Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-19 / 90. szám

1993. április 19., hétfő Sportextra 15 Sportoló családok A szolnoki evezés kiemelkedő egyénisége Szülők és gyermekek, akik örök életükre elkötelezték magukat szeretett sportágukkal. De va­jon az utódok - fiúk, lányok - örökölték-e szüleiktől tehetséget, a szorgalmat? Folytatódik-e a csa­ládi hagyomány? Kétmilliárd az össztartozás Adóhalál fenyegeti a magyar sportot Nagyon szép - és súlyos - az a márványtalpon lévő két bronzdomborzat, amelyen fel­iratok emlékeztetnek az idén száz esztendős magyar evezős sportra. Azok kapták, akik fá­radhatatlanul dolgoztak a spor­tág életbentartásáért, fejlődésé­ért. Szolnokon ezt a kitüntetést a most 79 éves dr. Császi Fe­renc kapta, aki 22 évig dolgo­zott edzőként a város evezősei­ért. A jubileumi ünnepségre családi gyász és kisebb beteg­ség miatt nem tudott elutazni a fővárosba. Rendhagyó módon, ezúttal most az ő gyümölcsöző munká­ját méltatjuk, hiszen Szolnok evezőssportjának a legkiemel­kedőbb egyénisége. A háború előtti virágzó evezőséletről - micsoda gyönyörű versenyek voltak az élő-Tiszán - nemrég számolt be a lapunkban, de úgy érezzük, hogy edzői tevékeny­sége, amit a sportág háború utáni újjászületéséért és fellen­dítéséért tett, megér egy külön fejezetet. Verseghysta diákként kezdett evezni. Sokat köszönhet dr. Tö­rök Zoltánnak, aki Belgrádban a kormányos nélküli négyesben Európa-bajnokságot nyert és ju­talomból Szolnokra helyezték járásbírónak. Ő tanítgatta a szolnoki ifjakat, Császi Ferenc azonban az érettségi után a Pázmány Péter Jogtudományi Egyetemen folytatta tanulmá­nyait. A háború után a Jász- kun-Volán jogásza lett, amikor 1954-ben Ignácz Kálmán meg­szólította az utcán, hogy komo­lyan akar vele beszélni. Kide­rült, fel akarja támasztani a szolnoki evezőssportot. Igen ám, de az nem olyan egyszerű. Ignácz azt válaszolta, hogy ne törődjön semmivel. Az FTC neve akkor Kinizsi volt és mi­után a szolnoki egyesület is így hívták, felkereste a fővárosi szakosztály edzőjét, aki nem más volt, mint dr. Török Zoltán. Ignácz Kálmán tanácsot kért tőle. Dr. Török mindent meg­ígért, de edzőt nem tudott adni. Keresse meg, ki él még a régi szolnokiak közül. így lett dr. Császi Ferenc az edző.- Nehézséget jelentett, hogy a csónakházban vendéglő és szó­rakozóhely üzemelt. Apránként kaptuk vissza a helyiségeket és megkezdtük a tanítást - emléke­zett vissza Feri bácsi. - De rég nem volt miénk az egész épület, Feri bácsi a kitüntetéssel ezért szereztünk egy nyolcast is. Ahhoz kellett már az egész ha­jóház. A legeredményesebb évünk 1964 volt, amikor öt ifjú­sági magyar bajnokságot nyer­tünk. Azért még kitüntetést is kaptam.- Versenyzői közül kire emlé­kezik vissza a legszívesebben?- Egyik legkedvesebb tanít­ványom Ignácz István volt, aki egypárevezősben országos ver­senyeken is sok szép helyezést ért el. Aztán a nyolcasból Tompa Tibor vezérevezősre és Kovács Zoltánra. Nagy szenzá­ció volt, hogy Budapesten is sok első helyet szereztünk.- Aztán a fia is ezt a sportágat választotta.- Részben rábeszélésre, két dolog miatt: először, mert tiszta levegőn, egészséges környezet­ben sportoltak, nem volt por, pi­szok. Másodszor: az evezés az, amely az egész emberi testet arányosan fejleszti és önfegye­lemre nevel. A legjobb eredmé­nye négyesben az országos ser­dülő bajnokságon szerzett bron­zérem. Amikor érettségi után Szegedre, az egyetemre távo­zott, a tanulást tartotta fonto­sabbnak. Jelenleg a megyei fő­ügyészség büntetőügyeivel fog­lalkozik, a legsúlyosabb bűn- cselekmények tartoznak hozzá. Feri bácsi változatlan érdek­lődéssel figyeli a szolnoki eve­zőséletet. Büszke volt, amikor Imre Anikó és a húga felnőtt magyar bajnokságot nyert. Az­óta kevés eredményről számol­hat be. Pedig úgy érzi, többre képesek a mai fiatalok, (pataki) Beszélgetés Viorel Materrel, a Baia Mare HC elnökével „Problémáink hasonlóak az önökéihez” Két mérkőzésre Szolnokra látogatott a Minaur Baia Mare HC román I. ligás férfi kézilabdacsapata. A megyei jogú város önkormányzatá­nak vendégei röpke látogtá- sukat arra is felhasználták, hogy megmérkőzzenek az Olajbányász SE együttesével, tovább ápolva a nem régiben kialakult testvérvárvárosi kapcsolatot. Ennek apropóján invitáltuk beszélgetésre Vio­rel Maier urat, a nagybányai klub elnökét.- Hogyan került a sportág vérkeringésébe?- Eléggé sajátosan, ugyanis nincs kézilabdás sportolói múl­tam, mert 1970-ig aktív labda­rúgó voltam, és a román baj­nokság különböző osztályaiban játszottam. A stoplis cipő szögre akasztása után 5 éven át az FC Maramures Klub elnöki feladatait láttam el. 1975-ben felsőbb pártutasításra kerültem a nagybányai sportegyesület él­ére, jelenlegi munkakörömbe.- Mit kell tudnunk a Minaur- ról?- Klubunk kizárólag férfi ké­zilabdával foglalkozik, hat főál­lású edző irányításával. Után­pótlásnevelésünk hasonló a sportiskolái rendszerhez, 12 éves kortól az egyesületben edzenek a gyerekek, az ennél fi­atalabbak pedig az iskolai kézi­labda sportcsoportokban, me­lyek munkáját szintén a mi szakembereink irányítják.-Felnőtt csapatunk 1971 óta szerepel a román I. diviziós bajnokságban. Büszkén mond­hatom, hogy szép eredményeket értünk el az évek során. Negye­dik helyezettnél még soha nem voltunk rosszabbak. Azt hiszem önök által is köztudott, hogy az előző rendszerben a bukaresti csapatokat favorizálták, és nemcsak a kézilabda sportág­ban. Négy alkalommal hódítot­tuk el a Román Kupát, 1978 óta minden évben jogot szereztünk a nemzetközi porondra való ki­lépéshez. A bajnokságban jelen­leg 2 pont hátránnyal, a 2. he­lyen állunk a Steauna Bukarest mögött. Rendszeresen több já­tékost adunk a nemzeti váloga­tottnak. Jelenleg is három játé­kosunk szerepel a legjobbak között, akik ezért nincsenek ve­lünk Szolnokon. Apostu, Bon­tás és Popovics EB-selejtezőt játszik Kisinyovban Moldáviá­val.- Ha már a válogatottról esett szó, hol tart ma a román kézi­labdasport?- Problémáink hasonlóak az önökéihez. Válogatottunk mint köztudott, nagyon leszerepelt a svédországi világbajnokságon, hiszen az elvárásoktól messze elmaradva, csak a 10. helyen végzett. Úgy jártunk, mint a magyarok, mindig a mérkőzés végére fogyott el az erőnk. Megállapításomat az példázza legjobban, hogy a később dön­tőt játszó franciák ellen a cso­portmérkőzésen 8 perccel a le­fújás előtt még mi vezettünk 6 góllal, a végén pedig egygólos vereséggel vonultunk le a pá­lyáról. A rossz szereplés úgy ér­zem évekkel vissza fogja vetni a román kézilabdát. Válogatot­tunk és egyben a román bajnok­ság legnagyobb gondja az, hogy legjobbjainkat egyszerűen kép­telenség itthon tartani. Szinte valamennyien nyugati klubok­ban profiskodnak, az itthoni ke­resetek többszöröséért. A szö­vetségi kapitány meghívását sorra visszautasítják, mert fél­nek az esetleges sérülésektől. Legjobb beállósunkról azért kellett a világbajnokságon le­mondani, mert csak úgy lett volna hajlandó szerepelni a nemzeti csapatban, ha csillagá­szati összeget fizetnek neki egy-egy keretedzésért is. Nincs más választás, a tehetséges utánpótlásunkra támaszkodva, új csapatot kell építeni.- Milyen az anyagi háttere a sportágnak?- A katonacsapatoknak nin­csenek anyagi gondjaik. „Kato- náéknál” semmit nem változott a helyzet a régiekhez képest, to­vábbra is központilag biztosít­ják a költségvetésüket. Az öt, úgynevezett diákcsapat (főisko Viorel Maier az elnök lások) bevételeinek 30 száza­lékát szintén a sportminiszté­rium adja. A többiek, akik közé mi is tartozunk, pedig futkos­hatnak szponzorok után. A Mi- naur-t a Trust Miron nevű Ex­port-Import Kft. támogatja 1991-től. Az eltelt másfél év alatt 35 millió lejt költöttek a klubra, amely hála Istennek elegendő a kiadásaink fedezé­sére.- Beszélgetésünk végén kérem mondjon egy-két szót arról, hogy miképpen értékeli ön Szol­nok és Nagybánya közelmúltban született testvérvárosi kapcsola­tát.- Személy szerint nagyon örültem a kapcsolatnak, főként azért, mert Magyarországon vé­leményem szerint igen torz kép alakult ki az erdélyi helyzetről. Higgye el, Nagybányán rendkí­vül jó viszonyban él egymással magyar és román. A magyarok ugyanolyan jogokat élveznek, mint a románok. Nagyon sok fontos városi pozíciót tölt be magyar ember. Soha nem ta­pasztaltam olyat, hogy Nagybá­nyán valaki is hátrányt szenve­dett volna azért, mert más nem­zetiségű. A testvérkapcsolat lét­rejöttével alkálóm nyílik arra, hogy önök személyesen is meg­győződjenek véleményem iga­záról. Urbán Attila A napokban közzétették a legnagyobb tb-tartozók listáját, s - a bennfenteseknek nem meg­lepetés - a sportklubok igen előkelő helyen szerepelnek a rangsorban. Az egyik legna­gyobb adós: az MTK. Ügyve­zető elnöke, dr. Nagy László szerint a magyar sport összes tb- és adótartozása megközelíti a kétmilliárd forintot. Ha nem változtatnak hamarosan a tör­vényen, adóhalál fenyegeti a magyar sportot. Hogyan fajulhatott idáig a helyzet? Nos, a szomorújáték még a Németh-kormány idején kezdődött, amikor az addig vál­lalatoknál dolgozó versenyző­ket hirtelen a kluboknál kellett státuszba venni. Eredetileg ugyan arról volt szó, hogy a fi­zetésüket, s ennek terheit to­vábbra is a támogató cégek vál­lalják, de erről igyekeztek minél hamarabb megfeledkezni. Az­tán az évek során az egyesüle­teket sújtó tb- és adóterhek 10 százalékról 53 százalékra emel­kedtek. Ezekre a megnöveke­dett költségekre nincsenek meg a pótlólagos források. Arról nem is beszélve, hogy más költ­ségek - például a közüzemi dí­jak, a felszerelések ára - is jelen­tősen növekedtek, és a patrónu- sok is kiszámíthatatlanabbak lettek. Az MTK-nál például ta­valy 18 milliós bevétel esett ki az időközben tönkrement válla­latok miatt. Mit tehetnek ebben a hely­zetben az egyesületek? Nagy László szerint nem sokat. Leé­pítettek vezetőket és sportoló­kat, igyekeznek a bevételeiket minden lehetséges módon nö­velni, de így is jó esetben a nettó fizetésekre, a folyó költ­ségekre futja a pénzből. Hitelt sem vehetnek fel, hiszen tulaj­donuk nincs, a létesítmények­nek a klubok csak használói. A jelenlegi körülmények között így egyetlen lehetőség marad: nem fizetni. Nagy szerint a tb- és adóhatóságok vezetői, a kormányhivatalok eddig na­gyon megértőek voltak, de most szigorítják az adózás rendjét - lásd a Magyar Közlöny március 26-i számát! -, így minden klubvezető, aki az eddigi gya­korlatot folytatja, többéves sza­badságvesztést kockáztat. Megoldás kellene, méghozzá sürgősen, mert jön a már emle­getett adóhalál. A magyar sport állami támogatása csak szólam, az MTK például 40-42 milliót kap a költségvetéstől, „cserébe” 38-45 milliót kell(ene) járulék és adó formájában oda befizet­nie. Nagy László szerint az egyetlen járható út, ha elenge­dik a sportegyesületek tartozá­sait - úgysem tudnák behajtani rajtuk -, és külön adószabályo­zást dolgoznak ki nonprofit szevezetek számára. Persze felmerülhet a kérdés, kell-e nekünk ilyen áron is a sport? A válasz az MTK elnöke szerint csakis igen lehet, hiszen a sport nemcsak közcélú tevé­kenység, hanem a közegészség- ügy szempontjából is fontos. Ezen kívül szórakoztat, hatásos eszköze a nemzeti identitástudat növelésének. Ez pedig, így egy­ütt - mondja Nagy - megéri. Szekeres Tamás Színészek, újságírók, sportolók indulnak Renault Magyarország Rally A Renault vezérképviselete, a Renault Hungária úgy tűnik, nem elégszik meg azzal, hogy az elmúlt esztendőben 30 száza­lékkal növelte forgalmát, s ha a megrendeléseket is figyelembe vesszük, 2854 kocsival gyarapí­totta a hazai autóparkot. Az im­portőr a 38 hazai márkakeres­kedőjével együtt most újabb ak­cióra készül, hogy egy különle­ges rallye-val tovább népszerű­sítse az egyébként is közkedvelt autóit. A május elsején kezdődő, kétnapos versenyen 38 egy­forma, 1,4 literes, 80 lóerős mo­torral szerelt Renault 19-es áll a rajtvonalhoz. A két fős csapa­toknak nincs más dolguk, mint az egész országot bebarangol­niuk úgy, hogy érintsék vala­mennyi Renault-márkakeres­kedést, az ellenőrző pontokat. S, hogy kik ülnek majd a va­donatúj 19-esek volánjai mögé? Nos, az ismert színészek (Straub Dezső, Nyertes Zsuzsa, Székhelyi József, Koncz Gábor stb.) és sportolók (Farkas Péter, Szabó Bence, Gyulay Zsolt, Csípés Ferenc) mellett tolifor­gatók is, köztük lapunk két munkatársa, Géléi József és Néder István, akik a Renault martfűi márkakereskedésének színeiben igyekeznek majd a dobogó legfelső fokát megcé­lozni. A tét ugyanis nem cse­kély, az első helyezett páros a Renault legújabb ütőkártyáját, a közelmúltban Genfben bemuta­tott kis Twingót nyeri meg, melynek kulcsát az őszi buda­pesti autókiállításon vehetik át a győztesek. L.Z. Képünkön Európa egyik legsikeresebb középkategóriájú au­tója, a Renault 19-es, melynek egyik példányából lapunk két munkatársa próbálja majd kihozni a maximumot PEPITA Stockholm: A mindennapos fárasztó edzéseket sokszor a pokolba kívánják a sportolók. Nem így voltak ezzel a svéd táj­futók, akik éppenséggel régóta arra vártak, hogy végre edzésbe állhassanak. Vágyuk teljesült, szövetségük ugyanis feloldotta az intenzív edzések tilalmát. A tréning-stopot az váltotta ki, hogy a közelmúltban több ver­senyző - a kimutatások szerint 1979 óta 15 svéd tájfutó, közü­lük 8 az utóbbi három évben - rejtélyes körülmények között elhalálozott. A szövetség orvosi vizsgálatot rendelt el, s június 15-ig betiltotta mind az edzése­ket, mind a versenyeket. Idő­közben az orvosi bizottság befe­jezte munkáját, s amint azt Christer Johansson bejelentette: a haláleseteket egy sajátos virus okozta, amely a szívet és a ke­ringési rendszert támadta meg. Eger: Az országban első al­kalommal nyitottak olyan sportmúzeumot, amely egyetlen sportterület, jelen esetben az úszás és a vízilabdázás egészen a századfordulóig visszanyúló történetét bemutató emléktár­gyait gyűjti össze és rendezi tárba. Avatóbeszédében Gallov Rezső államtitkár, az OTSH el­nöke kiemelte: ez a gyűjtemény a maga nemében világszenzáció is, mert egyetlen más tárlat sem vonultat fel annyi olimpiai, vi­lág- és Európa-bajnoki emlék­tárgyat, amennyit az újonnan megnyílt egri múzeum. Hiszen a tízéves szívós szervező és ku­tatómunka után a megyeháza barokk udvarán lévő felújított, régi levéltár épületében ott­honra lelt tárlat darabjait az egri úszó- és vízilabdasport legis­mertebb bajnokai és versenyzői ajánlották fel. Budapest: Gábor József, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium helyettes államtit­kára nyitotta meg pénteken dél­előtt a Budapest Sportcsarnok­ban a Sportexpo '93 nemzetközi sporteszköz és sportruházati ki­állítást. Az ünnepélyes esemé­nyen megjelent és rövid köszön­tőt mondott dr. Jakabházy László, az OTSH alelnöke. A harmadszor megrendezett Sportexpón hatvan cég és válla­lat állít ki. A sport szinte vala­mennyi területét felölelő bemu­tatók közül kiemelkedik az an­gol labdarúgó-történeti ván­dorkiállítás és a világhírű Puma cég standja. Az előbbi fotótárlat egyedülálló, ritka felvételek se­gítségével mutatja be a legnép­szerűbb sportág fejlődését, a Puma pedig idén szinte teljes egészében az iskolai sport tá­mogatásának szentelte kiállítá­sát. Jülich: A meglepetésre ETTU Kupa-döntőbe jutott Postás férfi asztalitenisz csapata megegyezett ellenfelével, a né­met TTC Jülich gárdájával az elsőséget eldöntő találkozó he­lyéről és időpontjáról. A kupa­sorozat szervezőbizottsága azt tervezte, hogy a férfi és a női döntőt együtt rendezzék az olaszországi Veronában, a ma­gyar és német csapat azonban változtatást kért. Sorsolás dön­tötte volna el, hogy melyik egy­üttes legyen a pályaválasztó, a Postás azonban elfogadva a németek ajánlatát hozzájárult, hogy ők rendezzék meg a dön­tőt, mégpedig Alsdorfban, jú­nius 13-án. Budapest: A nemzetközi szövetségtől kapott tájékoztatás szerint eldőlt a női kézilabda BEK-döntő visszavágójának időpontja: az osztrák Hypobank Südstadt és a Vasas-Dreher má­jus 16-án 14.30 órakor mérkő­zik Bécsben. Az első találkozó időpontjáról még nem egyeztek meg a klubok, csak annyi bizo­nyos, hogy május 8-án vagy 9- én játszanak Budapesten. Az első összecsapáson a német Thomas-fivérek bíráskodnak, a visszavágón pedig a szlovén Jug, Jeglic kettős fújja a sípot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom