Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-21 / 92. szám

1993. április 21., szerda Sport 11 A háromszázezredik nézőt várják! Soproni szurkolók levele a B-középnek Minden valószínűség szerint csütörtökön késő délután ki­ürülnek a szolnoki utcák, hi­szen háromnegyed hatkor kerül sor a Westel-playoff férfi ko­sárlabda bajnoki döntő második felvonására a Tiszaligetben. Az a boldog ember, aki jegytulaj­donosnak vallhatja magát, ad­digra már elfoglalta helyét a csarnokban, akinek viszont nem jutott belépő, otthon, rádión ke­resztül próbálja majd figye­lemmel követni a mérkőzés ala­kulását. Természetesen az egyesület vezetése megfelelő „körítést” biztosít a nagy ese­mény lebonyolításához, többek közt ekkor adják át az ezüstér­meket az országos bajnokság­ban második helyezést elért if­júsági csapat számára. Különleges eseményre is sor kerül a szünetben. Mivel az Olajbányász NB I-es tagságá­nak 300.000. nézője ezúttal lá­togat ki a sportcsarnokba, a klub egy meglepetéssel kedves­kedik szimpatizánsának. Több bejáraton lehet bejutni a lelá­tókra, így nehéz lenne eldönteni a biztos nyertest, ezért a viták elkerülése végett sorsolással döntik el a megajándékozni kí­vánt személyt. Minden belépő egy sorszámozott blankettát kap, s ezek közül húzzák ki a szerencsés győztest. Hogy mi lesz a jutalma? Egy hatalmas ajándékkosár, valamint a csapat következő külföldi út­jára szóló meghívó. Érdemes lesz hát kilátogatni a Tiszali- getbe. A soproni B-közép azon ké­réssel fordult hozzánk, hogy nyílt levelüket juttassuk el a Ti- sza-parti szurkolóknak. íme! Tisztelt Szolnokiak! Almaik valóra váltak, beju­tottak a férfi kosárlabda bajnoki döntőbe. Hogy ne járjanak úgy, mint mi, soproniak a fővárosi újságokban, ezért pár jó ta­náccsal szeretnénk szolgálni. 1. Megjelenés csak öltöny­ben, így elkerülhető, hogy „sza- kadtnak” titulálják Önöket! 2. Csak doktori diplomások szur­koljanak, mert bár köztünk volt egyetemi végzettségű vagy osz­tályvezető, mégsem voltunk elég jók. 3. Nehogy valamelyik szol­noki lány virágot és puszit ad­jon a fiúknak, mert egyből ő lesz a város „bolondja”. 4. Papír­szalagot, szerpentint ne dobál­janak, mert ettől a másik csa­patnak halálfélelme lesz, súlyos sérülést szenvednek! 5. Ha ne­tán hangosan szurkolnának, ak­kor biztosítsanak hangszigetelt fülkét, hogy a fővárosi újság­írók fülét ne zavarja a zaj. Ha ezek után is megnyerik a bajnokságot, ahhoz csak tiszta szívből gratulálunk. Sok sikert! A soproni szurkolók U.i.: Ami sehol sem jelent meg, március 24-én, a női döntő (MTK-Sopron) második győztes mérkőzése után, a diósgyőri fo­ciszurkolókkal kiegészülve, min­tegy 70 szurkoló skandálta Bu­dapesten a Keleti pályaudvaron hogy, „HAJRÁ, VIDÉK!" Bármennyire nem akarjuk ki­élezni a főváros-vidék ellenté­tet, sajnos tudomásul kell ven­nünk, létezik. Ettől függetlenül jó érzéssel tölt el valamennyi­ünket, hogy az ország nagy ré­sze - köztük a nagy ellenlábas Nyugat-Magyarország - most az Olajbányász sikeréért szur­kol. (gj) Vívás Vargás sikerek a középiskolás-bajnokságon Röplabda NB II. Osztályozós a TITÁSZ Szolnoki TITÁSZ-Debre- ceni USE 3:1 (8, 9, -8, 6) Szolnok, 100 n.,v.: Papp, Ka­tona TITÁSZ: NAGY A., Ju­hász, Csordás, Novák, FE­KETE, CSÁSZI. Csere: Tompa, Nagy T., Cseh. Edző: Surányi Márton Sorsdöntő mérkőzésre készü­lődtek a hajdúságiak ellen Su­rányi Márton tanítványai, eset­leges győzelmükkel az utolsó fordulótól fügetlenül bebizto­síthatták bajnoki címüket. Az első két játszmában egyál­talán nem látszott a hazaiak tel­jesítményén, mekkora tét nyomja vállukat, az előző mér­kőzéseiken már megszokott magabiztossággal vették az akadályokat. A harmadik szettben ugyan kiengedtek egy kicsit, és köny- nyelműsködésük miatt sorozat­ban veszítették el a poénokat, a negyedikben azonban összekap­ták magukat. Huszáros hajrát kivágva, debreceni ellenfeleik­nek esélyt sem adva nyerték a találkozót. Ugyan igazi tétje így nem maradt a Nyíregyházi Sportula elleni utolsó bajnokinak, mégis igazi presztízscsata várható. Mai műsor Férfi kosárlabda NB II. Kunszentmártoni KK-Békéscsaba 120-85(61-45) Atlétika. Területi középisko­lás bajnokság, Szolnok, Véső út, 14.00. SZVSI­felhívás A Szolnok Városi Sportiskola labda­rúgó-szakosztálya kivá­lasztó toborzót rendez az általános iskola negyedik osztályát végző fiúk ré­szére. Jelentkezés sportfelsze­reléssel 1993. április 25-én 10 órakor a Mátyás király úti pályán. Szolnok város vívószövet­sége immár hagyományos, nyílt középiskolás egyéni és csapat vívóbajnokságait négy fegyver­nemben rendezte meg. A verse­nyen 25 középfokú iskola nö­vendékei vettek részt. A dön­tőkbe jutásért nagy küzdelmek voltak, miután a siker minősítő pontok szerzését jelentette. Eredmények: leány tőrben bajnok: Szatmári Edina (Sz. Széchenyi G.), 2. Vetési Andrea (Debr. Könnyűip. Szk. I.) 7-7 gy. A holtversenyben Szatmári 5-4 arányban győzött ... 7. Sza- lontai Edina (Sz. Verseghy G.) A döntőben Szatmári erős izomhúzódást szenvedett, ám tovább küzdött. Lábát kímélve, szép visszaszúrásokkal szerezte találatait. A holtversenyben vi­szont 4-4 állásnál gyors táma­dással győzött. Szalontai döntős helyezése dicséretes. Férfi tőrben bajnok: Perei Sándor (Sz. 605. SZKI), 2. Bar­tók Sándor (Miskolc, Bláthy Szk.I.), 3. Wasilev Valentin (Sz. V.K.G.), 4. Farkas Márk (Sz. V.K.G.) ... 8. Pákái János (Sz. Gépip. Szk.) Perei átigazolt a Bp. Hon­védhez, de Szolnokon tanul. Farkastól ugyan kikapott, de egy vereséggel is megérdemel­ten lett bajnok. Wasilev kitűnő vívása meglepetés, ősz óta na­gyon sokat fejlődött. Farkas most bizonytalankodott, to­vábbi fejlődéséhez jobb össz­pontosítás szükséges. Párbajtőrben bajnok: László Roland (Tatabánya, Árpád G.), 2. Gergő Zsolt (T.bánya Fellner Szk.)... 4. Farkas Márk (Sz. V.K.G.)... 8. Zikély Mihály (Ti- szaparti G.) Tatabányán a párbajtőrnek vannak hagyományai, így nem csoda, hogy a döntőben ők ural­ták a mezőnyt. Farkas akár bronzérmes is lehetett volna. Zikély kimondottan tehetséges, fejlődéséhez több szorgalom és edzés szükséges. Kardban bajnok: Varga Vik­tor (Nagykállói G.), 2. Wasch- mann Péter (Deb. Landler SZK) 7-7 gy. Az újravívásban az aranyért Varga 5-3 arányban győzött. A döntőt a debreceniek és oroshá­ziak uralták. A sportszerűségi díjat Szat­mári Edina (Szolnok) és Bánki László (Szentes) kapták. Csapatverseny: 1. Sz. Varga Katalin G. 20, 2. Tatabányai Árpád G. 14, 3. Debreceni Landler Szk. 13, ... 8. Sz. Szé­chenyi G. 10, 9. Sz. Baross Gá­bor SZKI. 9, ... 16. Sz. Ver­seghy G. 3, ... 18. Sz. Gépipari Szk. 2 pont. Szentistvány A gyorsaság a vívásban is aranyat ér Kunszentmárton, 150 n., v.: Erdélyi, Mocsai KKK: Vida 14, Durkó 30, Hovorka 32, Heimann 14, Bo­ros 12. Csere: Bodnár 8, Dé­nes 6, Kóródi 4. Edző: Durkó Bertalan Tartalékos összeáll fásban ér­kezett meg a vendégcsapat, többek között hiányzott 206 cm-es centere is, akinek őrzése minden ellenfélnek alaposan feladja leckét. Békéscsabán ősszel szoros összecsapáson ugyan, de sikerült begyűjtenie a két pontot a kunszentieknek, így jogosnak tűnt az az elvárás, hogy hazai környezetben meg­ismételjék diadalukat. Az első percek igazolták a vendéglátók előzetes reményeit, fergetegesen kezdtek, és gyor­san 10 pontos előnyre tettek szert. Ezúttal a zónavédekezés is jól működött, így a csabaiak kiszorultak a palánk alól, távoli dobásokra kényszerültek, ám a félidő végére csak összehoztak negyvenöt pontot. Szerencsére Hovorka és Durkó sem tétlen­kedett, a két center szebbnél szebb dolgokat produkált, hol horog-, hol pincérdobásból ta­láltak a gyűrűbe. A játékrész közepére akkorára nőtt a kü­lönbség a két együttes közt, hogy a cserék is szóhoz jutot­tak, ám az előny nem csökkent. A második félidőben sem állt le a hazai gárda, védekezésben emberfogásra tért át, támadás­ban azonban változatlanul a be­játszásokat erőltette. A szertá­ros szemei előtt egy új háló fel­szerelése lebegett, mi lesz, ha a jelenlegi „elkopik” a labdával való sűrű találkozástól? A játék menetéből a gyakori cserék sem zökkentették ki a hazaiakat. A végjáték aztán igazi örömkosár­labdát hozott, amit a közönség vastapsa kísért. Valamennyi kunszenti „le­gény volt a gáton”, dicséret il­leti őket. Kár, hogy ellenfelük ezúttal halványabb teljesít­ményt nyújtott, ez azonban a győzelem értékéből semmit sem von le. (Balogh) Duatlon A budai alsórakparton ren­dezték a II. NIKE Duatlon Gá­lát, amelyen amatőrök és profik egyaránt indulhattak. Az amatőr futam óriási érdeklődés mellett zajlott, négyszázötvenen indul­tak, köztük 117(!) hölgy. Újságírók és színészek is rajt­hoz álltak, ezt a versenyt az egykori öttusázó, Buzgó József nyerte. A profik között Zsódér Zsolt (Ronhill UTE) győzött, míg a nőknél Molnár Adél (ZTC) végzett az első helyen. A jászsági származású Eszesné Vas Eva a tavalyi győzelme után az idén ezüstérmes lett. Szolgáltatás? zolnok, városi sport- centrum, Tiszaliget. Sportcsarnoka, salakos fut­ball- és kézilabdapályái a megyeszékhely amatőr ver­senyzőinek paradicsoma. Nap mint nap kitehetnék a telt házat hirdető táblát: Eshet az eső, fújhat a szél, lehet negy­ven fok meleg és ragyogó napsütés, a városi kispályás labdarúgó-bajnokság részt­vevőit ez mit sem zavarja. Számukra egy a lényeg, dél­utánonként szervezett keretek közt vezethessék le a napi munka során felgyülemlett idegi fáradtságot. Az évek folyamán rendsze­ressé vált, hogy áprilistól jú­niusig, szeptembertől novem­berig hétfőn, kedden és pén­teken tizenkét csapat rendezi vérre menő küzdelmeit a li­getben. Természetesen nem ingyen használhatják a léte­sítményt, fizetniük kell az öl­töző és pálya igénybe vételé­ért és a meleg vízért. Nem nagy összegről van szó', így egyik gárdának sem jelent kü­lönösebb gondot összedobni a „ beugrót”. A probléma ak­kor kezdődik, ha véletlenül a verőfényes, „gatyarohasztó” melegben nincs kellően elő­készítve a fekete salakos pá­lya - magyarul elfelejtették fellocsolni -, s úgy porzik, hogy majd szilikózist kapnak a játékosok, esetleg kora ta­vasszal nincs meleg víz. Nem nagy ügy, mondhatnánk, egy- szer-egyszer előfordulhat, aki igazán szeret játszani, ki­bírja az apróbb kellemetlen­ségeket. Ami azonban a múlt hét csütörtökén történt, túltesz minden eddigi súrlódáson. Ha emlékeznek a kedves ol­vasók, aznap reggeltől mintha dézsából öntötték volna, szakadt az eső. Ennek ellenére délután, a megszo­kott időben annak rendje és módja szerint megjelentek a „fociőrültek” a Tiszaliget­ben, hogy megvívják a húsvéti ünnepek miatt elhalasztott mérkőzéseiket. Természete­sen nem lehet meccset ját­szani bíró nélkül, ám ők is hi­ánytalanul képviseltették ma­gukat. Miután megtekintették a pályákat, azokat játékra al­kalmatlannak találták, így nem voltak hajlandóak levez- teni az összecsapásokat. Ez még nem is lett volna gond, de „kiszállási díjként” - mondván, a szabályzat ezt tartalmazza - igényt tartottak a 300 forintos költségtérí­tésre! Négy együttes - kettő a Tüdőkórház területén - a „sípmesterek" tiltakozása dacára, szükségbírók dirigá­lása mellett lejátszotta talál­kozóit. Nem volt sáros a pá­lya, csupán helyenként egy­két tócsa tette változatosabbá a talajt. A 2x30 perc leteltével legnagyobb megdöbbené­sükre az öltözőben megjelent az eredetileg kisorsolt játék­vezető - aki a szakadó esőben a társalgóban vidáman be­szélgetett kollégáival -, hogy bekaszírozza a neki járó ösz- szeget. A jelenlévők először nem tudták, sírjanak avagy nevessenek ekkora fonákság láttán, de végül biztos ami biztos alapon lerótták „adó­ságukat” . Lehet, elviekben a JT tag­jának van igaza, de rendkívül furcsa, hogy egy tömegsport­rendezvényen azért tartja va­laki a markát, amit el sem végzett. Működési engedély- lyel nem rendelkező, de tanfo­lyamot végzett és vizsgát tett társa csupán baráti szíves­ségből, ingyen!!) vezette le a derbit. NEKI köszönet érte! (géléi) Diákolimpia Bírói baki döntött Kellemetlen közjátékkal kezdődött hétfőn délelőtt a terü­leti döntő a Tiszaligetben. Az MLSZ utánpótlás-bizottsága ugyanis elfelejtett játékvezető­ket küldeni. A helyi rendezők­nek kellett alkalmi bírókat ke­resni, hogy a részt vevő csapa­tok játszani tudjanak. A négy egykori focifellegvár tehetségeire kemény megpró­báltatás várt, mert a körmérkő­zések miatt másfél nap alatt há­romszor játszottak. Hétfőre már kialakultak az erőviszonyok. A szolnoki Jendrassik egy győze­lemmel és egy döntetlennel állt a debreceni és a szegedi diákok előtt. Keddre maradtak a hely­osztók. Először a Debre- cen-Kecskemét mérkőzésen a cívis város fiai 5-2-re lelépték ellenfelüket. Már ekkor lehetett érezni az egyik partjelző indisz- ponáltságát (mint később kide­rült, ő volt az egyik debreceni nevelőtanár). Ezek után következett az első helyet eldöntő Szolnok-Szeged „derbi”. Ha a hazaiak nyernek, akkor egy pont előnnyel jutnak be a májusi győri országos dön­tőbe. Esetleges döntetlennél már a több rúgott gól számít, és ez a debrecenieknek kedvezne. A találkozó ennek megfelelő feszült hangulatban zajlott le. A sorozat végére elfáradó gépipa­risok nem tudtak komoly ellen­állást kifejteni a minden csa­patrészében jobb Csongrád me­gyeiek ellen. Sportszerűen ját­szottak végig, mert 4-0 hátrá­nyuk után sem adták fel. Ezzel az eredménnyel a szegediek érezhették magukat a döntőben, de a Tisza-partiak szépíteni tud­tak. Újra a lelátón szurkoló deb­receniek előtt csillant fel a to­vábbjutás reménye. Az utolsó három percben tetőztek az iz­galmak. A már említett part­jelző szabályos góltól fosztotta meg a szegedi gárdát. A jogo­san, de túl nagy hévvel rekla­máló két játékost ráadásul a „szükségbíró” kiállította. Ezzel végleg eldőlt a továbbjutás kér­dése. A torna végeredménye: 1. Debrecen, 2. Szeged, 3. Szol­nok, 4. Kecskemét. Sz. L.­TOTO A bronzérmes Jendrassik csapata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom