Új Néplap, 1993. február (4. évfolyam, 26-47. szám)

1993-02-09 / 33. szám

4

1993. február 9., kedd

Az Új Néplap Tiszafüreden

Van, aki kettévágatja ,»

A kétkilós fehér kenyér a legkapósabb

"IVökan bizonytalannak érzik sorsukat

A vasúti törvényre várnak

A tiszafüredi pékségben - pontos nevén - a Közép-alföldi Sütödék Vállalata Tiszafüredi Sütőüzemében 1992 májusában befejeződött egy 30 milliós beruházás. Az üzem többek között energiatakarékos olasz kemencékkel, automata vezérlésű silóval, német gépekkel gazdagodott, és kívülről is megszépült. Harmincféle terméket készítenek, melyből huszonnégy naponta piacra kerülő áru. A pizzatészta, a kuglóf, a kakaós tekercs, a lenmagos kenyér, a perec és a fonott kalács rendelésre készül.

Május óta csak nyolc hónap telt el. Ez igazán nem nagy idő, de azóta sok minden történt. Különösen a „mindennapi kenyerünk” szolgáltat témát. E kérdéskört feldolgozni kívánó kérdezz-felelek kvízben Bugán Balázs üzemvezető volt a partnerem.- Bugán úr! A téma annyira közszájon forog, hogy azt hiszem elég, ha csak címszavakat említek önnek. El is kezdem! Gabonahiány?- A füredi malommal vagyunk kapcsolatban. Biztosítékunk van rá, hogy nem lesz alapanyag-ellátási problémánk.- Kenyéráremelés?- Hatféle kenyeret forgalmazunk. Ezek közül a 2 kilós fehér kenyér a legkapósabb, 96 forintért áruljuk. Van, aki ezt is kettévágatja, főleg a nyugdíjasok. Takarékosabbak az emberek. Ez érezhető a fogyasztáson is, s ez mindig így van áremeléskor. Később helyreáll a rend. Mi két boltot üzemeltetünk. Úgy tudom, Füreden mi árulunk legolcsóbban.- Szélsőséges árak?- A mi áraink is magasak, hiszen a kettős adókulcs bevezetését mi is érezzük, de tudok olyan magánkereskedőről, aki 112 forintért adja a 2 kg-os kenyeret.-Minőség?- Hagyományos, természetes anyagokkal dolgozunk. Kovásszal, mesterséges adalékanyagok nélkül. Meglevő vevőkörünkön kívül több környező megyéből is akad vásárlónk. A kereskedők és a vásárlók minősítenek. Úgy érzem, elégedettek lehetünk.- Turistaszezon?- A téli hónapok mindig gyengébbek, tavasszal indul be igazán az üzem. A szezont megérezzük - a nyugati turisták nagyon kedvelik a barna és lenmagos kenyeret. Sok fogy a lekváros kifliből is. Sok a viszszajáró külföldi, ilyenkor több több a túlmunka is.-Létszám?- Jelenleg harmincötén vagyunk. A 10 tonna/16 óra kapacitáshoz ez elég. Van egy bizonyos ellátási felelősségünk,

aminek eleget tudunk tenni. Ha gond van, túlórázunk.- Konkurencia?- Tudomásul kell vennünk, hogy mások is forgalmaznak a területen, piaci verseny van. Ha nem tartjuk a színvonalat, azt azonnal megérezzük. A boltos attól vesz, aki pontos és jó minőséget produkál. Ha tisztességes a verseny, ez így is van rendjén.- Bérek?- Függ az eltöltött időtől és a szakmai képzettségtől. A sütőüzemek és a füredi bérek vonatkozásában, úgy érzem, átlagosak. Manapság egyre nehezebb a megélhetés - nemcsak a pékeknek. Persze az idén is lesz bérfejlesztés. Százalékot nem tudok mondani, de biztos lépést tart majd az inflációval.- Végezetül engedjen meg egy kérdést, ami inkább kérési ilyen árak mellett van remény arra, hogy tovább fog javulni a minőség? Ha már kevesebbre telik, az legalább legyen friss.- Azon leszünk . . .

Cél a televíziós szereplés

Az arany minősítésű Tiszafüredi Néptáncegyüttest, amely 1979-ben alakult meg, 1992-ben egy egész ország láthatta a.televízióban; a Rábay Miklós koreográfus versenyen adhattak számot tudásukról. Bakonyi István művészeti vezető, koreográfus irányításával idén ezt ismét megkísérlik a Ki mit tud? keretén belül. Legutóbb a siker kapuját jelentő televíziós válogatóig jutottak el. Az eddigi akadályokat mindenesetre sikerrel vették. Ez történt január 17-én a kunhegyesi területi bemutatón is. A sok próba és gyakorlás mellett segített a továbbjutásban a Röhner Ottó által vezetett Morotva Zenekar is. Velük öt éve dolgoznak együtt. A 30 tagú felnőtt együttes utánpótlása is biztosított, nyolcvan fiatal vár a „bevetésre”. Hogy a füredi táncosok meddig jutnak el az idei Ki mit tud? vetélkedőn: Majd meglátjuk! Remélem, a televízióban.

Azt mondják róluk, hogy tehetségesek

1991 szeptemberében Balta-Tibor, a Tiszafüredi Zeneiskola tanára elhatározta, hogy öt tanítványát egy zenekarban próbálja ki. A kvintett, mely három általános iskolásból és két 24 éves fiatalemberből áll, azóta is töretlenül együtt muzsikál. Azt mondják róluk, hogy tehetségesek. Donkó Rebeka, a Kossuth Iskola nyolcadik osztályos tanulója az együttes második harsonása. Sztankovits Sándor a Zrínyi Iskola hetedik osztályába jár. O a tuba „mestere”. Róluk -igen jó véleménnyel voltak a miskolci Zeneművészeti Szakközépiskola tanárai, amikor ott jártak meghallgatáson. Trázsi György - ő Sanyival egyidős- szintén „zrínyis”. Gyuri, aki több országos versenyen is sikerrel szerepelt, a második trombitás szerepét tölti be a zenekarban. A két „öreg róka” közül Bakos Tibor jelenleg munkanélküli. Ám hogy hangszerét, a harsonát jól kezeli, mi sem bizonyítja jobban, minthogy tudományát egy megyei versenyen I. hellyel jutalmazták. A zenekar vezetője, Leány Lajos óvodai karbantartó. Tíz éve tanul zenét. Másfél évig katonazenekarban fújta trombitáját, két évig a jászberényi rézfúvós együttes „idegenlégiósa” volt. Zeneiskolai hangversenyeken léptek fel, több környező településen arattak nagy sikert. Emlékezetes toronyzenét produkáltak a Tiszaörs 700 éves fennállását ünneplő rendezvénysorozaton is. Szívesen emlékeznek a poroszlói gyerekeknek adott műsorukra. Tavaly év vége óta Homo Ludens néven szerepelnek, mert a hasonló nevű füredi Öntevékeny Ifjúsági Sze.rvezet patronálja őket. Ezzel a névvel neveztek a Ki mit tud?-ra is, ami számukra igencsak kalandosan indult, mert Bakos Tibor a városi válogató előtt megbetegedett. Szerencsére hamar kigyógyult a tüdőgyulladásból, így a zenekar sikerrel „pótvizsgázhatott”. Azóta már a területi bemutatón is túljutottak, s készülnek a megyei megmérettetésre.

A tiszafüredi vasútállomás nem kiemelt csomópont. A Debrecen-Füzesabony közötti, és a Karcagig futó sínpárok kapcsolták a várost az országos vérkeringésbe. Köztudott azonban, hogy az elmúlt pár esztendőben a MÁV meglehetősen súlyos gondokkal küszködött. Több figyelmeztető sztrájk, kihasználatlan vonalak megszüntetése, elbocsátások, csökkentett munkaidős foglalkoztatások jelezték ezt. Mit érzett meg ebből a közel ötven füredi vasutas? Van-e még presztízse a vasutasságnak? Erről beszélgettem Csorna Lajos állomásfőnökkel. Tőle tudtam meg, hogy a sztrájk idején mind a dolgozók. mind az utazóközönség fegyelmezettén viselkedett. Probléma nem volt. Gond inkább az, hogy a gyárak megszűnése, átalakulása jelentősen lecsökkentette a teherszállításból befolyó bevételeket. Füred bevásárló- és turistacentrum. Ez segített abban, hogy az emelkedő jegyárak ellenére nem csökkent jelentősen a személyforgalom. Nyáron kifejezetten nagy forgalmat bonyolít le a kis pályaudvar.

Az itt dolgozók létszáma 53-ról 49-re csökkent. A bérkorrekciók ellenére a fizetések nincsenek arányban sokszor a

felelősséggel, nem tartanak lépést az inflációval. Részmunkaidőben csak a nappali beosztásúakat foglalkoztatták, ez meglátszott a fizetési cédulájukon is.

Nem volt kivétel az állomásfőnök sem. Idén is lesz évközi bérfejlesztés, de konkrét pénzösszegekről nem tudok információt adni. Fejlesztésre nincs pénz, csupán a karbantartásra telik. Ugyanez a helyzet a túlórákkal is.

Megtudtam továbbá, hogy Tiszacsege és Újszentmargita környékén a vasúti átjárók fénysorompóinál kelendő áru az

akkumulátor s a rézhuzal. Szerencsére Füredet elkerülik ezek a gátlástalan fosztogatók.

Végül egy nagyon fontos dolog: a füredi vasutasok többsége húsz-harminc éve sorsát a MÁV-hoz kötötte. Talán ezért várják annyira a kormány által beígért vasúti törvényt.

— Nagyon nagy szükség lenne erre a törvényre. Sok dolgozó bizonytalannak érzi a helyzetét, fél a létszámcsökkentéstől. Kell egy biztosíték, mely megnyugtatná az embereket - mondta végezetül Csorna Lajos, aki maga is 18 éves kora óta MÁV-alkalmazott.

Képünkön a füredi vasútállomás látható, melynek teherszállításból származó bevételét jelentősen lecsökkentette a gyárak megszűnése, átalakulása.

Fiai viszik tovább a mesterséget

Egész élete a fához kötődik

Buzsák egy Somogy megyei kis falucska, Fonyód közelében. Szőttesei, míves hímzései, csipkéje, népi kultúrája révén azonban a világ minden táján ismertté vált. Itt született 1932-ben Márton János fafaragó mester. Hamar alkalma nyílt megszeretni az erdőt, a fákat, hiszen szülei az erdészetben dolgoztak. Egyáltalán nem volt tehát meglepetés, hogy a buzsáki fiatalember a fával való foglalatoskodást választotta élethivatásául. Ehhez jobb tanítómestert nem is találhatott, mint a balatonfenyvesi Kálmán Pista bácsit, akitől négy évig leshette el a faművészet rejtett titkait. Jó tanítvány lehetett, mert munkáira hamar felfigyeltek. Utolsó inasévében már a Budapesti Népművészeti Szövetkezet tagja volt, 1958-ra népi iparművész. Maga tervezi, készíti dísz- és használati tárgyait. Az alkotások kelendőek és a .szövetkezet révén eljutnak a világ minden tájára.

1958-ban megnősült.

Felesége, Piroska néni a szakmában is segítője lett. Balatonfenyvesen élnek és dolgozlak. Márton János 1976-ban már a népművészet mestere. Ebben az évben Münchenben járt, ahol fafaragást tanított és kiállította termékeit.

Több kiállításon, pályázaton nyert díjat. Művészi munkásságáért 1980-ban a minisztériumtól megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Egyre nehezebben tudott azonban megélni a fafaragásból.- Tudja, amíg a szövetkezet termékeit szigorú művészeti zsűri ellenőrizte, addig az ország minden részén, de főleg a Balaton környékén egyre több „kókler” jelent meg. Felhígult a szakma. A bóvli és a giccs elárasztotta a piacot” - emlékezik a ’80-as évekre János bácsi.

Talán ez is az oka - no meg Szűcs Imre füredi fazekas mester barátjának invitálása -, hogy 1986-ban Tiszafüredre költözik. 1987-ban még a Népművészeti Szövetkezet tagjaként kiváltotta az ipart.

Faesztergályos és bútorkészítő lett, 1989-ben végleg önállósította magát. A sorozatban készített függönykamisok, franciaágyak mellett jutott ideje művészetére is. A szőlősi úton lévő háza egy kis kiállítóterem. A bútorok, dísztárgyak, faékszerek egy élet munkáját dicsérik. 1992 decemberében úgy érezte, ráfér egy kis pihenés, nyugdíjas lett.

Nyugodtan tehette, mert mindhárom fiával megismertette a szakma csínját-bínját. Szakmájuk a „famívesség”. János, aki a díszítések mestere, szobrokat is készít. A két fiatalabb, László - aki hivatásos vadőr - és Csaba, ő bőrdíszműves is, a bútorgyártásban mozog otthonosabban. Ők viszik tovább a mesterséget.

Persze nincs olyan nap, hogy édesapjuk ne forduljon meg a műhelyben, hiszen az ő élete fa nélkül elképzelhetetlen. És még három unokája is kíváncsi a nagypapa tudományára!

A jég hátán is horgásznak

Jómagam nem vagyok horgász. Csupán egyszer, úgy tízéves koromban kacérkodtam ezzel a hobbival. Kis haverommal azonban - a nagy horgászzsákmány reményében - sikerült olyan messze elcsavarognunk a Hemád folyó partján, hogy két falu apraja-nagyja indult a keresésünkre. E jól sikerült horgásztúra jutalma két hatalmas anyapofon lett. Kilencszázötven tiszafüredi horgásznak bizonyára nem volt ilyen megrázó élménye, mert a Sporthorgász Egyesület tagjaiként ma is aktívan hódolnak szenvedélyüknek. Lehet hideg, fújhat a szél, őket megtalálhatjuk a vizek környékén. Akit egyszer hatalmába kerített ez a szenvedély, annak nincs holtszezon. Még a külföldiek is visszajárnak. A tél azonban a közgyűlések hónapja is. A fürediek februárban gyűlnek össze. Biztosan beszélni fognak a tagdíjról, ami 1300 forintról 2400-ra emelkedett, megemlítik, hogy az egyre több hivatásos halász rontja az amatőrök esélyeit, szó esik arról, miszerint egyre szaporodik az orvhorgászók, szabálysértők és azon garázda elemek száma, akik elévülhetetlen érdemeket szereznek a szemétkupacok számának növelésében és a környezetszennyezésben. Talán az sem lenne baj, ha ívás idején a Tisza-tó vízszintje lehetővé tenné a „halporontyok” életben maradását. Azon is törik a fejüket, hogy a környék egyesületeinek munkáját jobban öszehangolják. Tudni akarnak egymás dolgairól. A fogási naplók arról árulkodnak, hogy ’92-ben a sporttársak kevesebb harcsát és süllőt, de több pontyot akasztottak meg. Több mint valószínű, hogy az éves beszámoló tartalmazza azt is, hogy olyan stéget építettek, melyről mozgássérült társaik is horgászhatnak. Lesz általános, családi és csukafogó verseny. Továbbra is segítik a MOHOSZ Tisza-tavi Kirendeltségét, amellyel jó a kapcsolatuk. Domonkos László, aki két éve az egyesület elnöke - ő informált a fentiekről is - ezt támasztotta alá egy nagyon emberi történettel:- Többen horgásztunk abban a nagy hidegben. Motorcsónak közeledett felénk. Jönnek ellenőrizni - gondoltuk. Am a MOHOSZ helyi munkatársai egy-egy csésze teával kínáltak meg bennünket. Nagyon jólesett!”

Az oldalt írta: Percze Miklós Fotó: Mészáros János