Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-11 / 35. szám

1993. február 11., csütörtök Kunsági körkép 9 Útközben a vadásszal Még tart a harc pusztítani. Ezzel is védik a va­dállományt. Többek között ez a feladata vadásztársaságának, a Hubertusnak. Ennek területe 24 ezer hektár, ezt járják hatan va­dászok. Szakmáját apjától örö­költe. Huszonöt éves, nős, fia 8 hónapos, Abádszalókon laknak. Ilyenkor télen vadat etetnek, vadállományt számolnak, élő­­nyulakat fognak be, amiket Olaszországba szállítanak. Ró­kákat is lőnek ki, mert azok a süldő nyúlban óriási pusztítást tudnak végezni. Feladatuk még az orvvadászok elfogása is, akik egyre többen vannak. Most nincs nagyon sok munka, nem így nyáron. Májustól már kez­dődik az őzbakvadászat, majd a vadkacsa és a fácán idénye kö­vetkezik. Nyáron a fácánállo­mány törzsesítése is munkát ad, és a hajtásnál is jelen kell len­niük. Száz sportvadászuk van, akik a hétvégeken jönnek vadat lőni. Sok „puskás ember” érkezik Olaszországból is. Most elég jó a vadállomány, úgyhogy jöhet­nek is bátran. Vadlibák húznak el felettünk. Könnyű volna leszedni belőlük, de vadászatuk már befejeződött. Nem lehet ám csak úgy össze­vissza puffogtatni. Legalábbis egy hivatásos vadásznak. A tyúklopás a favorit Az oldalt írta Tóth András A fotókat Illyés Csaba készítette Kun táj, naplementével Kunhegyest elhagyván Abádszalók felé haladva talál­kozunk Fehér Zoltán hivatásos vadásszal. Éppen egy vetési varjút lőtt le, amikor megállunk autónkkal mellette. Miért kellett ezt a madarat elpusztítani? - ér­deklődünk tőle. Mert dúvad, és rengeteg kárt okoz - hangzik a felelet. A kis nyulakat, kis fácá­nokat agyonveri, ezért kell el-Hogy itt ki dolgozhat? Budapest: nagyváros, nyüzsgő élet, jobb fizetés. Ezt hagyta ott 2 éve Fejér Lukács 29 éves rendőr törzsőrmester. A fővárosból jött Tomajmonosto­­rára feleségével és két gyerme­kével. Nyugodt viszont az élet - mondja a körzeti megbízottként tevékenykedő fiatalember. Akad azért olykor-olykor munka. Ezt pedig a tyúktolva­jok adják, akik más települések­ről járnak át lopni. Pontosabban csak jártak, mert elfogták őket. így most csendes a tájék To­­majmonostorán, ahol Fejér Lu­kács előtt nem volt rendőr. Kis falu, nagy események nincse­nek, de azért nem árt gyakran körbejárni, hogy továbbra se le­gyen semmi probléma - indul járőrútjára a körzeti megbízott. Tiszaderzs neve immár örökre beíródott a magyar tör­ténelembe. A nagy Balhétól alig pár hónapja is a falu nevével volt hangos a sajtó. Az önkor­mányzati képviselő-testület ugyanis működésképtelenné vált, mert többen közülük kép­telenek voltak együttdolgozni a polgármesterrel, dr. Herédy De­zsővel, aki egyben a falu orvosa is volt. Egyedülálló módon - mivel a polgármester nem mon­dott le - új helyhatósági válasz­tásokat írtak ki, aminek ered­ményeképpen Varga Sándor tanítót választották meg a falu első vezetőjévé. Hogy ezzel mi változott, azt kérdeztük néhány asszonytól, akik éppen az utcán tereferéltek. Van, akinek jobb ez így, van, akinek rosszabb - hangzik a válasz. Mindenesetre annyit sikerült elérni, hogy dr. Herédy jól kiszúrt a falu népé­vel. Mert elment decemberben táppénzre, és emiatt egy másik orvosnak át kell járnia Tisza­­szentimréről. Az asszonyok olyasmit is sutyorogtak, hogy magánorvosként akar a doktor tovább dolgozni, meg hogy állí­tólag nincs is meg a szakvizs­gája. Ráadásul a beszedett be­tegbiztosítási kártyákat is elvitte magával, ami nélkül az admi­­nisztációt nem lehet elvégezni rendesen. A talánok megerősítése avagy cáfolata érdekében top­panunk be - egyebek mellett - Varga Sándor polgármesterhez {fotónkon). Éppen egy munka­­nélküli jár nála, munkát sze­retne valamiképpen. Igazak-e, amit az asszonyok tudni véltek? Sajnos igen - mondja Varga úr. - Próbáltuk jobb belátásra bírni Herédyt, de nem is reagált. Emiatt aztán már most biztos­nak látszik, hogy az önkor­mányzati rendelőben nem fog dolgozni. Ahhoz pedig, hogy magánorvos lehessen, szak­vizsga is kell, ami pedig való­ban nincs neki. Hacsak nem dolgozik már sok-sok éve a szakmában, még az se lesz. „Herédyt már orvosnak sem akarják” Más téren is gond van He­­rédyvel. Egyrészt valóban ma­gával vitte a kártyákat, másrészt más körzeti orvost nem tudnak addig foglalkoztatni, amíg ő táppénzen van. Pedig égetően szükség lenne egy új orvosra, egy olyanra, akinek szerződése van a társadalombiztosítással, minthogy még ezt sem kötötte meg a falu a TB-vel. Egyedüli­ként az országban... És hogy ne legyen másban se utolsó a falu, az élcsapatban van a mun­kanélküliségben. Az a kevéske munkalehetőség is megszűnt vagy megszűnőben van, ami eddig volt. Tíz közhasznú mun­kást tudnak foglalkoztatni janu­ártól, és ötöt terveznek még. Az 55 milliós költségvetésből nem sok segélyre, lehetőségre futja. Kevés esély az idegenforga­lomból származó bevételek nö­velésére van, meg telkek eladá­sából, amire van is sok érdek­lődő. Munkahelyteremtő beru­házásokat egyáltalán nem tud­nak létrehozni, pedig a vállal­kozásokat kedvezményes felté­telekkel fogadnák. Remény van arra, hogy a Villars svájci cso­koládégyár elosztóhelyén még pár embert tudnak" foglakoz­­tatni. Látva a kilátástalan hely­zetet a segélykeretet a tavalyi kétszeresére. 2,5 millió forintra növelték, de ez sem igazán sok. Hogy mi lesz? Sokfelé pályáz­nak, hátha ezek közül egy be­jön. Hátha. Rosszabb a helyzet, mint Borsodban Tiszaszentimrére beérve két korosabb1 hölggyel találkozunk. Megállunk, mondanának vala­mit, mi történik mostanában a faluban, van-e munka? Sok minden nincs, munka meg egy­szerűen semmi - volt a felelet. A legfőbb munkahely, a téesz is szétment, amíg az létezett, ad­dig legalább volt biztos kereset, de ma már? Nyugodtan leírhatja kedveském, a Kádár-rendszer­ben sokkal jobb volt! Menjenek a dobozüzembe, ott talán még van dolog. Ja, meg egy remek újítást is kitalált a polgármeste­rünk - teszik hozzá az asszo­nyok -, arról is érdeklődjenek. Irány a dobozüzem. Nemrég váltak ki az Aranykalász Tsz-ből, ami így három részre oszlott. Itt tényleg van még munka, összesen 19 embernek tudnak fizetni. Hol van még va­lami munkahely? - kérdezzük. Úgy tudják, a varrodában még termelnek, de nem biztos. Van még ott munka, de csak alkalomszerűen - tájékoztat bennünket Beleznay Sándor polgármester, akitől előbb az „újítás” felől érdeklődünk. Nos, az előtörténet a következő: a fa­luban szokás volt, ha valaki meghalt, a sírját hajnalban ka­lákában ásták ki. Sokan össze­jöttek ilyenkor, hiszen az is járta, hogy pálinkát kellett osz­tani az embereknek. Remek al­kalom volt tehát az ivászatra, ami sokszor kegyeletsértő is volt, mert csak páran ástak, a többiek trécseltek, iddogáltak. Ezt a szokást, bármennyire is akarták többen, nem lehetett megszűntetni. Szomorú apropót adott erre aztán az, hogy Der­­zsen egy ilyen sírásás utáni cse­tepatéban agyonvertek valakit. Ez hatott. Helyi rendeletben szabályoz­ták hát, hogy csak 8-17 óra kö­zött lehet sírt ásni, továbbá a temetőben szeszes italt fogyasz­tani tilos. A továbbiakban pedig hat embert biztosít a polgármes­teri hivatal sírásásra. Nagy könnyebbség ez egy özvegy­nek, pláne ha azt vesszük, hogy nem kell több liter pálinkát vennie, szétosztania. Mi hír járja még a faluban? Hát, nem éppen szívderítőek! Sajnos a 2500 lakosú Tiszaszen­­timre lakosai közül lassan már minden második munkanélküli lesz. Sokkal rosszabb a helyzet, mint Borsodban vagy a Nyír­ségben, de velünk mégsem tö­rődnek - mondja a polgármes­ter. Ez az év még rosszabb lesz a tavalyinál, jövőre pedig telje­sen összeomlik minden - véli. A szociális törvény teljesen meg­fogta az önkormányzatot. Ezál­tal sokkal nagyobb teher hárul rájuk, amiket egyszerűen képte­lenek teljesíteni. Az idén 57 millió forintból gazdálkodó fa­lunak nem egetverőek a kilátá­sai. A 20. század vége felé végre szeretnék elérni, hogy ve­zetékes gázzal fűthessenek a te­lepülésen. Úgy vélik, épp itt volna az ideje . . Ennek megvalósítására a tér­ségi önkormányzatok összefog­tak, és pályázatot nyújtottak be. Összesen ugyanis 700 millió fo­rintra lenne szükség, és ha meg­adják, akkor is részarányosán 40 millió forintot kell előterem­teniük. Ez pedig nem kis pénz egy olyan falunak, amelyik a korábbi rendszerben - több me­gyebeli településsel együtt - rendszeresen támogatta Szol­nok fejlesztését, egyes beruhá­zásait. Kényszerből persze. Le is maradt még önmagához ké­pest is. Tervek? Jó lenne a rava­talozót felújítani, a telefonháló­zatot továbbfejleszteni, még több utat leburkolni. Nem nagy vágyálmok ezek. Egyben bízik azonban Beleznay úr: hogy nagy a falusi ember béketűrése. Még szerencse. Kihalóban egy mesterség Amit elvállal, azt becsülettel teljesíti is Régi, értékes szakma művelője Arany András abádszalóki mes­ter. Kötélgyártó. Igencsak kihalóban levő foglalatosság az övé, hi­szen tudomása szerint egyedüli kötélgyártó a megyében. Bandi bá­csi 81 éves, és még mindig dolgozik. 1937-ben lett mester. Koráb­ban uradalmaknak, majd a magyar királyi honvédségnek, később téeszeknek dolgozott. Régen három segédje volt, valamint besegí­tett a munkába felesége is. Az új rendszerben már nem fogadott inast. Mert mi van, ha le kell keverni neki egy pofont? Még feljelen­tik. így inkább nem kereste a bajt. Hatan voltak testvérek. A három fiútestvér is kötélgyártó lett. Régen jó szakma volt ez, ma már nincs, aki csinálja. Két gyerekük közül egy meghalt már, lánya könyvtáros. Unokái sem érdeklődnek a kenderkötél készítésének művészete iránt. Mert bizony művészet ez. Egy növény szálaiból olyan terméket kell előállítani, amit számos területen fel lehet hasz­nálni. És a fogások olyanok, hogy ember legyen a talpán, aki utá­nozni tudná egy-egy mesterét. Arany Bandi bácsi neves kötélgyártó hírében áll, mostanában például egy szegedi professzor megbízását teljesítette. 1942-ben pedig még a BNV-n is kiállított, gazdasági kö­télfelszerelését mutatta be. És amit elvállal, azt becsületesen el is végzi. Munkanélküliekből tűzoltók Tíz évi akarás után tavaly ok­tóber óta van „rendes” tűzoltó­sága Abádszalóknak. Korábban csak az önkéntesek álltak szol­gálatra készen, ami azért nem volt az igazi. Most viszont - a húsz önkéntes mellett - már ha­tan vannak állományban, akik korábban munkanélküliként „keresték” kenyerüket. Azon­ban az önkormányzat segítsé­gével közhasznú munkásként álláslehetőséghez jutottak. En­nek anyagi vonzata abból áll, hogy a munkaügyi központ 70, az önkormányzat 30 százalékát fizeti bérüknek. Parancsnokuk, Kormos János pedagógus sze­rint még három embert kellene felvenni, hogy meglegyen a vál­tási lehetőség. Kél kocsijuk van, az egyik - mint az felvételünkön is látható - már muzeális darab, 1966-os kiadású Csepel. Min­dennek ellenére abszolút műkö­dőképes. Állandó ügyeletet tar­tanak, egy percen belül vonu­lásra készen állnak. Körzetük több településre is kiterjed. Munkájuk mostanában a nyara­lók oltásából áll, mivel ezek - az átépítések következtében könnyen kigyulladnak. Erre az évre 800 ezer forint támogatást kaptak az önkormányzattól, amit anyagvásárlásra fordíthat­nak. Ez sem kevés a külső szemlélő számára, de 2 millió kellene. Talán sikerül valami központi segítséget is kicsikarni a Belügyminisztériumban, ahova ma ment fel a parancsnok tárgyalni. Kell is egy ilyen szintű tűzol­tóság egy üdülőtelepülésen, hi­szen most télen csak 5500 la­kosa van, de nyáron 27-30 ezer vendéggel kell számolni. A tökmag még nem, viszont a disznó hamarosan fial Újszentgyörgy kis település. Olyan tanyavilágszerű, de annál sokkal-sokkal tömörebb. Tisza­­szentimréhez tartozik, lakosai száma 300. Egy házhoz térünk be, ahol hatalmas anyadisznó röfög az udvarban. Szabó Ele­mérék nagy reménysége a jó­szág. Párja is van, mindketten hasasok. A malacokat tavasszal eladják, az értük kapott pénzből szeretnék majdan bisztosítani a gáz bevezetését. Mert amúgy nem éri meg malaccal fogla­kozni, csak legalább egyben lesz a pénz. Korábban kilenc anyadisznó is volt, de hol van már az az idő? Nehezen lehet megélni, tartanak hát tyúkot, kacsát is. Tavaly tököt is ültet­tek, termett is szépen, 236 kiló magot adtak le még november­ben a felvásárlónak, aki még egy huncut vasat sem tudott fi­zetni, mert ott van a nyakán a sok mag. Senkinek nem kell. így hát takarékosan bánnak a tüzelővel is, nem lehet herdálni, nincs pénz újabb vásárlásra. Rokkantnyugdíjasok ihindket­­ten, összes pénzük havonta 16 ezer forint. Ebből kellett az épülő kövesútra 8 ezret befi­zetni, úgyhogy ezzel ki is fújt egy időre. Még jó, hogy hízót vágtak, meg van egy kis zöld­ség, ezzel érik be. Mert ezzel kell beérni mostanság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom