Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
1993. JANUÁR 2. 10 ( Á Mit is határoztunk el? Már kihevertük az ünnepeket -jócskán volt belőlük - kihevertük az újesztendőt köszöntő, hosszúra nyúlt éjszakát is. Kihevertük, elfeledtük. Elfeledtük? Mit feledtünk el, vagy' mi az, amit jó lenne nem elfelejteni? Jó lenne nem elfelejteni, hogy mit fogadtunk meg az új esztendőre. Van, aki azt, hogy most már igazán hozzáfog a fo- gyókúrázáshoz. Talán van olyan is (bár minél több lenne), aki az újesztendei másnaposság, harmadnaposság hatására talán azt fogadta meg, hogy ezután nem iszik egy cseppet sem, vagy legalábbis mértékkel emeli a szájához a poharat, és mértékkel is csak a jeles ünnepeken. És hányán fogadták meg, hogy abbahagyják az egészségtelen dohányzást; hogy ezentúl tisztességesebbek lesznek jövendőbelijükkel, vagy éppen életük párjával; hogy többet törődnek majd a gyerekekkel, az öregjeikkel; hogy nem viszik be a munkába otthonról hozott gondjaikat, és nem cipelik haza az aktatáskával vagy a szatyorral a munkahelyen mellre szívott gondokat. Folytathatnám a sort, de folytassa inkább ki-ki saját kedvére, vagy pontosabban fogalmazva: a saját fogadalmára emlékezve. Az új évtől persze hogy mindig várunk valamit, és persze hogy jobbat az előzőnél, de mi az, amit mi magunk tehetünk érte? Mert nem vitás, hogy a külső körülmények erősen beleszólnak az életünkbe, s az sem vitás, hogy a nagy család, a haza igyekszik a nehéz gazdasági helyzetben is valamit levenni az arra legjobban rászorulók válláról. De most nem szeretnék sem a sültgalamb-vá- rás elcsépelt szólamával élni, sem azzal a már-már annyit hangoztatott, hogy csaknem közhelynek számító igazságról emlékezni, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Ez igaz, és 1993-ban sem lesz másképpen. De valamit lehet szebben és jobban, és még csak anyagiak sem kellenek hozzá. Akár megfogadtuk, akár nem: egy kicsit szigorúbb követelményeket önmagunkkal szemben nemcsak a munkában, hanem legalább ennyire otthon, a családban is. És több türelmet másokkal az élet minden területén a legkisebb és a legnagyobb közösségben, a családtól kezdve a hazáig, de a hazán túl is. Van minderre egy igen kifejező tömör magyar szó: EMBERSÉGGEL. Csak ennyit akartam elmondani. (sárdi) _____________________/ S zabadidőben—családi körben Család és kultúra A legnagyobb ajándék Süssünk-főzziink almával Műveltnek és boldognak lenni: nem ugyanaz, a művelt ember is lehet boldogtalan, ám sohasem annyira és nem oly tartósan, mint az, aki nem lel örömet, megnyugvást, vigaszt, feledést művészetben és tudományban. Aki viszont szenvedélyesen érdeklődik saját személyén és hétköznapi gondjain túli dolgok iránt, az megtalálja a lát- „ szólag „hasznot nem hozóban” a szellem gyönyörűségét, és sohasem ismeri meg az unalmat. Gyermekeinket mindenképp ilyen unalmat nem ismerő, széles látókörű, önálló gondolkodású, szakadatlanul művelődő, és a művészetekben gyönyörködni képes emberekké szeretnénk nevelni. De hogyan? Miként kezdjünk hozzá és mikor? Kodály Zoltánt egyszer megkérdezte egy édesanya, mikor kell elkezdeni a zenei nevelést? - „A születés előtt kilenc hónappal!” felelte a mester. Ez az útbaigazítás érvényes a művelődés valamennyi ágára. A könyveket, zenét, képző- művészetet kedvelő fiatal lány vagy fiú már nem csak magának, hanem jövendő gyermekének gyűjtögeti a szellemi éléstárat. A kisgyermek kulturális nevelését már az a szellemi légkör alapozza, amelybe beleszületik. E nevelés első eszköze a bölcsődal (lehetőleg igazi legyen: de halk, megnyugtató hatású zenét lemezről vagy rádióból is adagolhatunk számára)! az alapozás a gondos, figyelmes beszédtanítással folytatódik, s a szavak fontossága egyre nő. Nagy kérdés: átadjuk-e édes anyanyelvűnk milliós szókincsének gazdag örökségét, az árnyalt, szép kifejezésmód egész kincstárát, vagy kifosztjuk őt, s csupán kopár, színtelen, agyoncsépelt szómorzsák silány étkével tápláljuk? Nyelvünk teljes gazdagságát azonban senki nem árasztja magából szüntelen, ahhoz csupa Arany Jánosnak kellene a járókák fölé hajolnia. De a legnagyobb költőinket sűrűn lapozgató fiatal szülők képesek arra, hogy úgy hordják gyermekeiknek az anyanyelv gyöngyszemeit, mint fecske az eledelt éhes fiókáinak. A nyelvi alapozás a legfonto- * sabb kulturális ténykedés: a nyelv kölcsönhatásban van a gondolkodással, minél nagyobb egy gyermek szókincse, annál több és bonyolultabb gondolat kering a fejében, annál több fogalmat ismer és annál érdeklődőbb (Hiszen csak az érdekel bennünket, amiről már tudunk valamit!) Sütő András ezt így fejezi ki: „Csak az a miénk a világból, amit névvel illethetünk...” Az irodalmi, nyelvi nevelés további útja a mesén át vezet. A mesélő kedvű szülők, nagyszülők életre szóló ajándékkal látják el utódaikat. Gép nem pótolhatja ezt: a mese megszerelésében benne van a közös élmény, a szülőkkel töltött órák bensősége, boldogsága is; a mesekedvelő gyermek a mesélőt is szereti, az ő lényének emlékét is felidézi, amikor később a költészet tájaira indul. Az ilyen gyermek alig várja, hogy megtanuljon olvasni, eleve vonzódik a könyvhöz, és szívesen megbirkózik a betűvetés nehézségeivel. De a kezét még nem szabad elengedni. A panaszkodó szülő („már másodikos és még mindig nem olvas, hiába biztatom, pedig mennyi könyve van”) ilyenkor azt is elronthatja, amit jól kezdett el. Olvasni: gyönyörűség, élvezet. Nem kényszer, nem robot, nem büntetés. De kezdetben - sokaknál - nehezen megy. Az olvasás képességének elsajátítása szinte olyan minőségi ugrás az egyén életében, mint volt az emberiség számára a tűz felfedezése. a gyakorlást úgy könnyíthetjük meg, ha a már addig is könyveken nevelt érdeklődő gyermek számára megédesítjük a megerőltetést: - „Olvass egy oldalt, én olvasok hármat!” ha érdekes a könyv, szívesen rááll, s egyszer csak eljut oda, hogy egyedül folytatja. Nincs olyan gyermek, akit a művelődés felé ne lehetne elindítani. Csak olyan szülők vannak, akik ezt nem tartják fontosnak. Pedig életre szóló nagy ajándékot adhatnának gyermekeiknek, soha el nem veszíthe- tőt, mindenkor boldogítót. A kultúra gazdagságával nevelő szülőt sosem lehet elfelejteni: jelen lesz minden verssorban, minden dallamban, míg csak gyermeke él, s még azon túl is: unokáiban és dédunokáiban is ott munkál a hatása. Bozóky Éva Diós-almás kalács Hozzávalók (kb. 12 szelethez): 2 közepes alma, 1 citrom leve, 20 dkg vaj vagy margarin, 25 dkg cukor, 1 csomag vaníliacukor, 1 csipet só, 20 dkg liszt, 2 tojás, 2 kávéskanál sütőpor, 10 dkg apróra vágott dió. Az almákat lereszeljük és citromlével meglocsoljuk. A zsiradékot és a cukrot, a vaníliacukrot és a sót elkeverjük habosra. A tojásokat, a lisztet és a sütőport hozzákeverjük. A reszelt almát lecsepegtetjük, hozzáadjuk a diót és az egészet a tésztához keverjük. Egy sütőformát kizsírozunk. Beletesszük a tésztát és előmelegített sütőben kb. 70 percig sütjük. Almagombóc Hozzávalók: fél kg alma, 20 dkg dara (gríz), egy tojás, 4 dkg vaj vagy margarin, 2 dl tej, zsemlemorzsa, kevés cukor, 5 dkg darált dió, fahéjas cukor. Az almát megmossuk, meghámozzuk és apró kockákra vágjuk. A vajhoz hozzákeverjük a tojást, hozzáadjuk az almadarabokat, darát, kevés cukrot, sót, a langyos tejet, valamint a darált diót. Annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy lisztezett kézzel gombócokat tudjunk formálni belőle. 30 percig pihentetjük. Forrásban lévő vízbe tesz- szük. Forrás után 2-3 perccel óvatosan megkeverjük, majd lefedve még 10 percig főzzük. Olvasztott zsírba kiszedjük, és fahéjas cukorral meghintjük. Almás lepény 1 tojásból 1 evőkanál lisztből, 5 evőkanál sovány tejből tésztát keverünk. Megsózzuk. Megsütjük. Az almákat felszeleteljük, magházát eltávolítjuk és egy kávéskanál olajon megsütjük. A tészta tetejére rakjuk. 3 evőkanál joghurtot fahéjjal és cukorral ízesítünk és az almára öntjük. Tetejére diót szórunk. Dióval töltött alma Az almát félbevágjuk, magházát eltávolítjuk. A magház helyét megtöltjük lekvárral és cukrozott darált dióval, majd rövid időre a grillsütőbe tesszük és megsütjük. Divat • • Ügyeskedjünk otthon! Díszítő cipzárak - gyerekingre Színessé, változatossá teszi az inget, ha a nyakkivágásba cipzárt varrunk, mégpedig úgy ,hogy az hangsúlyt kapjon. A cipzár kiválasztásakor ügyeljünk arra, hogy színe összhangban legyen az ing, a bélés és a gallér anyagának színével. A nyaknyílás bélését kissé előretolva a cipzár mentén paszpólszerű szélet kapunk. A béléshez használhatunk bármilyen, az ing színével és mintájával harmonizáló anyagot. A cipzárat az ing eleje középvonalán levő nyílásba varrjuk. A nyakvonal varrásráhagyását fedjük be ferdepánttal vagy da- nubiaszalaggal, így tartósabb és mutatósabb lesz a varrás, ami azért fontos, mert kilátszik, ha a cipzár nyitva van. Cipzár bevarrása fedetlen módon 1. A ruhadarab eleje közepére jelöljük be a cipzár hosszát, hozzászámítva a varrás ráhagyást. Vágjuk be. Szabjuk ki a bélésanyagot; 9 centiméter széles és 6 centiméterrel hosszabb legyen, mint a nyílás. Ha a bélésanyag könnyű vagy kötött textíliából készül, közbélést is használjunk. A bélésanyagon is jelöljük be a középvonalat, széleit tisztázzuk el. 2. Tűzzük a bélést színével az ing színére úgy, hogy a nyakvonalnál és alul 2-2 centivel érjen túl a nyílásvonalon. A nyílástól 5 milliméter távolságban gépeljünk végig, alul a nyílás végén haladjunk még 6 millimétert, majd derékszögben megfordulva, 1 centit varrjunk a nyílásvo- nalra merőlegesen. Ezután ismét forduljunk meg, és folytassuk a tűzést a nyakvonalig. 3. Vágjuk be a bélésanyagot a jelzésvonalon; a végénél rézsú- tosan vágjunk be a sarkokig. Fordítsuk át a bélésanyagot az ing fonák oldalára, a nyílás részein 3 millimétemyit előretolva férceljük le. 4. Helyezzük a cipzárat a nyílás alá, a cipzárkocsit a nyílás alsó végén hagyva. Férceljük be. Valamennyi réteget átöltve, a szélétől 3-6 milliméterre felsőtű- zéssal varijuk körül. Zárjuk a vállvonalakat. 5. Tegyük fel a gallért, végeit a bélés széléhez illesztve. 2 centi széles danubiaszalagból vágjunk le egy, a nyakvonalnál 2,5 centiméterrel hosszabb darabot. Tűzzük a szalagot a nyakvonalra, pontosan összeillesztve a széleket. A cipzárvégek fölött hajtsunk be 1,5 centit. Az előző varrás nyomán varrjuk körbe a nyakat. 6. Hajtsuk a danubiaszalagot az ingre, elfedve a varrásráhagyást. Gépeljük körbe folyamatosan a bélés külső szélét és a szalag alsó szélét. Fejezzük be az ing varfasát a szabásminta útmutatásai szerint. . p MEZESMADZAG • Beküldendő január 9-éig a vicc poénje, melyet az 1. és 2. fősorokban rejtettünk el. - Múlik az idő című, december 12-ei rejtvényünk helyes megfejtése: Kezdesz öregedni. Esténként már minden eresztéked nyikorog. - Jutalmakat nyertek: Abonyi Sándorné Szolnok, Hatvani Katalin Tiszafüred és az Idősek Klubja Kisújszállás. (Az utalványokat postán küldjük el.)
