Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-16 / 88. szám

10 Telekosár 1993. április 16., péntek Az első felvonás következik Tungsram-Honvéd - Szolnoki Olajbányász a döntőben Már az ezüstérem is szépen csillog Szerény meccspénz, tisztességes célprémium Még az egyesület vezetői sem gondolták a szezon előtt, hogy a bajnokság befejeztével mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk. A szakosztály anyagi helyzetéről, a játéko­sok premizálásáról Balogh Lászlót, a Szolnoki Olajbá­nyász SE ügyvezető elnökét faggatuk.- Milyen közvetlen célt tűz­tek az együttes elé és ezt ho­gyan kívánták honorálni az idény előtt?- Egyértelműen dobogó közeibe, pontosabban a har­madik helyre vártuk a csapa­tot. Ennek érdekében egy vi­szonylag alacsonyabb meccs­pénzt, és teljesítés esetén egy magasabb célprémiumot álla­pítottunk meg. A bajnoki cím bruttó kettő millió forintot ér az együttes számára, ebbe természetesen benne van az összes játékos és edző.- Hogyan áll az egyesület anyagilag?- A Kőolajkutató Rt. az első félévre biztosította a szükséges kondíciókat, a foly­tatásról azonban csak a ké­sőbbiekben tárgyalunk.- Olyan hírek keringenek, hogy meghatározó játékosok­nak jár le a szerződése?- Természetesen vala­mennyit — Stant, Ivkovicsot, Berkicset és Horváthot is - szeretnénk megtartani, de nyugati klubokkal nem tu­dunk versenyre kelni. Szto- jannak olyan ajánlata van, amit egyetlen magyar egyesü­let sem tud túl szárnyalni. Szerencsére jól érzi magát Szolnokon, üzleti vállakó­zásba kezdett, talán mara­dásra tudjuk bírni. A jövőben azonban fontos dologokban változtatásra kényszerülünk. Két esztendő után ismét a bajnoki fináléba jutottak a Szolnoki Olajbányász férfi kosárlabdázói. Az A-csopor- tos küzdelmekben felvértező- dött piros-feketék ellenfele a Szuper Ligában szárnyaló „Budapesti Sólymok’' lesznek, akik a várakozással ellentét­ben alaposan megizzadtak a ZTE-Heraklith-tal szembeni elődöntőben. Két héttel ez- előtthöz hasonlóan - akkor a Körmend-Hunor legénysége volt terítéken - ezúttal is Re- zák László segítségét kértük a vetélytárs feltérképezésében. T ungsram-Honvéd 1. Nagy Zoltán. A váloga­tott irányítója a magyar élme­zőny legalacsonyabb játékosa. Rendkívül gyors, ügyes, techni­kailag képzett kosaras, aki azonban a döntő pillanatokban hajlamos a hibázásra. (Emlé­kezhetünk még, két évvel ez­előtt Tóth Attila döntő pillanat­ban csente el tőle a labdát, s ez akkor az olajosok tovább jutását eredményezte.) Könnyen elbi­zonytalanodik, csapatát sem tudja kivezetni a gödörből. 2. Boros László. Az együtte második számú „karmestere” azon kevesek közé tartozik, aki TF-hallgató létére „civil” csa­patban játszhat. Jó kezű, ki­mondottan magas irányító, ha elkapja a tempót eredményes is. 3. Viktor Kuzmin. Tripla­királynak is lehetne becézni a bajuszos idegenlégióst. A fővá­rosiak meghatározó játékosa, hatástalanítása döntő lehet a végeredményt illetően. Az elő­döntőben nem igazán villogott, a zalaegerszegi Farkas mind­annyiszor remekül lefogta. 4. Heinrich Róbert. A bu­dapestiek legidősebb kosarasa, sokszoros válogatott, rutinja soha sem hagyja cserben. Jó szellemű, nagy munkabírású, igazi csapatember. 5. Krasovec Péter. Ifjúsági játékosként az Egyesült Álla­mokban tanulta a szakmát. Okos bedobó, nemcsak a kezét, a fejét is használja mérkőzés közben. Döntő lehet lefogása. 6. Knézy Jenő. Kiforratlan Kész a menetrend A MKOSZ-ben elkészítet­ték a férfi bajnoki döntő teljes menetrendjét. Az első össze­csapásra április 18-án, 19.45- kor kerül sor. A Tungs­ram-Honvéd mindössze 330 darab jegyet bocsátott az Olajbányász rendelkezésére, 300 forintos egység áron, me­lyek árusítását már a tegnapi szurkológyűlésen megkezd­ték. A megmaradt belépőket az Olaj-csarnokban lehet megvásárolni, a helyszínen nem lesz nyitva pénztár. Más­fél órával a kezdés előtt nyit­ják ki a Dózsa Görgy úti te­rem kapuit. Szolnokon április 22-én (csütörtökön), 17.45- kor találkozik a két együttes. A további játéknapok: IV. 25., IV. 28., V. 2. Az idegen­beli mérkőzésekre a szokásos „rendőrbrigád” kíséri el a szolnoki szurkolókat, a Tisza- ligetben pedig az utóbbi idő­ben megszokott megerősített rendezői gárda látja majd el feladatát. Kékesi István szakosztály-vezető külön sze­retné felhívni a szurkolók fi­gyelmét, pénztárszalaggal ne dobálják a vendég játékoso­kat, hiszen ez a későbbiekben óvási alap lehet számukra. játékos, kevés lehetőséghez ju­tott a bajnokságban, hárompon­tos kísérletei veszélyesek. 7. Szabó József. Bár a Tungsramban sokszor kezdő­ember volt, a fúzió után egyre ritkábban jutott szóhoz poszt­ján. Tudása alapján azonban bármikor bevethető, jó átlagtel­jesítményre képes. 8. Horváth Attila. Szezon közben Belgiumból tért haza, ahol éveken keresztül profiként játszott, majd edzősködött. Sok­szoros válogatott, a nehéz pilla­akadt valaki a gárdában, aki lendített egyet a szekéren. Hosszú az idei szezonban soro­zatban szállítja a tőle várt tri­plákat, Tóth Attila úgy tűnik ismét elkapta a fonalat, Mérész Tamás pedig edzéshiánya elle­nére erőn felül produkált. Ivko- vics mind támadásban, mind védekezésben egyre inkább iga­zolta klasszisát, Berkics soha ilyen csapatember nem volt, Stan pedig a palánk alatt verhe­tetlennek bizonyult Klisuráék számára. Külön kell szólni Horváth „Pipi” ujjai előre jósolnak? natokban rutinjával tudná kise­gíteni csapatát, amennyiben haj­landó epizódszerepet vállalni. 9. Dávid Kornél. Rendkívül sokat fejlődött az elmúlt eszten­dőben, ruganyos, energikus cen­ter, pontereje nagyban befolyá­solhatja a finálé végeredmé­nyét. Ugyan Szolnokon nem örvend valami nagy népszerű­ségnek a fiatal válogatott játé­kos, de tudását egyre inkább el kell ismemi. 10. Orosz László. Fiatal kora ellenére rutinos centernek szá­mít hazai pályán. Ruganyossá­gát jól használja ki palánkszag- gató zsákolásai alkalmával, a lepattanókért folytatott harcban harcos, energikus. 11. Mihály Gyula. Szereti megfélelmlíteni ellenfeleit, időnként nemcsak kemény, de durva is. Jól védekezik, nem riad vissza a test-test elleni pár­harcoktól. Ha más megoldást nem lát, páros büntetéseket erő­szakol ki. A szolnoki játékosokat feles­leges lenne bemutatni, hiszen valamennyi kosárbarát kívülről fújja a neveket. A Tungs­ram-Honvéd elleni taktikáról hiába is kérdeztük Rezák Lász­lót, csak sejtelmes mosoly volt a válasz, s ez természetes, hi­szen nincsen olyan kártyás, aki terített lapokkal játszana. Az edző fejében ugyan már össze­állt az első találkozón alkalma­zandó „hadicsel”, ám a titkot já­tékosain kívül más nem ismer­heti. Jó ideje ezt gyakorolják Ivkovicsék, ha bejön, nemcsak a csatát, de a háborút is meg­nyerhetik a piros-feketék. A második körmendi győze­lem után nyilatkozta lapunknak Rezák edző, igazi csapattá vál­tak az elmúlt hetekben, mindig Horváth Imréről, aki orrsérü­lését feledve, félelmét leküzdve szenzációs formában tért vissza. A kiegészítő emberek ugyan háttérbe szorulnak a „sztárok” mögött, de fontos pontjaik dön­tően befolyásolhatják a mérkő­zések kimenetelét. Elég, ha csak Takács Attila tripláját említ­jük, melyet Körmenden szerzett az első összecsapás utolsó per­cében. Az a három pont akkor a rendkívül fontos idegenbeli győzelmet jelentette a Ti- sza-partiak számára. Kmézic Zorán nem ma kezdte a kosár­labdát, rutinos, öreg rókának számít a szakmában. A szolnoki kosárlabdát figyelemmel kísé­rők soha nem fogják elfelejteni két esztendővel ezelőtti zalae­gerszegi alakításait. Akkor mindenkit - de legfőképpen a hazaiakat - meglepett parádés, ponterős játékával, mellyel baj­noki címhez segítette csapatát. Góbi Richárd a jövő embere, a fokozott elvárás egyelőre bék­lyókat rak kezeire. Ámint sike­rül vizsga előtti drukkját levet­kőznie, eredményesebb lesz. Kis Péter bajnokcsapat játéko­saként távozott tavaly Nyíregy­házára, visszatérte után ismét bejutott a fináléba együttese. Lehet, hogy ő a gárda kabalája? Ha összehasonlítjuk a két együt­tes keretét, érdekes megállapí­tásra juthatunk. Úgy tűnik, a Berkics - Stan - Ivkovics hár­masfogat erősebb (de legalábbis rutinosabb) a Dávid - Orosz - Mihály „trojkától”. A Hosszú - Tóth Áttila - Mérész bedobósor jó esetben közel azonos telje­sítményre képes, mint a Kuz­min - Krasovec - Heinrich trió. Horváth Imre a rájátszás mind­két mérkőzésén felülmúlta Nagy Zoltánt az irányító posz­„Sokat hagytam volna ki az életemből __” t on. Ezek alapján nincs félni va­lója az Olajbányásznak, még akkor sem, ha a Tungs­ram-Honvéd a kedvezményzett, tehát hazai környezetben kezd­heti a döntőt. Természetesen nem szabad lebecsülni a főváro­siakat, de nem is kell megijedni tőlük, a ZTE-Heraklith sokáig botladozó együttese gyors egy­más utánban kétszer bebizonyí­totta, esélyességük ellenére verhetőek. Az utóbbi időben egyre több szó esik a közönség viselkedé­séről, megfelelő kiszolgálásá­ról. Az Olajbányászt sokáig úgy tartották nyilván, mint a legf­élelmetesebb B-középpel ren­delkező egyesületet, többször sújtották pénzbüntetéssel, pálya betiltással. Az intézkedések úgy tűnik meghozták a kívánt ha­tást, szurkolóik ma már csak a buzdítással, vannak elfoglalva. Igaz, az ellentáborral minden alkalommal megvívják szoká­sos hangpárbajukat, de erejüket nem fecsérelik felesleges bal­hékra. Sopronban, Zalaegersze­gen vagy éppen Körmenden sokkal „veszélyesebb” közön­ség tölti meg a sorokat, mint Szolnokon. A legtöbb sportsze­rűtlen, pályára nem illő jelenet mindig azokban a csarnokokban fodult elő, ahol a két tábort nem lehetett biztonságos körülmé­nyek közt elválasztani egymás­tól és a játékteret is mindössze egy kötélkordonnal őrizték az illetéktelen személyektől. Az oldalt összeállította: Géléi József Létezik-e olyan ember Szolnokon, ki ne ismémé Berkics László nevét. Az Olajbányász válogatott cen­tere jelenleg négyszeres baj­noknak vallhatja magát, ám most elérhető közelségbe ke­rült számára az ötödik arany- medáll. Nálánál többet a je­lenleg aktív játékosok közül egyedül a nagy ellenlábas Tungsram-Honvéd bedobója, Heinrich Róbert tudhat magá­énak.- Laci, az elmúlt esztendő­ben megváltozott a stílusod, mintha jobban előtérbe került volna a csapatjáték?- Örülök, hogy a nézőtér­ről is látszik a változás. Stan és Ivkovics idekerülése alap­vetően más taktikai variáció­kat igényelt. Kezdetben áttér­tünk a három centeres já­tékra, majd újra a két bedo­bás , Jegyvert” alkalmaztuk. A sérülésem szerencsére meggyógyult, fokozatosan visszanyertem önbizalmat, s ez jótékonyan kihatott ered­ményességemre.- Minek köszönhető a re­mek szereplés?- Jó erőben vagyunk, ki­fogástalan a csapatszellem, pályán és azon kívül is baráti kapcsolat alakult ki köztünk.- Mi lesz veled jövőre, nyáron lejár a szerződésed?- Hat éve szerződtem Szol­nokra, de ma is örülök, hogy volt bátorságom a B-cso­portba igazolni. Sok minden kimaradt volna az életemből, ha nem jövők az Olajbá­nyászhoz. Jól érzem magam a Tisza partján, ám egyelőre nem tudok egyértelmű vá­laszt adni a kérdésre. Ivkovics ennyire tiszteli a bírókat?

Next

/
Oldalképek
Tartalom