Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-24 / 44. szám
1993. február 24., szerda Jászsági körkép 9 A vasakarat még kevés Már nem is meglepő: kevés a pénz az oktatásra Fordult a kocka. A korábbi kivágás után most meg már több tehén kellene Hitelből nem lehet hizlalni Szászberekén járva egy szép, régi épület kapja meg az ember szemét. Földszintes, lapostetős, olyan mint egy kúria. És valóban, az is volt. Most azonban iskola van benne. Alsó- és felsőtagozat működik benne. Korábban ez nem így volt, mert a ’70-es évek központosító politikája révén elvitték a felsősöket. De nem végleg. 1987-től fokozatosan „visszafejlődött az elveszett kar”, míg aztán 3 éve még egy új, 4 tantermes számynyal gyarapodott a tannevelde. Meg is lett az eredménye ennek, és ismét 8 osztályuk van, amelyekben összesen száz gyereket oktatnak. Hozzá kell tenni, rendkívül nehéz körülmények között. Mert fel kellen újítani a régi épületet, a gázt is be kellene vezetni, és szemléltetőeszközökre sincs pénz. Bár szemléltetni ott volnának a tanító- és tanáménik - az egész tantestület csupa hölgyből áll -, mert nagyon csinosak, de ez ehhez a szakmához még nem elegendő. A szaktanári ellátottság elég jó, de volna pótolnivaló. Szerencsés helyzetben is vanna viszont, mert az osztálylétszám nagyon ideális, egy-egy osztályban tizennégy nebuló próbál túljárni a pedagógusok eszén. Bajári Krisztina matektanár A beiskolázást tekintve az elmúlt két évben minden gyerek jelentkezett tobábbtanulásra, és azokat fel is vették - közli velünk dr. Pazár Lászlóné, az iskola igazgatónője. Egyszóval élik egy normális falusi iskola életét, csak az a fránya konyha helyben lenne. Minthogy a gyomortöltőt Jászai sószentgyörgyről hurcolják nap mint nap. De legalább így garantált, hogynemforróazétel.ésnemkell fújni. Mást viszont lehet... Az ’50-es években alakult a jászkiséri Vas- és Fémipari Kisszövetkezet. Nagy reményekkel, mert különben nem is lett volna érdemes belevágni. A munkások létszáma 100 körül volt, akik edényeket zománcoztak rendületlenül. Közben egyesültek a Jászapáti Vegyesipari Szövetkezettel, de aztán ismét az önállóság útját választották. A vasipar több területével is foglalkoztak, a Hűtőgépgyárnak voltak beszállítói, de ipari szövetkezeteknek is, amíg rá nem fáztak az együttműködésre. Kooperáltak a kecskeméti kádgyárnak, az Alumíniumgyárnak, az Ikarusnak, aztán addig-addig tartott a nagy boldogság, míg ezek tönkre nem mentek. Elfogytak körülöttük a megrendelők. Aztán csak talpra álltak, újabbakkal dolgoztak, de megint csak „bevásároltak”. Úgy, hogy több millió forinttal tartoznak nekik mind a mai napig. Aztán összehozta őket a sors a salgótarjáni tűzhelygyárral, velük azóta is tart a kapcsolat. Dolgoznak még a Hűtőgépgyárnak, a törökszentmiklósi GÉJA-nak és a hevesi Mezőgépnek. De ez már egészen más konstrukcióban történik. Kicsit hosszadalmas lenne elmondani, de annyit azért tudni kell, hogy a csődtörvénynek megfelelően csődöt jelentettek. Érdekes, hogy eredményes csődtárgyalásuk volt, de ezt eredménytelenül hajtották végre - fejezi ki sajnálkozását Bede Isvtán elnök. Ősszel aztán nem volt más' hátra, mint a felszámolás bejelentése. Felszámolójuk a szolnoki Tiszamoney Kft. Mivel veszteségesen termelt az üzem ezen idő alatt is, megszűntették a tevékenységet. Amíg értékesítésre nem kerül a vagyon, addig a főnök kivette vállalkozásba az üzemet, és 12 embert foglalkoztat tovább. A cél: elkerülni, hoyg a felszámolás során egyenként adják el a gépeket, vagyis megtartani a gyártókapacitást, valamint az embereket. Bede úr szerint a meglevő megrendelésekkel eladható lenne az üzem, hiszen sok mindent lehet itt gyártani. Néhány ittdolgozó szándékot mutatna a vételre, de E-hitelt nem vehetnek fel. Öreg hiba. Jászladányban sok ilyen, meg olyan ember van, van aki dolgozik, van, aki nem. Mi egy olyanhoz tértünk be, aki kihajtja a lelkét is a becsületes munkával, és nem fát jár lopni az erdőbe. Olynnyira meg is hajtotta magát Zana Menyhért uram, hogy sérvet kapott, ami aztán hirtelen szépen kizáródott, mint egy régi partner a lakásból. Kórház utáni lábadozásában kerestük fel. Azért, mert gazdálkodó. Sérvműtéti hegén kívül potom ötven hold földje van, meg tehenei, meg borjak. Tejet visz naponta a helyi tejfelvásárlóba. Nem keveset, csak a pénzt kevesli érte. Most áfával együtt 17 forint körülit kap a 3,9 zsírszázalékos tejért, de az lenne a számára a jó, ha 20 lenne az a 17. Minimum. Valamikor 3-4 forint árréssel dolgozott a tejipar, ma már az olcsón megvett zsírdús tejből minden csinálnak, csak éppen fogpasztát nem. így aztán jobb háznál eladni a tejet. Egyébként Zana uram nem ül a volt sérvén. Tervei vannak. No, nem egy újabb kizáródás megszerzése, de ki tudja, lehet még a gerendából fogpiszkáló! Ha el nem szúrja. Farmergazda akar lenni. Nem mint Ray Crebs (alias Ewing), csak kicsiben. Mert a lehetőségek nem olyan tágak még most. Nem tud hitelt felvenni, mert nem éri meg. Pedig marhahízlaldát akar. Az állatok etetésére esélye van, ott a nagy földterület. Csakhát úgy látja, 2-3 millióval kellene indulni. Azt mondja, ha el van keseredve, elad mindent, aztán kimegy a piacra cigarettát árulni. Sokat dolgozik, látástól vakulásig, de nem sokat hoz ez a konyhára. Másik helyünk Ladányban, ahová betértünk, Karkus Tibor, aki tejfelvásárlással foglakozik. Negyven gazda hordja hozzá a tejet a tejgyüjtőbe. Körülbelül napi 500 liter tejet szállíttatnak Jászberénybe, a Szolnoki Tejipari Vállalathoz. Korábban ez a szám a 2000 litert is meghaladta. Most azt hallották, hogy támogatást adnak annak, aki vemhes üszőt állít be, hogy legyen tejutánpótlás. De ebben nem biztosak, mert hozzájuk konkrétan még nem jutott el ez az információ. Nem kapkodnak a földért Zagyvarékason a közeli napokban zajlottak le a részaránytulajdonosok közgyűlései. Az első összejövetelen a 2710 „illetékesből” kettőszázötvenhárman, míg a másodikon mindössze kilencvenheten jelentek meg Ha valaki még nem tudná, a részaránytulajdonosok azok az emberek, akik téeszfölddel rendelkeznek. Most kell nekik eldönteni, hogy kiveszik-e a földet vagy nem, vagyis - amire oly’ régen várt(?) az ember -, nevesítenek. Megszűnt a földjáradék is, ehelyett lesz a bérleti szerződés. Ha valaki a közösben akarja hagyni a földjét, azt továbbra is megműveli a téesz. Zagyvarékason nevezetesen a Béke. És ez a jellemző. Mert az emberek benthagyják a részüket. A többség bérleti szerződést kíván kötni, egyedül „ga(rá)zdálkodó” mármint egyedi művelő alig akad. Érhető. A termelési feltételek ugyanis egyenesen csapnivalóak. Ha gépeket, felszereléseket tudnának a parasztok beszerezni, akkor nagyob kedv lenne a földművelésre. Ráadásul nem látják, hogy mit kezdenek majd a megtermett terménnyel. Hol tárolják, ki vásárolja fel? Kivéve a cukorrépát, amiben már Zagyvarékason szerződni lehet. A téeszben háztáji földeket is megművelnek, de ennek a feltétele is megváltozott. Most ugyanis mindenért előre kell fizetni. Például a hagymánál 1 hektárért 60 ezer forintot kell előre leszurkolni, de az értékesítést nem vállalja a szövetkezet. Tehát .könnyen a nyakán maradhat a termelőnek a termés. Aztán itt vannak a kárpótlásos földdel rendelkezők. Közülük is van olyan, aki a szövetkezettel akarja megműveltetni a tulajdonát. Igenám, csakhogy a téesz nem nagyon kap ezekért. Vagy akarja vagy nem. Amelyiket jónak látják, azzal foglalkoznak, és 10 kilogramm búza/aranykorona fizetéssel bérleti szerződést kötnek. A faluban az utolsó árverés február 9-én volt, akkor mintegy 6 ezer aranykorona értékű részt árvereztek. A földek el is keltek. Ezeket mind Kiss István jegyzőtől tudtuk meg, aki elmondta még, hogy az önkormányzat részéről a legnagyobb munka idén a szennyvíztisztító-telep létrehozása. Három település, Szászberek, Újszász és Rékas fogna össze. Nagyob kellene már ez a telep, mert ennek hiányában - az emésztőgödör-elv miatt - szennyvízen úszik a falu. Három év alatt valósulna meg az építkezés, és a Zagyva ezt a megvalósulást nagyon szívesen „venné”. Jászalsószentgyörgyi látkép Gázra éhesen Jászágó a megye északi részén fekszik, kicsit túlontúl is messze a központól. Mindössze nyolcszáznegyvenheten lakják, közülük 270 idős ember. Azért, mert kistelepülés, még lehetnek nagy terveik. Ilyen a gáz bevezetése a faluba. Nem kis tészta ez, mert a 20 millió forintos - gondoljunk bele, egy vállalkozónak több pénze lehet - költségvetésből gazdálkodó településnek 10,5 millió forintot kell a föld alól előteremtenie. Mert különben nagyon eltemetettnek tűnik az ötlet, ha nem kapnak valamilyen pályázat útján támogatást. Ha ez nem így lenne, akkor egy házba 104 ezer forintért vezetnék a gázt, míg más településen ezt 50 ezerért meg tudták tenni. Márpedig, ha nincs pénz, akkor úszik a terv. Segítséget igaz ígért a köztársasági megbízott hivatala, de az eddig annyit ért, mint halottnak a csók. A gázbevezetésre az adta az apropót, hogy a 4 kilométerre levő Csány községbe most tavasszal megérkezik a fűtőenergia, és ott lenne egy gázelosztó több községnek. Éhhez szeretnének csatlakozni. Jelen pillanatban megelégednének annyival, hogy egy csonk hozzájuk is leágazzon. Aztán majd lesz valami. Azt mondják az idő kiforrja a megoldást. Mert az idő nagy úr. (De könnyű is azt mondani!) A Jász-Com Rt. igazgatósága értesíti részvényeseit, hogy az 1993. február 24- re meghirdetett. közgyűlést, részvényesek javaslata alapján alhalasz^a. A közgyűlés új időpontja: 1993. március 3., 9 óra. Helyszín változatlan: Jászberény, városháza nagyterme. Tisztelettel: Jász-Com Rt. igazgatósága *19639/1H* Az jászalsói Petőfi Tsz névadója, Petőfi Sándor, aki úgy tűnik, most hátat fordít és elballag a korábbi sikerek színhelyéről. Az oldalt írta Tóth A., fotók Mészáros J.
