Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-19 / 90. szám

1993. április 19., hétfő 5 Hazai érdekességek Jöhetnek a biztosítási képviselők A törvény előírása szerint két önkormányzat létrehozására ke­rül sor a közeljövőben az egyik a nyugdíjbiztosítási, a másik az egészségbiztosítási önkor­mányzat. Biztosítási képviselő lehet minden választójoggal rendelkező magyar állampol­gár. Az önkormányzati tevé­kenység társadalmi feladat, dí­jazás nem jár érte. A választás költségeit a társadalombiztosí­tási alapból és az állami költ­ségvetésből fedezik. A válasz­tás egyfordulós lesz, a képvise­lők megbízatása négy évre szól. A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat közgyűlése 60 képvi­selőből áll. A biztosítási ellá­tásra jogosultak képviselőinek száma 36, (ebből 4 nyugdíjas) a munkáltatóké pedig 24. A mun­káltatók képviselőit a munkálta­tók országos érdekképviseleti szervei delegálják, a nyugdíja­sok képviselőit pedig a Nyugdí­jasok Országos Kamarája küldi az önkormányzatokba. Az egészségbiztosítási ön- kormányzat közgyűlése szintén 60 tagú, melyből harmincat a biztosítási képviselő, és har­mincat a munkáltatók képvise­lője delegál majd. Az önkormányzatok jogállá­sát, megalakulását, feladat és hatáskörét, gazdálkodásuk alapvető szabályait az állami felügyelet szabályait az Or­szággyűlés határozta meg. Az önkgrmányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék elle­nőrzi, és ha törvénysértést ta­pasztal, indítványozhatja annak felosztását. A társadalombiztosítási ön- kormányzat olyan „közjogi szövetségnek” tekinthető, amelynek a törvényhozás a tár­sadalombiztosítási igazgatás egy részét átadja. Ezzel megte­remti a biztosítottak és a járulé­kot fizetők „önrendelkezési jo­gának” feltételeit, elősegíti a szociális biztonsághoz való jog érvényesülését, biztosítja az ér­dekeltek beleszólási jogát és ér­dekérvényesítését az önálló gazdálkodást, a szervezeti és működési feltételeket, valamint a jogalkotás kezdeményezésé­nek lehetőségét is. Minthogy a választás közvet­lenül hat a szociális bizton­ságra, saját maguknak is árta­nának a munkavállalók és a munkáltatók, ha közömbösség­ből vagy kényelemből távol ma­radnának. A választások a lakó­helyeken, illetve a munkahe­lyeken történnek. 1993. május 21-én. A tét nagy, hiszen az or­szágban nincs olyan ember, aki valamilyen módon ne állna kapcsolatban a társadalombiz­tosítással. Fel kell készülni arra, hogy a társadalombiztosításra jogosultak, a munkavállalók és a munkáltatók közmegbecsü­lésnek örvendő személyeket küldhessenek az önkormány­zatba. Egyáltalán nem mindegy, hogy a jövőben milyen lesz a táppénz szabályozása, hol írat­hatunk fel gyógyszert, s milyen összeget vállal át helyetünk az egészségbiztosítás. Az sem kö­zömbös, hogyan alakulnak majd a nyugdíjak, mik lesznek a nyugdíjazás feltételei, s megőr- zik-e értéküket a nyugdíjössze­gek. Egy jól működő nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszer létrejötte minden munkaválla­lónak, minden biztosítottnak érdeke. Gazdasági előrejelzés A kormány várhatóan a gaz­daságélénkítés mesterséges eszközeit fogja választani a vá­lasztások közeledtével, s így gyorsabb növekedésre lehet számítani - mondotta Vértes András, a Gazdaságkutató Részvénytársaság sajtótájékoz­tatóján. A tájékoztatón a rész­vénytársaság új gazdasági előre­jelzését tették közzé. Vértes András szerint nagy a valószínűsége, hogy a mester­séges és erőltetett élénkítés ér­dekében a kormány jelentősen növeli a költségvetési támoga­tásokat. Ez elsősorban az ag­rárszférában valószínű, vala­mint a válság sújtotta területe­ken, de várhatóan nő az export- támogatások szerepe is. Már látszik, hogy a tavalyinál jelen­tősebb forintleértékelésre kell számítani az idén. Ennek is el­sősorban az a célja, hogy az ex­port jövedelmezőbbé váljon a vállalatok számára, s megala­pozza a növekedést. Emellett valószínűleg bővülnek a szociá­lis támogatások, újabb beruhá­zási és hitelezési kedvezmények várhatók a második félévben, s a privatizáció bizonyos terüle­teken osztogató jellegűvé válik. A Gazdaságkutató Részvény- társaság prognózisa szerint mindez azzal jár, hogy a bel­földi kereslet határozottan, min­tegy 3-4 százalékkal emelkedik ebben az évben. Mivel bővül a hazai piac, így gyorsulni fog az import is. Afészek számvetése Az áfészek tavalyi árbevé­tele több mint 125 milliárd fo­rint volt, ami 1991-hez képest 10 százalékos csökkenést je­lent. Veszteséggel 117 áfész zárta a tavalyi évet, csődeljá­rást 13 szövetkezetnél indítot­tak, ebből hat megegyezéssel zárult. Visszaesés a válság- helyzetben lévő régiókban je­lentkezett. elsősorban Békés. Borsod. Szabolcs-Szatmár-Be- reg. Jász-Nagykun-Szolnok, valamint Csongrád megyében. Az árbevétel mérséklődésének okozója az. hogy a szövetkeze­tek részlegei önálló vállalko­zásba kerültek, s így árbevéte­lük sem jelentkezik az áfé- szeknél. Amiről a képviselők (is) vitatkoznak Honvédelmi törvényjavaslat - „háborús küszöb” alatti helyzetben A honvédelmi törvény, amely a parlamentben legutóbb elfogadott honvédelmi alapel­vekre épül, már mostani, javas­lati formájában is élénk érdek­lődés és viták kereszttüzébe ke­rült - a parlament falain belül és kívül is. Érthető, hiszen a tör­vényjavaslat hosszú távra hiva­tott szabályozni az állam és a civil társadalom életében egy­aránt kiemelkedően fontos honvédelem helyzetét. Hatáskörök A tervezet jelentősen kibő­víti az Országgyűlés jogait a fegyveres erők irányításában: hatáskörébe utalja a honvéde­lem alapelveinek elfogadását, a honvédség létszámának, had­erőnemi tagozódásának és fej­lesztésének, főbb technikai eszközeinek meghatározását. Eltérőek azonban a vélemé­nyek az irányítási és a vezetési hatásköröket illetően, ezeket ugyanis meg kell osztani az Or­szággyűlés, a köztársasági el­nök, a kormány, továbbá az il­letékes miniszter között. A törvényjavaslat csupán a fegyveres erők fölötti és azon kívüli irányító hatásköröket ha­tározza meg, s annyit mond, hogy a honvédség parancsno­kának hatásköre csak a felsorolt szervek irányításának kereté­ben gyakorolható. Ez pedig vol­taképpen olyan paragrafus-ke­ret, amely többféle tartalommal tölthető ki. Az előterjesztők szándéka szerint egyébként a vezetési ha­tásköröket - amelyek lényegé­ben szervezeten belüli hatáskö­rök gyakorlását jelentik - a kormány határozná meg. Az új honvédelmi törvény megalkotása feltételezi az Al­kotmány néhány rendelkezésé­nek módosítását is. Alaptörvényünk ugyanis to­tális háborús helyzet esetére szabályozza a fegyveres erők alkalmazását. Jelenleg azonban nincs térségünkben olyan ve­szély, amely országok közötti háborúval fenyegetné hazánkat. Számolni kell azonban a há­borús küszöb alatti, nem állami szintű erőszak alkalmazásának egyéb formáival: félkatonai szervezetek, fegyveres terro­rista csoportok esetleges tevé­kenységével. Ugyanakkor tekintetbe kell venni a határaink mellett már több mint egy éve dúló délszláv fegyveres konfliktus tapasztala­tait is. Csapatok a kormánynak A javasolt alkotmánymódo­sítás szerint három, pontosan meghatározott esetben: az or­szág légterének szándékos megsértésekor, váratlan légi­támadáskor, illetve külső