Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-13 / 36. szám

1993. február 13., szombat Szabadidőben — családi körben 11 A pszichológus válaszol A lelki kezelésekről A divattervező ötlettárából Ballag már a vén diák - de miben? Számos írásból és sajnos számos tapasztalatból ismerhe­tik az olvasók a különféle lelki eredetű betegségeket és prob­lémákat. Ide tartoznak: a neuró­zis, a pszichoszomatikus meg­betegedések, az alkoholizmus, a kábítószerezés, az öngyilkos­ság, a szexuális zavarok, a beil­leszkedési nehézségek, a pár­kapcsolati konfliktusok. E bajokat érezve vagy látva sokan felteszik a kérdést: ho­gyan kezelhetők e betegségek és zavarok? Ezekre való a lelki kezelés, szakszóval pszichoterápia. Ez a gyűjtőfogalom többféle mód­szert takar; a szakirodalom je­lenleg mintegy 250 féle „tech­nikát” tart számon. Ezekből né­hány kiragadott példa: A relaxáció (ezen belül leg­ismertebb az autogén tréning) ellazulni tanít. Speciális szöveg (a formulák) mély átgondolásá­val a gyakorló el tudja lazítani vázizomzatát, beszabályozza testi és vegetatív működéseit. Testileg megpihen, lelkileg ki­kapcsolódik, mély nyugalmat él át, és regenerálódik. A feltáró pszichoterápiás be­szélgetések során az élettörténet és a jelenlegi körülmények ala­pos átbeszélésével a rejtett, lap­pangó betegségkiváltó tényező­ket hozzák napvilágra, és tuda­tosítják, majd kidolgozzák elle­nük a pszichés védekezés mód­jait. Az úgynevezett viselkedéste­rápiás módszerek a hibás maga­tartásmódok leépítését, és új, hatékony formák begyakorlását szolgálják, például az ivási késztetés vagy gátlásosság el­len. Minden lelki kezelésmódban közös és lényegi vonás, hogy - a különféle „technikákkal”, be­avatkozásokkal - változásokat tudjunk elérni a lelkileg beteg ember életszemléletében, érzé­seiben, kapcsolataiban, viselke­désmódjában. Az igazi gyógyu­lás ettől a változástól várható. A pszichoterápia történhet egyéni formában, négyszem­közt a terapeutával (a lelki keze­lést végző szakemberrel, aki speciálisan képzett orvos vagy pszichológus). Ez egy folyamat: bizonyos terápiái'tervét követő;' többszöri beszélgetés-.''■ ’■ Széles körben alkalmazzák a kiscsoportos módszereket is. 8- 10 hasonló problémával küzdő személy rendszeresen összejön egy vagy két csoportvezetővel, és közösen beszélgetnek önma­gukról, egymásról, a megoldás lehetőségeiről. Terjed a pár- és családterá­pia is, melyben a házaspár tag­jai, vagy a családtagok beszél­getnek a terapeutával együtte­sen a közös gondjaikról, és pró­bálják álláspontjaikat közelí­teni, kompromisszumokat kötni. A pszichoterápia nem csoda­szer, mely minden emberi prob­lémát megold, minden betegsé­get meggyógyít. De az egyéni mérlegelés alapján kiválasztott és szakszerűen alkalmazott módszer a lelki betegek gyógyí­tásában minden gyógyszernél hatásosabb lehet, hiszen ez in­dítja el a környezethez való al­kalmazkodást, illetve annak al­kotó megváltoztatását. A pszichoterápiákan közös és lényegi vonás az is, hogy ez egy sajátos - mély és eleven — kommunikációs folyamat egy sajátos - közeli, bizalomteli - emberi kapcsolatban. Nemcsak a különféle módszerek (az úgy­nevezett specifikus hatások) ve­zetnek a gyógyuláshoz, hanem legalább annyira fontosak a nem specifikus, tehát általános emberi tényezők. Nem minden beteggel lehet pszichoterápiát folytatni, bár rá­szorulna. A lelki kezelésre való alkalmasságban legfontosabb a pszichés összefüggések belátá­sának a képessége, és az őszinte, áldozatot is vállaló vál­tozni akarás. A terapeuta részé­ről pedig a szakmai tudáson túl elengedhetetlen, hogy tudjon a páciensben bizalmat ébreszteni, igazi emberi kapcsolatot kiala­kítani. így a beteg gyógyulásán ketten (vagy a kiscsoportban többen) együttműködve, közö­sen munkálkodnak. Dr. Ignácz Piroska Zselatint a virágcserépbe A szobai cserepes virágokat nagyanyáink idején nem tápoz­­ták vegyszerekkel. Helyette ha­vonta egyszer zselatinoldatot adtak nekik. Ezt úgy készítet­ték, hogy egy zacskó zselatint forró vízben föloldották, majd három csésze hideg vízzel hígí­tották, s azzal locsolták meg a növényeket. A tizenéves vén diákok nem­sokára búcsút vesznek az Alma Matertől, s az utolsóévesek va­lószínűleg megtanácskozták már egymással és a szülőkkel, hogy miben ballagjanak. Né­hány ötlet felhasználásával azonban az alapöltözékek, a ki­egészítők változatossá tehetők, anélkül, hogy az összhatást megbontanák. (A búcsútarisz­nya például lehet kék. piros. lila, sárga - kinek mi tetszik.) Az alábbiakban olyan megoldá­sokat mutatunk be, amelyek nem terhelik meg a szülők zse­bét, és „s. k." kivitelezhefők. A kiindulás: fehér blúz, sö­tétkék szoknya - ez bizonyára minden kislány toalettjében föl­lelhető, s jól lehet dekorálni. 1. Nagy, kifekvő (levehető) gallért varrhatunk fehér madei­rából. pikóval körbeszegve. I centi széles kék bársonyszalag­gal megkötve. Ez bármilyen magasnyakú fehér blúzhoz megfelel, s most divatos is. A sötétkék rakott szoknyát - kö­vetve a módit! - rövidítsük le a rajz szerint. A búcsútarisznya (20x15 centis) készülhet kres­­vászonból vagy különböző színű lenvászonból, közepén szívrátéttel. Végül: a „vén kis­lányok” hajába kerülhet egy— egy szál virág ... 2. Újra divat a matrózstílus, kapóra jöhet tehát a matrózblúz. (Persze csak akkor, ha az egész osztály ebben ballag.) Megújí­tása: cseréljük ki a betétet kék­fehér csíkosra, s ilyen anyagból varrjunk rá masnit. Roppant elegánsan hat(na), ha az egész lánykollektíva kék masnis, fe­hér vászonkalapban ballag(na). A csíkos vászontarisznya egy 44 centi átmérőjű körforma, amit csak körbe kell szegni és selyemzsinórral összekötni. A zsinór egyben „fogantyú” is. A blúz zsebére laposhímzéssel odakerülhet az osztály monog­ramja (IV. A, IV. B, stb.). 3-^4 Egy ötlet fiúknak: díszs­­zsebkendő - sötétkék pöttyös kartonból vagy vászonból, s új­vonalú csokomyakkendő. 5. Fejrevaló - lányoknak: napellenzős kendő. A készen kapható napellenzőre tarka kockás zefirből háromszög alakú kendőt varrunk. 6. Ugyanebből az anyagból szabhatunk egy 40x40-es négy­zetet, ezt körbeszegjük, össze­kötjük 60 centi hosszú selyem­zsinórral, s kész a tarisznya. Záhonyi Lujza Ferenczy Europress „Orvosságok” cica- és kutyabajokra Négylábú kedvenceink egy ré­sze még a kölyökkor múltán is hadilábon áll a szobatisztasággal. A kutyusok illetlenkedésének nedves nyomait puha ronggyal itassuk föl, és a foltot többször töröljük át citromos-lúgos oldat­tal. Ha a macska követ el hasonló illetlenséget, ugyanezt a mód­szert alkalmazhatjuk - azzal a különbséggel, hogy a felszáradt folt helyét szalmiákszeszes ruhá­val töröljük át. Ennek elpárol­gása után megszűnik a kellemet­len szag, és cicánk a későbbiek­ben tartózkodni fog ennek a „te­rületnek” a bepiszkításától. A doromboló kedvencek gyakran betelepszenek gazdáik karosszé­kébe, fotelébe. Ha viszont a kár­pitba néhány molyirtó golyócs­kát helyezünk vagy az ülőkét műanyag borítóval fedjük le, a hívatlan cicavendég tartózkodni fog a birtokháborítástól. Az anyját kereső kutyakölyök gyakran bánatosan nyüszít-vo­­nyít. Tegyünk kosarába egy ken­dőbe csavart meleg vizes palac­kot és egy ketyegő órát - megvi­gasztalódik és abbahagyja a sí­rást. Ha pedig négylábú barátunk beteg, az orvosságot csokoládé­bonbonba csomagoljuk; a kutyák többsége kifejezetten édesszájú - így lenyeli a rossz ízű tablettát is. - óta - (Ferenczy Europress) Gondolatátvitel - családtagok között (is) Léteznek információhordozó hullámok? A kutatók állítják, hogy a te­lepátia nem ritka képesség; szinte mindannyian birtokoljuk - igaz, ki nagyobb, ki kisebb mértékben. Sokan úgy vélik, hogy valaha a gondolatátvitel az őskori emberek normális tulaj­donsága volt. A közelmúlt amerikai és szovjet kísérletei azt is tanúsít­ják, hogy sokkal erősebb a tele­patikus viszony a biológiai kap­csolattal rendelkező családta­gok (szülő-gyermek, testvér­testvér), mint például az isme­rősök között. Ennek egyik bizonyítékát ép­pen az ikerkutatások során sze-Ők alighanem mindig mindent „megéreznek egymásról” - Az angol Malcolm ikrek - Philip és Dong - szintén iker feleségük­kel, Jena és Jill Labbenttel. rezték. Az ikrek, ha huzamo­sabb ideig elválasztják őket egymástól, továbbra is „infor­málva vannak” a másik egész­ségi állapotáról, megérzik egy­más betegségét, balesetét, eset­leg halálát. Valamilyen - egye­lőre megmagyarázhatatlan mó­don — szinte mindig tudják, hogy mi történik a másikkal. A volt Szovjetunió kutatói érdekes kísérletet végeztek nyu­­lakkal. A szárazföldön hagyott anyanyúl agyában levő elektró­dák minden esetben elektromos elváltozásokat jeleztek, amikor tengeralattjárón levő kölykeiből egy-egyet megöltek. Az ameri­kaiak - szintén tengeralattjáró beiktatásával - emberkísérlete­ket is végeztek. Azzal próbálkoztak, hogy ha megszakad minden kapcsolat a lemerült hajó és a szárazföldi bázis között, a telepatikus tulaj­donságokkal rendelkező egyé­nek mint „adók” és „vevők” he­lyettesítsék a rádióhullámokat. Egyelőre azonban még nem ta­láltak olyanokat, akik mindig, minden helyzeten egyforma energiával tudnának telepatikus úton „adni” és „venni”. I A pszichológiai kísérletek so­rán néhány újszerű felismerés is született. Kétségtelen tényként állapították például meg, hogy a kevéssé fejlett szürkeállomány­nyal rendelkező emberek között több a telepatikus képességű, mint a kiművelt, iskolázott ala­nyok között. Ilyen szempontból alacso­nyabb intellektuális szintet kép­viselnek egyébként a gyerekek is. A parapszichológiái kísérle­tek nyomán arra a következte­tésre jutottak, hogy a gyerekek azért nyújtanak sokszor meg­lepő „parateljesítményeket”, mert nekik még nem verték a fe­jükbe, hogy például az érintés nélküli kanálhajlítgatás „lehe­tetlen”. Más szóval: a civilizá­ció fokról fokra kiöli az ember­ből ezt a képességet. Arra, hogy miféle bioáramok, milyen agy­hullámok működnek a telepátia során, még nincs válasz. Nem ismerjük azt a közeget, amely az információkat az egyik agy­ból a másikba továbbítja. Kez­detben sok kutató úgy vélte, hogy valamilyen elektromágne­ses hullámról van szó, de bebi­zonyosodott, hogy tévedtek. Nem „hosszú hullámok” re­pülnek egyik ember agyából a másikba, van viszont olyan fel­­tételezés, hogy létezik egyfajta információ-hordozó hullám, amelyet az agy állít elő, de ame­lyet korunk tudománya még nem ismer. Közvetlen módon ugyanis ezt nem sikerült felfe­dezni, kimutatni. Érdemes megjegyezni, hogy hazánkban ilyen jellegű kísérle­tekre - ismereteink szerint — mindmáig nem került sor; a te­lepátia létezését a magyar kuta­tók többsége nem ismeri el. Ko­rábban ennek főleg ideológiai okai voltak - noha szakmai kö­rökben ismeretes volt, hogy az akkori Szovjetunióban „honvé­delmi” célokból, a szovjet tit­kosszolgálat, a KGB felügye­lete alatt intenzív és eredmé­nyes parapszichológiái kutatá­sok folytak. Az ilyen irányú hazai kuta­tómunka előtt az ideológiai gá­tak leomlottak ugyan, de kér­dés, hogy megvan-e a nyitottság és a szándék e lehetőség ki­használására ... . Nemere István Ferenczy Europress A pedagógia hétköznapjai Ejnye-bejnye vagy nyakleves? ■« - Tíz tanács „komisz kölykök” szüleinek A büntetés tanítómester, a tudat lámpása - mondják a pedagógia klasszikusai. Csakhogy roppant nehéz ezt a lámpást használni, azaz úgy alkalmazni feddést, fenyítést, hogy tanulságot adjon, nevel­jen és jó irányba igazítsa a gyermek lépteit. Szabványok nincsenek, de szabályok, a gyakorlatban jól alkalmaz­ható elvek igen. Ezekből gyűj­töttünk tízet csokorba. 1. „ítélethirdetés” előtt számoljunk 10-ig, 20-ig, ha kell, 100-ig is, mert sohasem haraggal, hanem szeretettel kell megszabni a csínytevés, a rosszalkodás árát. 2. Csak olyan szabályok áthágásáért járjon a büntetés, amelyeket a gyerek már is­mer; a játékszabályokat tehát előbb meg kell tanítanunk, és csak utána kérhetjük számon betartásukat. A „meglepő” büntetés rendszerint igazság­talan. 3. Egy rosszalkodásért, komiszságért kizárólag egy­szer büntessünk, s ha a kis vétkes megbűnhődött, ve­gyük úgy, hogy tiszta lappal indul . . . 4. Súlyos pedagógiai „mű­hiba”, ha olyasmit büntetünk, amit korábban elnéztünk, ne­tán dicsértünk. 5. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a büntetés álljon arány­ban az elkövetett vétséggel. A túlságosan enyhe büntetés ha­tástalan, a túl szigorú pedig könnyen konok ellenállást, szembeszegülést szül. 6. A bűn és bűnhődés idő­ben legyen közel egymáshoz: a késleltetés éppen a legfon­tosabbat, a nevelő, megelőző hatást csökkenti. 7. A „visszaesés” a gyere­kek esetében is súlyosbító kö­rülmény! Ha valamilyen ko­miszságért, szófogadatlansá­­gért első esetben elég a feddő szó, másodszor már kevés, harmadszor pedig biztosan hatástalan. 8. Kerüljük a testi fenyí­tést; fizikai fájdalom okozá­sával a legritkább esetben le­het a gyerekek tudatára, eszére, szívére hatni. Adód­hat néha olyan helyzet, hogy elcsattan egy nyakleves - nem tragédia, ha az anyai, at­yai kéz nemcsak ölel, simo­gat, hanem egyszer-egyszer józanít is. 9. Az őszinte megbánás a „komisz kölyök vádlottak” esetében is enyhítő körül­mény! (A szülői szem több­nyire csalhatatlanul fölismeri, hogy valóban őszinte-e a megbánás.” 10. A büntetés módja, for­mája alkalmazkodjék a gyermek életkorához, ami egy kisiskolásnak kemény, szigorú „retorzió”, egy tizen­évesnek esetleg semmiség. Dr. Kecsmár Ilona Ferenczy Europress Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom