Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-29 / 73. szám

1993. március 29., hétfő Sportextra 15 Őrjárat a sportiskolában II. Puffan a tatami, siklik a hajó Sokak meglepetésére, január elsejétől ismét működik sportiskola a megyeszékhelyen. Soroza­tunkban nem a régi és az új közötti különbségeket keressük, hanem azt, hogy az intézmény mennyire képes betölteni utánpótlásnevelő feladatát. Többen úgy kezelik ezt a dolgot, elsősorban néhány aggódó szülő, mintha valami elefántcsont-toronyban székelő hivatal emberei foglalkoz­tatnák csemetéiket. A félreértések elkerülésésért: az SZVSE az önkormányzat önálló költségve­téssel rendelkező egyesülete, amely hét szakosztállyal működik, az általános-és középiskolások bázisa, irodái a tiszaligeti stadionépület földszintjén találhatók. Gonda Béla megmutatja az irányt indulás előtt Egy csapattal megint kevesebb Nagykörűben eladták az öltözőt Irány az óvoda Barcelonai sikereink után még népszerűbb lett nálunk a cselgáncs, mint volt korábban. A Török Ferenc szakedző által vezetett szolnoki szakosztály­ban közel ötvenen tépik a judo­kit a körcsarnok galériáján. A felsőtagozatosok vele dolgoz­nak, míg az alsósokat Borhi Csaba, aki elsőosztályú ver­senyző, oktatja a kokára, ju­­kóra, wazarira. A két mester eléggé leterhelt a két csoporttal, ősztől azonban a szegedi tanár­képzőt befejező Kiss Csontos Róberttel erősödik a stáb. Né­meth Tibor és Ferencz Attila tanfolyamrendszerben tevé­kenykedik, akik a tervek szerint az óvodáskorú gyerekéig „le­mennek” attól a felismeréstől vezérelve, hogy a dedósok kú­­szó-mászó tehetségére ala­pozva minél korábban a csel­gáncs szolgálatába állítsák a mozgásmintát. Amelynek segít­ségével már ebben a korban ja­vul a későbbi földharc, stabili­zálódik a talajfogás, gördüléke­nyebbé válik az esés. A sportis­kola néhány mai kiválósága, mint Török Levente, Kiss Ti­bor, Farda Miklós, az időseb­bek közül Szöllősi László és Varga Dudás István már ebben a szellemben nevelkedett. Or­szágos és nemzetközi szintű eredményeik a módszer haté­konyságát bizonyítják. Valamennyien a Repülő­­tiszti Főiskola HSE színeiben kezdtek. Az „átigazolás” oly­annyira simán és egyetértésben történt, hogy a gyerekek észre sem vették, negatív hatások nem érték őket. Jelen helyzet­ben ez igen nagy szó, arról nem beszélve, januártól „direktben” kapják az anyagi támogatást, tehát lehet tervezni a munkát és a kiadásokat. A másfél évtizede oktató Török Ferenc nem is állta meg: - Megnyugodhatnak a honatyák, jól döntöttek. Már e rövidszak tapasztalatai is igen kedvezőek. Mint ahogy az atlétáknál, a felnőtt elsőosztályű versenyzők szintén az anyaegyesületüknél maradtak, s miután mesterük önvédelmi közelharcot tanít á főiskolán, a felkészítés zavarta­lan. Korábban a Zöld Ál. volt az utánpótlás egyik „jó hozamú” forrása, ám az igazgatóváltás óta nem tudni még az intézet szándékát. Annál nagyobb az összhang a belvárosi sulival, többekkel együtt a tehetséges Nisz Dénes is itt koptatja a pa­dokat, ahol követelmény az edzésnapló vezetése, tehát napra kész a kapcsolattartás. Bázisnak számít még a Kertvá­rosi ÁL, Kovács Imre és Farda Miklós tanodája, de a szanda­­szőlősiektől hasonlóan sok ügyes gyerek került ki az elmúlt években. Fentiekből kitűnik, nem egy intézményre támaszkodva épít­keznek. Szolnokon csaknem húszesztendős hagyományai vannak az utánpótlásnevelés­­nék. Nem kizárt, hogy Atlantá­ban kézzel fogható eredményei mutatkoznak majd. Egyedülálló természeti adottságok A megállapítás, ami a Tisza és Zagyva kínálta adottságokra értendő, Gonda Bélától, a két esztendeje visszavonult kiváló versenyzőtől, a szakosztály ve­zetőjétől származik. O Tarsoly Istvánnal tárbsérletben a férfi kajak-kenu szakág felelőse, se­gítőik Cladek Kálmán, Tóth Urbán Tamás, Nagy György, míg a női mezőny Tamás Ag­nes útmutatásait követik. Közel százhúsz sportolójuk kétharma­dát a jogutóddal megszűnt Ví­zügy SE-től „örökölték”, az él­versenyzőket a két serdülő, Varjú Márton és Bordács Ba­lázs képviseli. Előbbi C 1-ben ötszáz és ezer méteren országos bronzérmes, utóbbi KI-ben szerzett negyedik helyezést ugyanazon távokon. Bázistele­pük a tiszaligeti csónakház, megosztva az Elektrosofttal, amellyel továbbra sincs konkrét megálapodás, mint ahogy az úszók esetében. Itt az. furcsa helyzet, hogy az épület az ön­­kormányzaté, a Sportcentrum a bérlő, amely helyet biztosít az SZVSI-nek. A munka ugyan az edzők jó kapcsolatának kö­szönhetően zavartalanul folyik, ám mégis jó lenne mielőbb tisz­tázni, kinek meddig ér a „taka­rója”. A képzettebbek az élő Tiszán róják a kilométereket, a tanulók a Zagyva csendesebb áradásá­ban barátkoznak a hajóval, la­páttal. Már akinek jut, mert a felszerelések mennyisége nem éri el az optimálisát. Ennek el­lenére aktív toborzó munkát vé­geznek az iskolákban, de az együttműködést nem szerződé­ses formában gondolják. Egyéb programok szervezésével, vítú­­rával, túravezető tanfolyammal próbálnak tömegesítésíteni . Nemcsak a fizikailag kiváló és a versenyzésre alkalmas gyere­kekkel foglakoznak szívesen, hanem azokkal is, akik csupán a a kondíció karbantartásáért szállnának hajóba. Jövőre leg­alább kétszáz tanulóval szeret­nének foglalkozni, s ezen belül legfeljebb negyvennel, tehát egyötödével, speciális verseny­­feltételek között. Akik közül remélhetően mie­lőbb kikerülnek Deme, Pető és Szabó követői. (néder) A téli szünet után tegnap megkezdődött a labdarúgó baj­nokság a megyei másodosztály­ban is. Sajnos az elmúlt évek­ben soha nem múlt el úgy sze­zonkezdet, hogy ne lépett volna vissza valamelyik együttes a ta­vaszi vagy őszi folytatástól. Ez az évad sem kivétel, ezúttal Nagykörűben jelentették be a szakosztály megszűntét. Igaz, a Kunsági-csoportban szereplő gárda visszalépésének oka egészen más, mint az eddi­giekben megszokott esetekben, hiszen játékos, edző, pálya egy­aránt az egyesület rendelkezé­sére állt - áll még most is -, de az öltözőt eladták az együttes feje fölül. Ennek hiányában azonban nem tudják emberi kö­rülmények közt fogadni sem a vendégcsapatot, sem a játékve­zetőket, így akarva-akaratlanul rákényszerültek a szakosztály felszámolására. Pedig nem akármilyen gárda formálódott az elmúlt évek fo­lyamán Nagykörűben. Jelenleg ugyan csak a megyei másodosz­tályban szerepeltek még, de if­júsági csapatuk tavaly torony­magasan nyerte az akkor egy­csoportos - tehát erősebb - baj­nokság küzdelmeit, és jó esély­­lyel pályáztak arra, hogy saját­nevelésű fiataljaik hamarosan átveszik a stafétabotot, maga­sabb osztályba vezetik az együt­test. Az alapokat egy Szabó Zoltán nevű fiatalember rakta le Nagykörűben. Ugye sokaknak ismerősen cseng a név? Az egykori szolnoki NB Il-es játé­kos, miután több műtéten is át­esett, levezetésként a kétezres kisközség gárdájában fejezte be aktív pályafutását. Visszavonu­lását követően átvette a csapat szakmai irányítását, s mint ahogy a „nagykönyvben” meg­van írva, gyerekeket csábított le a focipályára. Távozását köve­tően Papp János próbálta meg folytatni a megkezdett munkát. Sikeresen, hiszen tavaly a Ma­gyar Kupa megyei selejtezőiben magasabb osztályú gárdákat búcsúztatva jutottak a közép­döntőkig. Sorra kerültek a fel­nőttek keretébe a tehetséges ti­zenéves játékosok, pótlásuk mégsem okozott gondot az ifjú­ságiak edzőjének, annyi gyerek szeretett volna focizni. A hajdani álmok azonban már nem valósulhatnak meg, az egykori tsz-csapat gazdája no­vemberben eladta az öltözőépü­letet. Az őszi idényt még az új tulajdonos jó indulatának kö­szönhetően befejezhette az egy­üttes, ezt követően azonban ki kellett költözni egykori ottho­nából, s ma már lakóházként „üzemel” az épület. A játékosok egy része új csapathoz igazolt - Varga Rákócziújfaluban, Osz­tás és Szőke Kengyelen foly­tatja pályafutását -, de a több­ség szögre akasztotta futball­­csukáját. Hogy mi lesz a fiata­lok sorsa? Visszatérnek a disz­kókba, presszókba és sportpá­lyák helyett ismét a füstös „kocsmákban” töltik el szaba­didejüket? Mint egy kártyavár, úgy omlott össze egyik pillanatról a másikra Nagykörű sporte­gyesülete. Mire újra életet le­helnek bele, évek fognak el­telni. Az önkormányzat nem tud épületet biztosítani a fo­cisták számára, a tsz-nek ki­sebb gondja is nagyobb most, mint a szakosztály megmen­tése, önerőből pedig még a legtőkeerősebb magyar egye­sületek - mint például a Fe­rencváros vagy Kispest-Hon­véd - sem tudnak talpon ma­radni, nemhogy egy kisközség csapata. (Géléi) ífíoN öt NRGyi, SPORTÉ Vajon mikor tárul ki újra a kapu? Sportoló családok Szabolcs már túlszárnyalta édesapját Surányi apuka Szülők és gyermekek, akik örök életükre elkötelezték magukat szeretett sportáguk­kal. De vajon az utódok - fiúk, lányok - örökölték-e szüleiktől a tehetséget, a szorgalmat. Folytatódik-e a családi ha­gyomány? A Szolnoki Titász-Vasas férfi röplabda szakosztálya a kie­melkedően jó nevelők közé tar­tozik. Náluk vált többszörös vá­logatott, majd külföldi profi já­tékossá Mondi József és Szabó Kálmán. Amikor megalakult a Vízügy-Dózsa, a tőlük elvitt Mészáros, Somogyi, Boros és Péter alkotta a törzset. Évtize­dek óta az NB II-ben játszanak. Hajdan a csapat játékosa volt Surányi Márton is, aki az Áchim Úti Általános Iskolában Vida Vilmosnál kezdte és a gép­ipari technikumban Nyári End­rénél folytatta. Játszott a Szol­noki MTE csapatában, végül a Titásznál kötött ki. Jelenleg az NB Il-es csapat edzéseit vezeti. Fia, Szabolcs a Mátyás Ki­rály Általános Iskolában a sporttagozatos osztályba járt. Három évig úszott, majd ötödi­kes korában sportágat kellett vá­lasztani.- Megyőződésem, hogy egy fiatal először tanuljon meg úszni, utána válasszon magának sportágat - vélekedett a papa. - Soha nem kényszerítettük, mégis ötödikes korában a Ti­­tászt választotta- Megutáltatták velem az úszást, mert faltól falig róttuk a hosszakat, s amikor vízilabdáz­tunk, akkor is csak úsztunk - emlékezett vissza Szabolcs.- Láttad édesapád játszani, tudod, hogy milyen' játékos volt?- Fogalmam sincs róla, hi­szen talán még a világon sem voltam akkor.- Szabolcs lejárt az edzé­sekre, de csak nézelődött. Nya­ralásaink alkalmával húztunk egy vonalat és családi röp­labda-mérkőzéseket játszottunk - mondta a papa.- De mindig mi győztünk a húgommal - vetette közbe Sza­bolcs.- Mikor a Titásznál jelentke­zett én voltam az utánpótlás edző. Nagyon jó kis csapat jött össze, sok mérkőzésre elvittem a gyerekeket. Aztán, mivel jó kap­csolat alakult ki a Szolnoki Ve­gyiművekkel, Pénzes Zoltánnal együtt átigazoltak és Ily és Gá­bor lett az edzőjük. A két fiatal pályafutása töret­lenül ívelt felfelé. Mindketten az 1977-78-as koracsoport vá­logatott keretének oszlopos tag­jai. Szabolcs most 16 éves, 191 centi és a Jendrasik György Gépipari Szakközépiskola és Technikum négyes tanulója. Ja­nuártól már nemcsak ifjúsági, válogatottnak hanem NB I-es játékosnak is mondhatja magát.- Megegyeztünk, hogy első az iskola, utána jön a röplabda, de ezen kívül másra már nem is futná az idejéből - így a papa.- De mi a véleménye Sza­bolcs játékáról?- Nagyon ritkán dicsérem, de azt látom, hogy rendkívül ko­molyan dolgozik. Jó idegzetű gyerek, s ez elengedhetetlen. Tetszett a nyitása és a nyitásfo­gadása. Több tornán volt már a mezőny legjobbja. Szabolcs a papáról:- Azt még nem tudtam mgí­télni, hogy milyen edző. Min­denesetre a sportág alapjait ő taníttatta meg velem. Terveid? A tanulás mellett a röplabdá­ban szeretnék továbbfejlődni, minél előbb stabil NB I-es csapattag és felnőtt válogatott lenni. Az édesapától örökölt tehet­séget hozta magával, vagy ösz­tönösen hatott rá a sportág sze­­retete? Nehéz eldönteni, de annyi bizonyos, hogy egy ígére­tes jövő előtt álló fiatalember fejlődésének lehetünk tanúi. Szabolcs: tanulás és játék (pataki) PEPITA Lausanne: A Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentette, hogy az olimpiai emléktárgyak, dokumentumok hitelességének ellenőrzésére, a hamisítványok kiszűrésére különbizottságot kívánnak létrehozni. Juan An­tonio Samaranch, a NOB el­nöke beszámolt, hogy három, olimpiai relikviákat gyűjtő, hi­vatalosan is elismert szervezet szakembereit kérik fel arra, hogy segítsenek az olimpiai bé­lyegek, emlékérmék és egyéb gyűjtemények hitelességét megállapítani. Columbus: Butch Reynolds, a doppingvétség miatt eltiltott, és igazát kereső kiváló atléta be­jelentette: szponzoroktól nem fogadja el azt a 27.3 millió dol­lárt, amelyre - szerinte teljes joggal - beperelte a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetséget. Negyvenöt év ugyancsak hosszú idő egy sportágban, pe­dig ennyi esztendeje él a teke varázsában Pécsett Szirtes Le­­óné. Az Új Dunántúli Napló szemérmesen elhallgatva korát csak annyit jegyzett meg, hogy a „legnagyobb” unokája 34 éves. A nagymama az 1986/87- es szezont még végigjátszotta, jelenleg a Pécsi BTC női teké­­zőinek vezetőedzője. A szegedi Móricz Zsigmond általános iskola tornaszobáját a Savanya Ferenc edző irányította birkózók veszik birtokukba. A diákszakosztálynak költségve­tése nincs, csupán a tagdíjból élnek. A tanulók 200, a kívülál­lók 300 forintot fizetnek ha­vonta. A Délmagyarország munkatársa megírta, hogy az ifjú birkózók legnagyobb erős­sége a lelkes szülői háttér. A Kaposvári Sportegyesüle­tek Szövetsége tiltakozott és diszkriminációnak minősítette a megyei közgyűlésnek azt a ha­tározatát, amellyel megszün­tette az eredményesség és az utánpótlásnevelés támogatását - ezt Varga János elnök mondta a Somogyi Hírlap újságírójá­nak. Birkózókról szól az Észak- Magyarország riportja. A ko­rábbi években a miskolci birkó­zóknál a tehetségek felkutatásá­nak egyik sikeres eszköze volt a grundbirkózás. A változások korával bekövetkezett a stagná­lás, így nem csoda, hogy a kö­zelmúltban ismét megrendezett verseny népes mezőnyének őszintén örültek a sportág veze­tői. Juhász József főszervező véleménye szerint ismét fellen­dülőben van a birkózás Borsod­ban. Furcsa, és a kívülállók szá­mára érthetetlen közjáték homá­­lyosította el Nyíregyházán a ko­saras kitüntetések átadását. Többen nem vették át az elis­merést, mert ellentéteik vannak az ünnepsége megszervezőivel. A Kelet-Magyarország meg­jegyzi, hogy a megpezsdülő ko­sárlabda-élet igazán mellőz­hetné a személyi torzsalkodáso­kat. Tokió: Felavatták Japánban a világ első fedett sípályáját, ame­lyet április elejétől nyitnak meg a nagyközönség előtt. A Maja­hegy lábánál kialakított pálya egy 55 méter hosszú, 20 méter széles lejtőt, valamint egy fölé­­emelt, felfújható kupolatetőt foglal magába. Az így kialakí­tott sportlétesítmény golfpálya­ként és kiállítási csarnokként is hasznosítható. London: A világ legrango­sabb profi kerékpáros körverse­nye, a Tour de France idén Ang­liába is „ellátogat”. A háromhe­tes viadal két szakaszát Kent, Sussex és Hampshire utcáin fut­ják, miután a mezőny a francia­­országi start után a december­ben megnyitásra kerülő csa­torna alagúton kel át a szigetor­szágba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom