Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-29 / 73. szám
1993. március 29., hétfő Sportextra 15 Őrjárat a sportiskolában II. Puffan a tatami, siklik a hajó Sokak meglepetésére, január elsejétől ismét működik sportiskola a megyeszékhelyen. Sorozatunkban nem a régi és az új közötti különbségeket keressük, hanem azt, hogy az intézmény mennyire képes betölteni utánpótlásnevelő feladatát. Többen úgy kezelik ezt a dolgot, elsősorban néhány aggódó szülő, mintha valami elefántcsont-toronyban székelő hivatal emberei foglalkoztatnák csemetéiket. A félreértések elkerülésésért: az SZVSE az önkormányzat önálló költségvetéssel rendelkező egyesülete, amely hét szakosztállyal működik, az általános-és középiskolások bázisa, irodái a tiszaligeti stadionépület földszintjén találhatók. Gonda Béla megmutatja az irányt indulás előtt Egy csapattal megint kevesebb Nagykörűben eladták az öltözőt Irány az óvoda Barcelonai sikereink után még népszerűbb lett nálunk a cselgáncs, mint volt korábban. A Török Ferenc szakedző által vezetett szolnoki szakosztályban közel ötvenen tépik a judokit a körcsarnok galériáján. A felsőtagozatosok vele dolgoznak, míg az alsósokat Borhi Csaba, aki elsőosztályú versenyző, oktatja a kokára, jukóra, wazarira. A két mester eléggé leterhelt a két csoporttal, ősztől azonban a szegedi tanárképzőt befejező Kiss Csontos Róberttel erősödik a stáb. Németh Tibor és Ferencz Attila tanfolyamrendszerben tevékenykedik, akik a tervek szerint az óvodáskorú gyerekéig „lemennek” attól a felismeréstől vezérelve, hogy a dedósok kúszó-mászó tehetségére alapozva minél korábban a cselgáncs szolgálatába állítsák a mozgásmintát. Amelynek segítségével már ebben a korban javul a későbbi földharc, stabilizálódik a talajfogás, gördülékenyebbé válik az esés. A sportiskola néhány mai kiválósága, mint Török Levente, Kiss Tibor, Farda Miklós, az idősebbek közül Szöllősi László és Varga Dudás István már ebben a szellemben nevelkedett. Országos és nemzetközi szintű eredményeik a módszer hatékonyságát bizonyítják. Valamennyien a Repülőtiszti Főiskola HSE színeiben kezdtek. Az „átigazolás” olyannyira simán és egyetértésben történt, hogy a gyerekek észre sem vették, negatív hatások nem érték őket. Jelen helyzetben ez igen nagy szó, arról nem beszélve, januártól „direktben” kapják az anyagi támogatást, tehát lehet tervezni a munkát és a kiadásokat. A másfél évtizede oktató Török Ferenc nem is állta meg: - Megnyugodhatnak a honatyák, jól döntöttek. Már e rövidszak tapasztalatai is igen kedvezőek. Mint ahogy az atlétáknál, a felnőtt elsőosztályű versenyzők szintén az anyaegyesületüknél maradtak, s miután mesterük önvédelmi közelharcot tanít á főiskolán, a felkészítés zavartalan. Korábban a Zöld Ál. volt az utánpótlás egyik „jó hozamú” forrása, ám az igazgatóváltás óta nem tudni még az intézet szándékát. Annál nagyobb az összhang a belvárosi sulival, többekkel együtt a tehetséges Nisz Dénes is itt koptatja a padokat, ahol követelmény az edzésnapló vezetése, tehát napra kész a kapcsolattartás. Bázisnak számít még a Kertvárosi ÁL, Kovács Imre és Farda Miklós tanodája, de a szandaszőlősiektől hasonlóan sok ügyes gyerek került ki az elmúlt években. Fentiekből kitűnik, nem egy intézményre támaszkodva építkeznek. Szolnokon csaknem húszesztendős hagyományai vannak az utánpótlásnevelésnék. Nem kizárt, hogy Atlantában kézzel fogható eredményei mutatkoznak majd. Egyedülálló természeti adottságok A megállapítás, ami a Tisza és Zagyva kínálta adottságokra értendő, Gonda Bélától, a két esztendeje visszavonult kiváló versenyzőtől, a szakosztály vezetőjétől származik. O Tarsoly Istvánnal tárbsérletben a férfi kajak-kenu szakág felelőse, segítőik Cladek Kálmán, Tóth Urbán Tamás, Nagy György, míg a női mezőny Tamás Agnes útmutatásait követik. Közel százhúsz sportolójuk kétharmadát a jogutóddal megszűnt Vízügy SE-től „örökölték”, az élversenyzőket a két serdülő, Varjú Márton és Bordács Balázs képviseli. Előbbi C 1-ben ötszáz és ezer méteren országos bronzérmes, utóbbi KI-ben szerzett negyedik helyezést ugyanazon távokon. Bázistelepük a tiszaligeti csónakház, megosztva az Elektrosofttal, amellyel továbbra sincs konkrét megálapodás, mint ahogy az úszók esetében. Itt az. furcsa helyzet, hogy az épület az önkormányzaté, a Sportcentrum a bérlő, amely helyet biztosít az SZVSI-nek. A munka ugyan az edzők jó kapcsolatának köszönhetően zavartalanul folyik, ám mégis jó lenne mielőbb tisztázni, kinek meddig ér a „takarója”. A képzettebbek az élő Tiszán róják a kilométereket, a tanulók a Zagyva csendesebb áradásában barátkoznak a hajóval, lapáttal. Már akinek jut, mert a felszerelések mennyisége nem éri el az optimálisát. Ennek ellenére aktív toborzó munkát végeznek az iskolákban, de az együttműködést nem szerződéses formában gondolják. Egyéb programok szervezésével, vítúrával, túravezető tanfolyammal próbálnak tömegesítésíteni . Nemcsak a fizikailag kiváló és a versenyzésre alkalmas gyerekekkel foglakoznak szívesen, hanem azokkal is, akik csupán a a kondíció karbantartásáért szállnának hajóba. Jövőre legalább kétszáz tanulóval szeretnének foglalkozni, s ezen belül legfeljebb negyvennel, tehát egyötödével, speciális versenyfeltételek között. Akik közül remélhetően mielőbb kikerülnek Deme, Pető és Szabó követői. (néder) A téli szünet után tegnap megkezdődött a labdarúgó bajnokság a megyei másodosztályban is. Sajnos az elmúlt években soha nem múlt el úgy szezonkezdet, hogy ne lépett volna vissza valamelyik együttes a tavaszi vagy őszi folytatástól. Ez az évad sem kivétel, ezúttal Nagykörűben jelentették be a szakosztály megszűntét. Igaz, a Kunsági-csoportban szereplő gárda visszalépésének oka egészen más, mint az eddigiekben megszokott esetekben, hiszen játékos, edző, pálya egyaránt az egyesület rendelkezésére állt - áll még most is -, de az öltözőt eladták az együttes feje fölül. Ennek hiányában azonban nem tudják emberi körülmények közt fogadni sem a vendégcsapatot, sem a játékvezetőket, így akarva-akaratlanul rákényszerültek a szakosztály felszámolására. Pedig nem akármilyen gárda formálódott az elmúlt évek folyamán Nagykörűben. Jelenleg ugyan csak a megyei másodosztályban szerepeltek még, de ifjúsági csapatuk tavaly toronymagasan nyerte az akkor egycsoportos - tehát erősebb - bajnokság küzdelmeit, és jó esélylyel pályáztak arra, hogy sajátnevelésű fiataljaik hamarosan átveszik a stafétabotot, magasabb osztályba vezetik az együttest. Az alapokat egy Szabó Zoltán nevű fiatalember rakta le Nagykörűben. Ugye sokaknak ismerősen cseng a név? Az egykori szolnoki NB Il-es játékos, miután több műtéten is átesett, levezetésként a kétezres kisközség gárdájában fejezte be aktív pályafutását. Visszavonulását követően átvette a csapat szakmai irányítását, s mint ahogy a „nagykönyvben” megvan írva, gyerekeket csábított le a focipályára. Távozását követően Papp János próbálta meg folytatni a megkezdett munkát. Sikeresen, hiszen tavaly a Magyar Kupa megyei selejtezőiben magasabb osztályú gárdákat búcsúztatva jutottak a középdöntőkig. Sorra kerültek a felnőttek keretébe a tehetséges tizenéves játékosok, pótlásuk mégsem okozott gondot az ifjúságiak edzőjének, annyi gyerek szeretett volna focizni. A hajdani álmok azonban már nem valósulhatnak meg, az egykori tsz-csapat gazdája novemberben eladta az öltözőépületet. Az őszi idényt még az új tulajdonos jó indulatának köszönhetően befejezhette az együttes, ezt követően azonban ki kellett költözni egykori otthonából, s ma már lakóházként „üzemel” az épület. A játékosok egy része új csapathoz igazolt - Varga Rákócziújfaluban, Osztás és Szőke Kengyelen folytatja pályafutását -, de a többség szögre akasztotta futballcsukáját. Hogy mi lesz a fiatalok sorsa? Visszatérnek a diszkókba, presszókba és sportpályák helyett ismét a füstös „kocsmákban” töltik el szabadidejüket? Mint egy kártyavár, úgy omlott össze egyik pillanatról a másikra Nagykörű sportegyesülete. Mire újra életet lehelnek bele, évek fognak eltelni. Az önkormányzat nem tud épületet biztosítani a focisták számára, a tsz-nek kisebb gondja is nagyobb most, mint a szakosztály megmentése, önerőből pedig még a legtőkeerősebb magyar egyesületek - mint például a Ferencváros vagy Kispest-Honvéd - sem tudnak talpon maradni, nemhogy egy kisközség csapata. (Géléi) ífíoN öt NRGyi, SPORTÉ Vajon mikor tárul ki újra a kapu? Sportoló családok Szabolcs már túlszárnyalta édesapját Surányi apuka Szülők és gyermekek, akik örök életükre elkötelezték magukat szeretett sportágukkal. De vajon az utódok - fiúk, lányok - örökölték-e szüleiktől a tehetséget, a szorgalmat. Folytatódik-e a családi hagyomány? A Szolnoki Titász-Vasas férfi röplabda szakosztálya a kiemelkedően jó nevelők közé tartozik. Náluk vált többszörös válogatott, majd külföldi profi játékossá Mondi József és Szabó Kálmán. Amikor megalakult a Vízügy-Dózsa, a tőlük elvitt Mészáros, Somogyi, Boros és Péter alkotta a törzset. Évtizedek óta az NB II-ben játszanak. Hajdan a csapat játékosa volt Surányi Márton is, aki az Áchim Úti Általános Iskolában Vida Vilmosnál kezdte és a gépipari technikumban Nyári Endrénél folytatta. Játszott a Szolnoki MTE csapatában, végül a Titásznál kötött ki. Jelenleg az NB Il-es csapat edzéseit vezeti. Fia, Szabolcs a Mátyás Király Általános Iskolában a sporttagozatos osztályba járt. Három évig úszott, majd ötödikes korában sportágat kellett választani.- Megyőződésem, hogy egy fiatal először tanuljon meg úszni, utána válasszon magának sportágat - vélekedett a papa. - Soha nem kényszerítettük, mégis ötödikes korában a Titászt választotta- Megutáltatták velem az úszást, mert faltól falig róttuk a hosszakat, s amikor vízilabdáztunk, akkor is csak úsztunk - emlékezett vissza Szabolcs.- Láttad édesapád játszani, tudod, hogy milyen' játékos volt?- Fogalmam sincs róla, hiszen talán még a világon sem voltam akkor.- Szabolcs lejárt az edzésekre, de csak nézelődött. Nyaralásaink alkalmával húztunk egy vonalat és családi röplabda-mérkőzéseket játszottunk - mondta a papa.- De mindig mi győztünk a húgommal - vetette közbe Szabolcs.- Mikor a Titásznál jelentkezett én voltam az utánpótlás edző. Nagyon jó kis csapat jött össze, sok mérkőzésre elvittem a gyerekeket. Aztán, mivel jó kapcsolat alakult ki a Szolnoki Vegyiművekkel, Pénzes Zoltánnal együtt átigazoltak és Ily és Gábor lett az edzőjük. A két fiatal pályafutása töretlenül ívelt felfelé. Mindketten az 1977-78-as koracsoport válogatott keretének oszlopos tagjai. Szabolcs most 16 éves, 191 centi és a Jendrasik György Gépipari Szakközépiskola és Technikum négyes tanulója. Januártól már nemcsak ifjúsági, válogatottnak hanem NB I-es játékosnak is mondhatja magát.- Megegyeztünk, hogy első az iskola, utána jön a röplabda, de ezen kívül másra már nem is futná az idejéből - így a papa.- De mi a véleménye Szabolcs játékáról?- Nagyon ritkán dicsérem, de azt látom, hogy rendkívül komolyan dolgozik. Jó idegzetű gyerek, s ez elengedhetetlen. Tetszett a nyitása és a nyitásfogadása. Több tornán volt már a mezőny legjobbja. Szabolcs a papáról:- Azt még nem tudtam mgítélni, hogy milyen edző. Mindenesetre a sportág alapjait ő taníttatta meg velem. Terveid? A tanulás mellett a röplabdában szeretnék továbbfejlődni, minél előbb stabil NB I-es csapattag és felnőtt válogatott lenni. Az édesapától örökölt tehetséget hozta magával, vagy ösztönösen hatott rá a sportág szeretete? Nehéz eldönteni, de annyi bizonyos, hogy egy ígéretes jövő előtt álló fiatalember fejlődésének lehetünk tanúi. Szabolcs: tanulás és játék (pataki) PEPITA Lausanne: A Nemzetközi Olimpiai Bizottság bejelentette, hogy az olimpiai emléktárgyak, dokumentumok hitelességének ellenőrzésére, a hamisítványok kiszűrésére különbizottságot kívánnak létrehozni. Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke beszámolt, hogy három, olimpiai relikviákat gyűjtő, hivatalosan is elismert szervezet szakembereit kérik fel arra, hogy segítsenek az olimpiai bélyegek, emlékérmék és egyéb gyűjtemények hitelességét megállapítani. Columbus: Butch Reynolds, a doppingvétség miatt eltiltott, és igazát kereső kiváló atléta bejelentette: szponzoroktól nem fogadja el azt a 27.3 millió dollárt, amelyre - szerinte teljes joggal - beperelte a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetséget. Negyvenöt év ugyancsak hosszú idő egy sportágban, pedig ennyi esztendeje él a teke varázsában Pécsett Szirtes Leóné. Az Új Dunántúli Napló szemérmesen elhallgatva korát csak annyit jegyzett meg, hogy a „legnagyobb” unokája 34 éves. A nagymama az 1986/87- es szezont még végigjátszotta, jelenleg a Pécsi BTC női tekézőinek vezetőedzője. A szegedi Móricz Zsigmond általános iskola tornaszobáját a Savanya Ferenc edző irányította birkózók veszik birtokukba. A diákszakosztálynak költségvetése nincs, csupán a tagdíjból élnek. A tanulók 200, a kívülállók 300 forintot fizetnek havonta. A Délmagyarország munkatársa megírta, hogy az ifjú birkózók legnagyobb erőssége a lelkes szülői háttér. A Kaposvári Sportegyesületek Szövetsége tiltakozott és diszkriminációnak minősítette a megyei közgyűlésnek azt a határozatát, amellyel megszüntette az eredményesség és az utánpótlásnevelés támogatását - ezt Varga János elnök mondta a Somogyi Hírlap újságírójának. Birkózókról szól az Észak- Magyarország riportja. A korábbi években a miskolci birkózóknál a tehetségek felkutatásának egyik sikeres eszköze volt a grundbirkózás. A változások korával bekövetkezett a stagnálás, így nem csoda, hogy a közelmúltban ismét megrendezett verseny népes mezőnyének őszintén örültek a sportág vezetői. Juhász József főszervező véleménye szerint ismét fellendülőben van a birkózás Borsodban. Furcsa, és a kívülállók számára érthetetlen közjáték homályosította el Nyíregyházán a kosaras kitüntetések átadását. Többen nem vették át az elismerést, mert ellentéteik vannak az ünnepsége megszervezőivel. A Kelet-Magyarország megjegyzi, hogy a megpezsdülő kosárlabda-élet igazán mellőzhetné a személyi torzsalkodásokat. Tokió: Felavatták Japánban a világ első fedett sípályáját, amelyet április elejétől nyitnak meg a nagyközönség előtt. A Majahegy lábánál kialakított pálya egy 55 méter hosszú, 20 méter széles lejtőt, valamint egy föléemelt, felfújható kupolatetőt foglal magába. Az így kialakított sportlétesítmény golfpályaként és kiállítási csarnokként is hasznosítható. London: A világ legrangosabb profi kerékpáros körversenye, a Tour de France idén Angliába is „ellátogat”. A háromhetes viadal két szakaszát Kent, Sussex és Hampshire utcáin futják, miután a mezőny a franciaországi start után a decemberben megnyitásra kerülő csatorna alagúton kel át a szigetországba.
