Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-23 / 43. szám
1993. február 23., kedd Hazai tükör 3 Abádszalók csendes, de készülődik A partravetett csónak, egy pár száz nád, és a csillogó víz szép látványt nyújt. Felvételünk a Tisza-tó partján készült. Fotó: Mészáros Termékvédelem, a foglalkoztatás növelésével Vásároljon hazai árut! Nemzeti gőg nélkül. . . Nyáron, ha valaki megérkezik a Tisza-tó „Aranypartját” jelentő Abádszalókra, nyüzsgő, színes forgatagot talál. Télen azonban itt minden más. Csendes és nyugodt a község, de nem alussza téli álmát. Készül a nyári „nyüzsgésre”. Már majdnem nyomdakész az Abádszalóki nyár programtervezet. Idén is megrendezik a Nemzetközi sport- és népi játékok fesztiválját, mely programmal sikeresen pályáztak a ’96-os expóra is. Januárban nyílt meg a Francia pékség, mely az önkormányzat 1,2 milliós beruházásával és a megyei munkaerőszolgálati központ támogatásával épült fel. Már rakják a Skorpoil benzinkút alapjait, a vásártérnél egy autószerviz megnyitását tervezik. Ehhez a polgármesteri hivatal földterületet és adókedvezményt adott az építtető egri és jászberényi vállalkozóknak. Kellemes meglepetés lesz az autós turistáknak. Mindenképp újdonság lesz a tó vizén a hidroplán kisrepülőgép, melynek beszerzési papírjára nemrég került pecsét. Fél év alatt készült el a Sörpatika, ahol a fáradt látogató minőségi osztrák sörrel öblítheti le az út porát. Már elkezdődött a 4-es számú öblítőcsatorna zsilipelése, mely tovább javítja a tó vízének minőségét. Ezen gátat építenek, 3fi Az ország lakossága rohamosan csökken. És bár emiatt már régóta hallatszanak szakemberek, írók, művészek vagy akár egyszerű emberek köréből is - olykor még a nemzethalál lehetőségének gondolatát is felvető - féltő szavak, a folyamat már-már tragikus mértékben csak az utóbbi években gyorsult (gyorsul) fel. Ennek egyenes következménye a lakosság hasonló ütemű elöregedése. És a sokszor magatehetetlen idős emberek nem csupán ellátást, hanem törődést, gondoskodást is igényelnek. Azaz, sokan közülük legfeljebb igényelnének. Mert a folyamatosan csökkenő számú kereső mellett, a gazdasági recesszió körülményei között az eddig is szűk lehetőségek számottevő javulására aligha lehet számítani. Csak a gondozandó öregek száma egyre növekszik... * * * Ha egyes fiatalabb településeken az országosnál viszonylagosan jobb is a helyzet (míg az aprófalvas régiókban lényegesen rosszabb), a legtöbb városban az időskorúak szociális ellátásával kapcsolatos gondok azonosak, jellegükben, nagyságukban egyaránt. Nem kivétel ez alól Szolnok sem. Ezekről a problémákról beszélgettünk a közelmúltban Molnáráé dr. Szabó Juliannával, a városi Egyesített Szociális Intézmény igazgató főorvosnőjével. Tőle tudtuk meg, hogy ez a laikus számára nem túl sokatmondó elnevezés a Szolnok rászoruló időskorú lakosságát szolgáló egészségügyi-szociális ellátás komplex rendszerét „takarja”. A rendszer - főbb elemeit tekintve jelenlegi formájában - 1974 óta létezik. Négy ellátási formát alakítottak ki, amelyek bázisa - a főorvosasszony kifejezésével - kilenc „telephely”. A fonnák - az ellátás „fokozatait” is kifejező sorrendben: szociális étkeztetés,idősek klubjai, házi gondozó szolgálat, szociális otthonok. méter széles portalanított úttal, melyen a külföldi nyugodtan autózhat a Tiszától egészen a tavi szigetig. A felsorolás még korántsem teljes, mert csak a legfontosabb dolgokról szól. Persze tovább működnek a meglévő létesítmények. Talán arra is lesz pénz, hogy tovább épüljenek, szépüljenek, bővüljenek a szolgáltatásaik. Az önkormányzat szeretné, ha Szalóknak is lenne hajóállomása, de egyelőre a szűkös költségvetésből nem telik rá. Bíznak azonban, hogy - talán MAHART segítségével - ez is megoldódik. Dédelgetett tervük, hogy pár Ahányféle ellátás, annyiféle csoportja létezik a speciális problémáknak. Ami közös: valamennyi területen a szükségesnél jóval kevesebb anyagi erőforrással (főleg természetesen pénzzel) gazdálkodhatnak, s valamennyi területen jóval több embert kellene ellátniuk, mint amennyire képesek. S bár az utóbbi években országosan jelentős az egyházak, a különféle karitatív szervezetek az övékével párhuzamos tevékenysége, s több ilyen célú alapítványt is létrehoztak, a fő terhek továbbra is a szociális gondoskodás állami intézményeire hárulnak. Szolnokon például a szociális étkeztetés és a házi gondozás együttes feladatait mindössze 23 főfoglalkozású gondozó végzi. Az előbbi ellátásban átlagosan 470 idős ember részesül évente, olyanok, akik otthon már nem képesek főzni, másutt pedig a drágább ételt már nem tudják megfizetni. Itt rendkívül alacsony az étkezési norma (mindössze 41 forint ebédenként, ebből valóban „bűvészmutatvány” tartalmas és ízletes menüt készíteni), a legalacsonyabb jövedelmű körülbelül 100 fő részére azonban az étkezés ingyenes, míg a többiek átlagosan a 60 százalékát fizetik a térítési díjnak. A különbözetet és a rezsit az intézménynek kell kigazdálkodnia. Az ételeket egyébként a Kaán Károly (korábban Nád) utcai szociális otthon 600 személyes konyháján készítik, innen szállítják el. A házi gondozásban részesülők száma a városban megközelíti a 400-at (ez a szolgálat 1972 óta működik Szolnokon), egy gondozóra átlagosan 18 személy jut. Nyilvánvaló, hogy ilyen arány mellett rendkívül nehéz tisztességes ellátást nyújtani, ezért „kiegészítő” megoldásokra is rákényszerülnek. Foglalkoztatnak például 156 úgynevezett „tiszteletdíjas gondozót”, akik az ebédkihordásban, a takarításban, illetve egy-egy idős ember ellátásában tudnak segíteni. Elnevezésük akár szó szerint is érthető, hiszen 5,5 millió foéven belül valutáért tudnak majd itt a nyugatiak kaszinózni. Az Atlantic Bt.-vel már tárgyaltak az ügyben. Gond továbbra is, hogy nincs itt egy „európai” színvonalú, csillagos szálloda. A tárgyalások már e tárgyban is sínen vannak, de ez még időben is nagy falat. Nem szóltunk még a Malom fogadóról, a Lila akácról, a Sárga csikóról, a Hotel Dianá-ról, a fizetővendég-szolgálatról, a kempingről, a Vakáció Kft.-ről, az Eldorádó Kft.-ről, de ezeket már sokan megismerték a korábbi nyári nyüzsgésben. Most a csendes Abádszalók újdonságai előnyt élveztek. P.M. rintos évi tiszteletdíjkeretből mintegy 2,5 millió jelenleg hiányzik. Pénzbeli honoráriumuk így valóban csak szimbolikus. Alkalmaztak még 15 közhasznú munkást is gondozóként, az intézmény anyagi gondjain részben segítendő, bérezésükhöz 30 százalék erejéig a városi önkormányzat járul hozzá. Próbálkoznak más módon is segíteni magukon. Két éve például sikerrel pályáztak támogatásért az egészségügyi és szociális alapból egy mozgó házigondozó szolgálat létesítésének ötletével. Az elnyert összegből négy Wartburg Combit (gépkocsinként 240 ezer forintért) vásároltak, amelyeket felszereltek a házi gondozáshoz szükséges dolgokkal (takarítóeszközök, porszívók, szennyesruhatartók, ételhordók stb.), így az útidőt jelentősen csökkentették, több gondozotthoz eljutnak azonos idő alatt. Ez a megoldásuk a maga idején az első volt az országban. Időt és pénzt spórolnak meg azzal is, hogy a munkát a város hat körzete szerint szervezik (a körzeteket a hat idősek klubja elhelyezkedésének megfelelően alakították ki). Nagyon szeretnék, ha a házi gondozás a jövőben házi betegápolással egészülne ki. Ehhez egy olyan szakképzett csapat kellene, amelyet az egészségüggyel való hatékonyabb együttműködés útján lehetne kialakítani. Célszerűnek és fontosnak tartanák a mozgó szolgálat továbbfejlesztését is. Ki kellene terjeszteni egyrészt további idősekre, másrészt egészségügyi okok miatt korlátozott fiatalabb felnőttekre is. Jó lenne persze némi technikai fejlesztés is. Nagy segítség volna például, ha kocsijaikkal menet közben is tudnának kapcsolatot tartani. Csakhát nekik CB-re, rádiótelefonra már végképp nem futja. Talán, ha valamelyik ilyen profilú vagy adakozó cég támogatná őket... Meggyőződésünk, hogy egy effajta gesztus az illető számára reklámnak sem lenne utolsó! (Folytatjuk) Székely Péter Kastélyok, privatizáció előtt Még folyik a műemlék jellegű kastélyok, kúriák, városi paloták felkutatására kiíi| pályázat értékelése, de máris látszik, hogy óriási az érdeklődés e vagyontömeg privatizációja iránt. Mint az Állami Vagyonügynökségnél az MTI munkatársának elmondták: a pályázatra beérkezett 237 ajánlatot héttagú bírálóbizottság vizsgálja. Az előzetes tervek szerint az Országos Műemlékvédelmi Hivatal, a Környezetvédelmi Területfejlesztési Minisztérium és a független szakemberekből, illetve az AVÜ munkatársaiból álló zsűri az értekelésekkel várhatóan az év első negyedévének végére készül el. Ezt követően kezdődhet meg a vagyonregiszter elkészítése, azaz annak a vagyontömegnek a nevesítése, amelynek értékesítésével a kastélyok, kúriák tulajdonváltása megtörténhet. A mostani pályázat célja az volt, hogy olyan szaktanácsadókat találjon az AVÜ, amely cégek felkutatják a műemlék ellegű kastélyok, kúriák, városi paloták jelenlegi kezelőit, és számba veszik a privatizálandó vagyont. Az állami vagyon e részét mind ez idáig nem sikerült érdemben feltárni. Arról van szó, hogy az üdülők, kastélyok, vagy az ilyen célt szolgáló, de taktikai, szabályozási okok miatt másként, — például oktatási létesítményként — nevezett vagyontárgyak és műemlékileg védett kúriák, paloták bizonyos hányada állami tulajdon, tehát mindazon törvények és jogszabályok vonatkoznak is rá, melyek e tulajdont érintik. A társadalom, és a leendő befektetők fokozott figyelmet fordítanak egy-egy műemléknek minősülő épület sorsa iránt, s megnőtt a volt tulajdonosok érdeklődése is. A korábban az állami vállalatok kezelésében lévő kastélyok és üdülők az átalakulás és privatizáció során a vállalati egyéb vagyonnal azonos elbírálásban részesültek, vagyis az átalakuláskor a társaság tulajdonába kerültek. Mivel a kastélyok és üdülők iránt élénk a befektetők érdeklődése, e vagyonrészt az AVÜ külön kívánja értékesíteni a tanácsadó cégek közreműködésével. (MTI) Ha az utóbbi — az ipari fejlődés szempontjából döntő - kétszáz év reformkorszakait tekintjük, a nemzeti megújhodás célján túl, mindegyik periódusnál szembeötlő a hazai termelés és foglalkoztatás védelme, fejlesztése a saját áru forgalmazásával és fogyasztásának előtérbe helyezésével. A reformkorban az Angliát megjárt, európai léptékekben gondolkodó hazafinak, Széchenyi Istvánnak vált egyik programcéljává a védővámokkal is óvott hazai termékek fogyasztásának fellendítése. A fejlett nemzetgazdaság pedig - működő tőkén túl - elsősorban a hazai előállítású termékek stabil belső piacára építve alapozható meg. Ezekről az összefüggésekről, illetve a mai lehetőségek kihasználásának szükségességéről fejtette ki lapunknak véleményét Petronyák László szolnoki országgyűlési képviselő. Már mondandója elején hangsúlyozta, hogy ez a törekvés ma is sürgetően aktuális, és nem tűnhet „divatos, erőltetett magyarkodásnak”, mert aki ezt látja benne, megreked a napi politikai csatározások múlékony szintjén, s nem gondolkodik távlatosan. A hazai termék- és piacvédelemre ugyanis ma éppen a legfejlettebb ipari országokban (USA, Japán, Svájc, Franciaország stb.) található klasszikus példa, ahol már rég nem csomagolják ideológiai köntösbe a valós gazdasági-piaci érdekeket! A továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy a hazai áru fogyasztásának előtérbe helyezésével nem a határainkon belül termelődő minden „ócskaság” kritikátlan el— és megvásárlásának erőltetése értendő, hanem — a reklám és a kínálat javításával - azt kellene felismertetnünk a polgárokkal, hogy ha azonos minőségű hazai és külföldi áruk (például élelmiszerek, kozmetikumok, építőanyagok stb.) között választhatunk, vegyük inkább a magyart! Ez nem pusztán a jó értelemben vett hazafias kötelességünk, hanem látnunk kell: a hazai termékek forgalmának növekedése egyben termelésélénkítő, így munkahelyteremtő hatású is egyben! Mindez pedig stabilizáló hatással bír a belső piac működőképességére. Ebben a törekvésben természetesen ugyanúgy nincs helye a „mindenáron csak magyart” álszemléletének, mint ahogyan a lassan már „nemzeti sznobsággá” váló „csakis a külföldi a jó” fogyasztási demagógiájának! A vállalkozási és háztartási fogyasztásban tehát ma mindenkinek megvan a maga egyéni szerepe és felelőssége, mert a hazai termelésre súlyosan visszaható piaci torzulásokat később már sokkal nehezebb lesz versenyképesen korrigálni, mint ma, a privatizáció, a gazdasági átalakulás megalapozódásának időszakában. Azért kell ezt is világosan látni, mert - azon túl, hogy a vállalkozás-élénkítés összkormányzati, önkormányzati feladat - nem vethető fel mindig csak a más, például a központi döntéshozók vagy a beruházók felelőssége. Végül a nemzeti piac védelmének szükségességéről és az ezzel kapcsolatosan bennünk élő múltbeli gátlások káros hatásáról beszélt a képviselő. Hangsúlyozta: közös piaci, illetve az osztrák mezőgazdasági termékek export-import védelméhez hasonló kormányzati intézkedések meghozatalát tartja fontosnak a már említett lakossági szemléletváltozáson túl, mert - szerinte -.csakis a stabil, megbízható, hiteles piacvédelem és a belső fogyasztási szokások átsrukturálása együttesen hozhat eredményt a hazai áruk forgalmának élénkítésében. És mielőbb túl kell tennünk magunkat a korábbi kormányzati-politikai felfogások egyik fő bűnén, azon, hogy holmi internacionalista és egyéb jelszavaknak alárendeljük az ország érdekeit! Csak az az ország tudja érvényesíteni reális politikai és történelmi akaratát, amelyik korrektül és szívósan védi népe és térsége érdekeit. Ez vonatkozik a belső gazdasági, a külpolitikai és az etnikai-nemzetiségi kérdésekre egyaránt! A lagymatag belenyugvás uyanolyan veszélyeket hordoz hosszabb távon, mint az eltúlzott magyarkodás vagy a külfödről érkező hatások és áruk indokolatlan felértékelése. L. Gy. 41 álét len: Unttil, tint, ftttt*», Mi is van ma? Hát persze: kedd és ez azt jelenti, Kiskegyed. A 8. szám tartalmából:- Hazugság minden vigasz - Árkus József emlékéről, a magányról frfélesége, Bedecs Éva újságíró- Meglátta a Kishegyedben - előkerült a lopott karkötő- A reggel lányai - műsorvezetők és szerkesztők a televízióból- Halálunk után donorok lehetünk- Divat az anyajegy- Dédanyáink sodrófával masszíroztak-éspersze kozmetika, pletyka, divat, szerelem, mindez, mint minden kedden, olvasható a Kiskegyedben. *1 §413/1H" VÁRHATNAK-E TÖRŐDÉST? A segítség házhoz megy Gondok az öregek szociális ellátásában Szolnokon (I.)
