Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

Ugye hallotta már a régi kínai mondást? A baj és bánat mada­rai mindig a fejünk fölött röp­ködnek, csak nem szabad en­gedni fészket rakni őket. Vajon hányán vagyunk, akiknek sike­rült ezt elérni, akik nem hiába próbálkoztak a „madárijesztés­­sel”? Amikor e bölcsességet ki­találták, talán még nem száll­­dostak olyan sűrű rajokban a bánatmadarak, könnyebb volt elhessinteni őket. Ma bizony ez derekas küzdelmet jelent, ha mondjuk csak azt a fészekrakót próbáljuk elűzni: vajon miből fizetjük az év hátralévő részé­ben a villanyszámlát? Kedves Olvasónk! Segíteni szeretnénk. Minden szombaton jelentkezünk GON­DŰZŐ oldalunkkal, - benne, hi­tünk szerint, sok-sok vidámság­gal, érdekességgel, furcsaság­gal, talán egy csipetnyi melan­kóliával fűszerezve -, melyet Ön ír meg nekünk, és mi írunk meg Önöknek. Ne várjon holnapig! Ragad­jon tollat most! Vesse papírra, kihez menjünk első alkalommal például TEPSI LESRE kinek a konyháját látogassuk meg," lessük el mesterfogásait receptjének, hogy aztán „feltá­laljuk” önöknek kipróbálásra. „NEM MONDHATOM EL SENKINEK, ELMONDOM HAT MINDENKINEK!” írta gyönyörű versében Ka­rinthy. Mi most erre biztatjuk Önt... MONDJA HÁT EL MINDENKINEK!, ha valami nagyon fáj, a lélek titkos zugai­ból ki nem söpörhető, egy má­sik embernek be nem vallható, és mégis... jó lenne szavakba önteni, mondatok hálójába fogni és kitessékelni magunkból a fájdalom bolygó árnyait, ki-ki a szabadba, hogy mindenki lássa, de tudni ne tudja senki, hogy a miénk. Mondja hát el mindenkinek, hogy megköny­­nyebbüljön, hogy gyógyírt talál­jon . .. Mondja hát el minden­kinek!, ha valami nagy-nagy öröm érte, ha majd szétveti a boldogság, hogy osztozzunk Önnel, hogy megsokszorozód­jon, hogy másokat is éltessen. Most pedig suhanjunk a kép­zelettel téren és időn át, évszá­zadok és földrészek fölött. Ka­lauzunk ma éppen egy diáklány ... Az iskolapadban ül, a toll végét rágja, láthatóan nem megy a matek dolgozat. De ni­­csak, lassan elemelkedik helyé­ről, ellebeg a padsorok fölött, megragadja a kezünket, és már repülünk ... Hová is? szőrén üli meg a lovat. Ö a bát­rak bátra, az okosak okosa, és milyen gyönyörű! Ő Felhőcske, a törzsfőnök lánya.- Mondd, Felhőcske mi a legújabb divat itt errefelé? KÉPZELT RIPORTUNKBAN hétről hétre azokat szólaltatjuk meg, akikre Önök kíváncsiak. Kérjük, írják meg nekünk, kit kérdezzünk meg álmairól, vá­gyairól, kivel készítsünk inter­Amerikában vagyunk. Vad sziu indián törzs vágtat a forró napsütésben. És ott! Igen ott lo­vagol! Színes, szép tollat tűz éppen a hajába, kantár nélkül, jút képzelt birodalmában. Mire gondol a hostess, mi­közben mosolyog, és mire a vil­lanyszerelő ott, a pózna tetején? Velük együtt kulisszatitkokba avat be a súgó, a repülőgép-irá­nyító és sok mindenki más SZABÁLYTALAN PORTRÉ című sorozatunkban. Szerkesztőségünk nemrégi­ben levelet kapott egy idős, nyugdíjas asszonytól, amelyben leírja a hölgy, milyen hihetetle­nül kedvesek, készségesek vol­tak a telefonszerelők. Megható és meglepő volt számára az eset, amit nyilvánosságra is hoztunk. Persze előfordul ennek ellenkezője is, igaz, nem feltét­lenül a telefonszerelőkkel. Mert mindenkivel megesik életében legalább egy HIHETETLEN TÖRTÉNET írja meg hát nekünk! A házaspár esete nem újke­letű. Olga és István, többévi há­zasság után, annak rendje és módja szerint elváltak, minden vitás kérdésben, így a vagyon­megosztásban is egyezségre ju­tottak. Hat hónappal a válás ki­mondása után azonban Olga édesanyja, Sára asszony, száz­negyvenhétezer forintot követel Istvántól, arra való hivatkozás­sal, hogy ezt az összeget még a fiatalok együttélése alatt adta nekik kölcsön lakásuk felújítá­sára. Állítása igazolására saját feljegyzéseire hivatkozik, ame­lyek a száznegyvenhétezer fo­rint több kisebb összegben tör­ténő átadását részletezik, és né­hány tanút említ, akiknek annak idején beszámolt a kölcsönzé­sekről. István tagadta, Olga el­ismerte a kölcsönt - Sára asz­­szony a bírósághoz fordult. Várjuk tippjeiket! Vajon jogos-e Sára asszony követelése? Fizetnie kell-e Ist­vánnak, vagy a zsebében marad a száznegyvenhétezer forint? JOGI JO-JO rovatunkban minden héten ilyen, és ehhez hasonló, érdekes eseteket tárunk Önök elé. Az el­igazodást a paragrafusok erde­jében jogszabály-magyaráza­tokkal, jogi tanácsokkal segít­jük. És természetesen szívesen vesszük az Önök jogi eseteit is, hogy név, hely megjelölése nél­kül, közösen okuljunk belőlük. Ugye, velünk tart?! Ugye, ír nekünk, hogy egyre több min­dent tudjunk meg Önről, és mi is egyre közelebb kerülhessünk Önhöz. Várja az Ön levelét az Új Néplap nevében Cseh Emese. UG7E GOMPJA LESZ RA, HOG 7 GOyppUOH A GONPUZORE ?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom