Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-25 / 46. szám
1993. február 25., csütörtök 9 Kunsági Extra-----Mezőtúr Náthás idő A tanácselnök megbékélt a világgal Az expo nem hoz csodát Dr. Skultéty Sándor, címzetes államtitkár, köztársasági megbízott a közelmúltban a mezőtúri önkormányzat vendége volt, ahol kerekasztal-beszélgetésen vett részt. A Mezőtúr és Vidéke című újság tudósít a tanácskozásról, ebből idézzük az államtitkár expóra vonatkozó véleményét, melyet mindenképp közérdekűnek tartunk. Dr. Bogdán Piroska polgármester: — Milyen jogköre van az expo ügyeiben a köztársasági megbízottnak? Dr. Skultéty Sándor: — Azt mondom, nem kell illúziókat táplálni a világkiállítással kapcsolatban. Csak olyan rendezvénybe szabad belevágni, ami hosszú távon megéri Mezőtúrnak. 1996-ban olimpia is lesz, és sok más esemény. Azt gondolom, Mezőtúrnak is a honfoglalás 1100 éves évfordulójához kell kapcsolódnia, és olyan világkiállítási rendezvényt kell szerveznie, amire ide eljön valaki - ha nem ’96-ban, akkor ’97-ben, ’98-ban folyamatosan, különben a beruházás nem fog megtérülni. Mezőtúr nagyon jól lépett, amikor bekapcsolódott a falusi turizmus programjába, ez járható út. A világkiállítás megrendezését Budapest kapta, ehhez Budapest kap pénzt is. A vidék szerepe sokkal kisebb lesz, mint amit várt. Nem lesz belőle Tisza-tói csoda, nem lesz mezőtúri csoda. Leginkább Budapest agglomerációja számíthat érdeklődésre, Visegrád, Szentendre, amiket könnyen meg lehet közelíteni. Budapestről Mezőtúrra rossz az út, és sok fejlődés ’96-ig nem várható. Marad az a helyzet, ami ma, hogy a Budapest-Szolnok közötti száz kilométert kétszer annyi idő alatt teszem meg, mint a 130-at Budapesttől Salgótarjánig. Azt pedig né várják el, -bármilyen gyönyörű is a Körös-vidék - hogy egy külföldi a 3000 köbcentiméteres Mercedesével 60 km-es sebességgel eldöcög Mezőtúrra. A világkiállítás Mezőtúr fejlődésében csak egy állomás lesz"nem csoda. Első kötelesség a város szolgálata Beszélgetés dr. Répási János szocialista alpolgármesterrel Kicsit többet szerettem volna a helyi sportban segíteni, úgy látszik, ma még nem engednek a közelébe, de sértődés ezért sincs. Az egészségem hála istennek jó, így készen vagyok arra, hogy segítsek az embereknek bárhol, ha erre kémek. Lassan a feleségem is eléri a nyugdíjkorhatárt, és erre az új helyzetre is készítettünk programokat. — A nyugíjasokat tényleg segíteni kell? — Igen. A pénz kevés a megélhetéshez, pláne, ha az ember kiszámítja, hogy a parlament egy értékkövető nyugdíjban döntött, és ez sajnos nem valósult meg. Talán az is elképzelhető, hogy a közhangulat kissé az idősek ellen fordul, akik az évek során befizetett járulékukat szeretnék viszontlátni, de hát az árak olyan mértékben emelkednek, hogy a nyugdíjemelés semmiképp nincs ezekkel arányban. — Önnek mit kellett feladnia a korábbi életnívójából? — Szerencsére korábban sem éltem nagylábon, így a visszalépés nem jelentett különösebb megrázkódtatást. Vissza kell fognom a vadászati szenvedélyemet, ritkultak a meghívások az ország más részeibe, ám ha hívnának sem tudnék mindig elmenni, mert egy-egy kiruccanás, mondjuk a Dunántúlra súlyos ezrekbe kerül. Itthon hódolok hát a kedvenc sportomnak a saját társaságomban addig, amíg erre is futja a nyugdíjból. Dr. Répási János, Mezőtúr alpolgármestere nem a szokványos úton jutott el a városi önkormányzat eme tisztségéhez« Elődje, Árvái Gyula a választási ciklus félideje táján távozott, és ekkor szavaztak Répási doktorra a városatyák. Igazán elismerésre méltó, hiszen egy jogász, aki Békés megyéből érkezett nem élvezhette a „hazai pálya” előnyét. — Miként nyerte el mégis képviselőtársai bizalmát? — Szegeden szereztem diplomát, summa cum laude minősítéssel. Szeghalmon dolgoztam a bíróságon, aztán váltottam - mert váltani tudni kell, ha arról van szó -, jogtanácsos lettem a Dózsa téeszben. Tagja voltam az MSZMP-nek, és amikor 1989-ben megtörtént a pártszakadás, én maradtam, illetve később átléptem a szocialistákhoz. 1990 júniusában lettem az MSZP városi elnöke, az őszi önkormányzati választáskor pedig listán jutottam be a testületbe. Az önkormányzatban egyedüli MSZP-sként, így kellő gyanakvással fogadtak, ám később örömmel láttam, hogy itt nem a politikai szempontok érvényesülnek. —Hogyan zajlott le a választás? — Az ügyrendi bizottság vezetőjeként feltehetően elégedettek voltak képviselőtársaim a munkámmal, így amikor májusban megüresedett az alpolgármesteri szék, ahogy mondani szokták, megkerestek, hogy induljak. Több párt képviselői biztosítottak támogatásukról, de bátorítottak függetlenek is. Sokáig nem is tudtam, ki lesz az ellenfelem, utólag derült ki, hogy Bodorik Sándor volt a könyvtárból. Mindketten elmondtuk az elképzeléseinket, aztán jött a szavazás, ahol minimális többséggel győztem. — Mezőtúrnak mindig is - legalábbis ezt illett mondani - jelentős munkásmozgalmi hagyományai voltak. Ebben a városban miként veszített ennyire talajt mégis az MSZMP? — Úgy gondolom, hogy országos jelenségről volt szó, egyes vezetők túl sokáig voltak pozícióban, úgyhogy a végén már azt gondolták, megingatha— Miként röppentek a szárnyas vadak? — A területünkön már hét esztendeje nem lövünk ki tyúkot, ennek köszönhető, hogy míg 1991-ben 2900 kakas esett, a most véget ért szezon több mint 4 ezer kakast juttatott puskavégre. Az idény során 60 apróvadat kaphattak volna kompetenciában a társaság tagjai - 45 lett belőle, ami úgy gondolom, szép eredménynek számít. Érdekes, hogy amíg a foglyot lőttük, addig volt is, most, hogy kíméljük, csak elvétve találkozunk vele. Én úgy gondolom, a kistáblás gazdálkodás jó irányba mozdítja majd el az állományt. — Szép számban látni őzeket is a mezőtúri határban. — Igen, ezt bizonyítja a teríték is, hiszen a tervezett 80 helyett 132-t lőttünk ki, ebben volt 2 aranyérmes, 6 ezüstérmes és 4 bronzérmes trófea. Természetesen az elejtőik mind külföldiek voltak, a hazai sportvadász csak 250 gramm alatti bakot lőhet. Csakhogy itt is van egy bökkenő, az új törvény már pénzt kér az ilyen szerény méretű trófeákért is, tehát e szűkös világban alighanem az történik majd, hogy feketén lövik ki a 130-150 grammos tró-Fórizs János a trófeáival feát viselő bakokat, vagy pedig az agancsos kint marad a területen, és természetes halállal pusztul el. Félő, hogy a törvénymódosításokban a vadászat sportjának emelkedő árai vannak elrejtve, márpedig ez nagyon sok idős embert kényszerít majd a „fegyverletételre”. — Akadt-e puskavégre nagyvad, hiszen Önök a megyehatáron olykor ezzel is szembetalálhatják magukat? — Évekkel ezelőtt néhány dám tehén tévedt át, időnként vaddisznók rontanak elő a nádasból, és örömmel látjuk, hogy olykor szép túzokcsapat is vendégeskedik nálunk. Természetesen ezt a nagytestű madarat csak nézni lehet, hiszen védett állat, észmei értéke 50 ezer forint, arról nem is szólva, hogy aki meggondolatlanul rálőne, jó időre el is búcsúzhatna a puskájától. A vadászemberek pedig az új szezon előtt mi másban bizakodhatnának, mint abban, hogy ne tizedelje az állományt tikkasztó szárazság, a vadászok sorait pedig az emelkedő költség. Papp János lelki békében sem, hiszen nem kell tagsági könyvvel elkötelezni magunkat ahhoz, hogy valamilyen réteggel szimpatizáljunk. Én például most a nyugdíjasok pártján vagyok. — Tényleg, hogy telnek a nyugdíjas évek?— Áki az élet sűrűjében volt több mint három évtizedig, annak nem könnyebb. Eljárok azokra a rendezvényekre, me— Nem azok, akiket a funkciómból ismertem, hanem azok, akiknek a barátsága igazi érzésekből táplálkozik. Nem álltam be azok sorába, akik a múltat és a jelent egyformán sötéten látják, nekem szép volt az eltelt harminc esztendő is, és remélem, szép esztendőket tartogat még a jövő is számomra. A derűs világlátáshoz életbölcsesség kell, és ezt megadja a magány. tatlan a hatalmuk. Pedig a párt- A végkielégítés dolgában is tagok között érezni lehetett a van olyan döntésünk, ami látváltozás igényét. szatra munkásellenes, de hát én Papp János, Mezőtúr utolsó tanácselnöke több mint három évtizedig töltött be közhivatalnoki funkciót. Ismerőseinek országszerte se szeri, se száma, gyakran kérdezik megyénkben is, miként tölti nyugdíjas napjait? Ezt a kérdést tettük fel neki mi is. — Köszönöm, megvagyok - válaszolta. - Megbékéltem a vi- Nem vagyok, nem is lepártnak a tagja lyekre meghívnak, van néhány látogatóm, ezeknek visszaadom a vizitet, beszélgetünk a vadászatról, sportról, és keveset a politikáról. Ma már elmondhatom, hogy bennem semmiféle neheztelés nincs. A tél kicsit tétlenné tett, de számolgatom, hány fát kell majd pótolni a kertben, és elővettem már a metszőollót is. — Kik maradtak a barátok közül? Dr. Répási János alpolgármester A dogmák a józan emberek előtt sorra buktak meg, fent azonban mindezt nem akarták tudomásul venni. Lentről viszont nem lehetett elmondani, hiába álltam volna a városi első titkár elé, nem is ismertük egymást. Én másfelé tárulkoztam ki: Szegeden ismertem dr. Vastagh Pált, és több józan gondolkodású reformkommunistát, így tőlük nem azt hallottam, amit az alapszervi taggyűlésen, mondjuk az 50-60 éves emberektől. — Az MSZP-nek milyen bázisa van ma Mezőtúron? — Nem kell a Szocialista Pártnak tömegpártnak lenni, el kell fogadni, hogy ez agrárvidék, és mostanában a földdel kapcsolatos dolgok érdeklik az embereket. Azt szeretném, hogy pártunk egyik meghatározó tényező legyen a város politikai életében, legyen két-három képviselő az önkormányzatban, hogy el tudjunk beszélgetni. — Ön városvezetőként nem kerül szembe olykor a pártja irányvonalával ? — De igen, előfordul. Üzemeket kell felszámolni, mert nincs más járható út, jóllehet a szocialisták nem értenek ezzel egyet általában. jogász vagyok, és hivatalomnál fogva a város érdekét tartom elsődlegesnek. — Mondjon valamit a város napi gondjairól. — Sajnos egyre inkább be kell látni, hogy a vállalkozói önkormányzat nem fog menni, munkahelyet nem tudunk teremteni. Külföldiek jönnek, igényeket nyújtanak be, aztán távoznak úgy, hogy köszönni is elfelejtenek. Úgy látom, a város költségvetése sem szerencsés, nincs benne a fejlesztés lehetősége. Erőlködünk a Felsőrészen a szennyvízhálózat megépítésével. Közműtársulás alakulna, de ott idős emberek élnek zömében, így anyagilag terhelni őket nem lehet. Márpedig az állam C9ak a meglévő pénzhez ad támogatást. Mégis meg kell alakulni a társulatnak, mert így tudnánk kedvező feltételeket teremteni a munkának. A 812 jelentkező helyett csak 525 ember lépett be a társulatba, a többieket meg kell győzni, mert ez mindenképp az ő és a város érdeke. És ebben a munkában ugye teljesen mindegy, hogy milyen pártnak a tagja az ember. Elült a fegyverropogás a város határában, s szemmel látható, hogy a hetyke fácánkakasok, az óvatos tyúkok is élvezik az átmeneti nyugalmat. Fórizs Jánost, a Fekete István Vadásztársaság elnökét arról kérdeztem, milyen idényt zártak a mezőtúri vadászok? — Jól sikerült szezon van mögöttünk, így szerény bevétellel zártuk a ’92-93-as idényt. A természetvédelmi hivataltól engedélyt kaptunk gerle kilövésére, így a külföldi vadászok fegyverzajától volt hangos a környék. Több a mezei nyúl, mint korábban, hiszen négy-öt évvel ezelőtt még hozatni kellett anyákat a területünkre, most viszont akár eladni is tudtunk volna belőlük. Sajnos azonban a tulerémia nevű betegség miatt nem vették át az állatokat. Nem voltunk elég figyelmesek, elmulasztottuk a rendszeres vizsgálatot, így ez már csak akkor derült ki, hogy fertőzöttek a négylábúak, amikor az üzlet meghiúsult. Mi lesz a puskás emberekkel?
