Új Néplap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-11 / 58. szám
6 Szolnoki Extra 1993. március 11., csütörtök SZOLNOKI AGGLOMERÁCIÓ Ágazati kapcsolatok A korábbi időszakban az ágazati és a települések térbeli kapcsolatai kevés párhuzamosságot mutattak fel. Ez az általános megállapítás az agglomeráció esetében némileg módosul. Mind az ipar, mind a mezőgazdaság üzemi, szervezeti kapcsolatai felerősödnek az agglomerálódó térségben. Újszászon, Besenyszögön, Szajolban, Tószegen, Tiszavárkonyban, de Tiszaföldváron, Cibakházán és Tiszasülyön is nőtt a szolnoki székhelyű iparvállalati központok telephelyeinek száma. Az itt foglalkoztatottak részaránya 25-100 százalék között oszlott meg. A privatizáció feltehetőleg a formális alárendeltségen sokat változtat. Ez viszont azért érdekes, mert a tényleges munkamegosztás követheti a korábbi formális kapcsolatokat. A mezőgazdasági üzemeknél egyébként fordított folyamatot figyelhetünk meg azzal, hogy a város termőföldjei a szomszéd településekhez kerültek. Ebből az is következik - az agglomerációkra jellemzően -, hogy az ingázás is kétirányú. Ez Tószeget, Martfűt és Szászberekét érintette elsősorban, különösen szövevényesnek ítélhető a munkaerőmozgás a mezőgazdasági ingázás esetében. A mindennapi térkapcsolatok esetében a legkézenfekvőbb dolog, s így nem is érdemes róla túl sok szót ejteni, a kiskereskedelmi, piaci kapcsolatok nagy intenzitása, amely részét képezi a falu-város közötti mozgásoknak. Hasonló a helyzet az egészségügyi kapcsolatok terén különösen jellemző az északi területek községeinek teljes egészségügyi integrációja az agglomerációban. A szolgáltatások napi, heti gyakoriságú térkapcsolatai, az állandó és mozgó felvevőhelyek telepítése és kapcsolódása a városhoz az e téren való „szerves” együttélésre mutatnak. Jól látható az is, hogy az agglomeráció külső gyűrűjén kívül sorakoznak azok a nagyobb szolgáltató központok, amelyek e kapcsolat tekintetében már önállóan is működőképesek. A mindennapos kapcsolatok tekintetében érdekes és figyelemre méltó a Szolnoki Művelődési Központ vonzása. Rendszeresen 11 településről keresik fel a város ezen intézményét, ami jó illusztrációja lehet az agglomerációnak. Összességében azt mondhatjuk, hogy Szolnok „különleges” városi fejlődése, későbbi urbanizációja, amely sok tekintetben lényegesen eltér az Alföldön annyira jellemző mezővárosi pályától, hat az agglomerációs átalakulásra is. A város körüli út- és vasúthálózati szerkezet, és legfőképpen a Tisza, megakadályozva egy „szabályos”, körkörös szerkezetű agglomeráció létrejöttét. Ha a falusi települések közötti szomszédsági kapcsolatokat értékeljük, akkor a „szektoros” agglomeráció településszerveződést figyelhetjük meg. Zagyvarékas, Újszász és Szászberek intenzív kapcsolatot mutat egymással és a központtal egyaránt. Besenyszög egyedülálló és önálló települése az agglomerációnak. A Tiszasüly, Kőtelek, Nagykörű újra önállósult tagokból álló faluhármas mindenképpen kívül esik már az agglomeráció intenzív zónáján, annak ellenére, hogy a „várost” számukra is egyértelműen Szolnok jelenti. Szajol sok szomszédos kapcsolattal szintén speciális tagja a vizsgált térnek. A délkeleti részen a két „Rákóczi) része az intenzív együttélésnek. Törökszentmiklós és Tiszaföldvár kisvárosi jellegű vonzása erősem megosztja a többi falu (Kengyel, Tiszatenyő, Tiszapüspöki) kapcsolódását, illetve csökkenti annak gyakoriságát. Martfű nem tipizálható, bár kétségtelenül része az agglomerációnak, csak úgy mint a délnyugatiTisza-mentitelepülések. Mindent figyelembe véve itt is azt állapíthatjuk meg, hogy igazából 11 település tartozik az agglomerációba, ide értve a Pest megyei Abonyt és Jászkarajenőt is. Ezt éppen az alakuló társulásoknál célszerű figyelembe venni. -fe-Mozgási lehetőség a mozgásképteleneknek Eddig mikrobusz szállította a fogyatékos gyermekeket a megyeszékhely környékéről a speciális iskolába. Most azonban veszélyben van ez a bevált rendszer. Mikrobusz van, csak éppen üzemanyag nincs. Képünkön a gyermekeket szállító busz, valamelyik környékbeli településen. „így, mi szülők mehetünk dolgoznik, mert biztos, hogy szerető kezekbe adom a gyerekem”. Mi szülők is emberek között lehetünk” — írta levelében egy anya. Járni tanulhatnak olyan gyerekek, akik azt sem tudják, mit jelent lépni. A Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének tagjai segítették őket. Ám lassanként úgy látszik, hiába. Egy átalakított Reanult mikrobusz és egy személygépkocsi áll a rendelkezésükre, de nem tudják iskolába szállítani a kicsinyeket, ha nincs üzemagyag. Szolnokon és vonzáskörzetében élő fiatalokról van szó. Rákócziújfaluból, Rákóczifalváról, Abonyból, Szajolból, Törökszentmiklósról érkeznek fogyatékos gyerekek, akik másképpen nem juthatnának el a speciális intézménybe. A szülők nem tudják fizetni a teljes költségeket, a szállítást decembertől már csak hitelből fedezhetik. Salto mortale Egy könyvecske úszott a Tisza vizén. Egy diák jóvoltából a Tisza-hídról vetett salto mortalét a jobb sorsra érdemes alkotás. Szalagavató bál volt aznap a Tiszaligeti Sportcsarnokban. Sok végzős diák kabátjának hajtókájára került föl a szalagocska, amely hirdeti, hogy tulajdonosa közel van az érettségihez vagy a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséhez. S, mint az ilyen ünnepi események alkalmával lenni szokott, az iskola szerény lehetőségeihez képest valamivel kedveskedik diákjainak. A nevezett könyv is így került a tulajdonosához, mint utóbb kiderült, érdemtelenül, hiszen ő társai hahotája közepette a téli, zavaros vízbe röpítette. Mondhatná valaki: nem minden diák barátja a könyvnek, nem mindegyiknek kedvenc tantárgya az irodalom, időtöltése az olvasás. No de ez már ok arra, hogy a föltehetőleg ajándékba kapott könyvet a vízbe dobja? Vagy így akart bosszút állni valakin valamiért? Egy tanáron, az iskolán, esetleg az egész világon? TERMÉKBEMUTATÓ A BÁSTYA ABC-BEN. A Gyulai Húskombinát különleges felvágottaiból és szárazáruiból valamint a szolnoki Szigetker Kft. üdítőitalaiból tartottak bemutatót és kóstolót nemrég a Bástya ABC-ben. Ennek keretében sorsoltak ajándékcsomagokat azon vásárlók között, akik március 1 és 5 között ezer forint felett vásároltak. Fotó: Mészáros A magyar kultúra értékeinek megőrzése jegyében Kezdődik a Budapesti Tavaszi Fesztivál Pénteken este ünnepélyes nyitóhangversennyel kezdődik a Budapesti Tavaszi Fesztivál. A tizenhét, eseményekben gazdag nap ezúttal is a jubileumokhoz kapcsolódik: az idén Erkel-emlékév van, de „születésnapját” ünnepli a Lisz Ferenc Kamarazenekar és centenáriumát a Liszt Társaság. Új színt ad az idei fesztiválnak az Európa patinás zenei rendezvényeivel: a Prágai Tavasszal és a Bécsi Fesztivállal megtalált kapcsolat és Kanada zenei együtteseinek és szólistáinak bemutatkozása is. A táncművészet hívei sem maradnak élmények nélkül: olyan világhírű együttesek fellépésében gyönyörködhetnek, mint amilyen a Kínái Állami Népi Opera, a Kolumbiai Népi Együttes, a Grúz Állami Népi Együttes vagy a Flamenco Táncegyüttes. A főváros mellett Debrecenben, Gödöllőn, Kaposvárott, Kecskeméten, Sopronban, Szentendrén és Szombathelyen is megrendezik a Tavaszi Városok Fesztiválját. A programokról a helyi rendező irodák adnak felvilágosítást. A hangversenyekre, opera- és operettelőadásokra, a balett- és táncszínház rendezvényeire, az Interfolktánc Fesztiválra, a „Tavaszi Szél” folklórprogramokra, a jazzkoncertekre, a színházi- és filmporgramokra, kiállításokra, konferenciákra, kurzusokra és szemináriumokra az IBUSZ Utazási Irodában lehet jegyet rendelni. Aki ásványok varázslatában él Kőcsiszoló műhely a város tetején Láttak már önök kaliforniai szivárványobszidiánt, mint világritkaságot, feketés-szürkés tömegben, sárgászöldes-lilás-ibolyás színekben tündökölve? Világoskék akvamarint, sötétzöld smaragdot? Láttak már drágakőásványokat, gránátféleségeket a legkülönbözőbb alak- és színvariációk sokaságában? Csak a kalcitnak 280 kristályformája létezik. Engem elbűvölt az ásványok látványa. Hogy hol? A Városmajor úti toronyház legfelső emeletén, Csemóczki László szolnoki ékkőcsiszoló műhelyében. Míg más úton-útfélen belerúg a haszontalan kövekbe, a „kövek szerelmese” gyűjti, rendszerezi, kiállítja, feldolgozza őket. TÍz-tizenkét éve, gimnazista korában beleszeretett az ősmaradványokba, ásványokba, melyek egyfajta speciális változata a drágakő. Hobbi? Munka? Hivatás? Mindhárom egyszerre. A gyűjtemény rendezése hobbi, sok munkát belefektetve pénzt lehet keresni vele, és hivatás, mert a fiatal mester eltökélt szándéka, hogy minél többekkel megismertesse az ásványok világát. Ezért szervez kiállításokat, országos rendezvényeket, ezért mesél árusítás közben a köveiről. A ’92-es év nagy eseménye volt városunk egyszem hivatalos ékkőcsiszolója számára - az országban is 10-20 van belőlük csupán - a drágakő-határozói tanfolyam sikeres elvégzése. Az Ipari Minisztérium diplomával ismeri el a szakmát, amelynek megtanulásához és gyakorlásához leginkább csak türelem - de az nagyon sok - kell, lévén, hogy az iskolákban minimális szintű ismeretekre lehet ezirányban szert tenni. Csemóczki László körül, ha kis asztalkáját megteríti maga készítette szép kőékszereivel, máris rajzanak a hölgyek, akik előbb-utóbb nem csak anekdotáira vevők. Vonzó a természetes anyag, a különféle absztrakt- és cseppforma. A mester terve egy mini üzlethelyiség nyitása a belvárosban, ahol a csiszolt drágakövek, ékkő ékszerek mellett az ásványok is megtekinthetők lennének. Simon Cs. József Csemóczki László kedvenc kövei között. Tervezi egy kis üzlet nyitását a szolnoki belvárosban, ahol drágakövek, ékszerek árusítása mellett bemutatná legszebb ásványait is. Fotó:M.J.
