Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-16 / 37. szám
4 1993. február 15., hétfő A szerkesztőség postájából Hogy városunk szebb, tisztább legyen Küldjön egy képet! Jó visszagondolni a meleg nyárra A hideg téli napokon jó visszaemlékezni arra a régmúlt nyárra, ami ezen a képen a fiatalságunkat idézi. A felvétel 1946 vagy ’47 nyarán készült, és feleleveníti bennem az aratás, cséplés porral, izzadtsággal teli, de mégis oly szép, vidám napjait. Ha összehasonlítjuk a mezőgazdasági munka akkori és mostani körülményeit, eredményeit, azt hiszem, elgondolkoztató megállapításra jutunk ... Zsákolás A képen látható barátok közül vajon ma melyikünk tudná vállára venni a búzával teli zsákot? Hodossy Mihály Kuncsorba Elnézést kér a posta Expressz ajánlva Nem tartható a határidő Több olvasónk érdeklődik - telefonon és levélben egyaránt - a földkiadó bizottságok feladatáról és hatásköréről. Nem véletlenül, hiszen a megyében több mint 73 ezer részarány-földtulajdonost érint ez a bizonyos 1993. évi II. törvény, s melynek hatása leginkább a kárpótlással vagy a privatizációval vethető össze. Mint ismeretes, a már említett jogszabály január 23-án lépett hatályba, és elvileg 15 napon belül az önkormányzatok jegyzője összehívta a részarány-földtulajdonosok közgyűlését (részközgyűléseit), ahol megválasztották a hét vagy tizenhét tagból álló földkiadó bizottságokat. A bizottsághoz a törvény hatályba lépését követő 60 napon belül adhatják be írásban földkiadási kérelmüket a részarány-tulajdonosok. A tulajdonos a kérelemben megjelölheti, hogy a szövetkezet területén az erre a célra már korábban elkülönített földalapok közül melyikből kéri földigényének teljesítését. A kérelemhez természetesen csatolni kell a szövetkezet igazolását arról, hogy a részarány-tulajdonost milyen jogcímen, hány aranykorona értékű föld illeti meg. Beviteli kötelezettség alapján keletkezett részarány-földtulajdon esetén ezt az igazolást a földhivataltól kapja meg az igénylő. A beérkezett kérelmeket a bizottság — az igényelt földek fekvését figyelembe véve — csoportosítja és meghatározza a földkiadás sorrendjét. Nos, így működnek, vagy legalábbis így kellene működniük a földkiadó bizottságoknak. A realitás azonban az, hogy a megyében eddig csak néhány helyen alakultak meg határidőre, pedig éppen a részarány-tulajdonosok érdeke a bizottság mielőbbi létrejötte, s a helyben történő megegyezés. Sok problémát vethetnek fel a tanyák körüli földek is. Akinek ugyanis a tanyája a részarány-tulajdoni területen van és kárpótlásra jogosult, a jogosultságát átviheti a részarány-tulajdoni földterületre, itt viszont az elszámolás alapja Aranykoronánként ezer forint. Hasonlóképpen akinek a tanyája a kárpótlási földalapban van, a részarány-tulajdonát is megkaphatja itt. Ahol azonban már árverés volt, illetve árverésre meghirdetett terület, ott már nincs mód ilven ..variálásra.” A Szolnoki Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési Iroda vezetője a közelmúltban lapunkban közreadott észrevételekre — csokorba szedve — az alábbiakban válaszol. A Jut eszembe — De szép is lenne . . . c. (I. 28.), illetve a Ha már kitették az Európai település táblát (II. 1.) címmel közreadott írásokra: A 4—es sz. főút Szolnokot elkerülő szakaszának átadásával a főútvonalak közül csak a „régi 4-es” út dr. Elek I. út és Szabság tér közötti része, továbbá a Szapáry, Templom, Mártírok útvonal kerül át az önkormányzat kezelésébe. A városon belüli országos főútvonalak egyéb szakaszai továbbra is a Szolnoki Közúti Igazgatóság kezelésébe maradtak — az írásokban idézett útszakaszok is -—, tisztántartásukról nekik kell gondoskodniuk. (Az igazgatóság illetékeseit ebben az ügyben többször megkerestük és kértük, intézkedjenek.) Az önkormányzat útszakaszain már megkezdtük a sártalanítást, tisztítást. A Jubileumi téri toronyház intéző bizottságával megállapodtunk abban, hogy a ház szeméttároló konténereit csak az ürítési napokon teszik ki a közterületre, így elkerülhető a szeméthalmozódás. Mindemellett a helyszínt rendszeresen ellenőrizzük és gondoskodunk a szemét elszállításáról. Közterületfelügyelőink rendszeresen eljárnak a parkrongálókkal szemben (januárban 62 példa volt erre!). Sajnálatos tény, hogy a vandalizmussal, különösen az éjszakai randalírozókkal szemben nincs hathatós ellenszerünk. Hasonló tapasztalat az is, hogy a gépkocsivezetők egyre többet sértik meg a közlekedési szabályokat (tilosban, zöldterületen állnak, várakoznak stb.) — jelentős kárt okozva. Velük szemben a lakosság segítségével, közreműködésével tudunk edményesen fellépni. A zöldterületben lévő, kb. 1 m2 süllyedést hu-Nagy öröm érte óvodánkat a közelmúltban, amikor Pápai Ferencnétől, a szolnoki Marathon Kerékpárüzlet vállalkozójától hat gyermekbiciklit kaptunk ajándékba. A nyilvánosság előtt is köszönetét mondunk az adományozónak, aki maga is a Kertvárosban lakik, és ily módon musszal pótoljuk, és hamarosan rendbe tesszük az Eötvös téri parkot. A Baross G. úti elválasztó sávban a TIGÁZ V. 1991-ben rekonstrukciós munkát végzett. A területet helyreállítottuk, füvesítettünk, de a szabálytalan gyalogos és gépkocsi közlekedés nehezíti a folyamatos rendbentartást. A „Külön foglalkozás volt a gyepmesterség” című (II. 1.) írással kapcsolatban: Szolnokon egy mellékfoglalkozású gyepmester fogja be a kóbor kutyákat (hetente 15-20-at), valamint az állati tetemek begyűjtésével foglalkozik. Ezúton is kérjük a lakosságot, bejelentéseiket névvel, címmel tegyék meg —segítve a gyepmester munkáját. A kutyák sétáltatására a város több helyén futtató területet jelöltünk ki a múlt évben — táblával. A szabályok betartását a közterületfelügyelők rendszeresen ellenőrzik, és a rend megsértőivel szemben intézkednek. (Januárban, mert a kutya másokat veszélyeztetett, 66 esetben indítottak eljárást.) A „Latyakfröccs” c. írásra: Az elmúlt évben összességében 1.200 eFt-ot fordítottunk a városban vízállásos helyek megszüntetésére, csapadékcsatornák mosatására, víznyelők tisztítására. Természetesen ezzel a városban lévő, eldugult víznyelők egy részét tudtuk csak működőképessé tenni. Folytatjuk a vízállásos helyek és eldugult víznyelők felmérését, és ezek közé tartozik a Ságvári, Ady E. út kereszteződésében lévő három víznyelő is. Irodánk valamennyi munkatársa azért dolgozik, hogy városunk az eddiginél tisztább, gondozottabb és szebb legyen. Ehhez azonban feltétlenül szükségünk van a lakosság közreműködésére, segítségére, amit ezúton is tisztelettel megköszönök. Várjuk további segítő észrevételeiket, javaslataikat. Stefanik László irodavezető igyekezett segítséget nyújtani, örömet szerezni a helyi gyermekközösségnek. Munkájához sok sikert és jó egészséget kívánunk. A kertvárosi óvoda kicsinyei és dolgozói nevében: Patainé Baráth Vera részlegvezető óvónő Utazik a pénz címmel adtuk közre január 7-én _özy. Patai Balázsné szolnoki olvasónk levelét. Észrevételével kapcsolatban a Debreceni Postaigazgatóság a következőkről tájékoztat: A Szolnokon lévő, két hasonló utcanévből adódóan fordult elő, hogy ügyfelünk nem kapta meg időben a nyugellátását. Ugyanis az utalványt téve-A február 2-án megjelent keddi jegyzetet éppoly derűvel és megelégedéssel olvastam, mint a korábbit (Molnár H. Lajos tollából), amikor megceruzázta a biztosító kacifántos kitéréseit ... De sokan ismertek rá a velük történt hasonló eljárásra. Mert a dolognak a nyitja az a huncut pénz, amit oly könnyen kicsalogatnak a zsebünkből, de befelé már egyre nehezebben csordogál. S hogy mennyire igaz, a pénz körül fedésből, figyelmetlenségből a szolnoki Katona utca helyett a szandaszőlősi Katona József utcába továbbították. A kellemetlenségért Patai Balázsné szíves elnézését kérem, és a hasonló eset elkerülése érdekében intézkedtem. Makó Albert postaforgalmi igazgatóhelyettes rog a világ, ime az „Akar sok pénzt keresni?” c. cikk, hisz ragad a szemünk egy olyan mondathoz, amelyben benne van a pénz. Rögtön jóleső várakozás telepszik az emberre, és sanda bizakodással böngészi az alatta lévő sorokat. Miután végig olvastam, rájöttem — a címet illetően —, hogy csak csalódásomat tudom nyugtázni, és azonosulok a szerző keserű tapasztalataival. Szükség van erre a lelki igazságszolgáltatásra, hisz ha másunk nincs, legalább igazunk legyen; elvárjuk, hogy más is mondja már ki, esetleg írja is le úgy, ahogyan mi érezzük, gondoljuk, mert ha a helyzetünkön nem is változtat, legalább megnyugtat bennünket. Csodálatos csokrot szedett azokból a szúrós bogáncsokból, melyek nap mint nap böködnek bennünket. Ön valóban „csúcs” a segíteni akarásban. Fogadjon el csendestársnak az irányú törekvéséhez, hogy segítsünk embertársainkon. Jó szándékkal megjegyzem: szúrós csokorjába véletlenül belekerült egy tengeren túlról származó, még alig ismert, ám tartós és sokak által már megszeretett virágszál is. Akik ezt a virágot ismerik, bizonyára hasonlóan éreznek velem. Most azonban a saját véleményemet akarom kifejezésre juttatni: Amikor a 6500 Ft hozzájárulást olvastam, ráismertem a kis vállalkozásomra... Nem bírálhatom a 72 ezer forintos biztosítási ügynökséget és a két hónap alatt megszerezhető egymilliót sem, amiért csupán 50 ezret kell feltenni egy lapra — mármint a szerencsére —, erre nincs jogosítványom. Az illetékesek majd megvédik igazukat — ha tudják —, vagy akit bepaliznak, hát vessen magára. Ön bele esett abba a hibába, ami alapvetően ellentmond minden körültekintő alapos elemzésének. Hogyhogy nem vakargatta meg mélyebben ezt az üzletet, ha már Önnek is felkínálták a jobb élet lehetőségét? Nem kellett volna mindjárt a milliós pénzeső ellen esernyőt rántani, hanem eltöprengeni rajta, hogy apránként, kitartó munkával és reménységgel, hogyan lehet forintokat fakasztani eme — látszólag nem működő — forrásból. Tudom, napjainkban sok vállalkozás születik nagy reményekkel (és fullad is kudarcba az esetek többségében), a befektetett forintok meg eltűnnek mint a hajnali harmat. De mit szól ahhoz, ha Önnek nem jön be a huszonegy (már amiről beszélek), visszakapja a próbapénzt? Ugye meglepődött? Hát ezt nem mesélte Önnek a keresztapa leszármazottja? Nem mondta talán el azt sem, hogy ráér évek alatt is meggazdagodni? Bizonyára azt sem mondta, hogy itt dolgozni kell, és ha megkapja a pénzét, nyugodtan tekintheti munkája gyümölcseként. Aztán a téma árnyékos oldalát sem ismertették önnel, ezért tűnt valótlannak — a rövid számolgatás, rajzolgatás során mindjárt előbukkanó tekintélyes havi jövedelem. Nem tévedhetek, ha azt gondolom Önről, egyetlen forintnak sem tudna örülni, amiért nem dolgozott meg. Ebből következik, hogy kézlegyintéssel intézte el a rosszul felkínált lehetőséget. A sok pénzről nekem azért van egy épületes véleményem: Legyen már szabad úgy is pénzhez jutni, hogy tevőleges munkát végez az ember — még akkor is, ha ez a munka szervező tevékenység, sőt egy ellátó szervezetben működő fogyasztó és kereskedelmi tevékenység. Hasonlítson ez akár a piramishoz, vagy netán a pilóta játék sémájához. Szegény darvak és vadlibák talán évezredes repülési formájukat változtatnák meg és hagynának fel a piramis, illetve V— betűben repüléssel, ha magában ez a hasonlatosság mindenkor rosszat sejtetne. Nagy erőt ad az egymáshoz tartozás a baráti kapcsolat, a segítő szándék, ha ezzel jó ügyet szolgálunk. Bizony nagy szükség van rá napjainkban, és ha egy ilyen közösségből felbukkan egy Önhöz hasonló, tekintélyt sugárzó vezéregyéniség — mi tagadás —, piramis formában kapcsolódnak hozzá a tőle segítséget várók. Jaj nekem! — most veszem észre magamat, hogy a végén még „megdumálom”, pedig vallomása szerint nehéz eset. Ja, kérem, az igazság mellett könynyű kiállni, pláne abból az alapállásból, hogy „jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint”. Sebők László Szandaszőíős Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Ha azt hallja, börtön, hideg futkározzon a hátán A munkanélküliség kérdésében érthetetlen számomra a Munkaügyi Központ és a többi szerv ténykedése, ahogyan a fogyasztói árak képzése is, valamint az igazságszolgáltatás egyes szempontjai, a dolgozók érdekeltsége, s még hosszan sorolhatnám. Vegyük például a mindennapi kenyerünket, aminek már 50 forint kilója, a futószalagon érkező tej literenként 35.-, és átlagban 400 forint a húsáru kilója! A Munkaügyi Központ és „társai” rengeteg pénzzel gazdálkodnak, de az a véleményem, nem igazán szorgalmazzák a munkahelyteremtést. Pedig az önkormányzatokkal összefogva, minden településen bőven akadna tennivaló, és munkanélkülisegélyből tengődök zöme inkább dolgozna, minthogy otthon tétlenkedjen. Értelmes, hasznos elfoglaltság híján sokan az utcán, a kocsmákban lődörögnek, s akad köztük olyan is, aki rossz útra tér, aztán börtön lesz a vége . . . Erről jut eszembe, hogy a börtönöket át kellene alakítani úgy, hogy aki egyszer oda beteszi a lábát, eltölt benne több-kevesebb időt, már a szó hallatán is, hogy börtön, a hideg futkározzon a hátán! (Példa lehetne Monte Cristo börtöne.) De az az ember, aki becsületesen, jól dolgozik, az keressen is! Ezek megvalósítására sürgősen tegyenek lépéseket. Ne kényszerítsék az embereket arra, hogy „behúzott fékkel induljanak a hegynek”! S. A. Jászberény Köszönet a gyermekbicikliért Hozzászólás cikkünkhöz Virágnyelven . . . Akar-e pénzért dolgozni?!
