Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-16 / 37. szám
1993. február 15., hétfő 11 Az tJj Néplap Martfűn . . . Az új parancsnok Ha egy évig kibírja, akkor marad Képünkön balról jobbra: Józan Istvánná, Hajnal Józsefné és Dorogi Lajosné Szeptember eleje óta Tóth Lajos főhadnagy a városi rendőrőrs kinevezett parancsnoka. Őt kértük meg arra, mondjon néhány szót magáról és terveiről.- Tavaly kerültem a rendőrséghez, korábban a hegyeshalmi határátkelőnél dolgoztam. Ahogy elvégeztem 1986— ban főiskolát, utána rögtön a határőrséghez kerültem.- Most, ezzel a döntéssel hazajött?- Végül is hazajöttem. A szüleim sokat betegeskednek, egy öcsém van, ő viszont tanul, tehát valakinek segíteni kell a szülőkön, és ez 300 kilométeres távolságból nem volt olyan egyszerű. Ettől függetlenül is haza szerettem volna jönni, ebbe a megyébe. Először Szolnokon dolgoztam, a városi kapitányságon.- Mennyiben más ez a munka, mint az, amelyet a határnál végzett?- Újat csak a dolog szakmai része jelentett, mert az adminisztrációt korábban megtapasztaltam. Itt teljesen más feladatok várják az embert. Jótékony céllal rendezték meg a vállalkozók bálját február 6-án. Az ötlet gazdáját Szekeres Sándornét kerestük meg, hogy tartson egy kis báli beszámolót.- Az volt a célunk Tóth Zoltánnal, aki segített a szervezésben, hogy az itteni vállalkozók jobban megismerjék egymást, hogy összehozzuk őket. Én is évek óta dolgozom a virág szakmában (virág-ajándék boltom van), de él olyan vállalkozó a városban, akit nem is ismerek. Ennek a találkozásnak a vágya úgy született meg bennem, hogy sokfelé járok, virágkötészeti versenyekre, bemutatókra, és olyankor mindig adódik egy kis szakmai beszélgetés, tapasztalatcsere is.- Hányán voltak a bálban?- A helyi vállalkozók többamelyekhez persze kell rátermettség, beállítódás, és az, hogy akarja az ember teljesíteni a feladatokat.- Milyen munka vár önre Martfűn?- Kis létszámú őrssel dolgozunk, nagyon be kell osztani az erőnket. Emiatt együtt dolgozunk a tiszaföldvári őrssel, kiegészítjük a szolgálatot.- Milyennek tartja a város közbiztonságát ?- Nincs nagyfokú probléma a közrenddel, közbiztonsággal. Ez nyilván adódik a lakosság összetételéből is. Kerékpárlopások, bolti lopások jellemzők, kis számban fordulnak elő betörések. Akad egy-két garázdaság is. Amióta a János vitéz és az Ámor bezárt, kevesebb az „esemény”.- A diszkók se mozgalmasak?- A Pepita Centerben van most diszkó. Mivel pénzes hely, nincs vele probléma, válogatott a közönsége.- Milyen céljai vannak az őrs élén?- Hogy az őrs jól működjék és a város lakossága meg legyen elégedve a munkánkkal. sége megjelent. Családtagjaikkal együtt kétszáznyolcvanan voltak. Egyébként a bálra több mint háromszázötvenen jöttek el. Vendégünk volt Palotás János. Az Integrál együttes játszott, műsort adtak általános és középiskolás gyerekek, volt svédasztal is. Igaz, hogy a mai világban az emberek eltávolodtak egymástól és nagy a hajsza, de azért egy évben egyszer megengedhetjük magunknak, hogy egy kicsit megálljunk, és odafigyeljünk egymásra, önmgunkra.- Jövőre is megrendezik a bált?- Igen, szeretnénk hagyományt teremteni belőle. Az idén a bevételt a nagycsaládosoknak, az időseknek a javára ajánlottuk föl. Jövőre az iskolákat tervezzük támogatni. Nem lehet könnyű dolguk. Az idős emberekről gondoskodni sose volt könnyű feladat, még akkor se, ha azok családban éltek. Különösen nehéz azokkal, akik egyedül, család nélkül, elesetten várják a segítséget. Józan Istvánné 10 éve házi gondozó, Hajnal Józsefné egy éve és Dorogi Lajosné négy éve.- A Tisza Cipőgyárból mentem gyesre, és utána jött ez a lehetőség, hogy házi gondozó legyek - meséli Józan Istvánné, akinek a helyzete egyébként sem könnyű mostanában, hiszen két gyereket nevel egyedül. - Akkor még fogalmam se volt róla, hogy milyen munka ez, de aztán megszerettem. Jó érzés, ha végigmegyek a városban, és megszólítanak, megállítanak az utcán. A problémáikkal sokszor még otthon is fölkeresnek. Hajnal Józsefné:- Én is gyes után kerültem ide. Korábban Bagimajorban laktunk, onnan költöztünk be a városba. Szép lassan megismerek mindenkit, szeretem ezt a munkát. Dorogi Lajosné: - Én is a cipőgyárban dolgoztam korábban, nehéz fizikai munkát kellett végezni. Érdeklődtem más lehetőség iránt. Nem bántam meg, hogy ezt választottam.- Hogyan telik egy napjuk? Józan Istvánné:- Az egyik szorosabb, a má„Korábban számviteli, ellenőrzési területen dolgoztam. Az ember élete állandó változás. Fiatal koromban én is világmegváltó voltam. Aztán sok csalódás éri az embert. Én is csalódtam a munkámban. Ahogy nehezültek a körülmények, ahogy kerestem egy másik vetületét a világnak, ahol megbújhatok, úgy jött a festés. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt kezdődött Ez egy másik világ, egymagám teremtette világ. A képek túlélik az embert, ugyanakkor szórakoztató is ez a munka, pénz is adódik belőle. És ez egyúttal sikerélmény is, hogy megint kellettem, hogy valaki megint úgy döntött, hogy az én képem teszi fel a szobája falára. De alapvetően egy belső késztetésről van szó. A színek harmóniája, rendje egyszer csak öszszeáll, és akkor az ember azt mondja, hogy: jaj de jó, hogy ez így kijött! Ha valami nem sikerül, az háborgat, de nem csüggedést ad, hanem az is lecke, önmagam iskolázom benne. Ugyanazt mégegyszer nem kapja el az ember. Igazán a hangulatát tudja csak megjegyezni egy tájnak, de ez sok mindentől függ, attól, hogy milyen a nap állása, hogy milyen évszak van . .•. Százötven—kétszáz olyan kép került ki a kezemből, amely nekem is tetszett. Nagyon szere sik egy kicsit lazább. Most például helyettesítenünk kell az egyik kolleganőnket. Mindenre kell, hogy legyen időnk, ha fölkeressük az idős embereket - a munkára ugyanúgy, mint a beszélgetésre. A bevásárlásra, a takarításra, a gyógyszeríratásra, az ügyintézésre, a befizetések intézésére. Minden évben végiglátogatjuk a nyugdíjasokat. Tavaly például több mint 200 családnál jártunk. Ez egyfajta szűrés is, ilyenkor látjuk, ki milyen körülmények között él, milyen gondokkal küszködik. Van, aki házi gondozott lesz egy ilyen látogatás» után, van, aki az idősek klubjának a tagja. Volt, aki lebetegedett vagy egyedül maradt az egy év alatt, gondoskodni kell róla. Hajnal Józsefné:- Igyekszünk naponta 6-7 helyre is elmenni. Attól függ, hogy mennyi a munka. Általában a kedd és a péntek a nagy bevásárló napunk.- Sok szív kell az ilyen munkához. Józanná:- Türelem, jóindulat, együttérzés.- Azért vannak megdöbbentő esetek? Józanná:- Nekem egyszer majdnem a kezem között halt meg egy néni. Ez megdöbbentő dolog volt. Akkor nagyon megijedtem, most már egy kicsit edzettebb vagyok. Doroginé: tem a természetet és általában tájképeket, csendéletet festek. Bár megfestettem a pápát is, de azt egy rokonom kérésére. Én Tokaj hegyvidékéről jöttem el, azelőtt Miskolcon éltem, de a jó isten kegyelméből megismerkedtem a feleségemmel és négy éve Martfűn lakom. Meg lehet szeretni az Alföldet is, a maga nyugalmával. Festettem itteni képeket is, például a Tisza kanyarulatát Martfűnél. Nagyon jól érzem magam ebben a városban, szeretem ezt a nyugalmat, az itteni embereket. Ebben a környezetben is nagyon sok szépet látok, és nagyon sok értékes embert ismerek. Jó ez a higgadt, kultúrált megállapodottság, amely ezt a várost jellemzi, ahol a „sárdobá lás” nem tesz kárt az ember- Megdöbbentő, amikor a betegséggel szembetalálja magát az ember. Vannak olyanok, akik agyérelmeszedéssel küszködnek, velük nehéz bánni. Előfordul, hogy nem nyit ajtót a gondozott idős ember, vagy az ebédet se tudjuk beadni. Józanná:- Hogy ne legyenek viták, ezért, amikor vásárolunk, mindig visszük a blokkot, otthagyjuk, hogy át tudják tanulmányozni, ellenőrizni, hogy jól vásároltunk, jól fizettünk-e. Ha valamelyik gondozónőt megszokták, ahhoz ragaszkodnak. Ha valaki beteg vagy szabadságra megy közülünk, azt nehezen viselik el. Miért kell elmenni szabadságra? - kérdezik. Volt olyan, aki az egyik gondozónőn kívül senkit nem engedett be magához, még az orvost sem.- Mi az idős emberek legnagyobb problémája? Józanná:- Nem elsősorban anyagi gondok nyomasztják őket - bár azok is vannak -, hanem főleg az, hogy nincs kihez szólni. Doroginé:- Örülnek, ha megyünk hozzájuk. Ha kimarad a látogatás, reklamálnak, kérdezik, hogy hol voltam. Józanná:- Ezen a pályán az egy év a választóvonal. Addigra telítődik az ember az élményekkel, tapasztalatokkal. Ha addig kibírja, akkor utána már itt marad . . . lelkében. Ma, amikor lenullázódott minden, és egy nyugdíjas ember életében különösen, hol is érezhetné magát jól az ember, mint két ember szövetségében, egy nyugodt miliőjű városban? Én is elmondhatom magamról, hogy világot láttam, mert rengeteget utaztam, és a legnagyobb értékeket - az esztétikum, a kultúra - hazahoztam. Ma is szeretnék menni, de ma már nem tudok. Hát mikor jutok el én például a Zemplémbe, ha a vonatot nem tudom megfizetni, ha egy szállodát, egy éttermet nem tudok megfizetni? Újra és újra fölvetődik a kérdés, mint sok emberben, akik meg lettek csalatva, hogy mi a jussom, mi a tisztességem? Hol vagyok én itthon idehaza?” Elmondta:Visegrádi Lajos Ez történt, történik Vállalkozói térkép Térkép készül Martfű vállalkozóiról. A térképen számokkal jelölik majd meg, hogy melyik vállalkozó egysége, üzlete, műhelye hol található. A térkép hátoldala bővebb információkkal is szolgál majd: itt leírják a vállalkozó tevékenységi körét, szolgáltatásait, címét, telefonszámát, esetenként a nyitva tartási idejét is. A városban 80 vállalkozó jelentkezett, hogy szeretne rákerülni a térképre. A kiadványhoz a lakosság ingyen juthat majd hozzá. A térképet Patkó Istvánné készíti, aki hasonló kiadványt szerkeszt Tiszaföldváron, Törökszentmiklóson, Rákócziújfaluban és Kunszentmártonban is. Elkészült a városháza terve Elkészült az új városháza tanulmányterve, mely a műszaki irodán tekinthető meg. Az egyik változat egy modernebb stílusú városházát rajzol föl, a másik pedig olyat, amelyiknek a stílusa, hangulata inkább kisvárosias jellegű. Földváron a földkiadó bizottság Martfűn nem jött létre földkiadó bizottság, lévén, hogy ezek a téeszekhez kötődnek, és a Városban nincs téesz. A martfűi igénylők tehát a tiszaföldvári földkiadó bizottsághoz tartoznak, amelyet a Tiszaparti téesz címén lehet elérni. A tiszaföldvári földkiadó bizottságban legalább egy képviseletet kellett biztosítani a martfűi szövetkezeti és magán részaránytulajdonosoknak, akik körülbelül százhetvenen vannak. Azok, akik szeretnék a földjüket kivenni, a tiszaföldvári bizottsághoz kell, hogy benyújtsák igényüket - hatvan napon belül. Megvolt az első földárverés Január 25-én megvolt a városban az első földárverés. Itt huszonnyolcán jutottak földhöz - mintegy 1933 aranykorona értékben, ami több mint 61 hektár. A föld a Tiszaparti téesz területéből való. A földárveréssel kapcsolatban a helyi földrendező bizottság már korábban, január 13-án fórumot tartott. Együttműködés oktatás-nevelésben Az önkormányzat csatlakozott a Jász-Nagykun-Szolnok megyei oktatási-nevelési együttműködési megállapodáshoz. A megállapodást a megyei önkormányzat köti a megye területén lévő önkormányzatokkal. Á megállapodás segíti többek között a tankötelezettség teljesítésével kapcsolatos feladatok, az értelmi és beszédfogyatékos gyermekek óvodai, iskolai ellátásának, a középfokú iskolai felvételi ügyeknek az intézését. . írta: Paulina Éva Fotó: Korényi Éva, Illyés Csaba Vállalkozók bálja A férfi, akifest \ «»f\l *'J ■ Jf y m3 » ■■,!;■ ipriBf VI MB i «f ^ IBi UK «a! r ’®I r** WM _ ' \L.
