Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 85. szám
1993. április 13., kedd Azt beszélik Tiszaugon 5 Gazdátlan kastély Tiszaug határában, egy szép halom tetején van a Stern család hajdani kastélya. Gyönyörű kilátás nyílik onnan az őshonos fákkal övezett Tiszapartig futó mezőre, a másik oldalon pedig a nagy kiterjedésű szőlőtáblákra. Volt már ez a kastély termelőszövetkezeti központ, s lánytábor is. Nyaranta ugyanis, amikor a szőlőben megszaporodtak a munkálatok, akkor távoli tájakról középiskolásokat alkalmaztak itt. Most csend övezi a kastély termeit, s azon tanakodnak a község vezetői, hogy kit illet a kastély tulajdonjoga. Annakidején egyszerűen elkobozták régi gazdáitól az épületet, s nem „anyakönyvezték”. Most az enyészet akarja birtokba venni. Nagy kár lenne, ha sikerülne neki. Adalék Tiszaug helytörténetéhez A tiszaugi egyesített közúti és vasúti Tisza-híd méreteire jellemző, hogy hosszúsága (300 méter) megegyezik a budapesti Szabadság-híddal, szélessége 8,30 méter - írja Gellért Tibor a magyar vasútépítő katonákról szóló könyvében. 1929-től szolgálta a forgalmat 1944-ig, amikor a visszavonuló német csapatok felrobbantották . Csupán egy ötven méter széles mező maradt épségben belőle. A hídroncsok a hajózást is lehetetlenné tették. A robbantás elzárta a Kecskemét-Kunszent- márton-Békéscsaba közti elsőrendű műutat, gátolva ezzel a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze kapcsolatait. A vasútépítő katonák hadosztály-parancsnoksága 1946. március 21-én vette át a tiszaugi munkát. Az építkezés megindításához szükséges faanyag kitermelését (Szolnokon) szintén katonák végezték. A hídhoz 110 cölöpöt termeltek ki és szállítottak Tiszaugra. A hídroncsok kiemeléséhez szükséges tartókat a budapesti Szabadság-híd és a dunaföldvári híd roncsaiból biztosították. A feladat tehát kettős volt: a roncsok kiemelése, majd a híd újjáépítése. A munkálatok során megmozgattak 1611 tonna hídszerkezetet, melyből 731 tonna vasszerkezetet hasznosítani tudtak a híd helyreállításánál. Említésre érdemes, hogy a tiszaugi volt az első Tisza-híd, s a budapesti Szabadság-híd után országosan is a második abban a tekintetben, hogy eredeti alakjában épült újjá. Az azóta eltelt évtizedek nem múltak el nyomtalanul a tiszaugi híd felett. Az utóbbi két évben jelentős felújítást végeztek rajta. A közúti közlekedést ezért az év nagy részében egy hajóhíd biztosította. Archív felvételeink a felrobbantott hidat és az újjáépítésben résztvevő katonák egy csoportját ábrázolják. Páratlan intarzia A községházán van egy in- tarzia-berakásos szép kis szekrény. Ki tudja mikor, melyik kastélyból került oda? Meg kell hagyni, gyönyörű darab. Azt ugyan nem lehet elmondani róla, hogy páratlan a maga nemében, hiszen az egykor nagyon szép összhangban álló garnitúra néhány értékes példánya még fellelhető a faluban. Dicséretes, hogy vannak, akik féltő gonddal megmentették és őrzik azokat, dehát bizonyára belátják, hogy a tulajdonjog voltaképpen nem őket illeti. Mit csináljanak akkor? Adját át az enyészetnek ezeket remekműveket? Nagy kár lenne értük. Egy mindenki által látható gyűjteményben azonban méltó helyre kerülhetnének. S akkor talán mostani őrzőiknek sem volna túlságosan nehéz megválni tőlük... Üj sarjad a régi helyén Nem jogutód hanem új szövetkezet- Nem jogutód, hanem teljesen új szövetkezet a mienk - köti a lelkemre Nagy István, a tiszaugi Tiszagyöngye Mező- gazdasági Szövetkezet elnöke. - Harminchét taggal, tavaly november 12-én alakítottuk meg. Négyszázötven hektár tartozik hozzánk. Előzetes felmérés alapján cselekedtünk. Felkerestük az embereket, s megkérdeztük tőlük, hogy bent akarják-e hagyni földjüket a téeszben.- Mivel nincs „örökség”, hogyan jutnak gépekhez, épületekhez?- Reorganizációs hitelből szeretnénk, de ez sajnos nem megy könnyen. ígérik, hogy kapunk hitelt, de ha a gyakorlatot nézem, akkor azt kell mondanom, hogy ez még csak szóbeszéd.- Megkezdték már a munkát?- Még az ősszel elvetettünk 225 hektár őszi búzát. A talajmunkák is folyamatban vannak. Tavaszi árpát is vetettünk. Napraforgóra szerződést is kötöttünk. Mivel területünk kicsi és a munkafolyamatok gépesítettek, csak tizenöt embernek tudunk munkát biztosítani. Ezért szeretnénk 48 hektár szőlőt is, mert az kézimunka igényes, de a szőlőn még rajta van a bank jelzáloga. Most folytatunk tárgyalásokat ebben az ügyben.- Milyenek a kilátásaik?- Mivel mindent hitelből kell megvásárolnunk, nehéz lesz a helyzetünk, de reménykedünk. Az oldalt írta: Simon Béla Fotó: Nagy Zsolt Most még csendes a tiszaugi Holt-Tisza partja, de itt a tavasz, s rövidesen benépesül. Várakozás és önfelszámolás A polgármesternő monológja Nem mondható, hogy gondtalanul, bosszúság nélkül telnek Hegedűs Jánosné tiszaugi polgármester napjai. Hallgassuk csak:- Önkrományzatunk szerette volna megvenni azt a leágazó utat, amit a híd felújításakor építettek. Volt egy vállalkozó, aki egy hajókikötőt épített volna oda és saját kishajóján szállította volna az utasokat. Elhúzódott az ügy, s most már akkor sem boldogulnánk az 5-6 milliós áfa miatt, ha ingyen kapnánk meg azt az útszakaszt. Az önkormányzat kérte a Holt-Tisza sziget tulajdonjogát. Egy külföldi vállalkozó üdülőfalut épített volna oda. Maradt minden a régiben. Egyetlen építési telket sem tudunk kialakítani. Kértük, hogy a téesz által használt állami területet kapja meg az ön- kormányzat. A mai napig nincs döntés ebben az ügyben. Hasznosítható vagyonhoz nem jutott az önkormányzat, csak olyanokhoz (iskola, óvoda, orvosi rendelő), amelyek nem hozzák, hanem inkább viszik a pénzt. A telefonhálózat kiépítése sem halad. Vezetékes gáz is csak Kunszentmártonban van. Mire több községen át ide ér a vezeték (ha egyszer egyáltalán ideér), kérdés, hogy még akkor olcsóbb lesz-e a gázzal való fűtés. Várakozunk abban a tekintetben is, hogy mi lesz a földdel. Azt mondták, hogy mivel új szövetkezetek alakulnak, községenként megalakíthatjuk a jiu/iUni!'j aúju\ah -- r Jid földkiadó bizottságokat. Újabb utasítás szerint három községnek kellett egy közös földkiosztó bizottságot létrehozni. Úgy tűnik: a múltba tekintünk, nem a jövőbe. Várjuk azt is, hogy a kunszentmártoni Afész mikor akar már a helyi intéző bizottság véleményének meghallgatásával a falubeliek érdekének megfelelő intézkedéseket hozni. A vegyesiparcikk-, az élelmiszerboltot és a Tüzép-telepet például egyetlen család kezébe adta. Az iparcikkboltot azóta bezárták . . . Sok baj van a Holt-Tiszával is. A horgászok panaszkodnak, hogy a tiszaalpári Halászati Szövetkezet évek óta rablógazdálkodást folytatott. Az önkormányzat tulajdonába kérte a holtágat, de az FM a vízhasználati jogot meghatározatlan időre továbbra is a tiszaalpáriaknak adta. Fellebbeztünk, most várjuk a döntést. Azt is várom - természetesen csak képletesen szólva -, hogy mikor érkezik ide az a képzeletbeli dózer, amely az ilyen kis településeket a földdel teszi egyenlővé. Az ugyanis, hogy a mostani állami támogatási rendszer nem a kistelepülések érdekét szolgálja, sőt inkább ellenükre van, az biztos. Lakosságarányosan állapították azt meg. Nálunk meg a lakosság létszáma a korábbi erőszakos intézkedések következtében egy- harroadával csökkent. Mivel községünk' ilólekszáma -egyre csökken, az állami támogatás mértéke meg ahhoz igazodik - egy kis túlzással szólva -, alőbb-utóbb önfelszámolóvá válik nemcsak Tiszaug, hanem a hozzá hasonló valamennyi kistelepülés. Tehát állunk, várunk, majdcsak lesz valahogy. Optimizmusunkat azért nem veszítettük el. Ahol módunk nyílik rá, vitázunk, érvelünk, de ... Ez a tiszaparti erdőbe futó végtelen vagonsor (melynek ikerpárja képünkön nem látható) nem védőgyűrűt alkot Tiszaug körül, hanem azért rostokol ott, mert kevés a szállításra váró árú. Ez a várakozó álláspont jellemző egyébként a községre. A pegazus elszállt - az istálló maradt Valamikor messze földön híres volt a Pegazus fogadó. A Bugac-Hortobágy közötti utat lóháton megtevő külföldi turisták is itt tértek nyugovóra. Feltehetően ezért kapta a Pegazus nevet. Jó étel mindig, szabad szoba ritkán állt a vendégek rendelkezésére. A fogadó könyvjóváírással került annakidején a kunszentmártoni Afész kezelésébe. Az meg - úgy látszik nem látott beiíne elég fantáziát -, egy idő után eladta valakinek, az meg egy újabb, az meg egy még újabb vevőnek. A helyi önkormányzat nem tudja nyomon követni a volt fogadó tulajdonos váltását. A fogadó ugyanis már jó ideje bezárt. Állítólag eladtak belőle mindent, csak a függöny maradt az ablakokon. Az is bizonyára csak azért, hogy eltakarja a pusztuló falakat. Kár ezért a fogadóért. Az éhes vándor tovább állhat Tiszaug- ról.