fegy­veres csoportok váratlan betö­résekor - tekintettel a rendelke­zésre álló rövid időre - a kor­mánynak azonnal intézkednie kell az ellentevékenységre, ösz- szesen legfeljebb két dandámyi erő alkalmazására. A vita lé­nyege, hogy indokolt-e ekkora erőt a kormány rendelkezésére bocsátani. Egyáltalán kialakul- hat-e váratlanul ilyen helyzet? Határvédelem Alkotmánymódosítást igénylő további téma a határ­védelem. A javaslat szerint a határőr­ség rendészeti szerv, amelynek határvédelmi egységei rendkí­vüli állapot kihirdetésekor a fegyveres erőkhöz tartoznak, s ekkor vezetésük a honvédség parancsnokának hatáskörébe kerül. A jelenlegi koncepció az, hogy a határőrség egységes fegyveres szervezetként a ha­tárrendészeti feladatokat hiva­tásos állománnyal látná el. Ugyanakkor alapvetően so­rállománnyal, az úgynevezett akciószázadokkal oldaná meg békében a határőrizeti, határ- rend-védelmi feladatokat, s vá­ratlan támadás, rendkívüli álla­pot idején ellátná a határ köz­vetlen védelmét. Más vélemények szerint a határőrségnek békében is a honvédséghez kellene tartoz­nia, a hatósági jogköröket ellátó határrendészetnek pedig bel­ügyminisztériumhoz. A pártok szakértői között vé­leménykülönbség van a rendkí­vüli és szükségállapotra, vala­mint a Honvédelmi Tanácsra vonatkozó szabályokra vonat­kozóan is. A vita lényegében akörül fo­rog, hogy az egész társadalmat átfogó rendkívüli jogrend a honvédelmi törvényben vagy külön, önálló jogszabályban je­lenjen-e meg. Szemerei László (Ferenczy Europress) Rendőrség a gazdasági bűnözés ellen Húszmilliós lopás az automatából A birkanyírás a gazdának hasznot hoz. No de kevés híján 300 milliót? Ehhez már igazán valamivel több kell, mint a nagyolló és a birkák türelme! így vélte a rendőrség is, amikor eljárást indított egy ismert szomszéd megyei testvérpár, valamint H. I. takarékszövetke­zeti igazgató ellen. A vizsgála­tok ugyanis kiderítették, hogy H. I. 6 millió forintot kapott azért, hogy a testvéreknek (akik korábban 26,5 millió forint hi­telt vettek fel juhtenyésztési célra) más személyek nevére újabb 90 millió forint hitelt ad­janak. A testvérek előző tarto­zásukat törlesztették ebből, de azért hagytak némi pénzt a láda­fiában, az összes kár takarék- szövetkezetnél eddig 283 millió 205 ezer forint. Ilyen bűncselekmény egyre több van. Míg a bérből és fize­tésből élők, a nyugdíj mellett dolgozni tudók és a becsületes vállalkozók nyögve, de tisztes­séggel fizetik az adókat, az úgynevezett fehérgalléros bűn- cselekmények száma nő, milli- árdokkal károsítva meg a kö­zösségeket, vállalkozókat, végső soron pedig a költségve­tést, vagyis mindazt, ami az immár szokásos parlamenti vi­ták után újra elosztható. A gazdasági bűnözés roha­mos terjedéséről le kellett von­nia a következtetést az Orszá­gos Rendőrkapitányságnak is. Ezért jött létre nemrégiben az ORFK Gazdaságvédelmi Fő­osztálya, mint a gazdasági bű­nözés elleni harc legfőbb rend­őri központja. Dr. Kiss Ernő, a főosztály vezetője, akit a megalakulás napján léptettek elő ezredessé, ebből az alkalomból készült ta­nulmányok alapján fejtegeti a gazdaság elleni harc fő elveit. A törvényi szabályozás ugyanis, mint oly sok más területen, itt is foghíjas. Még mindig nincs rendőrségi törvény. A Büntető Törvénykönyv „karbantartása” is folyamatban van. Ám nem csak a jogi háttér van mozgásban. Maga a gazda­sági bűnözés is igyekszik al­kalmazkodni az új viszonyok­hoz, miközben egyre nagyobb szeleteket kanyarít magának a közvagyonból. Nem lehet ölhe­tett kezekkel várni, cselekedni kell. A cselekvés alapja pedig a reális helyzetfelmérés. A számok néha megtévesz­tők. A statisztika szerint a gaz­dasági bűncselekmények ará­nya az összbűnözésen belül 1992-ben csupán 2 százalék volt. Ez az adat önmagában fél­revezető. Először: egy hétvégi ház feltörése és egy sokmilliós csalás közé nem lehet egyenlő­séget tenni. Másodszor: a ható­ságok előtt ismertté vált gazda­sági bűncselekmények száma között óriási a különbség. (Lásd: devizaspekulációk, vám­csalás.) Kibékülnénk azzal is, ha évente átlag csak 8-900 vesz­tegetés, befolyással való vissza­élés történne, ahogy az a statisz­tikában áll. Tragikomikusán torzít az az adat is, hogy az el­múlt 10 évben - legalább is pa­píron - 273-ról 71-re csökkent az adócsalások száma. A két főosztályon ezeket a különös adatokat azzal magya­rázzák hogy a nem teljesen ma­kulátlan emlékű 1945-ös gazda­sági rendőrség, majd utódjának, a társadalmi tulajdonvédelmi osztályoknak a megszüntetésé­vel a fürdővízzel együtt a gye­reket is kiöntötték. Ma pedig az a helyzet, hogy bár a tulajdonos jobban őrzi a sajátját, mint bár­milyen, tőle független hatóság, a bűnüldözésben mégis hézag keletkezett. A bűncselekmények számá­nak növekedése így is látható, a bűnelkövetők beépülnek a gaz­dasági folyamatokba. Míg 1983-ben mintegy 80 ezer gaz­dasági bűncselekményre derült fény, tavaly számuk már meg­haladta a félmilliót. Ezek több­sége sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, hitelezés fedezetével kapcsolatos bűncselekmény volt. Manapság gyakran a sze­münk előtt játszódnak olyan dolgok, amelyek egyelőre - fi­noman kifejezve - büntetőjogi­lag nem értékelhetők: pénzmo­sás, tőkebefektetési csalás, tisz­tázatlan eredetű, illetve bűnös forrásból származó külföldi tőke behozatala. És senki nem tudja, mennyi pénzre tesznek szert emberek a fogyasztók megtévesztésével, az üzleti tit­kok megsértésével, számítógé­pes csalással. Emlékeztetőül: még mindig nem sikerült kézre keríteni azt a személyt, aki számítógépes csalással több mint 20 millió forintot bűvölt ki a fővárosi bankjegykiadó auto­matákból! A rendőrség nem akar a gaz­daság autonómiájába beavat­kozni. Ám mindannyiunkat ká­rosító bűnesetekre gyorsan rea­gálva, sőt lehetőség szerint azo­kat megelőzve határozottan szembe fog szállni a gazdasági bűnözéssel - ígérik az ORFK-n. N. Gy. (Atlantic) A spekulációra rá is lehet fizetni Világbanki programok Az agrárágazat exportjának fejlesztését és a kisvállalkozá­sok élénkítését szolgálják a me­zőgazdaság világbanki hitelle­hetőségei. A kölcsönök igény­léséhez benyújtandó pályázat­nak az általános banki követel­ményeiken túl a Világbank által előírt szigorú hatékonysági és hitelképességi kritériumoknak kell megfelelniük. A magánvállalkozások fej­lesztését elősegítő Agráripari Korszerűsítési Program kereté­ben legfeljebb 8 millió dollár­nak megfelelő forintösszeg pá­lyázható. Az Integrált Mezőgazdasági Export Program a növényi sza­porítóanyagok, tenyész- és hí­zóállatok, gépek és berendezé­sek beszerzéséhez, valamint képzési programok fejlesztésé­hez kíván segítséget nyújtani. A Termékpiaci-fejlesztési program keretében igényelhető 10 millió dollár értékű hitel fu­tamideje legfeljebb 10 év lehet. Hogy nem mennek rendben a dolgok a mezőgazdaság portá­ján, azt a legnagyobb kormány­zópárt sem titkolja. De a válsá­got felnagyítottnak érzi Mihály Zoltán (MDF) országgyűlési képviselő, a Parlament mező- gazdasági bizottságának tagja:- Amíg a tulajdonviszonyok nem jutnak nyugvópontra, ad­dig a mezőgazdaság sem tud ki- lábolni a válságából. Most is azért került napirendre az ága­zat helyzete, mert a parlament előtt van a szövetkezeti törvény módosítása. Az átalakulás nem mindenütt zökkenőmentes, számos helyen maguk a téeszek is növelik a kialakult feszültsé­geket. Járva a vidéket az ember szemtanúja lehet az ellentétes érdekek ütközésének. A szövet­kezetek valamikor például szinte lasszóval fogták a szak­embereket, az állattenyésztő te­lepekre, most pedig eladják a családok feje fölül a lakást, a tanyát, ahol élnek. A tagok a szolgálati lakást üzletrészük fe­jében szeretnék megvásárolni, de ehhez a tulajdonosok nem já­rulnak hozzá. A lakást csak készpénzért hajlandók értékesí­teni, az OTP pedig ilyen célra nem ad hitelt, főként annak nem, aki már munkanélküli, az asszony meg otthon van két-há- rom gyerekkel... Mára kiderült, hogy az átmeneti törvény nem tökéletesít. A kívülálló üzlet­résztulajdonosok sem vehetik ki a vagyonrészüket, a bentmaradó vagyonuk működtetése ügyé­ben pedig nem szavazhatnak. A szövetkezeti törvényt mó­dosító javaslatnak az a célja, hogy a gigantikus méretű tée- szekből működőképes, vállal­kozói egyésgek váljanak ki úgy, hogy a megmaradó rész is mű­ködőképes maradjon. Ez nem a szövetkezetek szétverését je­lenti, hanem annak előmozdítá­sát, hogy a vállakozói csoportok önálló és életerős termelési egy­ségként továbbműködhessenek. Ez az elképzelések szerint ak­kor lenne kezdeményezhető, ha a szövetkezeti vagyonnak leg­alább 10 százalékát - vagy 10 millió forintot - vinnének ki a csoportosan kiválók. Az MNB elnöke szerint: Kamatoznak a devizatartalékok is Az ország devizatartalékai idén meghaladták az ötmilliárd dollárt. Egyes pártok és politi­kusok azt szeretnék, ha a tarta­lékok egy részét visszaforgat­nák különböző területekre. Mi­ként vélekedik erről Bőd Péter Ákos, az MNB elnöke?- Az ország devizatartaléká­nak évzáró állománya 4,7 milli­árd dollár volt, ez az összeg mintegy öt havi importunk fi­nanszírozására lenne elegendő, ami nemzetközi összehasonlí­tásban nem túlzottan magas. Magyarország mögött ma még nem áll olyan pénzügyi védő­vonal, mint például az Európai Pénzügyi Rendszer tagországai esetében, amely végszükségben kölcsönös valutapiaci interven­ciókkal, vagy hitelnyújtással megvédi a spekulációkkal szemben valutái árfolyamát.-Mitől remélhetjük a deviza- tartalékok növekedését?- Például az országba beér­kező működő tőkétől, amely készpénzben, vagy devizabetét­ként jelentik meg a hazai ban­kokban. Ez az utóbbi két-három évben mintegy 3 milliárd dollárt tett ki. Idesorolható a lakossági devizabetétek állománya is, ami csaknem 2 milliárd dollárnak felel meg. Veszünk fel újabb hi­teleket is, de egyre többet tör- lesztünk is.-Mire használja a jegybank a tartalékokat?- A tartalék attól tartalék, hogy szükség esetén igénybe lehessen venni. Az MNB tarta­lékai - mint bármely más jegy­banknál - aranyban, valutában, továbbá megbízható, kamatozó követelésekben testesülnek meg. Korábban a hazai deviza- tartalékokban magas volt az aranytartalékok aránya, aminek azonban nincs hozama. Jelenleg az aranykészlet részaránya cse­kélyebb, a tartalékok nagyobb részét biztos befektetésnek számító, s viszonylag magas hozamú követelések teszik ki. Tartalékaink zöme tehát kama­tot is hoz. Mindehhez hadd te­gyem hozzá: a magyar társada­lom nem azért kénytelen elvi­selni a gazdasági rendszervál­tással járó megrázkódtatásokat, a nagy munkanélküliséget, mert magasak voltak a devizatartalé­kok! Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy az 1990-es választások körül az országnak alig volt devizatartaléka. Ferenczy Europress

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom