Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-13 / 36. szám
4 Szolnoki Extra 1993. február 13., szombat Szolnoki agglomeráció A lakásállomány helyzete a városban Romboló firkálás helyett Városszépítő gyerekalkotások Amikor a nyáron itt jártam ennél a lengő nylonfalú kunyhónál, bizony kétkedve fogadtam Szabó István és Bognár Kálmánná szavait arról, hogy a telet is itt húzzák ki. Nekik lett igazuk. Most már tavaszt hozó szelek kísérik a karnyújtásnyira lévő Szent István hídra kapaszkodó autókat. A tél sem volt eddig igazi. Elmaradtak a mázsányi havakat dobáló, kunyhót borító viharok, s a fagy sem dermesztette úgy az embert.- Egyetlen egyszer kellett csak egész éjjel fűtenem — summázta az eddigi fűtési idényt Szabó István. Szolnok egyik legforgalmasabb, s egyben egyik legelhanyagoltabb pontja ez, a négyes főútvonal és a Tószegre vezető út metszéspontja. Autó autót ér, de egyik sem áll meg. Az utak szögletébe került jókora ülepítő mögött fiatal tölgyes alussza téli álmát. A suhanckorú fák között van a kunyhó. Kézenfekvő a megjegyzés:- Helyben van a tüzelő ... Szabó István gyorsan kontráz:- Az erdő véd a vihartól, óvja a kunyhót. S aki vagy ami engem véd, én azt nem bántom. Igaza van. S az erdő nemcsak véd, hanem szolgál is. Nyáron pihentető hűvössel, télen éléskamraként. A szalonnaoldalak ott lógnak az egyik ágon. A madarak — mintha csak tudnák, hogy szegény emberek tartalékai azok — nem nyúlnak hozzájuk. A nyáron idejárt egy kis őz játszani a kunyhót őrző kutyához. Amikor ez szóbakerül, Szabó István legyint:- Rodeopályának nézik itt az utat az autósok. Elütötték a kutyát, s azóta eltűnt az őz is. Kétkedő pillantásomra gyors a válasz:- Nehogy azt gondolja, hogy megfogtam. Nem tudnám megenni, mert az őz úgy sír, mint a béka, mikor bekapja a sikló. Meg aztán inkább segítem a rendőröket, minthogy szembe kerüljek velük.- Hogyan segíti őket?- Észrevettem például, hogy a melletünk lévő nádasba került egy Lada. Be akartam menni a rendőrségre, de éppen erre jöttek Jóskáék — így hívom a rendőröket. Mondtam nekik: egy üveg pálinkáért kapnak egy autót.- Nem is volt baja velük soha?- Hát — simít egyet vakítóan kopasz fején Szabó István —, egyszer ültem tizenöt napot.- Miért?- Az egyik ember vett tőlem égy merítőhálót, s elfelejtette kifizetni. Aztán, mikor összefutottunk, talajra került.- Ennyi volt az egész?- Egyszer meg harminchét napot ültem egy tizenkét kilós harcsáért, tiltott halászatért.- Ne bolygassuk tovább, fátylat a múltra. Inkább azt nézzük, mit szeretne?- Nézze, nálunk a rokkant nyugdíjból személyenként száztíz forint jut naponta kosztra, fűtésre, világításra, ruházkodásra, egyszóval mindenre. Alkalmi munka, kertásások, ilyesmi télen nincs. Ezért szeretném, hogy ha segélyt kérünk, gyorsabban kiutalnák. Aki segélyre kényszerül, az nem várni, hanem enni akar.- Mit szeretne még?- Szeretnék itt felhúzni egy négyszer négyes, vertfalú kunyhót. Nád van itt tetőnek. Az önkormányzatnál azt mondták: meg ne próbáljam. Szeretnék egy kecskét is. Meglenne velünk itt, az erdőben ... Simon Béla A lakosság a központi szerepkör változásainak hatásaként a II. világháború óta megduplázódott. Ez a lakások számának növekedésében is megjelent, így az 1949. évi 10 ezerről a nyolcvanas évek közepére több, mint 27 ezer lakást tartottak nyilván. A korszerkezet fiatalodása különösen 1970-től szembetűnő. A lakások közel 40 százaléka 1970 és 1980 között épült. Az új lakások legnagyobb része a lakótelepeken tömbös beépítéssel jött létre. Az 1980- as évtizedben egyre nagyobb szerepet kapott a magánerős, családiházas beépítés. Az 1960 előtt épített lakások zömmel a főútvonalak mentén, az egykori Német tizedben, a déli ipamegyedben, a belső lakóöv északi részén, valamint a külső lakóöv egyes területein (pl. Kisgyep) maradtak meg. A városmagban lévő lakások kivételével többségük korszerűtlen, kommunális ellátottsága nem kielégítő. Itt kell megjegyezni, hogy a nemrég még a régi időket idéző Tabán teljesen megváltozott. 1960 és 1970 között indult meg a tömbös beépítés a város területén. Megépült a Ságvári körút házsora, a Kolozsvári út, a cukorgyári és a Várkonyi téri, a Kulich Gyula lakótelepek, továbbá a Városmajor út elején lévő lakótömb és a Vegyiművek lakótelepe. Ugyanekkor újult meg a Pletykafalu jó része, a Liget utca környéke, valamint a megyei kórház és a cukorgyár közötti terület. Az 1970-es évtizedben fokozódott a többszintes, tömbös lakásépítés. Középmagas beépítéssel felépült a Kassai, a Szántó és Thököly úti lakótelep, megindult a Csokonai úton az elavult lakóházak helyén a négyszintes tömbös beépítés. A legnagyobb intenzitású lakásépítés a három legnagyobb szolnoki lakótelepen folyt. Felépült magas beépítéssel a Zagyva-parti lakótelep, amely ma már a városközpont része, valamint a József Attila lakótelep és a Jubileum tér környéke. Végül elkezdődött Szolnok legnagyobb lakótelepének, a Széchenyi városrésznek építése, ahol jelenleg több mint 25 ezer ember lakik. Az 1970-es évtizedben fokozódott a családiházas beépítés is, mindenekelőtt a Kertvárosban és Szandaszőlősön. Ezen kívül a Nagysándor úti sorházakat és az Alcsin folyó családiházak építkezéseit kell megemlíteni. Az 1980-as években már visszafogattabb ütemben folytatódtak a lakásépítések. A szolnoki lakások mintegy kétharmada kétszobás. Az egyszobás lakások aránya magasabb az 1960 előtt épült, elavult családi házaknál, mint például a vasút és a Körösi út környékén, a déli ipamegyedben, valamint az egykori Német tizedben. A Kisgyepen és a Dr.Szana A. út környékén meghaladja az 50 százalékot is. 1970 óta közel kétszeresére emelkedett a nagyobb alapterületű lakások aránya. 1980-ra már csaknem minden ötödik lakás három vagy több szobás. A lakások infrastrukturális ellátottsága megegyezik a megyeszékhelyek átlagával. A villannyal, gázzal való ellátottság gyakorlatilag teljes körű. A lakások mintegy 20 százalékában azonban se fürdőszoba, se vízvezeték nincs. A legkedvezőtlenebb a helyzet a külső lakóöv egyes részein, így a déli ipartelep köré ékelődött városrészeknél, a Pletykafaluban, a Körösi út és a MÁV-pálya környékén, a Kisgyepen, a Medgyesi-telepen, a Scheftsik-telep egy részén és az Alcsin, ahol mind vízvezetékkel, mind a fürdőszobával ellátott lakások aránya csupán 50-60 százalék, sőt jelentős területeken még az 50 százalékot sem éri el. Ugyanez a helyzet a belső lakóöv északi részén, a vasúthoz közel eső városrészen, illetve az Ady Endre út-Kápolna út-Baross út- Dr.Elek I. út által határolt területen. Ezek a területek egyben az elavult lakásállományú területek, amelyek rekonstrukcióra szorulnak. A megoldás azonban kevésbé körvonalazódik, mint tíz évvel ezelőtt.- fe -A vágyálom: vertfal, meg egy kecske- “ tXi v, Kt - n i ■r LM A Széchenyi lakónegyed tömbházai, akár más lakótelepi monstrumok olyannyira szürkék és egyformák, hogy közöttük könnyen eltéved az ember. Nincs valami jellegzetes, valami megkülönböztető dolog, amibe kapaszkodhatna a tájékozódni vágyó. Az úgynevezett Piros Iskola melletti négyemeletes oldalán egy ideje élénk színű falifestmény díszeleg. Egy lakót kérdeztem, ki csinálta. Azt felelte, nem tudja, de elég nagy marha volt. Ez egy vélemény. A másik: nagyon szép, nagyon örvendünk neki, a szomszédos iskola gyermekei festették. A szálak Szávai Istvánhoz, a Széchenyi Körúti Általános Iskola tanárához vezetnek. Ő töredelmesen „beismerte” a tettet:- Igen, a mi gyerekeink készítették. Ez már körülbelül a hetedik-nyolcadik nagyobb falfestményünk. Van egy képünk a Tisza-parton, a Belvárosi templom kerítésén, aztán Karcagon, az Egészségügyi Gyermekotthonban, különböző iskolák falain. Ezt a Városvédők Köre találta ki, ők kértek fel minket, hogy fessünk képeket az általuk kinézett falakra. Egy ideig az engedélyre kellett várni, a lakókat meg kellett keresni, hogy hozzájárulnak-e. Tudomásom szerint nem minden lakó írta alá, de a többség nyilván igen, mert telefonáltak, hogy mehet a dolog.- Igaz-e az, amit egy lakótól hallottam, hogy amióta ott van ez a festmény, a gyerekek nem rugdossák a labdát a falnak?- Azóta én sem láttam a gyerekeket ott labdázni, sem a festményre ráfirkálni. Egyébként a Tisza-parti képeinknél is számítottunk arra, hogy össze fogják firkálni. Döbbenetes, hogy egy év múltán is csak olyan firkálások voltak, amik tulajdonképpen tovább alkotások. Mondjuk, a lónak rajzoltak egy nagy fütyit, vagy a gyerek vállára egy macskát. De kimondottan romboló jellegű firkálás nem volt.- Lesz-e folytatás?- Van egy tervünk, ha a közeli garázssor tulajdonosai hozzájárulnak. Ez köröskörül vagy száz méter hosszú fal, erre meg tudnánk festeni a Kalevalát. Tavasszal a Gyerekvárosban fogunk nagyobb felületeket megfesteni. Olyan festményeket is készítenénk, amelyeken szándékosan hagynánk ki üres helyeket, ahova az újabb „alkotók” firkálhatnának. Például festünk egy házfalat, és odaírjuk: ide firkálj! Persze, nem mindegy, hogy mit...- há -Lungo Drom Találkozás a kanadai nagykövettel Pillanatfelvétel Évek óta megkülönböztetett figyelmet fordítanak Szolnokon a - sajnos nagyon kevés - műemlékként^ őrzött szobrok védelmére. Ősszel, mielőtt még a rossz idő beállna, gondosan letakarják fóliával, amelyik úgy kívánja, azt körülágyazzák, a fóliát kötéllel rögzítik, nehogy egy erős szélvihar letépje. Őrzik, védik ezeket a műemlékeket az idő viszontagságaitól, hogy aztán tavasszal újra gyönyörködhessünk bennük. Sajnos azonban ez a féltő gondoskodás hiábavalónak bizonyul. A Damjanich-szobor elején a fóliát még decemberben széttépték és a tábornok lova, majd később a szobornak egy nagyobb része ki volt téve az idő viszontagságainak. Talán a később beköszöntött erős szél tovább téphette a fóliát, mert a Damjanich-szobor már hetek óta ott áll teljesen „lemeztelenítve”, kiszolgáltatva hónak, fagynak, szélnek, esőnek. Hiábavaló a megkülönböztetett gondoskodás. A fólia az idő viszontagságaitól megvédi ugyan a szobrot, de a vandalizmustól már nem.- taki -Az észak-amerikai ország nagykövetsége a hónap elején találkozóra hívta Farkas Flóriánt, a Lungo Drom Országos Érdekvédelmi Cigányszövetség főtitkárát, hogy munkamegbeszélés keretében adjon egy általános helyzetelemzést a magyarországi cigányság életkörülményeiről. A beszámolóban szó esett arról az aggasztó tényről, mely szerint hazánkban a cigányok 85 százaléka munkanélküli. Farkas Flórián úgy vélekedett, ha az eddigi tendencia, a munkanélküliség nagyarányú növekedése tovább folytatódik, három év múlva olyan helyzet állhat elő, amelyből a cigányság nem tud „egymaga kilábalni”, az állam beavatkozása mindenképpen szükséges lesz. A megyében vannak olyan települések, ahol egyetlen cigány sem dolgozik, mint például Tiszaderzs, Kunhegyes. Farkas Flórián úgy fogalmazott, ebből látható, hogy a rendszerváltás legnagyobb áldozata a cigányság. Szó esett a kisebbségi törvénytervezetről, amelynek most éppen negyedik változata van érvényben, ez teljesen új, senki által meg nem tekintett, eltérő a nemzetiségi kerekasztal által elfogadott változattól. Ebben a tekintetben - mondta Farkas úr - egységes álláspontot képviselnek a cigányszervezetek. A főtitkár a továbbiakban ismertette a Lungo Drom, mint egyetlen vidéki székhellyel bíró országos szervezet tevékenységét, majd átadott egy magyar és egy angol nyelvű referenciát a Lungo Drom kétéves munkájáról. A megbeszélés eredményeként értékelhető, hogy a kanadai nagykövetség folyamatos kapcsolattartást kíván a Lungo Drommal, valamint számítani lehet arra, hogy anyagilag is támogatja a szövetség által kezdeményezett Cigány Információs Központ létrehozását, amelynek feladata lesz többek között szociális térkép elkészítése, munkaközvetítés, nevelés, oktatás, táborok szervezése. Várható, hogy a közeljövőben Jasques Paguette személyesen ellátogat Szolnokra. B.G. Intel(l)igens emberek Egy szolnoki általános iskola bejáratánál értesülhettem arról, hogy városunkba művelt emberek érkeztek.- Nagyon helyes - mondja mind a szakember, mind a laikus - gyermekeink jövője érdekében szükség van kreatív, nagy tudású emberekre. De sajnos, ahogy a bejáratnál elhelyezett fotón is látható, ezek az emberek csak délután látogatják az iskolát, s akkor is csak a helyi Win Tsun - keleti önvédelmi tevékenység - edzéseire járnak. Igen ám, de ott a bökkenő, hogy a fiúk csak egy 1-lel „inteligensek”. Hogy számukra mi tartozik a műveltség körébe, annak nem tudtam utánajárni, de hogy a helyesírás nem, az biztos. A plakát ugyanis hemzseg a durva helyesírási hibáktól, s tükröt tart elénk az életmentő fiúkról, akik valaha maguk is egy általános iskola képzettjei voltak, s ha akkor tudásukkal nem is tudták meghódítani az iskolát, most úgy látszik, mégis sikerült nekik, hisz a borsos tanfolyamdíjakból tornatermet bérelnek, s hasonló jellegű plakátjaikkal toboroznak híveket. Ezek a fiúk Bruce Lee nevét már hibátlanul megtanulták leírni, de a magyar tanult szót „tanúit’’-nak, a melyet szót csak amúgy „mejet”-nek rögzítik, hogy a központozást ne is említsük. A WIN TSUN-osok harcmodorukat úgy fejlesztették ki, hogy különféle állatok viselkedését, mozgását figyelték meg. Talán ezt a receptet alkalmazták a helyesírásra is. Hogy ebben az esetben melyik állat volt a példakép, azt az olvasó fantáziájára bízom.-K-
