Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-11 / 35. szám
1993. február 11csütörtök Kunsági Extra-----Kunhegyes 5 A koporsókba olykor fényképet, pipát is raknak Az élet elkerülhetetlen velejárója: a halál. A városban a helyi temetkezési vállalat statisztikái szerint évente százan, százhúszan fejezik be földi létüket, és sajnálatos módon a kaszás egyre többet cipel magával a negyven—, meg ötvenegynéhány évesek közül. Valahogyan az a tapasztalat, a régebbi korok emberei szívósabbak, esetleg egyszerűen kevesebb idegi, stresszhatásnak voltak kitéve? Tavaly a legidősebb kunhegyesi elhunyt nyolcvankilenc múlt, a legfiatalabb alig harmincnégy. Sajnos a szegényedést bizonyítja, hogy egyre több a köztemetés. Magyarul mondva az olyan elhantolás, amely költségeit az állam, azaz az önkormányzat fizeti. Míg 1991-ben egy efféle temetés volt, tavaly már öt, sőt húsznál is több ember kapott három-ötezer forint segélyt, hogy a hozzátartozóját eltemethesse. Manapság errefelé egy átlagtemetés 26 ezer körüli, de ha sírhely, megfelelő szertartás is kell, akkor az öszszeg harmincegynéhány ezerig emelkedhet. Akadnak érdekes kívánságok. Van, aki cigányzenét kér, más irodalmi idézetet, szavalatot a nyitott sír mellé. Régebben még a szemfedelet is ki kellett vágni, ezt a kérést egészségügyi okok, központi előírások miatt most már nem teljesíthetik. Mostanság a kunok sok mindent rakatnak a koporsóba. Legtöbbször a feleség, a férj, a gyerekek, a család, vagy az elhunyt egyik fényképét, nem ritkán a pipát, a görbebotot is. Kialakult még egy másik sajátos helyi szokás: az, hogy a sírásókon kívül a kedves szomszédok, ismerősök, rokonok is kapát, lapátot kötnek a kerékpárra, úgy mennek a temetésre. Akkor segítenek, amikor húzni kell a sírgödörbe a földet. Egy-egy népszerű távozó személynek olykor tizenöt-húsz sírhúzója is adódik, ami bizonyítja: nagyon sokan szerették, tisztelték az elhunytat. A népszerűség másik foka az, hogy kit, mennyien kísérnek el erre az útra. Előfordult olyan temetés, amelyen a két sírásó, a pap és a temetkezési vállalat dolgozói voltak csak jelen, míg legutóbb az egyik, köztiszteletben álló 80 éves férfi búcsúszertartását ezemyolcszázan hallgatták. Már majdnem világtalanul Noha Medgyesi Andrást és Harangi Irént egykoron Karcagon jegyezték be az anyakönyvbe, már közel negyven esztendeje kunhegyesi lakosok, úgyhogy idevalósiaknak számítanak. Úgy alakult az életük, hogy Andrásnak, vagy ahogyan ismerik, Bandinak pék a szakmája. Először Kunmadarason lapátolta a kemencébe a vekniket, majd Hegyesre került, ahol megszerette a helyet. No, meg őt is megszerették, mert több évtizedig süteményes volt. Magyarul: zsömléket, kifliket, kalácsféléket készített. Ehhez igazodott az életvitele is, és általában este hatra járt dolgozni, majd reggel öt körül, után érkezett haza. Mindaddig, amíg 1988-ban le kellett tennie a péklapátot, mert a lába, a karja, a dereka nem bírta a strapát. A felesége, Irénke pénztáros volt a Vízgépészeti Vállalatnál, de 1975 óta rokkantnyugdíjas: szürkehályoggal, majd leszakadt látóideggel műtötték, és már -21 dioptriás lencsén át nézi a világot. Jobban mondva csak a körvonalakat, mert az 1990-es operációja óta a jobb szemével semmit sem, a ballal pedig csak körvonalakat lát. így azután se takarítani, se főzni nem tud, sőt újságot olvasni, televíziót nézni sem. A férje főz, amit tud, ő intéz. A gyerekeik felnőttek, kirepültek, olyan messzire, jó, ha évente néhányszor hazalátogathatnak. Elvégre Nagykanizsa, meg Kaposvár sincs a szomszédban. Két unokával is dicsekedhetnek, ámbár ők is a távoli Somogyországban élnek, így azután öregségükre maguk maradtak. Azért pár jószomszéd átjár hozzájuk Irénkével beszélgetni, mert mára neki sajnos a betűk világa is elérhetetlenné vált. így marad a beszélgetés, a rádió, no meg a telefon - szerencsére -, hiszen azon hetente kétszer néhány percre legalább hallja a messzi gyerekek, unokák hangját... t fii ~'|ÉU Ír Ww a* ^ l Kiosztották az okleveleket Ünnepélyesen befejeződtek a biogazdálkodási népfőiskola második évfolyamának a foglalkozásai. A hallgatók jórészt a városból meg a vonzáskörzetéből verbuválódtak, akik közül tegnapelőtt tizenheten vehették át a biokultúra egyesülettől a Minősített biotermelő oklevelet. Az első évfolyam idején megalapozott ismeretek, szemlélet segítségével még részletesebben, elmélyültebben megismerkedhettek a vegyszermentes gazdálkodás lényegével. Ezen igyekezetüket a biokultúra egyesület jeles tanárai: dr. Győrffy Sándor, Seléndy Szabolcs, dr. Kalmár Gergely, dr. Mezei Ottóné, dr. Márai Géza segítették. Részt vettek a Foodapest élelmiszer-ipari kiállításon megrendezett biokultúra napokon, ismeretséget kötöttek kül- és belföldi bioszakemberekkel, termelőkkel, szaktanácsadókkal, értékesítőkkel. Ugyancsak kedden vehették át a végzettségüket igazoló okleveleiket a tehéntartó gazdák népfőiskolájának a hallgatói. Ok húszán voltak, és mindahányan helybeliek, sőt gyakorlott tehéntartók, hiszen van közöttük, aki eggyel bajlódik, míg olyan is akad, aki húsznál többet tart. Szakmai jellegű foglalkozásaikat dr. Horváth Lajos városi állatorvos, valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetem munkatársa, dr. Márai Géza, dr. Barcsák Zoltán, dr. Bedő Sándor és dr. Nagy Nándor tartották. A szervezők a jövőben is tervezik hasonló tanfolyami formájú, mezőgazdasági irányultságú népfőiskola indítását. Mégpedig oly módon, ahogy az emberek igénylik. Egyébként március elsején kezdődik egy három hónapos, bentlakásos gazdaképző a volt munkásőrbázison. Ezen huszonöt, 18-25 év közötti fiatalnak biztosítanak tanulási lehetőséget. Malacgyár A helybeli sertéstelep, amely most a Kunság Népe Szövetkezet tulajdona, 1972 óta létezik, él, van. Teljesen zárt rendszerű, az anyakocákat, süldőket itt nevelik, tenyésztik, csupán a tenyészkanokat vásárolják. Évente tízezer, átlagosan százkilós hízó kerül ki innen. Sőt az is elmondható róluk, hogy 1990 márciusa óta darabokban, ugyanis ott helyben le is vágják, széthasítják őket. A levágott állatokat pedig például Karcagra a kórházba, Mezőtúrra a főiskolára, magánvállalkozóknak, Szolnokra magánvállalkozónak szállítják, illetve napról napra négyet, azaz nyolc félsertést a saját üzletükben értékesítenek. Jelenleg az a helyzet, hogy még bizonyos papírok, jogi formaságok hiányoznak, de hetvenkét ember részvételével ezt a telepet kft.-vé szeretnék alakítani. Fontos megemlíteni, hogy ezen munkahely fenntartása mintegy negyven embernek biztosít megélhetést. Ami a bevételt illeti, nem mellékes, hiszen már tisztázott, hogy a telep éves nyeresége eléri a tízmilliót, ami pénzszegény világunkban nem semmi! 180 fiút várnak A Kunhegyesi Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképzőben félezer diák tanul. Hogy honnan érkeztek? Az itt lakókon kívül Nagyivánból, Szolnokról, Tiszagyendáról, Tószegről, Hunyadfalváról, Kisköréről, Abádszalókról, Tiszaroffról, hogy csak néhány helységnevet említsek. A próbálkozók tíz szakmára jelentkezhetnek, mégpedig a következőkre: mezőgazdasági gépszerelő- és üzemeltetőnek, növénytermesztő gépésznek, hegesztőnek, szerkezetlakatosnak, esztergályosnak, autószerelőnek, villanyszerelőnek, épületasztalosnak, bútorasztalosnak és kőművesnek. Azoknak a vidékieknek, akik nem tudnak bejárni, kollégiumot biztosítanak. Egy tény: Kunhegyesen ősszel ebben az oktatási intézményben száznyolcvan általános iskolai végbizonyítvánnyal rendelkező fiú kezdheti meg újabb tanulmányait. Kérelem A helyi képviselő-testület tavaly szeptemberben határozatot fogadott el arról, hogy az államalapítás 1100 éves évfordulójáig a tisztelet és a kegyelet megnyilvánulásaként elkészítik a település II. világháborús hőseinek, áldozatainak az emlékkönyvét. Az eddigi adatok szerint közel kétszáznegyven volt kunhegyesi veszítette életét a XX. század második nagy világégésének vérzivataros esztendeiben. A hősi halottak közül kilencvennek az adatai, fényképei már a városi könyvtár birtokában vannak. Kérjük a hozzátartozókat, leszármazottakat, ha Kunhegyesen élnek, szíveskedjenek felkeresni a könyvtárat, adatlapot kérni, és azt kitöltve visszahozni. Ha az ottani hősi halottak, háborús áldozatok mostani családtagjai más településen laknak, és olvassák ezt a felhívást, levélben jelezzék mindezt a Zsigmond Ferenc Városi Könyvtár, Kunhegyes (5340) címre. Egyúttal tüntessék fel jelenlegi lakhelyüket, címüket is, hogy a könyvtár az adatlapot kitöltés végett el tudja küldeni a lakásukra. írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Másfél ezer beiratkozott A könyvtár parasztbarokknak minősített, mutatósán felújított épülete az 1730-as esztendőktől kezdve figyeli a múló idő változásait. Most például azt, hogy az ajtajai piacnapokon, azaz kedden és pénteken reggel nyolctól délután ötig, hétfőn és szerdán délután egytől ötig, szombatonként pedig nyolctól tizenkettőig nyithatóak, azaz fogadják a betérőket. Azokat, akik szám szerint másfélezren vannak, ugyanis ennyien iratkoztak be. A felnőtt- és gyermekrészleg tavaly 904 könyvvel gyarapodott, és napjainkban a betűk szerelmesei több mint 36 ezer kötetből válogathatnak. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy a videók, televíziók világában errefelé is alaposan megcsappant az olvasási kedv. A beiratkozási tagdíj egyébként évente 10 forint, de az általában csak a gyermekekre vonatkozik. Pártolói díjként 100 forintot fizet az átlag, de van egy olvasójuk, aki erre a célra félezret áldozott. A legfiatalabb könytári tagjuk hétesztendős, a legkorosabb már betöltötte a nyolcvanadikat. Hogy milyen témájú könyvek a legolvasottabbak? A krimik, a szerelmes regények, a tudományos fantasztikus írások, de sokan keresik a tizenévesek közül a kölező olvasmányokat, az idősebbek pedig a hasznos ismereteket tartalmazó kiadványokat, amelyek a kötés-horgolás, a sütés-főzés, a barkácsolás, a kertészkedés alapjaival, szépségeivel ismertetnek meg. Akinek pedig még erre sincs ideje, nyugodtan betérhet pár percre, hiszen több mint ötvenféle folyóirat, újság, szaklap, heti és havi kiadvány kínálja ismereteit. Egyéni megrendelést is A vasútállomás szomszédságában tavaly nyáron nyílt meg a Barbatus Kft. telepe, ahol tulajdonképpen farmergazdálkodáshoz szükséges mezőgazdasági munka- és erőgépeket árulnak. Jelenleg mintegy három milliós készlettel várják a vásárlókat, és a tavalyi, féléves forgalmuk meghaladta az 1,7 milliót. Hogy mennyibe kerül itt egy-egy masina? A teljesség igénye nélkül, íme néhány adat: az MTZ típuscsalád 725 ezertől 960 ezerig. Azután kapható a Zetor-család is, de ez 1 milliónál is többért, és csak megrendelésre. Fűkaszák kínálják magukat 161 ezertől 411 ezerig, ekék 51 ezertől 200 ezerig, azután különböző utánfutók. Csőtörők, amelyek nem szemre, hanem csőre törik a kukoricát. Akad, amelyik egyszerre csak egy sort visz, de olyan is van, amelyik négyet. A készlet bővítése érdekében ötféle szállítócéggel állnak üzleti kapcsolatban, és a kiállított termékek korántsem a kínálat egészét képezik. Elvégre egyéni óhaj, sóhaj alapján az udvari választéktól eltérő megrendelést is elfogadnak. Mégpedig köznapokon reggel héttől négyig, szombatonként pedig héttől délig. Új térítési díjak A helyi honatyák legutóbbi, képviselőtestületi ülésükön több, fontos kérdésről döntöttek. Ezek közül most kiemeljük azt, amelyik az új étkezési díjakról határozott. így a szülőotthon napi térítési díja 146 forint, a bölcsődében 63, az idősek klubjában 85 forint. Az általános iskolások egésznapos élelmezése 65, az óvodásoké 52, a gimnazistáké 100 forint. A menza 50 forint, a szakmunkásképzőben az ebéd 46, az egésznapos ellátás 104 forint. Az új díjszabások február elsejétől érvényesek. A testület egyúttal tudomásul vette, hogy az új szolgálati helyre költözött Muzsnai László református lelkész helyett, aki egyúttal önkormányzati képviselő volt, és utóbbi tisztéről ilymódon lemondott, Szabó Lászlóné vállalkozó lett képviselő.
