Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-20 / 41. szám

1993. február 20., szombat Szabadidőben — családi körben 11 PÁLYAVÁLASZTÁS A FŐSZEREPLŐ CSAK STATISZTÁL? Mi leszel, ha nagy leszel? Ezzel, azaz a továbbtanulás, a pályavá­lasztás nehéz kérdésével szembesülnek ezekben a hetekben tizen­éveseink és szüleik. A döntés kockázatos, már csak azért is, mert az életutat befolyásoló elhatározásnak sajnos nagyon korán kell meg­születnie. (A 14—18 éves lányok, s méginkább a fiúk többségének még nincs kialakult elképzelése saját jövőjéről.) Tanáccsal persze sokan és szívesen szolgálnak, de a választás felelősségét a szülők­kel, a családdal valójában senki nem oszthatja meg. Már azt is felelősen mérlegelni kell, hogy a pályaválasztás fősze­replőjének, a gyereknek mennyi beleszólása legyen a döntésbe. Nem szül jó vért, ha a „róla- nélküle” módszert követjük. Ám az sem szerencsés, ha az élettapasztalat híján levő, távlatokban aligha gondolkodó tiniket magukra hagyjuk; válasszanak belátásuk, tet­szésük szerint - lelkűk rajta. Az arany középutat ez esetben is az esélyek, kilátások együttes mérlegelése jelentheti. Gondolkodjunk tehát velük együtt és ne helyettük. A közös döntést érlelve, családi tanácskozásokon érdemes őszinte számvetést készíteni a gyerek hajlamairól, képességeiről; arról, hogy milyen területek, témák, kérdéskörök, szellemi vagy fi­zikai foglalatosságok iránt érdeklődik, s a vonzódás párosul-e az át­lagosnál jobb adottságokkal. így, fokozatosan szűkítve a kört jó eséllyel elkerülhető a melléfogás, a pályatévesztés. Kockázatos viszont az olyan pályaválasztás, amelyet az motivál, hogy a szülő erőnek erejével saját egykori vágyait, ábrándjait pró­bálja a gyerekkel megvalósíttatni. Lehet, a szófogadó ifjú enged a rábeszélésnek, de nagy a valószínűsége annak, hogy ambíció és igazi hivatástudat híján aligha lesz elégedett, sikeres ember a szülők negál modta pályán. Nagy a varázsa a divat-szakmáknak, de nagy a kockázatuk is. A felkapott foglalkozások, szakterületek kapui előtt legnagyobb a tü­lekedés és legkisebb a bejutás esélye, s többnyire az ilyen pályákon szükségeltetik - a tehetség mellett - a legtöbb szerencse is az előre­jutáshoz. Természetes, hogy a szülők igyekeznek a pénzes, jól jövedel­mező foglalkozások felé terelni gyermekük lépteit. De ne maradjon ki a számvetésből az stgn, hogy a tanulás, taníttatás nem kevés anyagi áldozattal jár. A Jövő tervezésekor tisztázni kell tehát, hogy mivel és meddig tud segíteni a szülői ház, s hol a határ, ahonnan már önerejére hagyatkozva kell megtennie fiunknak, lányunknak a pályakezdésig hátralevő utat. Dr.Kecsmár Ilona Ferenczy Europress És most merre tovább?- Ne hagyjuk magára, de ne is döntsünk nélküle Házi módi-műhely „Rendszerváltás” a ruhatárban A divat változásával sokan kényszerű válaszút elé kerül­nek: vagy összespórolják a toa­lett megújításának árát, vagy maradnak az ó-divatú holmik­nál. Van azonban a divatbéli rendszerváltás követésének ol­csó harmadik útja: a régi dara­bok házi „áttervezése”. 1. A szoknya, ami eddig szűk, egyenesvonalú volt, most alul szűkül és rövidül. (Lásd 1. rajz, szaggatott vonal.) 2. A fiatalok hosszú, bő szoknyáját a rövid, nagyon bő, „emeletes” fazon váltotta fel. Ahogy a 2. rajzból látható, a ré­giből ez divatos kis szoknya is egyszerűen kialakítható. 3. A nadrág formája az új divat szerint lefelé erősen szű­kül. Csak az a teendő, hogy a meglevő bőszárút (3. ábra) a külső és a belső varrásnál egy­formán kell leszűkíteni. 4. A kosztüm testközelibb, mint volt, válla pedig nem olyan széles, agyontömött. Hossza vagy nagyon rövid vagy igen hosszú. Ez utóbbi régi kosztümből megoldhatatlan, maradjunk hát a rövid változat­nál: vágjunk le az aljából, kar­csúsítsuk le derékvonalon, s te­gyük a vállát a helyére. Érdeke­sebbé tehetjük a kiskosztümöt, ha több sorban fémgombokat varrunk (a rajz szerint) rá; a szoknya is lehet rövidebb. 5. T-ujjú pulóver minden ruhatárban van; hogyan tehetjük hordhatóvá? Vegyük (az ábra alapján) testközelibbre: a szag­gatott vonal szerint vegyünk el bőségéből. Modernebb lesz, ha vállába úgynevezett kanalas válltömőt teszünk, nem túl na­gyot. 6. A kabát - ha kissé kopott, ódivatú, de jó szövetű — átala­kítható kapucnis sport-kabáttá. Vágjuk le háromnegyedesre, gallérját vegyük le; az aljából kitelik a kapucni. Kiszabásában segít a szabásminta (6/b), ame­lyet méretarányosan nagyítsunk fel csomagolópapírra, majd en­nek alapján 2 darabból szabjuk ki. A kabát nyakköréhez 5 cm széles rászabott pánttal varrjuk fel. Színes skót-kockás szövet­tel béleljük, ugyanebből készít­sünk 35 cm széles sálat. 7. A ruhát, ha anyaga gyapjú vagy pamutdzsörzé, divatos al­kalmi ruhává alakíthatjuk. A rajzon látható egyik modell fia­tal, jó alakú hölgyeknek való: vegyük jó szűkre, mély dekol­tázzsal. A „nagy ötlet” alul van: kb. 10 cm hosszúságú hegyes cakkosra szabjuk át, s egyben rövidítsük le. A cakkot dolgoz­zuk el. A másik, szolidabb fa­zon nincs korhoz és al­kathoz kötve. Az újdon­ság a felsőrészen van: ha egyszínű a ruha, csipké­ből, ha mintás, egyszínű szaténból dolgozzunk rá cakkos bohóc—gallér formát, s varrjuk körbe apró gyönggyel. Izgalma­sabbá tehetjük, ha jó ma­gasan felslicceljük — az asszimetrikus slicc amúgy is újra divat. Záhonyi Lujza Ferenczy Europress Recept-ötletek FÁNKOK FARSANGJA A fánk hagyományosan far­sangi étel, de semmi akadálya sincs annak, hogy egész évben süssük. Nemcsak finom, laktató meleg tészta, de aránylag olcsó is. Számos ismeretlen változata van, ezek közül ajánlunk néhá­nyat. Tyúklábfánk Hozzávalók: 3 tojás, 3 evő­kanál porcukor, egy fél kupica rum, annyi rétesliszt, amennyit felvesz, csipetnyi só; a sütéshez bőven olaj; a tálaláshoz rumos barackíz. Kemény habbá verjük a tojá­sok fehérjét, beleverjük a sárgá­jukat, a cukrot, a sót meg a ru­mot. Annyi liszttel dolgozzuk össze, amennyit felvesz, hogy rugalmas tésztát kapjunk. Kés­fok vastagságúra nyújtjuk, kés­sel négyzeteket vágunk ki be­lőle, és úgy vagdossuk be az egyik felüket, hogy egy kissé széthúzva, tyúklábat formázza­nak. Bő, forró olajban ropo­gósra sütjük, és rumos barac­kízzel tállajuk. Rétesfánk Hozzávalók: 1 csomag rétes­lap, fél deci olaj; a töltéshez 20 deka baracklekvár, 10 deka porcukor, 5 tojásfehérje; a sü­téshez bőven olaj; a tálaláshoz porcukor. Két-két kibontott réteslapot egymásra fektetünk, a közüket olajjal megkenjük. A dupla tésztalap egyik szélére négyujj­nyi széles csíkban felkenjük a habbá vert tojásfehérje, a ba­rackíz meg a cukor keverékét, és a rétest a szokott módon ösz­­szetekerjük. Egy tányér pere­mével háromujjnyi széles dara­bokra vágjuk, a vágásoknál egy kissé összenyomjuk, és bő, forró olajban szép pirosra süt­jük. Porcukorral meghintve tá­laljuk. Olcsó csöröge Hozzávalók: 25 deka rétes­liszt, 2 tojás, 1 evőkanál rum, egy diónyi Rama margarin, egy kevés tejföl, csipetnyi só; a sü­téshez bőven olaj; a tetejére porcukor, tálaláshoz barackíz. A tésztához valókat annyi tej­föllel gyúrjuk össze, hogy ru­galmas tésztát kapjunk. Azon­nal késfok vastagságúra nyújt­juk, derelyemetszővel vagy késsel tenyérnyi darabokra vág­juk. A közepüket derelyemet­szővel vagy késsel párhuzamo­san, egycentis közökben bevag­dossuk, úgy, hogy a tészta széle egyben maradjon. Ezeket a belső „szalagokat” ujjunkkal felhúzzuk, összebogozzuk, és így tesszük bő, forró olajba. Szép pirosra sütjük, alaposan lecsepegtetjük, és porcukorral, hígított barackízzel kínáljuk. Piskótafánk Hozzávalók: 6 tojás, 6 evő­kanál liszt, 5 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor; a sütés­hez bőven olaj; a tálaláshoz csokoládé— vagy bor-sodó. Fehéredésig keverjük a tojá­sok sárgáját a cukorral meg a vaníliás cukorral, majd hozzá­adjuk a tojások kemény habbá vert fehérjét, beleszitáljuk a lisztet. Megforrósítjuk az olajat, és az olajba mártogatott evőka­nállal nagy galuskákat szagga­tunk a serpenyőbe. Első felüket takarékon, majd a másik felüket erős lángos sütjük, alaposan le­csepegtetjük, és tálra téve, cso­koládé- vagy bor-sodóval tálal­juk. F. Nagy Angéla Kertbarátoknak az előnevelésről Előrehozott tavasz lakásban, munka helyen Már most érdemes némi időt és fáradságot szánni arra, hogy otthonunk, mun­kahelyünk a hosszú téli hó­napokban se nélkülözzön tavaszt idéző színeket, illa­tokat, azaz virágokat. Az arra alkalmas növények előnevelésének tudniillik most van az ideje. Gazdag a választék: hóvirág, tőzike, téltemető, fürtös gyöngyike, csillagvirág, sáfrány, nár­cisz, jácint, tulipán vagy a korai virágzású, kistermetű - évelő ibolya, bőrlevél, hu­nyor, szívvirág, törpe nőszi­rom, kankalin - mind-mind szépen virulhat egész télen át. A vetőmagboltokban be­szerezhető nagyobb körmé­retű jácinthagymákat egye­sével ültessük be agyag vagy műanyagcserépbe. A nagyméretű tulipán és nár­ciszhagymák a 10 cm felső átmérőjű cserépbe hárma­sával, kisebb cserépbe egyesével ültethetők. A sáf­rány, a fürtös gyöngyike és egyéb évelő virághagymák, gumók kisebb tartóba is többesével kerülhetnek. Az ültetéshez laza, ho­mokos földet használjunk, amely mentes korhadó és bomló anyagoktól. A hagymák csúcsa kissé álljon ki a cserépből, illetve az ül­tetőföldből. Az ibolyát, a bőrlevelet, a különféle kankalinokat és nőszirmokat korai virágoz­­tatáshoz, hajtatáshoz le­gegyszerűbb földlabdával ültetni. Ügyeljünk arra, hogy a földlabda fölszedés­kor se essen szét és minél több gyökér épen kerüljön be a cserépbe, a cserépfal és a földlabda közti hézagokat pedig nyirkos földdel tölt­sük ki. A következő művelet az alapos öntözés. Ä fényszegénység miatt a virágoztatás csak február­ban kezdődhet; addig 10 foknál lehetőleg nem mele­gebb helyet keressünk a tá­rolásra. Megfelelhet erre a célra a kert árnyas részén egy-egy fa vagy nagyobb bokor töve, ahol szorosan egymás mellé földbe sül­lyeszthetjük a cserepeket. A fagy ellen azonban takarjuk be őket vastag lombréteg­gel. Pincében, hűvös kamrá­ban nagy ládába töltött nyirkos homokban vagy földben is elvermelhetjük a cserepeket - de a homokból vagy földből 10-15 centis takarót terítsünk föléjük is. Erkélyen, teraszon, fűtetlen, nyitott lépcsőházban, folyo­sórészen vermelőládában, több rétegű takaróval és fó­liaborítással védhetjük a télbe tavaszt hozó növénye­inket a lehűléstől illetve a benedvesedéstől. Gondoljunk arra is, hogy a 10 foknál maga­sabb hőmérséklet sem jó! Azzal a veszéllyel jár, hogy megfelelően csak a levelek fejlődnek ki, a vi­rágok viszont rövid szá­njak lesznek, „ülve ma­radnak” vagy elő sem bukkannak hajtatáskor. Dr. Komiszár Lajos Ferenczy Europress

Next

/
Oldalképek
Tartalom