Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-01 / 26. szám

SPORT_____ Kosárlabda, NB /. A-csoport Berkicsék „olajra léptek” Férfi kézilabda NB L, rájátszás az 1-8. helyért Biztosan nyert a bajnokesélyes Szolnoki Olajbányász-Hungaropress Soproni KC 110-69 (51-36) Szolnok, 3000 n., v.: Szabó Gy., Elmauer Szolnok: Hosszú 9/3, Stan 17, HORVÁTH 11/9, TÓTH A. 21/9, Ivkovics 13. Csere: MÉRÉSZ 8, BERKICS 26, Kis, Takács 5/3, Góby. Edző: Rezák László. Sopron: Szlávik G. 9/3, SZAKÁLL 32/9, Szlávik J. 5/3, Sterbenz 8, TÓTH Z. 8. Csere: Gáli 7, Palotai, Villá­nyi. Edző: ifj. Gyimesi János, Sterbenz László. Az eredmény alakulása: 4. perc: 7-6,10. perc: 19-18,18. perc: 47-29, 28. perc: 68-47, 30. perc: 78-49,38. perc: 101— 64. Hatalmas öröm nyugtázta, hogy a hétközi orvosi konzílium a kedvenc cenjerjt, Berkicset pá­lyára „engedte;”. >A, vendégek kevésbé kellemes hangulatban készülődtek, hiszen kezdőötö­sükből hárman - Lekarauskas, Molnár és Rajplczai - is otthon maradtak betegség fés sérülés miatt. Ettől függetlenül nem eleve feltartott kézzel érkeztek a tiszaligeti barlangba Szakállék, gyors játékkal és zónázással szerették volna meglepni az Olajt. Feldobás után triplájával Horváth juttatta előnyhöz a ha­zaiakat. Ä néhány pontos veze­tést soproni felzárkózás követte, ezt Tóth Attila igyekezett ellen­súlyozni. Altatni próbálta a ha­társzéli csapat a Bányászt, mi­közben ők is csendeskén szapo­rították pontjaikat. A pontatlan átadásoknak és dobásoknak kö­szönhetően nem tudtak megug­­rani a Tisza-partiak, egészen addig, míg Rezák edző magasí­tásként pályára nem küldte Mé­­részt (aki hamarjában zsákolá­sával hangos tetszésnyilvání­tásra buzdította a nézőket) és Berkicset. Zónavédekezésre áll­tak át a vendéglátók, s lám tá­madásaik egyre veszélyesebbé váltak, így tekintélyes hazai előnnyel vonulhattak pihenőre a csapatok. Fordulás után ismét Tóth A. Hozta „lázba” szurkolóit, míg a Soporonból Szakáll dobásai landoltak rendre a gyűrűben. A „ráhangoló” percek után azon­ban már nem volt kérdéses, ki nyeri a találkozót. A második félidőben sérülten is 18 pontot dobó Berkics dobta be a száza­dikat, míg az utolsó két perc örömjátékára a fiatalokat küldte pályára Rezák edző a különösen „fejben” elfáradt vendégek el­len. Rezák László: - Egy nagy dac volt bennünk a soproni ve­reség és a bennüket ért méltány­talan viselkedés miatt. Ifj. Gyimesi János: - Sajná­lom, hogy a jó Szolnok nem tu­dott egy méltó ellenféllel jó meccset játszani. Ifjúságiak: Szolnoki Olaj­­bányász-Sopron 90-83 (45—43) Szolnok, v.: Schäffer, Ádám Olajbányász: Barsi 8/3, Ba­logh 32/12, Takács 14/6, Bódi 14, Fehérvéri 10. Csere: Ka­tona, Tóth I. 12, Elek, Tóth II., Hegedűs. Edző: Tapodi László. A rendkívül szívósan küzdő hazaiak fontos győzelmet arat­tak. Értékét növeli, hogy a má­sodik félidő 3. percében Takács, a 8.-ban pedig Bódi is kiponto­zódott. Ezt követően a Balogh által vezényelt fiatalok orosz­lánként küzdöttek, bebiztosítva a győzelmet. (kocsis) Stan mind ponterősségben, mind védekezésben hozzájárult a 41 pontos sikerhez Teke Cél a Szuper Liga Szolnoki MÁV Clips-Coop - MOM SK 6:2 (4168-3996) MÁV Clips-Coop: Dedrák 653, Mátyás 703, Tihanyi 673, Klak 703, Kántor 732, Rigó 704. Edző: Kántor Sándor. MOM SK: Grünwald 691, Matiszlovics 658, Klenota- Bartos 619, Együd 665, Ba­logh 676, Varga 687. Edző: Horváth István. Szombaton rövid téli szünet után folytatódott a férfi tekézők elsőosztályú bajnoksága. Az NB I. listavezetője, a veretlenül „masírozó” MÁV Clips-Coop gárdája rangadón fogadta Kö­rösi úti „oroszlánbarlangjában” a szintén Szuper Liga helye­zésre áhítozó budapesti MOM együttesét. A vendégcsapat felnőtt játé­kosai és néhány szurkolója már előre dörzsölte markát az ifjú­ságiak egyenlőtlen küzdelme láttán, gondolván, a „nagyok” összecsapása hasonló mederben zajlik majd. Nem sokkal később kiderült, csalódniuk kell. A kezdő párosok küzdelméből minimális előnnyel a hazai ver­senyzők kerültek ki győztesen. Dedrák és Mátyás jól összedol­gozva megteremtették a nyu­godt folytatás lehetőségét, mellyel élt is a Tihanyi, Klak kettős. Remek gurításaik ered­ményeként óriási előnyre tettek szert a szolnokiak. A végjáték­ban Kántor és Rigó feladata nem volt más, mint megtartani a társaik által előzőekben kihar­colt különbséget. Ennek elle­nére a játékos-edző, Kántor Sándor régen látott kitűnő telje­sítménnyel rukkolt ki, csapata legjobbjaként fejezte be a mér­kőzést. Ifjúságiak Szolnoki MÁV Clips-Coop - MOM SK 0:4 (1213-1328) Szolnok: Szabó A. 605, Ná­das 608. MOM: Kókány 655, Birgenstock 673 Sajnos a szolnoki ifjúsági csapat ezen a találkozón sem tudott egyenrangú partnere lenni ellenfelének. A képzet­tebb fiatalokból álló fővárosi gárda szinte „lemosta” a pályá­ról Tisza-parti házigazdáját. Legközelebb jövő hét végén Kaposváron lépnek gurítóál­lásba a piros-kékek. (Kántor) Fotex Veszprém - Sz. Olajbányász 30-19 (16-7) Veszprém, 1400 n. V.: Bed­­nár, Konyak. Veszprém: Svajlen - Zub­­juk 3, Éles 2, Sótonyi 5, Zsig­­mond 3, Gulyás 5, Kalocsai 1. Csere: Perger (kapus), Török 2, Zsitnyikov 5, Bene 2, Csok­­nyai 2/1. Edző: Joósz Attila. Szolnok: Szemenov -Grundmann 1, Molnár 5/3, Kotormán 7/1, Klemán 4, Harta 1, Bendó. Csere: Köte­les (kapus), Kende, Woth, Go­lovin 1, Szép Kiss. Edző: Zsiga Gyula. Kiállítások: 6 perc, ill. 0 perc. Hétméteres: 2/1, ill. 6/4. A rájátszás hajrájához érke­zett a második szakasz. Az ed­dig kitűnően szereplő és veret­len Fotex a válogatottak soka­ságát felvonultatva, nagy lépé­sekkel halad a bajnoki cím újabb megszerzése felé. A kez­deti ismerkedés után Zsitnyikov találata indította el a „gólö­­zönt”. A Szolnoknál az irányító posztra Kotormán került, míg hosszabb szünet után Harta lett a jobb átlövő. Az ötödik perc végén meglepetésre még a ven­dégek vezettek, 1-2. A Fotex egyre nagyobb iramot diktált, védekezésnél kemény, agresz­­szív letámadásokkal próbálko­zott, s a megszerzett labdákból gyors szélsőik révén elhúzott. Az Olajbányászeddig jól záró védelmi fala több váltási hibát követett el, s ezt a veszprémi át­lövők Sótonyi és Gulyás révén könyörtelenül kihasználtak, 14— 7. A Tisza-partiak több esetben idő előtt fölöslegesen ellövöl­dözték a labdákat, így a felzár­kózás helyett még tovább nőtt a Fotex előnye. Szünet után több poszton vál­toztatott Zsiga edző, a kapuban Köteles, jobb szélen Szép Kiss, míg az irányító poszton Golovin kapott lehetőséget. A hazai csa­pat a beállós játékot íerőltette, ezt Zsigmond és Zsitnyikov ügyesen oldott meg. A félidő közepétől a Szolnok támadó já­téka javult, úgy nézett ki, sike­rül felzárkóznia, 24—18. A Veszprém gyors cserékkel pró­bálta újra átvenni a kezdemé­nyezést, sikerrel. A kitűnő erőkből álló Fotex ellen jól kezdett a Szolnok, nagy kár, hogy az első félidő utolsó öt percében teljes rövi­dzárlat jelentkezett a csapatnál. A bajnokság második szaka­szának, a „rájátszásnak” utolsó két fordulójához érkeztek a csa­patok. Még két mérkőzés van hátra, február 3-án és február 5-én. A harmadik szakasz­ban a „play-off’-fal folytatód­nak a küzdelmek, amikoris az 1-8, 2-7, 3-6, 4—5. helyezett csapatok találkoznak egymással a „felsőházban”. Két győzele­mig tartó párosmérkőzésen dön­tik el az együttesek a továbbju­tás sorsát. A győztesek ezt kö­vetően az I-IV. helyért, míg a vesztesek V-VIII. helyért ját­szanak, szintén két győzelemig. Horváth V Jégkorong - Magyar Kupa, döntő Először kupagyőztes a Lehel HC Miskolci HC - Lehel HC 3-6 (1-0,2-5, 0-1) Miskolc, 1500 néző, vezette: Oltyán, André, Lugosi Miskolc: VAD-Jeszenszky, Kubek 1, KRUSPAN, Stas 1, Mészáros, Nagy, Nyeste, Csíki (1), EGYEDI, Tóth, Szabó, Tardi, VILÁGI (2), Verba, Szentkuti, Rácz (kapus). Edző: Bíró Ignác. Lehel: Mihonyik-NAGY (2), Vargyas 1, VOROBJOV (1), SZELIHOV 3, Vodopjanov, BÁLLÁ, BUGYI 1 (1), Sios, Antal (1), BÁLINT 1 (1), Szerdahelyi, Szajka, Simon, Oláh, Csontos, Szabados, Fodor, Lajkó (kapus). Edző: Kereső Csaba, Alexadr Vlaszov. Kiállítások: 12, ill. 18 perc Először fordult elő a jégko­­rongozók Magyar Kupája törté­netében, hogy két vidéki gárda jutott a döntőbe. Eddig minden alkalommal valamelyik fővá­rosi legénység vihette haza a győzelemért járó trófeát, ám idén a Ferencváros az OB II-es Szegeddel szemben vereséget szenvedett a zöld asztal mellett, míg a másik fővárosi sztárcsa­pat, az UTE éppen a Lehellel szemben bukott el. A döntő egyértelmű esélyese a jászberé­sérte el a kék-fehéreket Mis­kolcra, bízva Vargyasék győ­zelmében. Nem úgy indult a ta­lálkozó, ahogy azt a herényiek eltervezték. A vendéglátók tel­jesen átengedték a teret Vodop­­janovéknak, így a ukrán idegen­­légiósoknak nem volt lehetősé­gük gyorsaságuk kamatoztatá­sára. Ázt játszotta a Miskolc, amit a Lehel szokott, betonfalat vont kapuja elé, s az elcsent ko­ronggal kontraakciókat vezetett. Hiába birtokolta többet a pakkot ketrecbe juttatta a játékszert. Fordulás után sem sokat vál­tozott a mérkőzés képe, megle­petésre Kruspan még növelni is tudta csapata előnyét. A hazai közönség űzte, hajtotta kedven­ceit, de érezni lehetett, amint gólt szerez a Lehel, megrogy­­gyan a borsodi gára. A harmad utolsó tíz percét nem is bírta ki­húzni a mindent megpróbáló vendéglátó, Szelihovék ötször zörgették meg az egyébként remeklő Vad hálóját. A zárófel­.Mmí 1 • JHmf M 1**°*? ff A Lehel csapatkapitánya boldogan emeli magasba a trófeát nyi együttes volt, mely a baj­nokság fináléjára így tétmeccsel készülhetett. Két szurkolói különbusz kí­a Jászberény, sokkal veszélye­sebbek volt az MHC. Ennek eredményeként a 16. percben Stas Mihonyik lába mellett a vonásban csupán az eredmény tartására figyelt a Lehel, s ha nehezen is, de megérdemelten nyerte el a Magyar Kupát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom