Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-01 / 26. szám

1993. február 1., hétfő Sportextra 9 Kétszeres lengyel, egyszeres ukrán bajnok Válogatott baseballjátékos Jászberényben Minden újságíró álma, hogy olyan riportalanyt találjon ma­gának, akit még a konkurencia nem fedezett fel, akihez valami szenzáció kapcsolódik. Ezúttal valóban egy különleges ember akadt „horogra”. Igaz, nem ma-Putnok - egyszer pedig ukrán bajnokságot a Pobutovik színe­iben. Beszélgetésünk kezdetén kézzel-lábbal próbáltunk dol­gokat megmagyarázni a másik­nak, végül azonban kiderült, az angol-orosz keveréknyelvvel tagállamaiban?- Az biztos, nem vetekedhet a jégkorong, a foci avagy a ko­sárlabda népszerűségével, de szép lassan egyre nagyobb tá­bort toboroz maga köré. Jelen­leg mintegy százötven együttest Kosztya Petliak Amerikában profik ellen „védett” gyár állampolgár az illető, de itt él közöttünk, mégha szomszé­dai nem is tudják milyen csoda­bogárnak számít Magyarorszá­gon. Októberben ugyan már egy hónapot eltöltött köreinkben, de hosszabb távra még csak idén januárban rendezkedett be. Nem titkolom tovább kilétét, Jíonsztantyin Petliakról van szó. Sok sportbarát nyilván azon­nal felkapja fejét, mondván va­lahonnan ismerős a név. Való igaz, a Petliak név két éve rend­szeresen felbukkan sportolda­lunkon, de ez nem meglepő hi­szen Zsenya Petliak a Lehel SC röplabda-együttesének remek feladója. •> Hogy férje mitől lett érdekes számunkra? Kosztya olyan sportágat űz - nem is akármi­lyen színvonalon -, melyet ha­zánkban egyelőit a teljes isme­retlenség homálya fed. Baseball játékos, 1989-től előbb szovjet, majd ukrán válogatott, eközben kétszer nyert lengyel - a Stal egészen jól tudunk komuni­­kálni. Hogy lett valakiből baseball­játékos a Szovjetunióban?-Éveken keresztül egy óceán­járó hajón dolgoztam matróz­ként, bejártam Afrika, Európa és Észak-Amerika szinte vala­mennyi nagyobb kikötőjét. Mi­vel gyerekként én is sportoltam, természetes, hogy kíváncsi vol­tam a különböző országok spe­ciális játékaira. Miután leszerel­tem a tengerészettől, egy kézi­­labdás barátom beszélt rá, pró­bálkozzunk meg a baseballal. Kijevben akkor tájt alakultak az első csapatok, így örömmel vet­ték érdeklődésemet. Három év alatt a válogatottságig vittem. Milyen poszton szerepeltél, mi volt a feladatod csapataid­ban?-Mindig is vcatcher”, azaz kapus voltam. O az, aki az ütő­játékos mögött helyezkedik el, s a labda elkapása a dolga. Mennyire komoly sport a ba­seball az egykori Szovjetunió tartanak nyilván Moszkvában, Kijevben, Szimferopolba. Sorra épülnek a ; baseballstadionok, tehát nem hiszem, hogy csak egy rövid fellángolásról lenne szó. Merre jártál, milyen eredmé­nyeket értél el a válogatottal? A legnagyobb élményt a sportág őshazájában tett túránk tette rám. Az Egyesült Álla­mokban a sok vereség mellett győznünk is sikerült egy profi­csapat ellen. Kubában, Tajva­non szereplésünk átlaga meg­közelítette az ötven százalékot. Most azonban sajnos tétlen­ségre vagyok kárhoztatva. Ha a hírek nem csalnak, Budapesten alakulóban van két csapat, sze­retnék ellátogatni hozzájuk. Remélem Kosztya gyorsan megbarátkozik a magyar nyelv­vel, és Jászberényben megis­merteti e számunkra ismeretlen játékot a kiváncsiskodókkal. Nem hiszem, hogy ne lenne ér­deklődő esetleges toborzóján. (Géléi József) „Egyetlen célom: befejezni a versenyt” Fa Nándor jelenti a Csendes-óceánról... Néhány napja adta hírül a Vendée Globe nonstop földkö­rüli szóló vitorlásverseny pári­zsi központja, hogy a francia Groupe LG nevű hajó, tervezője kérésére műszaki okok miatt a legközelebbi part felé vette az irányt. A mezőnyt hosszú ideig vezető, majd második helyen hajózó Bertrand de Broc jó pár órás dilemma után úgy döntött, oka van az aggodalomra, ezért Wellington felé fordítja hajóját. Ettől kezdve Fa Nándor a ne­gyedik, a Magyar K. és H. Bank MATÁV nevű, saját tervezésű és építésű hajóján. Akik eddig kiszorultak, nem kényelemből tették. Itt együtt vizsgázik hajó és kormányosa, együtt bizonyít tervező és építő, hogy a rendelkezésre álló kere­tek között mit bír el a vitorlás, illetve hogyan lehet sikeresen teljesíteni a több mint 24 ezer mérföldes, ma már a szólóvitor­lázás Forma-l-ének tartott nonstop versenyt azzal a felsze­reléssel, amivel indult. Fa Nándor napokkal később tudta meg, hogy már csak ki­lencen vannak versenyben. A hat törött bordája okozta iszo­nyú fájdalmai miatt a tasmániai Hobart felé vette az irányt az angol Alan Wynne Thomas, és Új-Zéland felé fordította Gro­upe LG nevű, eddig kiválóan futott hajóját Bertrand de Broc. Fa Nándor így számolt be leg­utóbb rádión a székesfehérvári Equator állomásnak:- Jó hírem van. Ismét dolgo­zik az automata szélkormá­nyom, mivel sikerült talán beka­librálnom ismét az iránytűt. Kimegyek most már ebből a 130-1.70 fok keleti hosszúság közti borzalmas mágneses tér­ből, ami teljesen „megszédí­tette” a műszereket. A törött­javított bum megint megrogyr gyant egy spontán halzolásnál, így csak nagyon óvatosan ter­helhetem ezek után. Lassabban, de megyek tovább rendületle­nül. Sajnos a mögöttem feljövő Cacolac sebességét tudomásul veszem. Jóséval meg majd meg­látom mi lesz. Ebben a pillanat­ban egyetlen célom van: teljesí­teni, befejezni a versenyt. Nap­pal 7, éjjel 5 fok körüli hőmér­sékletben, 4—5 méteres hullá­mok között vitorlázom, úgy tű­nik, be kell osztanom a kétszer­­sültet és a cukrot, különben nem lesz elég. (MTI) Hajókra „éhesen alszik” a Tisza Néhányan hibbantnak tart­hatnak bennünket, amiért a tél kellős közepén melegebb „vi­zekre evezve”, a kajak-kenu tá­borokról zengedezünk. Pedig nem tettek másképpen a sportlé­tesítmények vállalat azon szak­emberei sem, akik az országot végigjárva Szolnokra is „betet­ték a lábukat”, feltérképezve a megyei lehetőségeket. Ittjártuk— kor beprotezsálták saját bázisu­kat, ahol nyaranta heti turnu­sokban testnevelőket készítené­nek fel diákjaik későbbi oktatá­sára. A pedagógusokkal és a megyei sportiroda munkatársa­ival lezajlott beszélgetésen azonban örömmel vették tudo­másul, Jász- Nagykun-Szol­­nok-kal nem biztos, hogy a jó „lóra” tettek, hiszen itt már több helyen beindult a munka. Sze­rencsére akad egy Tisza fo­­lyónk, amely az országban a tú­rázásokra a legbiztonságosabb, és akkor még nem is ejtettünk szót a Kőrösről, a Berettyóról és a Tisza-tóról. Nos, lássuk, mi az, ami előtt csaknem kalapját emelte me­gyénkben dr. Cserháti László, a sportlétesítmények vállalat igazgatója. Néhány iskoláról már most elmondható, saját ha­jóparkot (!) mondhatnak magu­kénak. Ilyen a szolnoki Tisza­­parti Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola, ahol Nagy György és felesége kezdte el a befektetést négy év­vel ezelőtt. Egy háromszemé­lyes indián kenu volt az első ha­jójuk, de a kínálat a pályázatok elnyerése útján egyre bősége­sebb lett. Ma már egyszerre harminc embert tudnak a kettes és egyes hajókba ültetni. Eleinte 30-35 fővel járták meg a Szol­­nok-Szeged távot, ahol csak az tarthatott társaival, aki előtte evezve eljutott Tiszapüspökiig, sőt onnan vissza Szolnokra is. Tokajba már több, mint ötvenen jutottak el, tavaly pedig két tur­nusban, csaknem száz diák la­pátolta be a Szőke Tiszát. Ősz­szel a stéget is kész állapotba hozták, a hajótároló befejezése most van folyamatban. A nyári utakon kívül elérték, hogy a ta­nulók heti két délután is kaja­kozhatnak, sőt szombatonként is hajóba szánhattak. Példáju­kon felbuzdulva a szomszéd Pálfy SZKI -ban is elkezdődött az indiánkenuk beszerzése. A másik nagy bázis a török­szentmiklósi Székács SZKI, ahol 18 beülésre van készletük, amit még egy motorcsónak is kiegészít. Tiszabecsi, csanem kéthetes útjaikon 160-200 km-t húz le a gyerekekkel Jávor László testnevelő. Véleménye szerint a vízitúrák vonzzák a legnagyobb gyereksereget mos­tanság. A tervek szerint a Me­gyei Diáksport Tanács égisze alatt nyár elején a testnevelőket tapsztalatcserére hívják egybe. Jó hír, hogy az egészen kis isko­lák, például Tiszaroffon, Ti­­szagyendán is hajók vásárlá­sába kezdtek már. A természeti adottságok ré­vén a megyében akár öt-hat bá­zis - Szolnok, Törökszentmik­­lós, Tiszafüred, Mezőtúr, Kun­­szentmárton, Abádszalók - fel­karolhatja a vízi diáksportot. Bár félve, de az önkormányza­tok figyelmébe ajánljuk az ötle­tet: sokat segítene, és’ igazi tö­megbázist jelenthetne, ha ők is vásárolnának hajókat, amelye­ket diákigazolványra ingyen, vagy minimális összegért adná­nak kölcsön az iskoláknak és a fiataloknak. Kocsis Erika abonyi Kinizsi Pál Gimná­zium Diáksportköre „Torna- és akrobatika-randevút” szervez a városi Somogyi I. Á. I. tornatermében. Az esemé­nyen fellépnek a barcelonai olimpián is szerepelt torná­szok, így Fajkusz Csaba és Csollány Szilveszter, továbbá a sportakrobatika hazai kivá­lóságai. Mellettük bemutatja tudását, felkészültségét Lő­­rincz Orsolya, Nagy Melinda, Rákos Tímea és Rácz Attila, akik szintén ismert tornászok, sportakrobaták. *** Számos bizonytalanság jel­lemzi Ayrton Senna jövőjét. A Forma-l-es gyorsasági autós pilóta nem olyan régen közölte, kedve lenne a brit Nigel Man­­sell-hez hasonlóan az amerikai Indycar-sorozatban folytatni pályafutását. Viszonya a McLa­ren Forma-l-es versenyistál­lóval is sokak szerint tisztázat­lan. A brazilok háromszoros vi­lágbajnoka hol azt nyilatkozza, egy év pihenő után visszatér az „őrült F-l-es száguldásba”, hol amerikai verseny-elképze­léseiről számol be a sajtó képvi­selőinek. A választ jövőjét ille­tően senki nem tudja. Talán ő maga sem. A Volga Szállóban tartotta soros összejövetelét a Magyar Autó-motor Klub. Ennek kere­tében Neményi Béla, a MAMSZ elnöke az 1992-ben világbajnoki és Európa-baj­­noki eredményeket elért sporto­lókat részesítette díjazásban és elismerésben. Remek nemzet­közi eredményeiért díszes ser­leget vett át Adorján Zoltán, a Debrecen Speedway Club sa­­lakmotor-versenyzöje. (A FIM Bajnokok Kupáján ért el má­sodik helyezést.) Bakos And­rás, a Kecskeméti Kart Club versenyzője a gokart világbaj­nokságon elért kilencedik he­lyéért, Cserkúti József, a HB Rt. autósport szakosztályának versenyzője a hegyi Európa­­bajnokságon elért második he­lyezéséért részesült jutalom­ban, míg Korponai Péter, a Kamaraerdei Kerekes Klub versenyzője az ausztráliai hat­napos enduro világbajnoksá­gon jeleskedett. Az Angol Labdarúgó Szö­vetség (FA) 35 napra eltiltotta a játéktól a sportkörökben csak a „Kis Nagyként” (Ma­jor Minor) ismert játékost, teljes nevén James Majort, a futballrajongó Major brit mi­niszterelnök fiát. A 18 éves James Majort erős, beleme­­nős, de nem durva futballis­tának tartják. Apja választó­­kerületében, az Oxford kör­nyéki Huntingdon járási Ey­­nesbury Rovers „ificsapatá­ban” és iskolai válogatottjá­ban játszik. Ebben a szezon­ban már háromszor állították ki, utoljára azért, mert fejbe­vágta a St. Neots Boys játéko­sát, miután az „letérdelte” őt. Ennek ellenére a múlt pénte­ken ismét szabálytalankodott, és ezért most már eltiltották. Ez legalább tíz mérkőzés-ki­hagyást jelent. *** Sajnálhatják a Polgár-szü­lők, hogy lányaik sakkoznak és nem kosárlabdáznak - akkor könnyebben bejutottak volna a féificsapatba - legalábbis Ang­liában. A februári mérkőzésen Cambridge ellen egy nő, a 24 éves Jodie Evans is játszik az oxfordi egyetem férfi kosár­labda-csapatában. A forma­bontó csapatösszeállításra az adott lehetőséget, hogy Evans kisasszony néhány hete éppen Oxfordban készül doktorátusra, miközben „civilben” a kanadai női kosárlabda-válogatott tagja. A töretlen fejlődés újabb állomása Nagy Tibi felnőtt válogatott kerettag Nagyobb öröm aligha érhette volna Nagy Tibort, a Szolnoki Vízügy RC-Cola OB I-es vízi­labdázóját annál, mint amikor az év első napján közölték vele. jelenjen meg a felnőtt váloga­tottkeret megbeszélésén. Dr. Horkai György, az újonnan megválasztott szövetségi kapi­tány nem érdemtelenül hívta meg a szolnoki fiút. Ifjúsági és junior Európa-bajnoki csapat­tag, volt az év legjobb ifjúsági vízilabdázója, negyedik éve pe­dig az OB I-ben játszik. Számítottál erre a meghí­vásra?- Őszintén megmondom, nem, bár átalakult a keret. Az olimpiát megjárt játékosok kö­zül csupán öten maradtak, míg a junior EB-aranyérmes gárdából heten vagyunk jelen. Huszonöt fős a keret, amely természete­sen változhat. Sorkatona vagy, rendszere­sen el tudsz járni az edzésekre?- Felkészülésemhez hozzájá­rul a sereg, amit Sárközi István parancsnok úr segítőkészségé­nek köszönhetek. Milyen kötelezettségekkel jár a felnőtt válogatottság?- Rengeteget dolgozunk, he­tenként két-három, esetenként négy- napot vagyunk Pesten. Ezalatt napi kétszer háromórás edzések vannak, 8-9 ezer métert úszunk, félórát futunk, és más­fél órát súlyzózunk. Az egymás közti játékban általában támadó szerepkörben a széleken lefor­dulva kell kapura tömöm. A szegedi Fodorral mi ketten va­gyunk a leggyorsabbak a keret­ben, így nem érhet minket szemrehányás. Tulajdonképpen három fronton kell helytállnom, hiszen a fővárosi edzések után idehaza a saját csapatommal folytatom, majd szombatonként a juniorok tréningjére kell utaz­nom. Kialakult már az idei prog­ramod?- Márciusban Moszkvában felnőtt válogatott mérkőzés lesz, májusban rendezik a Világ Kupát, júliusban pedig az Eu­­rópa-bajnokságot. Az utánpót­lás számára augusztusban Kai­róban lesz vb. Mint láthatjuk, nem kis áldp­­zattal jár ez a kitüntetés. A ren­geteg befektetett energiát pó­tolni kell, s ez bizony, sokba ke­rül. Jómagam sokszor voltam tanúja, hogy a vízilabdázók egy mérkőzés után - amikor vacso­ráztak - az átlagember dupla adagját fogyasztották el. Tibi édesanyja elmondta, minden ál­dozatot meghoznak a fiú érde­kében, de ez alaposan igénybe veszi a család költségvetését. Vitamindús ételeket, sok gyü­mölcsöt kell fogyasztani, ami napjainkban nem olcsó. A tév­hittel ellentétben pedig a póló­sok jövedelme nem sokkal ha­ladja meg a létminimumot. Többet illenék törődni azzal a sportolóval, aki ígéretes jövő előtt áll! (pataki)

Next

/
Oldalképek
Tartalom