Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-15 / 87. szám
4 1993. április 15., csütörtök Tisztelet a fiataloknak, de... De mit mond a sertéstenyésztő? Nem a számolás rossz A kistermelők védelmében Nem először olvasok ebben a rovatban olyan véleményt, mint amit április 8-án közöltek Kovács Istvánné tiszafüredi olvasójuktól. A kétgyermekes családanya számolt, s a számokkal szerette volna bizonyítani, hogy a nyugdíjasok biztonságosabb és jobb anyagi körülmények között élnek, mint a gyermekeket nevelő családok. A generációk harca, vagy egymásra uszítása — a szomorú gazdasági helyzetben — nem ritka manapság. Ezért is sajnálom a levélírót — meg azért is, ha nincsenek nyugdíjas szülői, akik bármennyire is kevésből élnek, még mindig adni szeretnének gyerekeiknek. Adni úgy, hogy a hosszú téli délutánokon, estéken nem gyújtanak villanyt, nem néznek tévét; úgy, hogy esztendős ünnepen is beérik csirkefarháttal. A levélíró kiszámolta, hogy négytagú családjának egy átlagnyugdíj négyszerese kellene, vagy több, hiszen a gyerekeknek gyakran kell ruha, cipő. Milyen igaza van — csakhogy azt elfelejtette: egy nyugdíjas (a legtöbb magányos, özvegy, vagy elvált) egy nyugdíjból fizeti a lakásrezsit (fűtést, világíEz a régi, sok évszázados mondás vajon mennyire érvényesül napjainkban, amikor számtalan probléma előtt állunk? Többek közt a siralmas állapotú mezőgazdaságunkat érintő, nemrég hozott alkotmánybírósági határozatnál - miszerint az I-es kárpótlási törvény 24. paragrafusa alkotmányellenes - sok-sok hónappal a törvény megjelenése után?! (Igaz, e határozat szeptember elsejéig él.) Amikor sok tíz és százezer ember már utalványért vásárolt földet, vagy ezután vásárol? Az a véleményem, a törvény értelmében és szellemében hozott számtalan kárrendezési, kárpótlási határozathozatal, áverezés, tulajdonhoz jutás megsemmisítése történne akkor, ha szeptember elsejéig az országgyűlés a már említett alkotmányellenességet nem orvosolja. De hogyan? - kérdezi számtalan ember az országban, hiszen sok más jogszabályhoz hasonlóan a megítélés eltérő lehet. Ne is menjünk messzire, példának vegyük a,,médiaháborút”, ahol Göncz Árpád és Antall József másként értelmezte azt a bizonyos határozatot. Vagy az ún. orvoslásban egy újabb adóprés, szorítás lehet, ami ismételten rendkívül akadályozná a számtalanszor hangoztatott vállalkozói kedv fellendítését? És mindenfajta vállalkozásra vonatkoztatva: azt hiszem, nem kell szokratészi, cicerói bölcsesség, csak az emberek véleményének meghallgaÉrdekes módon, mindig alapos indoklások olvashatók és hallhatók, amikor valahol fát vagy teljes fasort vágnak ki - öreg, elszáradt, veszélyessé vált, rossz fajta, stb. indokkal. Aztán azt tapasztalhatjuk, hogy amikor eljő a megígért pótlások ideje, nagy a hallgatás, késnek a cselekedettel. Tavaly a Zagyva bal oldalán kivágták a nyárfák felét, majd egy lánctalpas traktor napokon át szántotta a helyét. S azt a csalóka reményt ébresztették bennünk, hogy a fákat újakkal pótolják. Elmúlt az ősz - a facsemeték ültetése nélkül; tavasszal kiöntött a Zagyva, jól átáztatta a szántást; már lombosodnak a fák, lassan túlhaladjuk az ültetást, lakbért vagy törlesztő, kamatadós részletet, vizet stb). S ha a lakása, háza nagy (de ha kicsi is), akár a nyugdíja 60-70 százaléka elmehet erre. Egy családban viszont — esetében - egyszer fizet mindezért. Egy nyugdíjas se mondja, hogy a családipótlék-emelésre adott 150 Ft elég volt. Inkább siratja emiatt is a gyermekeit, unokáit. Sőt, ha tudja, mégin- kább összehúzza magát és segít. Főleg azért, mert azt is tudja: hiába várna, nem is várhat segítséget gyerekeitől, akiket fölnevelt, iskoláztatott, akikért bármikor az életét is odaadná. Pedig ebbe is belefáradt, nemcsak a háborús koplalásba, az újjáépítés hórukkjába, a munka melletti, gyereknevelés közbeni tanulásba. Tisztelet a fiataloknak, megértés a családoknak, együttérzés a munkanélküliekkel — s talán a mindezt vallóknak, az öregeknek is kérhetünk türelmet — ha már szerető gyermeki gondoskodást, betegségünkben ápolást ilyen vélemények után nem is remélhetünk! Sóskúti Júlia, a nyugdíjas kamara elnökségi tagja tása ahhoz, hogy megállapíthassuk: megéri a vállalkozóknak, ha jövedelmük 40-50 százalékát elviszi a különböző „beszolgáltatás”? A pénzügyminiszter úr nemrég említette, hogy szűkíteni szeretnék az adózási kedvezményeket. Mindez talán bizonyos mértékben meggátolná a költségvetés összeomlását? Nem vagyok közgazdász, de sokadmagammal tudom, más országban is van költségvetési deficit, ahol az egyensúlyban tartásért, a fellendülésért sokat dolgoznak az ország vezetői, és lehetőleg nem gördítenek akadályt a nemzetük létét, virágzását biztosító milliók termelése elé. A nálunk életben lévő ’’jövedelemelvonásoknak” szerepük lehet abban az államháztartásban, ahol mindez megmentő téglaként tartaná a magyar költségvetés ingatag pillérét, vagy egyrészt fedezet lenne az előző rendszer által felvett dollármil- jliók fizetésére? És arról nincs Jszó, hogy a sok tíz-, százezres fizetésű urak juttatásuk egy részét felajánlanák a nyomorban élő millióknak, a költségvetés támogatására? A nehézségek ellenére is reméljük, hogy nemzetünk népünk szebb jövőjéért hazánk ] milliói és országunk vezetői úrrá lesznek mindazokon a nehézségeken, melyeknek sorvasztó ereje most bénító hatásként nehezedik a mocsárból felszínre törő nemzetgazdaságunkra. Guth Sándor tési időt, de a facsemetéknek se híre, se hamva. Lehet, hogy a megyeszékhelyen továbbra is „gyönyörködhetünk” a kopár vízpartban? Sütő Dezső * Olvasónk kérdésére a KÖ- TIVIZIG-nél, a terület gazdájánál Kovács Zoltán erdőmérnöktől kértünk választ: Tavaly ősszel az áradás miatt nem tudták elültetni a már előkészített, kituskózott talajba a csemetéket. Most hasonló a helyzet, de amennyiben e hó végéig nem áll víz alatt a Zagyva-part, a felázott talajba - új módszerrel, dugványként - is elültetik a nem pelyhedző nyárfa és szomorúfűz csemetéket. „Import sertés kerül az asztalra?” címmel, április 7-én rövid tájékoztató jelent meg az Új Néplapban a sertéspiacon kialakult helyzetről, egyben beharangozták, hogy másnap a Hústermelést Szervező Részvény- társaság igazgatóját szólaltatják meg, valamint a megyei illetékeseket. Április 8-án valóban válaszoltak is - ketten - a feltett kérdésekre. A Solami Húsipari Rt. vezérigazgatója többek között azt mondta, hogy a „sertéstermelők” intenzíven emelték az állomány számát.. Megjegyzem, eddig úgy tudtam, hogy a sertést tenyésztik, a krumplit termelik, de végül is az a lényeg, hogy a sertéstenyésztők védelmében sajnos a megszólaltatott két vezérigazgató vajmi keveset mondott. Nem hallottunk a tenyésztők érdekében, védelmében tett vagy várható intézkedésről, esetleges kedvezményről. Igaz, Horváth Ernő, a Hústermelést Szervező Részvénytársaság vezérigazgatója említette, hogy a kistermelői szektorban 35 százalékos visszaesésről beszélhetünk; hogy tenyésztési, takarmányvásárlási és egyéb tanácsokkal igyekeznek segítséget nyújtani a sertéstartóknak. De kérdezem: ebben a témában csak ketten voltak a megyei illetékesek? Köztudomású, hogy áremelésnél a Solami a kistermelőkre hivatkozik - mondván, drágábban adják. A nyáron 45 Ft kilónkénti árért is vásároltak sertést, jelenleg 66 Ft-ot fizetnek, amit ’’engedményesen” 295 Ft-érj adnak. Amikor 80-at adtak érte, akkor 420 Ft volt egy kilogramm sertéscomb. Ezek után még rá is fizetnek?! Ezt a vásárlók sem hiszik el. Az importhús után 20 százalékot kapnak a külkereskedők, hogyne érné meg nekik. A termelők „kivárnak, tőzsdéznek”, s ez mind a szegény Solaminál csapódik le ... Ne etessék ilyenekkel se a Ismerjük azt a mondást, hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, mégis úton-útfélen szinte már egymásba érnek a kocsmák, italmérők, így van ez a megyeszékhelyen is. Nem vitatom, hogy az ebből származó bevételre is szüksége van az államnak, az önkormányzatoknak, de kérdezem én: milyen áron? Jó lenne, ha végre egy kis számvetést készítenének arról, mit jelent mindez az emberek egészségkárosodásában. Mert az egyébként is nehéz helyzetben lévő egészségügyben csapódik le a következméA jászjákóhalmi „Horváth Péter” honismereti szakkör és Tájak-Korok-Múzeumok tagcsoport háromnapos kirándulást szervezett a közelmúltban a Nyugat-Dunántúlra és Ausztriába, Burgenlandba. Az idei év a szakkör 30. évfordulójának jegyében telik, ennek egyik ünnepélyes megmozdulása volt ez a túra. Útunk során különösen megragadó volt Burgenland, mely Trianon előtt Magyarországhoz tartozott. Amikor átléptük a határt, majdnem gyalog kellett tovább mennünk, pedig ’’csak” az üzemanyag szivárgott a buszból. Az már a jobbik eset, hogy egy kapaszkodónál nem járt rendőr a tájon, mert megmért- hette volna a káros gázmennyiséget. Mert ki törődik nálunk azzal, hogy csorog az üzemanyag, szennyezi a levelőt a kipufogógáz, hogy kidobáljuk az ablakon a csikket, a papírhulladékot. Olyanok is az útjaink, amilyenek! Mondhatnám, hogy rászólhatnánk egymásra, vagy az önkormányzat megbüntethetné a szemetelőket. Csakhogy próbált-e már valaki nálunk rászólni egy szemetelőre, netán vevőket, se a tenyésztőket, mert rossz vége lesz. A legalacsonyabb beltartalmú, legolcsóbb, 1500 Ft-os takarmányból egy kilogramm sertéshús előállításához legalább 5 kg takarmány kell, tehát a termelőnek 70-75 Ft csak a takarmányköltség, de ha nem ad neki malac korában drágább, 2500-3000 Ft-os tápot, etetheti egy évig is, míg eléri a 100 kilót. Tehát azért csökken a sertéstartási kedv, mert a termelőnek nem éri meg. Drága a takarmány, dolgozik vele, és a végén el se tudja adni; örül, ha valahogy megszabadul tőle. Ezért vannak a vásárok tele malaccal, ezért hiszik azt, akik nem értenek hozzá, hogy sok van belőle, míg máskor keveslik. Nyugodjanak bele, az az igazság, kevesen foglalkoznak már a sertéstenyésztéssel, és rövidesen sorba kell állni egy kiló húsért. Igaz, az sem lesz, aki meg tudja fizetni. Azok, akik intézkedhetnének, ma a saját ügyükkel, a pozícióharccal vannak elfoglalva. Arra számolnak, mint ahogy azt az egyik „nagy” politikus kijelentette, hogy a paraszt akkor is vet, ha nem éri meg neki, mert benne van a vérében. Ugyenezt csinálják a tejtermelőkkel is. Jó, ha 15 Ft-ot kapnak egy liter tejért, amit aztán lefölözve, 34 Ft-ért adnak. A vaj meg a tejföl tiszta ráfizetés a tejiparnak? Bulgáriából pedig azért hozzák be a tojást, hogy leverjék a hazai árakat, hogy a termelő még 5 Ft-ot, a belekerülési költséget se kapja meg? így akarják elvenni az állattartók, mező- gazdasággal foglalkozók kedvét? Jó lenne, ha végre a vásárló is tudná, mi az igazság; miért drága a hús; hogyan lesz a 66 Ft-os felvásárlási árból 300-400 Ft-os eladási ár, és a sok ehetetlen, mócsingos, drága, ún. húsipari termék! Szabó Imréné nye; egyre több a mértéktelen italozás miatt testileg-lelkileg megrokkant, beteg ember, a szétdúlt család. Ezt a problémát sajnos egyetlen szervezet, képviselet sem képes megoldani, tehát az illetékesek széles körű összefogására van szükség. A saját környezetünkben tegyünk meg mindent a legfőbb érték, az ember érdekében. Az egészségügyi világnap alkalmából kívánom, hogy győzzön a józan ész! Molnár Ferencné ny. egészségügyi dolgozó megbüntetni?! Bíztató számomra, hogy azok az általános iskolások, akik velünk voltak, talán már nem szemetelnek; hogy tetszett nekik a rend, a tisztaság. Ha ők már ezeket a példákat veszik át, akkor néhány év múlva nálunk is tisztábbak lesznek az utcák, a házak; és ha szelektív hulladék- gyűjtőket raknak ki, azt dobják bele, ami oda való. Különbség ma is van jókora Magyarország két széle között, hiszen a német hatás a Vas megyei magyar településeken is érvényesül. Mi talán valahol középen vágyónk földrajzi fekvésünk, viselkedésünk szerint is. Az őrszigeti polgár pl. a saját háza előtt kitisztítja a csatornát, levágja a füvet, mert mert úgy érzi, ezzel tartozik önmagának, s a közösségnek. Ha tisztán tartjuk lakóhelyünket, ha rászólunk a szeme- telőkre, akkor mások is tisztán . és tiszteletben tartják a helybéli szokásokat. Mert egy vendéglátóhely is csak addig tarhatja a színvonalát, míg az első vendég i nem köp a parkettre . . . Fodor István Jászjákóhalma Sok kicsi sokra (nem) megy? A Zagyva-parton Mikor pótolják a kivágott fákat? Győzzön a józan ész Az évforduló jegyében Küldjön egy képet! Szülőfalum, Pusztamonostor A pusztamonostori Jézus Szive Szövetség férficsoportjának „buzgolkodói” láthatók ezen a képen, ami 1934-ben készült. Köztük az édesapám — az első sor bal szélén, a bátyám pedig az álló sorban, jobbról az első. Az iskolaudvaron — 1957-ben Az iskolaudvaron készült felvétel 1957. március 12-én Hivatal Róbertné tanítónővel örökítette meg a második osztályosokat. Serfőzö János Martfű Az SZDSZ furcsa mércéi Az Új Néplap április 8-i számának olvasói rovatában hosz- szabb, sokak számára jótékonyan ható hallgatás után, újabb pamflettel jelentkezett Erdei Péter, az SZDSZ területi ügyvivője. írása elején csendben, néhány könnyet ejt a kedves szövetségesért, Hóm Gyuláért, mert nemrég volt kénytelen távozni a parlament külügyi bizottsága éléről. Majd ezt követően kissé hosszabban elidőz Szabó Tamás privatizációs miniszter személye körül, akit a ’’kapitalizálódás főszerep- lője”-ként aposztrofál és megható aggodalommal próbálja kutatni a miniszter munkabírásának, emberi teljesítőképességeinek határait, mivel nemrég nevezték ki az MDF kampány- főnökévé. Az ’’Egyenlő mércével” című iromány nem nagy sikerrel, de végül is azt szeretné sugallni, hogy Szabó Tamás miniszter kampányfőnöksége legalább annyira összeférhetetlen, mint Hóm pártelnöksége a külügyi bizottság vezetésével. Erdei Péter már megint úgy téved, ahogyan régente, pestiesen szólva: összetéveszti a szezont a fazonnal. Hogyan lehet a körtét a szilvával „egyenlő mércével” mérni, csak azért, mert mindkettő fán terem és zöld a levele? Szabó Tamás mint miniszter az országnak, a parlamentnek felelős magyar kormány tagja, aki egyúttal egy párt egyik vezetője is. Amennyiben a demokratikusan választott parlament miniszteri tevékenységét nem kifogásolja és emberi magatartását nem tartja aggályosnak, úgy minden etikai alapja megvan ahhoz, hogy pártjában annyi és olyan munkát végezzen, amennyit és amilyet akar. Viszont Hóm Gyula ellenzékiként tényleges felelősséggel csak a pártjának tartozik. így fordulhatott az elő, hogy mint a külügyi bizottság elnöke, össz-bizott- sági véleményként MSZP-s elképzeléseket adott elő - szerte a vilában, és igaztalan képet keltett az országról. Erdei Péter gondolkodása alapján több parlamenti bizottság munkájáért kezdhetnénk aggódni, mivel ott olyan SZDSZ-es honatyák is dolgoznak, akik egyúttal párt- lap-szerkesztők és pártvezetők is. Tóth István MDF megyei elnök Szerkesztői üzenetek Herczeg Gézáné, Szolnok: Kérésére közöljük a két, kiemelkedő példányszámú újság nevét és címét: The Globe and Mail Canada, 444 Front Street w. Toronto ,Ontario M 5 v. 2 s 9. - Journal de Brasil radacao do - Avanida Brasil. 500. CEP 20949-900. S. Andrásné, Kisújszállás: A Népjóléti Minisztérium Ügyfélszolgálati Irodájának címe: 1051 Budapest, V., Ärany János u. 6-8. Molnár Gáborné, Tiszafüred: A köztisztviselők munka- és pihenőidejéről az 1992. évi 131. számú Magyar Közlönyben olvashat részletes tájékoztatást. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
