Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)
1993-02-01 / 26. szám
12 Azt beszélik Tiszaigaron ... 1993. február 1., hétfő A faluba érkező idegen első benyomása az, hogy sebesen sodródó világunktól eltérően mintha megtorpant, útját kereső, mégis lélekzetvételre készülő település lenne Tiszaigar. Mintha utcára tették volna a falut. Van is ebben sok igazság, hiszen a tiszafüredi üzemek csarnokai, s a berekfürdői üveggyár hutái korántsem adnak már annyi itteni embernek munkát, mint korábban. A munkaképes lakosságnak lassan egyharmada munkanélküli segélyből él. Légüres térben mozognak, sorsuk alakulását még nem ismerik a volt állami gazdasági kerület dolgozói. A helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet december közepén alakult át. így aztán a falu pillanatnyi fejlődésének ütemét korántsem a gyorsvonat, sokkal inkább a mellékelt képünkön látható szamárfogat sebességével mérhetjük. S ez is valami, mert nem tespedtséget, hanem alkotó élniakarást jelent. Azt, hogy Tiszaigar lakossága keresi a nehéz helyzetből kivezető utat. A fogépész péküzeme Nem akarok hinni a fülemnek: pékséget nyit a faluban a helyi mezőgazdasági kft. főgépésze. Mintha a közmondásbeli Makó Jeruzsálembe érkezne. — Nincs ebben semmi különös - mondja Bodnár István. - Először mezőgazdasági gépek beszerzésére gondoltam, de hát azt is kell nézni: mi a biztos vál-Van már orvos, de... Koczka József, az általános iskola igazgatóhelyettese egészében véve elégedett. Mint mondja; képesítés nélküli nevelőjük nincs. A nyelvi laborhoz is megvannak a felszerelések (a IV. osztálytól angolt tanítanak), s átcsoportosítással helyet is biztosítanak számára. Tornatermük is van. A VII-VIII. osztályosok számára - fakultációban - a számítógépes oktatást is megszervezték. Osztályok összevonását nem tervezik. Igaz, hogy évente csak nyolc-tíz gyermek születik a faluban, de állami gondozottak fogadásával mindig bővül a létszám. Képünkön: testnevelés Csete Lajos tanár úr (balra fenn), illetve fizikaóra Szilágyi Sándor tanár úr vezetésével. Ritkaságszámba menő magyar szürke szarvasmarkákból álló, szép gulya telel a tiszaigari határban, a Hortobágy szélén. Van ugyan számukra istálló, mégis szívesebben tanyáznak a szabad ég alatt - ott hozva világra borjaikat is. Tavaly áprilistól karácsonyig nem láttak istállót. Éjjel-nappal a hortobágyi pusztán bóklásztak. A gulyához 156 tehén, 60 növendékállat, 8 tinó és 5 ökör tartozik. A Középtiszai Állami Gazdaság tulajdonában vannak. A gulya mellett telel a Mezőgazdasági Minősítő Intézet 11 tenyészbikája is. Képünkön: Fekete József gulyás az állomány néhány példányával. Tavaly március óta saját orvosa van a községnek: dr. Szász Károly. Hosszú utat tett, míg Erdélyországból ideérkezett, a betegek szerencséjére, mégsem pihen, mégsem nyugszik: — Tavaly pályázatot nyertünk orvosi műszerállomány fejlesztésére. Vettünk is egy EKG-berendezést, s egy hatféle vizsgálatra alkalmas minilabort. Csak az a baj, hogy nagyon szűkös a hely, ki kellene építeni az emeleti részt is. A pénz megvan erre, de hát az időj árás nem kedvez az építkezésnek. Ha birtokba vehetjük az emeleti részt, akkor egy kis kézi gyógyszertárat is tudunk létesíteni. Mivel a falu lakosságának 25-30 százaléka hatvan éven felüli, s a „magyaros étkezési szokások” híve, elég sok a beteg. Napi átlagban ötven. A családorvosi rendszerrel nemcsak az elvárás növekedett meg az orvos iránt, hanem az adminisztráció is. Ezért volna szükség egy másik egészségügyi középkáderre is... lalkozás és hol térül meg leghamarabb a befektetett összeg. Úgy voltam vele: az ember szükség esetén sok mindenről lemond, még az italról is, de a kenyérről soha. Tehát a pékség jó üzletnek látszik, s hamar visszatérni a pénzem is. — Tud kenyeret sütni? — Csak enni. Olyan jó ízű kenyeret szeretnék enni, amilyet a mama sütött. S micsoda lángosok kerültek ki kemencéjéből... — Hát akkor? — Felvettem egy tiszaörsi és egy nagyiváni péket. Az állami gazdaság volt konyhaépülete lett a pékség, svéd és olasz technológiával. — Mire képes ez a kis üzem? — Kétműszakos termeléssel két-három falut ellát kenyérrel és pékáruval. De azért, hogy ne kelljen a kemencét mindig újra felfűteni, tervezem cukrászati termékek gyártását is. — S mit tervez még? — Harminc hektáron gazdálkodni is fogok, s szükségem volna még egy munkahelyteremtő beruházásra - de ezt még ne kiabáljuk el. kát arról kérdem: mi késztette erre, lakonikus rövidséggel válaszol: — Nem akartam munkanélküli lenni. Az önkormányzat meg nem akarta, hogy százhúsz gyermek és felnőtt ebéd nélkül maradjon, hiszen itt főznek az óvodának, az iskolának, az öregek klubja támogatja. Az Áfész is önzetlen: minimális bért kér a berendezésért. A korábbi négy konyhai dolgozó helyett - a főnökasszonnyal együtt - csak ketten vannak. így a korábban veszteséges vállalkozás - a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával - sínre került. Légüres térben Konyha — vállalkozásban A Tiszaigari Mezőgazdasági Kft. 1991. január 1-én alakult a Középtiszai' Állami Gazdaság helyi kerületéből. Az azóta eltelt időt így summázza Bertalan József, a kft. ügyvezető igazgatója: , i — A kft. megalakulása a korábbinál nagyobb önállóságot jelentett, de továbbra is voltak megkötöttségek. Beszerzési-értékesítési tevékenységünket az állami gazdaságon keresztül folytattuk a továbbiakban is. A decentráció keretében lehetővé vált a működőképes kerületek eladása. Az állami gazdaságból alakult kft.-k értékesítését meghirdették. Megszerzésükért pályázni lehetett. Az itteni kerület dolgozóinak egy csoportja is benyújtotta pályázatát a múlt év szeptemberében. A vagyonügynökségtől várjuk a választ, mert pillanatnyilag légüres tében vagyunk. Nagy a bizonytalanság, pedig a műtrágyát, a vetőmagol már vásárolni kellene. Az ember kényszerből is lehet vállalkozó. Amikor Kálmán Gyulánét, a volt Áfész-konyhát vállalkozásba átvevő asszonytagjainak, s néhány előfizetőnek. így aztán a törölközőt bedobó Áfész helyébe lépő Kálmánnét a rezsi átvállalásával Tiszaigar szamárfogaton?
