig - meghosszabbították. Miért a késés? Sokára készült el a miniszter kézjegyével ellátott hivatalos tankönyvlista. Sajnos nem évfo­lyamonként, hanem ömlesztve kapták meg az is­kolák, száz oldalt kellett a tanároknak végigbön­gészni. Csak ebből választhatnak az oktatási in­tézmények, miután hazánkban az állam gondos­kodik a tankönyvkínálatról. A tankönyvvé nyilvá­nítás szakmai ítélőszéke a tankönyv- és tantervta­nács. Az iskolák kilencven százaléka - egyes köz­lemények szerint csak kétharmada - annak rendje-módja szerint leadta a tankönyvmegrende­lését. A többiek nem. Indulhat a gyártás. Legfel­jebb lesz „tankönyves” és „tankönyv nélküli” is­kola ősszel. Erre mondja az Iskolaszövetség, hogy botrány lesz. Kinek fáj? A „tankönyves” iskolákban is várhatóan lesz: „jobb könyvű” és „rosszabb könyvű” osztály. At­tól függően, hogy a drágább vagy olcsóbb tan­könyvet tudják a tanulók megvenni. Nagyon könnyen lehetnek „sajátkönyves” és „kölcsön- könyves” gyerekek. Komoly realitás! Becslések szerint ugyanis a közismereti tankönyvek vár­ható ára megkétszereződik, az általános iskola 1.osztályos tankönyvcsomagja pedig a legsze­rényebb összeállítás esetén sem kerül majd 1500 forintnál kevesebbe. A tankönyv- egység- csomagok ára átlagosan 2000 forint körüli lesz, az elsős gimnáziumi várhatóan 4800. Pedagó­gusok mérlegelik: egyes könyvek megvételét egyszerűen nem fogják ajánlani a diákoknak. Egyre igazabb a mondás szó szerinti jelerf- tése: nem adják ingyen a tudást! S ha nincs rávaló? Mindez egyenesen következik a tan­könyv- előállítás és - forgalmazás szabad­versenyének indulá­sából. Jelenleg fél­száz könyvkiadó van a piacon. Közöttük a Nemzeti Tankönyv­kiadó Vállalat, amely az összes tankönyv 80 százalékát adja ki. Az állami tankönyvdotációt korábban a könyvki­adók kapták meg az iskolák által rendelt mennyi­ség arányában. A jövőben az iskolák fogják meg­kapni a tanulólétszámukkal arányosan, ami tanu­lónként 500-600 forintot jelent majd, de az iskola nem lesz köteles azt személyekre bontva arányo­san elosztani. Valószínű a szociális szempon­tokat azért mérlegelik majd, vagy kérni kell a támogatást. Újabb megalázó tortúra? De az is lehet, hogy a diákok a tankönyvet már az 500 forintos kedvezménnyel csökkentve kap­ják meg. A művelődési minisztériumban olyan el­képzelés is van, hogy az önkormányzatok a fejen­kénti 2700 forintos szociálpolitikai költségalapból gazdálkodjék ki a rászorulóknak a támogatást. Teljes a káosz, zűrzavar, a terjesztés területén is. Egyes iskolákat a Tankönyv- és Taneszközi­roda keresett fel három lehetőséget kínálva, míg másokat a Goldplast Kft. két lehetőséggel. Néz­zük az utóbbi cég ajánlatát! Az iskola választhatja azt a megoldást, hogy közvetlenül a Kft-től ren­deli meg a könyveket, ez esetben az iskola raktá­roz, árusít. A tankönyvekkel foglalkozó pedagó­gusnak 2 százalék /!/ jutalékot - kevesebbet mint tavaly - kínál fel. A másik változat szerint minden tanuló részére kitöltené az iskola egy megrendelő- lapot, és a gyerek vagy a szülő menne el a megje­lölt raktárba. Elképzelem az országot egy hosszan kígyózó sorban! Ami egyértelműen látható: a könyvárusítást végző pedagógusok jutalékának tisztességes ren­dezésében a terjesztő ellenérdekelt. A tankönyv­piaci verseny egyelőre csak látszólagos. A kiadó, terjesztő monopolhelyzete mellett a minisztérium kesernyésen asszisztál, a pedagógus fásult már. a szülő - a valódi megrendelő - üres zsebében tan­könyvre való után kotorász. A piacgazdálkodásra való áttérés szüksé­ges. Ámde ilyen áron? / Ú.C'i ''•'V) RADIOTELEFONOK SZAKMAI BEMUTATÓJA- helyszíni értékesítéssel egybekötve - kedvező fizetési feltételekkel, lízing- konstrukciókkal- minden vásárló 4400 Ft + áfa értékű antennát kap ajándékba A BEMUTATÓ HELYE: Törökszentmiklós, Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskola A BEMUTATÓ IDEJE: 1993. április 23-24-25.10 órától 19 óráig A bemutató ideje alatt hívható telefon: 06-60-86-220 és 06-56/371-511 (((f))))))ii VNESTEl RÁDIÓTELEFON KFT Szolnok 5000 Baross u. 1. fsz. Telefon: 06-56/371-511 Rádiótelefon: 06-60 86 000, -001 Fax: 06-60 86 005 LfEQyŐZZmCT ‘lÁVOLSÁQOT *24168/1H* Zsaruvallomások négy tételben Sokat írunk a rendőrökről, a rendőrségről: olykor dícsérőleg, máskor elmarasztalólag, már ahogyan olvasóink észrevételei eljutnak hozzánk. Ám fehér hollónak számít az olyan cikk, amelyben ők valla­nak magukról, mindennapjaik­ról, hivatásukról. Mivel ma, Szent György napján tartják a rendőrség napját, a közel ezer megyénkbeli egyenruhás közül ezúttal négyet kerestünk fel. Vígh Bálint bajszos, szem­üveges férfi. így civilben, far­mernadrágban adóügyi ellenőr­nek éppúgy elképzelhető, mint tanítónak, holott bűnügyi fő­technikus.- Eredetileg a vasúti jármű- veztői szakmát tanultam ki, majd az érettségi, meg a kato­naság után kerültem az állo­mányba.- Miért?- Világéletemben szerettem a rendet, a fegyelmet, ezért vol­tam utcai járőröző, gépkocsizó, elvégeztem a szükséges iskolá­kat, és most három éve bűnügyi főtechnikus vagyok.- Mit jelent ez?- A helyszíni szemlék alkal­mával például az elkövető nyomatit rögzítjük, vizsgáljuk. Harminc hulla- Vágjunk a közepébe! Igaz, hogy önök, bűnügyi technikusok vetkőztetik le a bűncselekények esetén a hullákat?- Igaz. Gumi- vagy műanyag kesztyűben, hogy megállapít­suk, az áldozatokon milyen kül- sérelmi nyomok találhatók.- Már elnézést, de hány halot­tat vetkőzte tett le eddig?- Vagy harmincat.- Meg lehet ezt szokni?- Főleg a csecsemő- és a gyermekgyilkosságokat soha.- Ahogy hallottam, ez önök­nél csak a munka egyik része.- Igen, hiszen különböző ma­radványokat, mikroanyagokat is gyűjtünk. Legyen szó bármiről: a ruha egy darabjáról, hajszál­ról, lábnyomról, mert ezek is­meretében sokmindenre lehet következtetni.- Megtalálta a helyét?- Szerencsére, és a család is megszokta már, hogy ha ügye­letes vagyok, sokszor éjjel ket­tőkor kell ugranom. Érdekes szakma ez, hiszen nincs két azonos elkövetés, ezért nagy fi­gyelmet igényel.- Van-e valamilyen meghök­kentő eset a tarsolyában?- Én is úgy hallottam, hál’ is­tennek nem velem történt. Ha­lottat fényképezett a kolléga, és amikor villant a vaku, felült az elhunyt, és kinyitotta a szemét. Mit szól hozzá?- Azt, hogy nekem akkor már aligha kellett volna mellékhelyi­ségbe robogni. Pinkóczi Sándornak efféle esete még nem volt, hiszen mindössze 28 éves. Körzeti megbízott. A szakma szeretetét édesapjától örökölte, aki 30 évig volt egy Tisza-menti kis­község legendás zsaruja. Egy esetet elmesélek róla. Meglettek a tyúktolvajok meg a kotkodá- csolók is, de a tulajdonosok több szárnyast követeltek ma­guknak a kelleténél. Mondván, az övé volt kevesebb, nem az enyém. Mit lehet itt tenni? A derék zsaru gondolt egy zseniá­lisat, az illető háza körül elen­gedte a szárnyasokat. Amelyi­kek betotyogtak, bizonyára ott kosztoltak, a kintmaradókat pe­dig vihette a másik.- Sándor, nehéz éjfélé apai örökség után kisrendőrként bi­zonyítani?- Nem könnyű, de igyekszem helytállni.- Az utca népe általában mit mond az egyenruhásokra?- A többség kedvel, de ka­punk kritikát is. Olykor megér­tem az embereket, mert szerin­tem az elkövetők nem mindig azt kapják, amit megérdemel­nek. íme egy példa: elkapom az illetőt, mert lopott, őrizetbe vet­ték, majd azt veszem észre, hogy kis idő teltével rámmoso­lyog az utcán. Szinte leolvastam róla az üzenetet: látod, mit ug­rálsz, megint itt vagyok.- Szép oldala a hivatásnak.- Ha a rendes embereknek bárhol, bármiben segíthetek. Jó kapcsolatok- Mi kell ehhez?- Szakmaismeret, tudni, mi­képpen illik viselkedni, meg még három fontos tényező. Az egyik: a jó rendőr azért is az, mert megtalálja a hangot az emberekkel. A másik: ne ijed­jen meg az árnyékától. A har­madik: nem árt, ha ismeri a bű­nözők gondolatmenetét.- Pisztoly van ?- Természetesen, magammal hordom.- Tájékoztattak: még tanul is.- Igen, főiskolás vagyok, és levelezőn az első évet már elvé­geztem.- Tapasztalatai alapján mi a legnehezebb a hivatásában? A járőrözés, az intézkedés, a rendszertelen életmód?- Mind az, de a legnehezebb mégis kijönni a fizetésből. Fő­leg, ha a lakást - mint nálunk is - még OTP-tartozás is terheli. A zsaruknál van egy olyan részleg, amelyik még a gyerek­korát számlálja, hiszen nem ré­gen létesítették. A titulusa a hangzatos megelőzési és sajtó- alosztály nevet viseli. Ennek az egyik oszlopos tagja Horváth Győző hadnagy, noha a minő­ségjelző esetében átvitt érte­lemben értendő, és még véletle­nül sem a kilóira.- Milyen osztály, akarom mondani alosztály ez hadnagy úr?- Lóti-futi. Ezt intézd el, oda telefonálj, tedd ide-oda. Egy biztos, ha valaki felhívja a rendőrséget, és pontosan nem tudja mit akar, kit is keres tulaj­donképpen, nagy valószínűség­gel ide kapcsolják az illetőt.- Hallottam, újságírói babé­rokra is tör.- Muszáj, hiszen évente több­száz hír érkezik hozzánk, és ezeket átfogalmazva továbbít­juk az újságokhoz, rádióhoz, te­levízióhoz. Ilymódon valóban igaz január elsejétől december 31-ig száz és száz cikk jelenik meg rólunk.- Dicsérnek vagy elmaraszta- lóak?- A zöm közlekedési, bale­seti, élet elleni bűncselekmé­nyekről szóló információ. A többiről elmondható, van közöt­tük a számunkra pozitív, olykor kritikai, esetenként elemző is.- Mint félig-meddig kolléga, miképpen ítéli meg a rendőrség, úgymond, átváltozását?- Szerencsére azok közé tar­tozom, akik nem tudják össze­hasonlítani, hiszen korábban ta­nultam. Ahogy hallottam, lá­tom, az egyik változás az. hogy a testület politikamentes. A má­sik, a nyitottság. Ezért tisztelet­tel állunk rendelkezésére az új­ságíró uraknak bármilyen témá­ban, mert a célunk nem az el­hallgatás, hanem a tájékoztatás. Magyarul az emberek ne azt lássák, hogy valamilyen miszti­kus köd takarja mindennapjain­kat. Ehhez azután olyan rendőr­ségi intézkedések is kellenek, amelyek a lakosság, a becsüle­tes emberek szimpátiája kísér. Akkor segítenek bennünket. Nemcsak rendőri feladat- Igen ám, de lassanként akad néhány olyan település a me­gyében, ahol hovatovább a tyú­kok, malacok mellé is őrt kell ál­lítani éjszakánként. Ez pedig azért elgondolkoztató, mert mindez a saját portáján történik az érintetteknek.- Azt hiszem, ez a kérdés sokkal összetettebb, bonyolul­tabb, mint, hogy én adjam meg rá a feleletet. Tény, az efféle esetek visszaszorítása nem csak rendőri feladat, hiszen a gyara­podásukat maga után hozza a munkanélküliség, néhány fon­tos törvény hiánya. Ezzel azt akarom mondani, hogy az or­voslás lehetőségei rajtunk kívül másokat is érintenek. Még egy rendőrről szól az írás. O is civilben van. hadnagy, és Vasas Károlynak hívják. Jókötésű fiú, és kell is a szak­májához erő, hiszen vizsgáló­tiszt.- Mit is csinál?- A felderített bűncselekmé­nyeket kell kinyomoznunk. Például, ha tudjuk, ki az elkö­vető, meg a tartózkodási helyü­kön a lefogásokat végezni. Az­után a bizonyítékokat besze­rezni, kihallgatni őket.- Pofon van?- Nincs, nem is lehet, hiszen a kihallgatáskor az emberismeret a döntő. Meg a megfelelő fellé­pés.- Önnek az van. Hány kiló, és mit sportolt?- Kettő hibádzik a kilencven- ből: egyébként évekig verseny­szerűen cselgáncsoztam, bir­kóztam.- Földhöz vágta már valami­lyen vagány?- Erre még nem akadt példa.- Mi a tapasztalata a bűnö­zőkről? Kik a legkonokabbak?- A visszaesők általában ta­gadnak. Mindaddig amíg kéz­zelfogható bizonyíték nincs el­lenük. Van aki még akkor is. A bolti szarkák általában egyből elismerik a tettüket, a zsebesek csak, ha lebuknak. A betörők pedig - legyenek bármilyen ügyesek - általában sok nyomot hagynak hátra.- Szaknyelven a nehéz fiúkat, gyilkosokat, betörőket, körözöt­teket általában önöknek kell be­gyűjteni. Tette már ezt?- Tizenegy éve nagyon sok­szor.- Mit visznek magukkal, gu­mibotot?- A csudát, ez oda semmi! Én például két pisztolyt: a szolgála­tit meg az önvédelmit, illetve sprayt.- Avasson már be, mi a me­netrendje efféle akciónak?- Ha például tudjuk a ház­számot, és több személyről van szó, előre megbeszéljük, ki mit csinál. Az egyikünk mondjuk igazoltat a szobában, a mási­kunk az ajtóhoz áll, a harmadik társam az ablakot védi, a ne­gyedik pedig figyeli a benn lé­vőket.- Volt már éleh’eszélyben?- Lehettem sokszor. Ez oly­kor utólag derül ki.- Mivel fogadják önöket?- Virágot még nem kaptunk. Az egyik körözött például nagykéssel a kezében ült a szek­rényben. Kinyitottam a bútor aj­taját és ártalmatlanná kellett tenni.- De szépen mondta! Lőtt?- Áh, dehogy, mint említet­tem korábban cselgáncsoztam. A nagykés ellen is van megfe­lelő védelem. Máskor még éle­sebb a helyzet, mert előfordul, hogy a bennlévők közül három­nak is van fegyvere. Őket is be kell gyűjteni.- Szereti csinálni?- Hívtak már sok helyre, de maradtam. Ötvenévesen váltani- Hány esztendős koráig lehet valaki efféle nyomozó vagy ahogyan ön mondja, vizsgáló? Aki kimegy összeszedni a nehéz­fiúkat?- Szerintem 45-50 évesig. Utána a cégen belül változtatni kell. Egyébként én most töltöm a harmincat.- Akkor még belefér az ide­jébe néhány „kiszállás”. Jön ma Szolnokon a zsarunapi ese­ményekre?- Igen.- Ki biztosítja a rendet?- Mint mindenhol a rendezők.- És ők kik?- Egy évben egyszer arra is adódhat példa, hogy rendőrök ügyelnek a zsarukra... Mit tehetne ehhez a tollfo­gató? Érdekes rendezvénynek ígérkezik, úgy, hogy ajánlom mindenkinek! D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom