Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-30 / 74. szám
1993. március 30., kedd Jászsági Extra-----Jászárokszállás 7 Egy sikeres ember ... Két emlékmű egy helyen? Valami maradandót szeretnék alkotni Mostanában idehaza szinte már közhelynek számít az a kijelentés, hogy hazánk jövője a vállalkozók kezében van. Erről sokat beszélnek az ország vezetői, és a legtöbb ember tisztában van ennek a dolognak a döntő jelentőségével. Az, hogy az állam mennyire ösztönzi a vállalkozókedvet, az nem ennek a cikknek a témája. A következő néhány sor véleményem szerint bepillantást nyújt egy sok gonddal küzdő, de fennmaradni akaró vállalkozó életébe. Jászárokszállás polgárai közül nem sok ember akad, aki ne ismerné Csordás László valamelyik vállalkozását, vagy már ne hallott volna róla a város közéleti fórumain. Mégis azt hiszem, hogy nem sokat tudunk róla. Az is aktuálissá tesz egy vele készült riportot, hogy vállalkozásainak palettája egy újabb színfolttal bővül. Nem volt mindig gazdag ember Először nem az új dolgokról, hanem a kezdetekről kérdeztem Csordás urat. Megtudtam tőle, hogy nem volt mindig gazdag ember, sőt... Tizenhét éve nősült, az öszszes vagyona akkor még egyetlenegy bőrönd volt. Öt év elteltével egy kis házat tudott venni, és feleségével úgy gondolták, belekezdenek valamilyen vállalkozásba. Először nutriatenyésztéssel próbálkozott. Akkor kezdte, mikor már telített volt a piac, ezért ez a kísérlet kudarcot vallott. Ezután csirkekeltetésbe fogott, ez már hozott valamit a konyhára. Két szezon után azonban leégett a csirkenevelő, az újrakezdéshez viszont nem volt elég tőkéjük. Később foglalkozott még sertéstenyésztéssel. szarvasmarhatartással, miközben a Faipari Ktsz-nél dolgozott. Ezeknek a vállalkozásoknak szép haszna volt, de minden ember számára az egészsége a legfontosabb, és ez veszélyben forgott. (400-500 sertést hizlalt évente). Dolgozott a Volánnál mint fuvarozó. Amikor megvette első teherautóját, magánfuvarozásba kezdett. Ezután lett nagykereskedő. A Nagymiskolci Állami Gazdaság bázisán kezdte. Sokan tanácsolták azonban Csordás úrnak, hogy próbálkozzon mással is. Belátta, igazuk van, úgy lehet biztosabb a dolgában, ha üzlete nem csak egy lábon áll. Ekkor kezdte bővíteni működési területét. Megnyitotta - az azóta már megszokott és megkedvelt - Mini-Mani Marketet, amit felesége vezet. Az Árokszállási Áfész-áruházban bérleményként egy Puma üzletet működtet, valamint a közelmúltban nyílt meg gépkocsikereskedése is. Mivel a raktárnak szolgáló régi malom épületének tulajdonviszonya még nem rendezett, nagykereskedelmi forgalmát nem tudja teljes gőzzel működtetni, valami újabb dologgal kellett próbálkoznia. Ekkor jött a volt Hűtőklub (Munkáskor) épületének hasznosítására kiírt pályázat. Csordás László úgy gondolta, megpróbálkozik a szórakoztató iparral is. Meglévő munkásait így nem kell elküldenie, valamint kedvező lehetőséget lát ebben - a számára új - vállalkozói ágban. Egy malomban ...? Rövid időn belül szeretné beindítani ezt az üzletét. Törekvése az, hogy első osztályú szolgáltatásokat nyújtson negyedosztályú árakon. Az épület belső kiképzése teljesen új formát ölt. A Munkáskömek Csordás úr egy külön termet biztosít, ahol bármikor megtarthatják összejöveteleiket. A közvetlen teendők után a távolabbi tervekről ejtettünk néhány szót. Ha jobban belegondolok, ezek a távoli tervek sincsenek túl messze, mindegyiknek megvan ä reális alapja, megvalósításuk beindítása is a küszöbön áll. Az egyik ilyen nagy volumenű próbálkozás a Speeder Export-Import Kft. Az üzlet fő profilja a tranzit árucsere. Az USA-ból teherautókat szállítanának a volt Szovjetunió területére, vissza pedig olajat hoznának. Minden megvan az induláshoz, csak Kijev főpolgármestere bizonyul nehéz tárgyalópartnernek. Százötven ember dolgozhatna Ez az egyébként budapesti kft-. Árokszállás szempontjából nem a legfontosabb. Sokkal nagyobb hatással lehet a városra a beszélgetés során megemlített másik két terve, melyet szerintem a városnak valamilyen formában meg kellene ragadnia. Az egyik számomra az első hallásra kissé illuzórikusnak hatott, de amikor végighallgattam Csordás urat, el kellett ismernem, hogy minden realitás megvan az elképzelésében, sőt néhány hónap alatt tető alá lehetne hozni az üzletet. De mi is lenne ez? Minden feltétel megvan arra, hogy városunkban az amerikai UNIK gépkocsi-kereskedelemmel foglalkozó mamutcég autószalont nyisson. Csordás László elmondása szerint ennek egyedül az az akadálya, hogy a polgármesteri hivatal csak úgy adja ki az építési engedélyt, ha a szalon családi lakásokkal lenne kombinálva, mivel ez csak így férne bele a várostervezés képébe. Ő értetlenül áll azelőtt, hogy a város miért dobja el magától ezt a le hetőséget. A másik terve szerint egy amerikai-magyar vegyes vállalat keretében egy amerikai cég biztonságtechnikai berendezésének öszszeszerelő üzemét alakítaná ki Jászárokszálláson. Ehhez a vállalkozáshoz a régi malom épületének tulajdonviszonyát kellene rendezni. Ez az üzem 150 embernek nyújtana munkalehetőséget. Azt hiszem, nem kell mondani, ez a várps mostani katasztrofális munkaerő viszonyai között mit jelentene. Zárásul arról kérdeztem, mit szeretne elérni még az életben. Válasza az volt: „Nyugodtan elmehessek a családommal egy hétvégére horgászni.” Banka Csaba Azt hiszem, mindnyájan szeretnénk nyomot hagyni e világon. Valami olyat, ami emlékeztet ránk, amitől fennmarad nevünk. Ám hogy mi legyen, vagy mi lehet ez a nyom, azt bizony nehéz megtalálni. A mai kor emberének talán sokkal nehezebb beírni magát a történelmi emlékezetbe, mint elődeinknek. Egy árokszállási ember. Lukács Lajos most épp ezzel birkózik. Egyelőre nem nagyon sikerül neki. Sőt, inkább negatív emlékezet lesz, ahol neve fennmarad. Pedig a szándéka igazán nemes. A megoldás azonban holtvágányon van, ami köztudottan nem vezet sehova. Lajos bácsi nagy buzgóságában úgy gondolta: egy II. világháborús emlékművet állíttat, s megörökíti rajta az áldozatok nevét. Szerinte tervét a képviselő-testület elfogadta. Ám mégis az Árokszállásiak Baráti Köréhez (ÁBK) küldték, akikkel nem jut semmire. Nem is megy feléjük többet. Már több vázlatot készített, de azok (ÁBK) csak hitegetik. A nagyon szerény rajzok többféle változatot mutatnak. Három oszlopon lenne helye a neveknek. Az emlékmű természetesen a főtéren hirdetné Lukács Lajos nyugalmazott postás emlékét. Igen ám, de ott már áll egy, amit az ÁBK állíttatott, még 1988-ban. A sziklatömb - egy kőtorzó - az áldozatok emlékét jelképezi. A nevek nincsenek rajta, hisz a baráti kör kasszájából ennyire futotta. Egy segítő kéz Lajos bácsi „alkotását” a meglévő mellé szeretné tenni, s ha nem engedik, akkor megcsinálja máshol. A portáján vagy a temetőben, a már elkészített kriptája meneti. Ä képbe azonban bejött dr. Edelényi Béla, aki nem csupán orvos, de önkormányzati képviselő is. Nagyszabású elképzeléseit jó másfél óráig magyarázza. Egy teljesen új rendszerű orvosi és szociális ellátást, idősgondozást kíván megvalósítani a városban. Az egész pedig úgy kapcsolódik Lajos bácsi tervéhez, hogy ad neki 4 milliót, s ő cserébe megcsinálja az emlékművet. A doktor ugyanis egy kft.-nek is tagja, amelyik épp márvány forgalmazásával foglalkozik Romániából Csehországba és viszont. Egy újabb, kriksz-krakszos rajzot tesznek elém, amit valami csehországi ember vetett papírra. Itt nyitott könyvet formázna az emlékmű, azon lennének a nevek. A megoldás pedig nem lehet kétséges, mert a doktor amit ígér, az úgy is van. A városban pedig az a módi, hogy amit a testület elhatároz, azt megakadályozni akarják bizonyos erők. Nem a Lajos bácsi ügye az első ilyen eset. A hitelesség krónikája A legnagyobb kavarodás azonban ott van, hogy Edelényi doktor következetesen 4 millióról beszél, amit Lajos bácsi ad neki az egészségügyi-szociális centrum megvalósításához. Az öregúr viszont 350-400 ezer forintot emleget az emlékműre, s 600 ezret a szociális otthonra. Most kinek higgyen az ember? Előkerestettem a városházán az önkormányzat döntéséről a határozatot. Az 1992. október 1-jei ülés jegyzőkönyvében szerepel, amint Lajos bácsi előadta tervét. Az október 14-i ülésen visszatértek az ügyre. Határozatban rögzítették: köszönik a felajánlást. Mivel egy emlékmű már van, javasolják, a baráti kört keresse fel, hátha sikerül valamilyen módon együttesen megoldást találniuk. Ezen a két testületi ülésen egyébként Edelényi doktor igazoltan távol volt. Az Árokszállásiak Baráti Köre 1987 óta tömöríti a város köztiszteletben álló polgárait, s azokat is, akik elszármaztak innen, de szívügyük szülőhelyük sorsa. Szinte első tettük volt 1988-ban a II. világháború áldozatainak emléket állítani. Nem művészi alkotás, amit megvalósítottak. (Egyébként a Lajos bácsi tervei sem azok.) Az iszkaszentgyörgyi sziklatömb azért mégis pénzbe került. A baráti kör évek óta gyűjti az áldozatok nevét. Egy díszes albumban őrzik az adatokat, ami a könyvtárban van, bárki megtekintheti. Lajos bácsi ügyével a 250 fős tagság által választón 5 tagú bizottság foglalkozik. Ok legutóbb egy hete a három oszlopos tervről kaptak végre rajzot. Tősér Lajosné elnök azonban elmondta, hogy több ajánlatot is tettek a 79 éves férfinak. Az ÁBK egy tájházat szeretne. Méltó módon megörökítenék ott nevét, adományát, ha ennek megvalósításában segítene. Lajos bácsi viszont ragaszkodik a főtéri emlékműhöz. Kiderült aztán az is, hogy az esperes úrral is tárgyalt Lukács Lajos. A neveket felvéseti két márványtáblára, s a templom bejárata mellett két oldalt elhelyezik. Igen ám, de a templom műemlék, ehhez a püspökség, a műemléki felügyelőség engedélye kell. Szó esett arról, hogy új harang kellene a templomba, s ha Lajos bácsi ezt támogatná, akkor ott örökítenék meg a nevét. Neki azonban ez sem tetszett. Lehet-e szél ellen ... Kérdezgettem a város polgárait a dologról. Hát csak legyintenek. S ebben a kézmozdulatban benne van minden. Nem ez a város legnagyobb gondja, hanem a pénztelenség, a munkanélküliség. Kiderül az is, hogy Lajos bácsi tulajdonképpen vérig sértette az ÁBK-t, amely viszont jelentős közösséget képvisel, mikor rondának titulálta a megr lévő emlékművet. Ám megsérr teni senki sem akarja őt, tehát foglalkoznak az ügyével. Lajos bácsi állítólag többféle felajánlást tett már, de még egyből sem lett semmi. S talán nem kizárólag azért, mert bárki meggátolta őt ebben. Kiss Erika Vadász-horgász kiállítás a művelődési házban Március 20-án dr. Szűcs Imre rövid köszöntője után dr. Pálos Lászlóné, a Gyöngyösi Mátra Múzeum osztályvezetőjének előadásával nyílt meg a vadász-horgász kiállítás. A kiállított tárgyak kisebb részét a Mátra Múzeum kölcsönözte. A trófeák és a vadászati, horgászati eszközök többsége a helyi egyesületek tulajdona. Az Alföld északi peremének és a Mátra vidékének minden őshonos vadja bemutatásra került. Az érmes trófeák mellett külön értetik meg a látogatóval az őzagancs kialakulásának folyamatát. A kitömött állatok, köztük muflon, vaddisznó, vidra, róka segítségével a rendezők igazi látványosságot varázsoltak a művelődési házba. A paravánokon, mint ezt dr. Szűcs Imre, a kiállítás főrendezője elmondta, akad néhány lappangó szenzáció. Kevesen tudják, hogy a szalonka számyhajlattolla, az úgynevezett spicc értékes trófea. A gyors röptű madár vadászata ugyanis igazi próbája a vadásznak. Az egyik tárlóban 50 db „spicc” található. A vadászpuskák közül egy-egy XVIII. századi férfi és női sörétes puskát mutattak be. A rövid csövű rapsic puska az egyesületen kívüli, mondhatnánk a vadorzók fegyvere volt. Az Alföld teljes madárvilágát bemutató kollekció talán legérdekesebb darabja a fekete gólya. A fogoly és a fürj néhány emberöltővel ezelőtt a fácánnal együtt gyakori vadászzsákmány Az oldalt írta: Wirth István Fotó: Nagy Zsolt volt. A kiállítás paravánjain az üres helyeket vadakkal és vadászattal kapcsolatos festmények és egyéb művészeti alkotások töltötték ki. Antal János csontfaragásai a helybeli horgász kézügyességét dicsérik. A preparált halak közül a 103 centis csuka a legnagyobb. A horgászkészségek választéka vetekedett a vadászati eszközök sokaságával. A horgászat az akaratot idézi, a vadászat az önfegyelmet. A horgász-vadász kiállítást megtekintették a jászárokszállási iskolák tanulói is. Részükre környezetvédelmi, biológiai, múzeumi órákat rendeztek tanáraik. Képünkön nagykoponyás özbak, gímszarvasagancs és muflon látható Egerészölyvek Lőportartók