Új Néplap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-09 / 83. szám

Kertbarátok, gazdálkodók! Mai lapszánunkban új, mégis régi oldalt indítunk útjára. Új, hiszen eddig ilyen keretek kö­zött nem kínáltunk információkat a gazdáknak. Rovatunk egyben régi is, mert ezzel folytatni szeretnénk a Kertbarát címmel korábban megjelent, 8 oldalas mellékleteinket. Szándékaink szerint a kéthetente megjelenő Gazdakörben című oldalunkon foglalkozunk majd állattenyésztéssel, növénytermesztéssel, szólunk az időszerű növényvédelmi tennivalók­ról, de nem feledkezünk meg a biogazdálkodás új módszereiről sem. A közvetlen kapcsolattartást szolgálja az Új Néplap gazdája: Bindics István. A megyeszerte jól ismert agrárszakember, a megyei gazdaköri mozgalom egyik úttörője kéthetente olvasó­ink gazdálkodással kapcsolatos szakmai kérdéseire válaszol majd lapunk hasábjain. Ragad­ják meg az alkalmat, írjanak nekünk, forduljanak kérdéseikkel az Új Néplap gazdájához! Növényápolás Kapáljunk vagy ne kapáljunk? Időszerű teendők a kertben Termesztett növényeinkre - így a kertben is - többféle ve­szedelem leselkedik: gyomok, szárazság, fagy, károsítok. Kö­zös tulajdonságuk, hogy növé­nyeink elpusztulását idézik elő, amennyiben a kertgazda nem siet segítségükre. A vetéstől, kiültetéstől a szedésig legfonto­sabb munkafázisok: a talajápo­lás, a növényápolás, öntözés és a növények védelme. Ezeknek a teendőknek szakszerű, időbeni végrehajtása a bő és piacképes termés záloga. Mostanság nagy vita van ar­ról, hogy a kiskertben szüksé- ges-e a kapálás. A gyomok el­leni küzdelemben eredménye­sen alkalmazható gyomirtósze­rek kaphatók. E cikk keretében a talaj ápolásáról, a kapálásról fejtem ki véleményemet. A kér­dés úgy vetődik fel, hogy kapá­lás helyett jobb a gyomirtó ké­szítmények használata, és igen hasznosnak vélik sokan a talaj Szerbtövis takarását. Véleményem szerint a kapálás legyen a gyomok el­leni küzdelem fő eszköze. A kézi kapálás és gépi talajlazítás (kultivátorozás) 400-600 négy­szögöl területű kertekben meg­erőltetés nélkül elvégezhető. A gyomok jelentős terméscsökke­nést okozhatnak, ezért irtásuk­ról gondoskodni kell. Tápanya­got és fényt vonnak el termesz­tett növényeinktől. Ezen kívül számos betegség és kártevő ter­jesztői is. Biológiai sajátosságai közé tartozik, hogy igénytele­nebbek kultúrnövényeinktől, ugyanakkor óriási a szaporodó képességük. Egyetlen disznópa- réj például képes 300 ezer-500 ezer magot érlelni. Ebből kö­vetkezik, ha a gyomirtás elma­rad milyen kár következhet be. A mechanikai gyomirtást vé­gezhetjük különböző kézi ka­pákkal vagy kézi kultivátorok- kal. A növények sortávolságától függően a nagyobb méretű kézi toló- és húzókapák és horolók alkalmazhatók. Amiért én a kapálás mellett szólók, adódik abból az előny­ből, melyet más eljárás nem pó­tolhat. A gyomtalanítás mellett ugyanis a talaj felső rétegét föl­lazítjuk, ezzel megakadályoz­zuk az alsóbb rétegek kiszára­dását. Ezen túlmenően a leve­gőssé tett talajban növényeink gyorsabban fejlődnek. Kapálás szükségszerű, ha a talaj meg­ülepedett, gyomosodni kezd, valamint eső vagy öntözés után. Furcsának tűnik de, elődeink a szárazság ellen is kapáltak. In­nen származik az a mondás is, hogy „egy jó kapálás felér egy esővel”. Az első kapálást már közvet­len kelés után végezzük. Lassan csírázó növényeknél (petrezse­lyem, hagyma) a sorközökön, ha a gyomok kikeltek, előbb ajánlatos úgynevezett vakkapá­lást elvégezni. Jól bevált mód­szer sorjelző növények vetése (saláta, retek), ezek gyorsan kelnek és biztosan segítik mun­kánkat. A talajápolási munkák közé sorolható a töltögetés is. A talaj mozgatása mellett a növény bi­zonyos biológiai igényét elégít­jük ki (burgonya, torma, földi mogyoró), kapálás helyett ma kényelmi szempontok miatt is alkalmazzák a talajtakarást. Nem vitatom, hogy az Alföl­dön, az ország legszárazabb vi­dékén aszályos években jó ha­tású, a talaj csapadékkészletére vigyáz. Ugyanakkor a talaj le­vegőcseréje elmarad. Érdemes lenne a termésnövelő hatását, melyről sokan írtak és írnak, kí­sérlettel eldönteni. B. I. Miután a talaj fagy felenge­dett és megszikkadt, elkezdhet­jük a hidegtűrő növények veté­sét. A gyökérzöldségfélék (sár­garépa, petrezselyem, paszti- nák), hagymafélék, levélzöld­ségfélék (sóska, spenót, fejessa­láta) magját, mivel elég apró­magvak gondosan előkészített apró, morzsás talajba vessük. Ezek a növények szervestrá­gyát nem igényelnek, ezért a kert olyan részébe vessük, ahol ősszel trágyázás nem volt. Túl öreg magvak vetését kerüljük. A 2-4 évesnél öregebb magvak rosszul vagy egyáltalán nem csíráznak. Nagyon fontos a ve­tés mélysége. A 2-3 centiméter­nél mélyebbre vetett mag kelése vontatott, nem egyöntetű és az állomány ritka lesz, de legtöbb esetben ki sem kel. A túl sekély vetés (1 centiméter alatt) köny- nyen kiszárad, a csíranövények elpusztulnak. Lényeges a sortávolság meg­választása. Olyan távolra ves­sük, hogy az ápolási munkák (gyomlálás, kapálás) a kifejlett lombozatnál is könnyen elvé­gezhető legyen (25-30 centimé­ter). A túl sűrű petrezselyem ál­lományban a lisztharmat jelen­tős kárt okozhat. Gyakori hiba a kora tavaszi vetéseknél, hogy frissen ásott talajba vetik a magvakat. Ilyen közegben a mag az ülepedés alkalmával mélyre kerül, ahol rosszul csí­rázik vagy a csíranövény a talaj- felszínre fel sem jut. Üreges ta­lajban sok a levegő és kevés a víz, ezért a magvak csírázása meg sem indul. Apró mag vetése után jelen­tősen segíti a kelést a hengere- zés vagy tapogatás. Magunk nevelhetjük tejfölös poharakban az uborka, cukkini, spárgatök, patiszon, padlizsán palántáját. A pázsit telepítését ne siessük el. Melegigényes, ezért április közepén, végén végezzük. A gondosan előkészített apró morzsás talaj felszínére 3-4 de- kagramm/négyzetméter magot szórjunk el egyenletesen. Desz­kával vagy lapáttal tapogassuk le és kelésig gyakori öntözésé­ről gondoskodjunk. Idősebb pá­zsit esetén a fűállomány felújí­tását segíti, ha ősszel apró szer­ves trágyát szórunk rá, mert a téli csapadék lemossa az értékes tápanyagot. Később legereb­lyézzük a maradványt. Április hónapban kell elvé­gezni a metszés utáni vesszők lekötözését. Ez főleg sövény fáknál esedékes. A munka kö­rültekintést igényel. Ennek legmegfelelőbb időpontja a nedvkeringés megindulása. Régi megfigyelés alapján mondhatjuk, hogy a vízszintes vagy ahhoz közeli vesszők ha­marabb hoznak termést, mint a függőlegesen állók. Bármilyen kötöző anyagot is használunk, ha a vessző fölé és a zsineg közé kis pálcikát helyezünk el, akkor nem fog növekedés köz­ben a kötöző anyag belevágni a leendő vastagabb ágba. Ha még nem végeztük el, még most időszerű a metszésnél keletkezett sebek leápolása. A mikroszervezetek a seben ke­resztül könnyen károsítanak, ami a fa életébe is kerülhet végső soron. A sebet kezelhet­jük Vulneron, Vulneron CS ké­szítménnyel. De a gyakorlat szerint megfelel a szintetikus, fémmentes olajfesték is. Áprilisban virágzanak a gyümölcsfák és bokrok. Nem egyszerre bontjá szirmukat, ha­nem egymás után, bizonyos sor­rendben. Kezdődik a mogyoró, ezt követően a mandula virág­zása, majd folytatja a köszméte, a kajszi, a cseresznye, a ribizke, a szilva, az őszibarack, a meggy, a körte, a szamóca, az alma, a dió, a birs, a málna és végül a gesztenye. Ez a sorrend a megfigyelések szerint meg­egyezik a tavaszi vegetáció nö­vényenként megindulásával. Segítsük elő a fák megtermé- kenyülését. Ha virágzáskor hű­vös, szeles az időjárás, a méhek,- melyek a beporzásban nagy szerepet vállalnak - nem tudnak kirepülni, ez esetben a termés kötődését elősegítő kémiai ké­szítményt alkalmazzunk. Erre a célra a jól ismert Neviral 20 WP vagy a Phyl Set tablettát alkal­mazzuk. A Nevirol 20 WP ese­tén 10 liter vízhez 5 gramm szert, míg a Phyl Set esetében 1 tablettát adunk 10 liter vízhez. A permetezést a 70-80 százalé­kos virágnyitottságnál végez­zük. Az 1991 évi erős monilia fer­tőzés következménye jól követ­hető a cseresznye és meggyfák­nál. Nem csak a gyümölcs, de a fák egy és több éves ágai is ká­rosodtak. Ajánlatos ezért virág­zásban és vegetáció idején is a Rondán és Rovral alkalmazása. Virágzásban 0,1 százalékos permedével védjük le cseresz­nye és meggyfáinkat. Most időszerű a borok máso­dik fejtése. Nagyon fontos, hogy fejtés előtt kóstolási és tö­rési próbát végezzünk. A kósto­lás alkalmával ellenőrizzük nincs-e valami káros elváltozás a borban, ami a fejtés alkalmá­val gyógyítható. A barna törésre hajlamos bort (a próba során ez kiderül) a fej­tés alkalmával kén adagolásával „gyógyítjuk meg”. Fejtésnél a fogadó edény tisztaságára ügyeljünk. Az edényt kimosás után csöpögtessük ki, és csak ezután égessünk el benne 0,5-1 gramm kénszeletet hektolite­renként. Fejtés után rendszere­sen ellenőrizzük a hordókat (tá­roló edényeket) és szükség ese­tén a feltöltésről gondoskod­junk. Bindics István Különösen a növényvédelmi munkák során legyünk körültekin­tőek, óvjuk segítőinket, a hasznos állatokat A földimogyoró termesztése Biotippek kertgazdáknak Előnyös növénytársítások A földimogyoró (Arachis hypoges L.) egyéves, lágy szárú, pillangós virágú növény. Párosán összetett levelei hónal­jában ülnek a sárga virágfürtök, melyek megtermékenyülésük után a talajba fúródva fejlesztik ki szalmasárga hüvelytermésü­ket, ahol 1-4 darab lapított, pi­ros héjú mag található. Származását tekintve, meleg­igényes délszaki növény. Héjá­ban pörkölve vagy kifejtve, só­zott formában fogyasztjuk. A földimogyoró termeszté­sére déli fekvésű, gyorsan fel- melegedő, tápanyagban gazdag, könnyű művelésű homok és homokos vályogtalajok java­solhatók. Legkedvezőbb, ha megfelelően előtrágyázott ga­bona, vagy nem gyök-gumós kapásnövény után helyezzük el. Ilyen esetekben külön szerves­trágyát nem igényel, de elő­nyös, ha műtrágyáiként még az előző év őszén négyzetméte­renként 10-15 g foszfor és 10-12 g káli hatóanyagot dolgo­zunk be a talajba. Hosszú tenyészidejű, ezért április végén, május elején, amint a talaj hőmérséklete a 12-15 fokot eléri, azonnal ves­sük el a hüvelyből kifejtett , magvakat, hogy a koraőszi fa­gyok beálltáig kellő idő álljon rendelkezésre a termések beér- leléséhez. A magvakat előnyös vetés előtt a különböző gomba­betegségekkel szemben Quino- late-Dithane csávázószerek ke­verékével védeni. A sorokat 60-70 cm távolságban alakítjuk ki a később esedékes töltögeté- sek lehetőségének megterem­tése érdekében. Folyóméterenént 10-12 ma­got helyezünk el a kapával elő­zőleg kihúzott 3-5 cm mély ba­rázdákba, de vethető fészekbe is, mint a bokorbab, fészeken- ként 2-3 maggal. Amennyiben a hőmérséklet és a talajnedvesség kedvező, a vetés 8-10 nap múlva kisorol. Kelést követően a talajt rendszeresen gyomtala- nítjuk és a levélfoltosodás meg­előzésére a tenyészidő során néhány alkalommal a szőlőnél is alkalmazott gombaölősze­rekkel permetezzük. A sárga színű virágok megje­lenése után kb. két héttel, a bur­gonyához hasonlóan elvégez­zük az első töltögetését és ezt a tenyészidőben még egy-két al­kalommal megismételjük. A töltögetés célja, hogy a talaj fel­színét közelebb húzzuk a virá­gokhoz. Ügyeljünk arra, hogy a talaj lehetőleg porhanyós le­gyen, a bokrok belsejébe is jus­son föld, és a kupacok ne halad­ják túl a bokrok magasságának felét. Az érés legbiztosabb jele, ha a hüvelyek elérték megfelelő méretüket, külsőleg csontszí- nűek, feltörve, belső faluk fe­hér, nemezszerű bevonata fol­tonként megbámul. A magvak ilyenkor már felveszik a fajtára jellemző árnyalatú piros színe­ződést. A folyamatosan ismét­lődő virágzás miatt valamennyi hüvely beérésére hazánkban nem számíthatunk. A betakarí­tást akkor kezdjük el, ha a nö­vények alatt kialakult termések zöme az érés fenti jeleit már mutatja, vagy ha a korán bekö­szöntő koraőszi fagyok a lom­bozatot tönkretették. A bokrokat kézi ásóval óva­tosan fellazítjuk, majd kézzel kihúzzuk. Ügyeljünk arra, hogy a hüvelyek ne szakadjanak le a növényekről. Kedvező időben a felszedett töveket gyökérrel felfelé állítva 8-10 napig renden szikkasztjuk. Csapadékos vagy fagyveszélyes időjárás esetén száraz, szellős tárolóban utánszárítjuk. Az utó­érlelést követően az érett hüve­lyeket kézzel leszedjük és szá­raz, szellős b,élyen tároljuk. Biológiainak” szabály szerint egy olyan kertművelési rend­szert nevezünk, amely mérgek nélkül küzd a kártevők, kórko- zók és a gyomok ellen. Hogy a megterhelések minden fajtáját elkerüljék, műtrágyákat sem használnak. Mindazokat a folyamatokat, amelyek a természetben észlel­hetőek, lemásoltuk, kerti viszo­nyokra alkalmaztuk. Ilyen pél­dául, hogy a növényeket úgy válogatjuk össze, hogy a partner növények szomszédsága elő­nyös hatást fejtsen ki, kártevői­ket és kórokozóikat kölcsönö­sen riasszák. Az „öngyógyító kiskertben” a talajerő fenntartása - - takarás­sal, felületi koposztálással -, a kedvező növénytársítás, a ve­tésforgót évenként megvalósító váltakozó soros termesztés a méregnélküli veteményeskert alapjául szolgálhat. Ä veteményes kertben java­solt növény társítás:- bársony virág (Tagetes): ro­varriasztó és a talajban lakó fo­nalférgek elleni hatás- fokhagyma: köztesként védi a paradicsomot a burgonyabo­gár ellen és ellenállóvá, teszi a gombabetegségekkel szemben- hónaposretek a salátával, vöröshagymával vegyes vetés­ben nem szenved a levélbolhá­tól- zeller: a káposztafélék - kü­lönösen a karfiol - mellett fejti ki kedvező hatását- sárgarépa - vöröshagyma párosítás saját légykártevők el­len véd. A további felhasználásra ér­demes a kertben gyógynövény­sarkot és csalánost kialakítani. Mindig talajjal takarjuk a mag­vakat, ne tőzeggel, mert az rendkívül erősen tartja a hide­get, s így a csírázást gátolja. Csalánleveles alaptrágyázás előzze meg a magvetést és ülte­tést. Ajánlott dísznövénykul- tura:- Fő növény a rózsa:alá nárci­szok, az ágy kerete zsálya, amely illatával oda vonzza a méheket és riasztja a kártevőket (tetveket), esetleg a sarkokban tűzliliomot (Haemerocallis) vagy Anjou liliomot (Lilium candium) ültessünk. Az ágyásokat mindig gyógynövényekkel szegélyez­zük!- Hangyák ellen a levendulát ültessük, távol tartja a levéltet- veket és vonzza a pillangókat.- Egér és pocokriasztó a csá­szárkorona (Fritillaria imperia- lis), a nagy sárfű (Euphorbia lathyris). (Egyes adatok szerint a lótetveket, helyesebben a ló­tücsköket is távol tartja.) A rózsa alá az egerek miatt ne ültessünk tulipánt, mert ezt szeretik. Riasztja a fürtös gyön­gyike. Gyümölcsös:- A friss ültetésű csemetét azonnal locsoljuk meg csalán­lével, többször is.- A kis fák alját feltétlenül vessük be: spenóttal vagy mus­tárral, gyorsan kél, meggátolja a talaj kiszáradását, majd lesara- bolva zöldtrágyaként hasznosul.- Az esetlegesen megjelenő tetvek ellen: zsurlóból vagy fe­hérürömből készült főzet, amit a levelekre permetezünk.- Vértetű ellen: sarkantyúkát és zsázsát vessünk a fa törzse köré. Háztartás:- Házilag készíthető arclemosó víz, fáradt arcra: langyos vízhez egy kis tálkába egy marék bú­zakorpát teszünk, majd 20-30 csepp kamillavirág tinkturát. A folyadékkal körkörös mozdulat­tal mossuk le az arcunkat, majd langyos vízzel öblítsük le. (Tiszta víz helyett erős kamilla­oldatot is használhatunk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom