Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-20 / 66. szám

1993. március 20., szombat Hazai tükör 3 Ösztönzik a kiválást Szövetkezeti átalakulások Már több mint 90 százaléka átalakult az ország mezőgazda­­sági szövetkezeteinek, azonban ezek legtöbbje az első tapaszta­latok alapján nem volt teljesen szabályszerű - mondta el Földi Péter, a Földművelésügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője. A közelmúltban elfogadott törvény alapján a területi föld— Két héttel ezelőtt megnyílt a Moment helyén a Fáraó diszkó, melynek üzletvezetője a jugoszláv származású Du­­vancic Miroslav. Kosarasként jött Szolnokra, mint mondta, nem ő választotta Szolnokot, hanem az választotta őt. A múlt szombaton történt ga­rázdaság után úgy nyilatko­zott: „Nekem úgy tűnt, Ma­gyarországon kedves, normá­lis emberek vannak, azért jöt­tem ide, de most kellemetlenül csalódtam.” M: - Úgy kezdődött az egész, hogy amikor múlt szombaton kinyitottunk, eljött körülbelül kétszáz ember, közülük egyet két barátjával nem voltam haj­landó beengedni. Ő azt mondta, azért, mert ő cigány szárma­zású. Beengedtem volna, hogyha meggyőződhetem arról, hogy a következő alkalommal nem fogja nálunk a lányait futtatni. Szóváltás lett közöttünk, ő ci­­gány-jugoszláv háborúval fe­nyegetőzött. Az én pénzem van benne, a klub zártkörű, én döntöm el, hogy kit engedek be. Régebben, a Momentban az én kérésemre engedték be, úgy két évvel ez­előtt, amikor jól ment az üzlet, de amikor dr. Bene Gábort, az akkori üzletvezetőit megfenye­gette, hogy szamurájkarddal vágja le a fejét, elzavartuk. Az először említett szóváltás után figyelmeztettek engem, hogy Budapesten a VIII. kerü­leti cigányok készülnek Szol­nokra rendet rakni. Az illető jó barátom volt, nem gondoltam volna, hogy köze van az egész­művelésügyi hivatalok segíte­nek a cégbíróságoknak az átala­kulások törvényességi vizsgála­tában. Az üzemek a kért anyagokat készségesen bocsátják a hivata­lok rendelkezésére, a dokumen­tumokban azonban csaknem minden esetben kisebb-na­­gyobb formai vagy egyéb tör­hez, de felhívott, és kiderült, hogy tévedtem. Figyelmeztettek, hogy ne áll­jak ki az ajtóba, mert itt van ez a lokálmaffia. Pénteken egy másik helyen tervezték a támadást, tudom, mert elküldtem valakit oda. Hívtam egy új kidobóembert, Lakatos Ferencet és két baráto­mat, a szájkosaras kutyáikkal együtt, figyelmeztetés gyanánt. Éjszaka a diszkóban nem is történt semmi. Lakatos hazáig kisért, és amikor elköszönt tő­lem, kiugrottak ketten a bokor­ból. A baloldali boxerrel táma­dott rám, a jobboldali egy gáz­pisztollyal próbált eltalálni a fe­jemen, de kicseleztem. A tele­fonfülkéből lépett elő a harma­dik, egy bottal vert. Leestem a földre, de nem vesztettem el az eszméletemet. Rugdosták a fe­jemet, a vesémet, a tárral vertek. Akkor is meglőtték a fejemet, vényességi hibát találtak a szakemberek. A hivatalokhoz érkező bejelentések zöme a ki­válások megakadályozásáról számol be. Ezért, ha a Parla­ment módosítja a szövetkezeti átmeneti törvényt, a miniszté­rium véleménye szerint: várha­tóan jelentős lesz az újonnan kiválni szándékozók aránya. de éppen odatartottam a kezem, így csak az ujjamat találta el. A menyasszonyomat, aki velem volt, nem bántották, ha megtet­ték volna, ma mind halott lenne. Lakatos Ferenc visszafutott hozzám, erre ők kiabáltak, hogy öljük meg ezt is. A barátnőm az én kérésemre telefonált a rend­őrségre, kijött helyszínelni négy kocsi. Beszállítottak a kór­házba. Ma egy Szolnokhoz közeli helyen lakom. Ha kell, elme­gyek a Belügyminisztériumba, a konzulátusra, ha nem reagál­nak, megoldom én az ügyet. A montenegrói barátaim, roko­naim már itt vannak az ország­ban. Mindenesetre nem én fo­gom megtenni az első lépést. Azt terjesztik rólam, hogy könyörögtem az életemért. Sem neki, sem másnak, mert nem félek, és nem hagyom magam zsarolni. Nem tartom őt ver­senytársnak. Ha mint férfi, tisz­tességesen áll ki velem szem­ben, akkor elismerem, hogy ő győzött. A rendőrség közleménye: A nyomozást a Szolnoki Rendőrkapitányság folytatja ga­rázdaság bűntettében ismeretlen tettesek ellen. Az eddigi adatok alapján vasárnap hajnalban Du­­vancic Miroslavot lakása köze­lében megtámadták, amitől a férfi földre került, ahol meg­rugdosták. Duvancic Miroslav szerint az őt ért támadás közben lövések is eldördültek. A rend­őrség a helyszínen gázpisztoly­ból származó hüvelyeket talált, amiket lefoglalt. A feljelentő a támadás következtében könnyű sérüléseket szenvedett. B.G. A Dunán és a Tiszán Kikötőfejlesztés Az országos közforgalmú ki­kötőket a jövőben koncesszió­ban vagy többségi állami tulaj­donú társaságokkal kívánja mű­ködtetni a minisztérium. Az egyébként állami feladatú fej­lesztést az állam nem tudja öne­rőből finanszírozni, ezért kül­földi, illetve hazai vállakozói tőke bevonása is szükséges - mondta el Nádas Péter, a Köz­lekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium Hajózási Főosztá­lyának vezetője az MTI-nek. A tárca fejlesztési koncepció­jában kijelölték azokat a dön­tően állami tulajdonú területe­ket, ahol a közút, vasút és víziút találkozási pontjában országos közforgalmú kikötőket lehet ki­alakítani, illetve a meglévőket továbbfejleszteni. Az elképzelések szerint Győrben, a budapesti Csepeli Nemzeti és Szabadkikötőben, Dunaújvárosban, Baján és Sze­gednél a Tiszán kezdődnek majd el a beruházások. A csepeli, dunaújvárosi és bajai kikötőket jelenleg is üze­meltetik, itt célszerűbb többségi állami tulajdonú társaságokat alakítani. Győrben azonban más a helyzet. A Mosoni Duna-ágnál lévő, közel 100 hektáros állami területet eddig kikötőként nem hasznosították. Helyi kezdemé­nyezésre alakult egy kikötőfej­lesztési kft., ami előkészítette a beruházás terveit. A dokumen­táció elkészítésére tavaly kiírt pályázatra 9 cég jelentkezett. A nyertes, a Komir Komplex Szö­vetkezet június 15-ére készíti el az anyagot, és ezt követően hir­deti meg a KHVM a a nemzet­közi előírásoknak megfelelően a pályázatot. A pályázók előminősítése és a pályamunkák elbírálása után esetleg még ebben az évben megköthetik a koncessziós szerződést. A legalább 2-3 milliárd fo­rintos beruházás megvalósítása több évet igényel majd. Ered­ményeként azonban olyan nem­zetközi színvonalú kikötő léte­sülhet, ami megfelel majd az évezred végére prognosztizált kétszeresére növekedő vízi szál­lítási igényeknek. Az Európában már tapasztal­ható forgalomfejlődés Magyar­­országon még nem figyelhető meg. Garázdaság a diszkós ellen „Stricit nem engedek be” Háborús naplótöredék Szolnoki orvos a tűzvonalban VI. Szenvedő hős a lakosság is 1944. május 12. Hajnalban indultunk a pár kilométerre lévő Tarnovica-Polnára. Sem he­lyünk, sem dolgunk nincs. A la­kosság lengyel. Lázár alezredes úr megígérte, hogy pár napra rövidesen hazaenged, hogy elin­tézhessem a szanatórium ügyeit, mivel Szabó Erzsiké is megbetegedett, és elhagyta Szolnokot. 1944. május 13. Csak holnap tudjuk leendő helyünket - a volt papi lakást - annyira kipucolni a piszoktól (az egyik szobában tehenek voltak), hogy működé­sünket megkezdhessük. Ebéd után jött búcsúzni a máshová vezényelt Galgóczy Tibor fő­hadnagy és segédtisztje, a Csorvásra való gróf Wenkheim Sándor hadnagy. Ők hozták azt a fantasztikus hírt, hogy a né­metek és az angolok tárgyalnak a békéről. Szerintem ez is olyan kacsa, mint a többi. Este elővettem az otthonról kapott, egyhetes sportlapokat. Szolnok kikapott Nagyváradtól. 1944. május 14. Nem tudom, az ágyúdörgésre vagy Szikla komám erőteljes horkolására ébredtem-e minduntalan. Haj­nalban berendezkedtünk a pap­iakban, kezdhetjük orvosi mű­ködésünket. Mivel teljesen ál­lóharc van, úgy tűnik, sokáig itt maradunk. 1944. május 15. Az emberek már úgy megszokták a repülő­gépeket, hogy senki sem bújik előlük. Legfeljebb fa mögé, vagy a házfalhoz húzódnak, mert egyetlen emberre is lead­nak egy-egy géppuskasorozatot. A lakosság itt is lengyel, de nem olyan barátságos, mint Waro­­nában volt. Szegényeket alapo­san kifosztották már, és így konyhánk feljavítása nemigen várható a magánpraxis révén. Sok civil beteg jelentkezett, de „ingyenesek”, sem tojásuk, sem csirkéjük nincs már. Az egyik betegnél kipróbál­tam a most kapott szárított vér­savót vérátömlesztéshez - lát­szólag jó eredménnyel. A sza­badságomról semmi hír. A szomszéd házak egyikében lakik az állásokból frissen érke­zett Imre Győző. Nagy ölelke­zések közepette cipeltem szállá­somra (a műtőbe), és hazaival vendégeltem meg, meleg víz­ben is „megmosdattam”. 1944. május 16. Lengyel Bé­láról jó híreket kaptunk. Haza­tért foglyok állítólag látták is kórházban dolgozni odaát. Tisz­teket is láttak, akik tolmácsként működtek. A legénységi állo­mányúak pedig dolgoztak. A legénység hatalmas fürdést rendezett egy, a németek által kialakított fürdőben, a tűzoltó­­laktanyában. Erre a célra a tűz­oltófecskendőt alakították át. 1944. május 18. Most is keze­lünk legalább tíz civilt - asz­­szonyt, gyermeket, férfit vegye­sen -, akik különböző sérülése­ket szenvedtek hol az orosz, hol a német bombáktól, szenvedő hőseiként a modem civilizáció háborús vívmányainak. Vajon akik kezükben tartják a háború és a béke sorsát, sohasem látták ezeket a borzalmakat? S ha lát­ták, nem mozdult meg valami a szívük körül? Mert mi vala­mennyien rettentő szánalommal vagyunk nemcsak katonáink, hanem a lakosság borzalmai iránt is, és nem rajtunk múlik, hogy tehetetlenül állunk velük szemben. Ma este is hoztak két sebesül­tet. Egyikük könnyű, másikuk viszont igen súlyos sérülést szenvedett. Egy Fauszt-gránát­­tal való gyakorlatozás során sé­rült meg. Gondos kötés után azonnal kórházba szállíttattam. Sajnos, így sem jósolok neki hosszú életet. Két gyermeke va­lószínűleg árván fog maradni... 1944. május 20. Igen kivér­zett állapotban lévő főhadna­gyot hoztak be a tokaji utászok­tól. Az aknamezőről akarta ki­hozni egyik sebesült bajtársát, s közben alatta is akna robbant. Mindkét lába roncsolt, de élet­veszélyt a kivérzése jelent. Azonnal vérátömlesztést kap. Hadnagya és tizedese is súlyo­san sebesült, de ők könnyebben megússzák. Megható volt a fő­hadnagy iránti szeretet, mert legalább harminc embere kí­sérte be hozzánk. Valameny­­nyiük arcán tükröződött a fájda­lom az ő szenvedése láttán. Mindenki valósággal imádta. A neve: Kálmán Lajos. Délután kaptam a szomorú hírt, hogy a kórház felé szállítva meghalt. 1944. május 22. Valami megcsípett, de mivel ruhám még nem tetves, bolhára gya­nakszom. A házi fertőtlenítő készülé­künk egyébként remekül műkö­dik. A fürdővel egyetemben sorra veszik igénybe a környező alakulatok. Szememet megvizsgáltatni bementem Sztaniszlauba. Sok a kiégett, lakatlan ház, de már nyitott üzletek is vannak, me­lyekben bóvli árukat akár ma­gyar pénzért is lehet vásárolni. Jólesett kikerülni a harci zaj­ból, és megint városban járni, ahol aszfalt és villany is van. Útközben Tiboldi tornatanárral találkoztam, a kórházi patiká­ban pedig Nagy Imrével. A szememet nem tudtam meg­vizsgáltatni, mert a kórháznak nincs szemésze. (Folytatjuk) Dr.Várhelyi Béla szolnoki orvos naplóját Simon Béla dolgozta fel Kutya a kútban Talpig bőgatyában Mottó: „Ha felsorolnánk azoknak a zsidók­nak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack.” (Landeszmann György főrabbi) Úgy döntöttem, ha bútort akarok venni, ezután is Rosinge­­rékhez fordulok, mert még nem találtam olyanokat, akik ezt a tevékenységet rendesebben, jobban végeznék. Úgy döntöttem, megpróbálok segíteni Ehrenfeld Sándor bácsiékon, hogy ne kelljen éjszakánként az előttük lévő parkoló lengyelpiacozó vendégeinek autózúgását, harsogó magnóját, heves kártyacsa­táit, italozásait és egyéb intim cselekedeteit elszenvednie egy ilyen rendes családnak. Úgy döntöttem, ezután is szívesen be­szélgetek Molnár nénivel, ha összefutunk az utcán, mert az ő családja eddig semmi olyat nem tett, amiért neheztelnem kéne rájuk. Úgy döntöttem, továbbra is meghallgatom Feig Öcsi ötle­teit és zsörtölődéseit, mindazt, amit átalakuló mindennapjaink ellentmondásai csalnak elő belőle. Úgy döntöttem, továbbra is elhiszem Artúr bácsinak, hogy legalább úgy szereti azt a jó há­romszáz esztendős gimnáziumot, ahol ő tanult, mint én, aki ott tanítottam, igaz, évtizedekkel később. Úgy döntöttem, nem pos­tázom vissza Londonba annak az innen elszármazott bankárnak a jelképes ajándékát, amit néhány hónapja küldött azért, mert a zsidóüldözések idején a családom segített rajta. Úgy döntöttem, ezután is tisztelettel ejtem ki a néhai Schück Salamon és Schück Mór tudós rabbi nevét, csakúgy, mint a nyomdász Spitzer, Ker­tész József és Klein Mór nevét. Úgy döntöttem, ezután sem ké­rem meg az anyámat, hogy amikor fiatalkori élményeit meséli, ne említse a Grosz, a Stem, a Matheser, a Nuszbaum, az Adler, a Platzer, a Zucker, a Ceisler, az Auszlander neveket. Úgy dön­töttem, ezután is szívesen olvasom el egyik barátom A karcagi zsidó templom című versét. Pedig most nekem sem könnyű. Itt állok talpig bőgatyában, és fütyül a számnál a barack. A bőga­tya bizonyára koszos is, büdös is, a barackpálinkától valószínű­leg hülyeséget beszélek. Mondjuk, nagy költőnek mondom Arany Jánost, Balassa Bálintot. Nagy zeneszerzőnek Kodály Zoltánt. Nagy kultúrának gondolom a magyart. S most azt mondják egyesek, az is, de csak a zsidók által teremtett része. Nem baj. Mondjon bárki bármit, Arany János attól Arany János marad. En pedig kicsit morgok ugyan, de úgy döntök, ha bútort akarok venni, ezután is Rosingerékhez fordulok. Körmendi Lajos Dr. Tóth Tihamér a munkaügyi központban Ami a hírek mögött van... A közelmúltban államtitkári látogatás színhelye volt a me­gye. Dr.Tóth Tihamér újonnan kinevezett politikai államtitkár tett bemutatkozó látogatást a munkaügyi központban. Az eseményről rövid hírben szá­moltunk be, amelyben nem jut­hatott hely a találkozó során felvetett, a közvéleményt is fog­lalkoztató kérdésekre. Mind a munkaügyi szerve­zetben dolgozók, mind az érin­tett munkanélküliek érzik, hogy szükség van a jelenlegi támoga­tási rendszer korszerűsítésére, bővítésére. Különösen igaz ez a pályakezdő munkanélküliek ese­tében, akikre jobban illene a „pályát nem kezdők” elnevezés, hiszen éppen arra nincs lehető­ségük, hogy a gyakorlatban is kipróbálják az iskolapadban ta­nultakat. Erre szolgálhatna megoldásul a pályakezdők - Foglalkoztatási Alapból finan­szírozott - gyakornoki foglal­koztatása. Külön támogatási formát kel­lene kidolgozni a megyénket különösen sújtó, de országosan is problémát jelentő agrárértel­miség foglalkoztatására. A me­gyei munkaügyi központ ezúttal nemcsak a problémát vetette fel, az agrárdiplomások köz­hasznú foglalkoztatásával a megoldásokat is keresi. Eddig tizenkét önkormányzat jelezte igényét agrárdiplomások köz­hasznú foglalkoztatására. A mezőgazdaságból kikerülő tömeges munkanélküliség csökkentésére megoldás lehetne a földhasználattal vagy földtu­lajdonnal rendelkezők családi vállalkozásban, kis farmergaz­daságokban történő önfoglal­koztatásának elősegítése. A támogatási formák közül több kirendeltségvezető is kitért a tartós munkanélküliek foglal­koztatására. A foglalkoztatási törvény szerint a legalább hat hónapja munkanélküli foglal­koztatásának bérköltségeihez járulhat hozzá a munkaügyi központ. Általános vélemény volt, hogy amikor a járadékfo­lyósítási idő egy évre csökkent, fölösleges hat hónapig vára­koztatni a munkanélkülit arra, hogy a munkaadó ezekkel a fel­tételekkel alkalmazni tudja. E felvetéssel egyébként dr.Tóth Tihamér államtitkár is egyetértett. Elmondta, hogy fo­lyamatban van a foglalkoztatás­sal kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálata, melyhez kérte a munkaügyi szervezet gyakorlati tapasztalatait, észrevételeit. Hangsúlyozta, hogy a jövőben nagyobb szerepet kap az elle­nőrzés, melynek jogszabályi hátterét is erősíteni fogják. Az általános munkaerőpiaci helyzetet elemezve elmondta: ha a piacon valamilyen áruféle­ségből túlkínálat van, annak az árunak - jelen esetben a mun­kaerőnek - törvényszerűen esik az ára. Az azonban nem kívána­tos, hogy egyes ágazatokban - így például a konfekcióiparban - Magyarországon egy ázsiai jellegű bérmunka-foglalkozta­tás alakuljon ki, egy viszonylag vékony vállalkozói réteg gyors meggazdagodása és egy lénye­gesen nagyobb réteg ugyanilyen gyors elszegényedése mellett. A munkaügyi szervezetben dolgozókkal szemben támasz­tott követelmények közül a feddhetetlenséget emelte ki, mint mondotta, ez a munka ugyanazon okból szép, felelős­ségteljes és veszélyes. Kálmán Iratkapcsolót gyártanak Alig háromhónapos felfutási idő után jelenleg már teljes ka­pacitással termel Oroszlányban a Koloman Handler Fémáru­­gyár Kft. A különféle méretű iratkapcsolókat gyártó üzemet az osztrák Koloman Handler cég építette. A 3200 négyzetméter alapte­rületű üzem kivitelezése 150 millió forintba került. A gépek értéke ennél is nagyobb.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom