Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09 / 7. szám

1993. JANUAR 9. Szolnoki Extra 5 A szolnoki Denevér üzletházban, az Ady Endre út és a Keskeny János út sarkán LUXI néven világítástechnikai szaküzlet nyílt. A főleg egyedi darabokból álló csillárok, falikarok, világítótestek termelői áron kapha­tók. Viszonteladókat is kiszolgálnak. Ezenkívül fali polcok, telefonaszta­lok és különböző kisbútorok is vásárolhatók. Háztartási gépek javításá­val is foglalkoznak. A boltot Bendó Erika üzemelteti. (Fotó: N. Zs.) „Csak tessék, tessék, hölgyek, urak...!'' Balekok és szegény gazdagok? „Az ember azért játszik, mert ember, és azért ember, mert játszik'' (Schiller) Játék mindig volt. Csont dobókockák, fa- és agyaggolyók tanúsítják ezt ötezer évvel ezelőttről, majd a középkori vallásfelfogás játékellenessége után az új és legújabb korra se szeri, se száma a sportjátékoknak; a gyűj­tőszenvedélyekhez, a rádióhoz, televízió­hoz, népszokásokhoz, számítógépekhez fű­ződő; illetve a szenvedélyjátékoknak, mint lóversenyzés, lottó, totó, s újabban a pénz­szerző piramisjátékok. Talán a közvélemény számára sem vitás: ez utóbbiak városunkban is ádáz csatájukat vívták egymással a ’92-es év során. A háború első évében egymás elől szip- kázták el a még fizetőképes „milliomos-ön­jelölteket” a 7 törzs, a TOP 12, a Super Play Extra, s újabban a Club ’93 - hogy csak néhányat említsünk - néven futó „legitim” játékok, megteremtve ezzel azt a fajta kon­kurenciát, ami aztán sorra pukkantja ki a sokak számára oly áhított meggazdagodás léggömbjét. Kivételek természetesen van­nak, hiszen mi másért, ha nem ezért alakul­nának újabb és újabb játékrendszerek. Bot­rányok a 7 törzs körül, újságcikk „STOP 12” címmel - nem a mi lapunkban jelent meg -, hogy a többi, valóságos „tőzsdei izgalma­kat” már ne is említsük. No, de ettől játék a játék!? „Segítse óvodája felemelkedését, lépjen be a7 törzsbe!” „Vállalkozó? Évi 300 forin­tért adótanácsadással állunk rendelkezésére, legyen a Clubtagunk!” Játékoscsalogató, mézesmadzag szlogenek? Nem, mert ahogy az áru-, úgy a listacsomagolásnak is megvan­nak a sajátos, üzleti fogásai. Hogy ki-ki be­néz-e a csomagolóanyag mögé s ott mit vesz észre? Hogy csak befizeti a szükséges pénzt, vagy munka fogalmába be is illik az újabb játékosokat felhajtó szervezkedés, ügynö- kösködés? Ez már az ő személyes ügye, játékszeren­cséjének kovásza is. Tény, hogy az utcát rovó munkanélkülieknek hasznos elfoglaltságot, anyagi gyarapodást is jelenthet a házalás. Akár kormányzati gondokat is megoldhat a közel 700 ezres munkanélküli országában ez a fajta önsegélyezés? S ha nem fogadjuk el munkának e tevékenységet, jószerivel feke­temunkának se nevezhető. így adózási prob­léma sem állhat fenn? Mindenki jól jár? Akkor kik a címben jelölt balekok? S kik a gazdagok? Az előb­biek azok, akik csodát (pénzesőt) várnak néhány ezer forint kifizetésétől, s egy életre bánják, hogy játszottak. Ahelyett, hogy jót derülnének saját balekságukon. A gazdagok pedig? Nem is tudják, hogy szegények. Sze­gény gazdagok ők, mert elfelejtik, hogy sok kis balek piramiskockáin keresztül jutottak fel a pénzhegy csúcsára. Hogy kinek-kinek mi a játék, az intellek­tus kérdése is. Az adott kor játékigényeit az emberek műveltsége, a társadalom fejlettsé­ge mindig meghatározta. Hogy korunkban a nyereségvágy a legfőbb motiváló tényező a közösségi játékokban való részvételhez? Er­ről igazán nem a szegény gazdagok, de leg­kevésbé sem a kis balekok tehetnek. Az igazi játék örömet adó ünnep, ezért azt kívánom az új évre, hogy senkiben se verjen gyökeret a játék miatti bűntudat érzése. Se magával - családjával -, se másokkal, játé­kostársaival szemben. Csak tessék, tessék, hölgyek, urak...! ’93- ban is lehet játszani... Úgy tűnik, választék is lesz hozzá bőven... Csirke József Az oldalt szerkesztette: Tarpai Zoltán Lecserélt telefonok Korunk kétségtelenül egyik legellenszenvesebb figurája - a normális ember számára - a tele­fonrongáló. Ez az embercsoport nem jöhetett volna létre, ha nincs nyilvános telefon. De szerencsé­közel 100 Telcor-t szerelt fel a megyeszékhely nagyforgalmú helyein és ott, ahol gyakoriak voltak a rongálások. A város 280-300 nyilvános készülékeinek tehát immár egy­tyák majd az ügyfélszolgálati irodában lesznek kaphatók. Ter­mészetesen folytatódik a hagyo­mányos Telcor-ok szerelése is Szolnokon, sőt a megye na­gyobb városaiban is megkezdik A megyében tavaly 185 nyilvános távbeszélő-állomást szereltek fel, ebből Szolnokon nyolcvanat (fülkében, illetve többségét belső térben). Képünk Szolnokon, a Várkonyi téri új telefonfülkéről készült. re van - igaz, nem oly’ rengeteg - legalábbis hazánkban. És pont ezért ellenszenves a figura, mert a családoknál eddig kevés volt a telefon, leszaladt hát az emberfia az utcára, hogy telefonáljon, erre puff, abban a pár fülkében biztos valami gazfickó szétberhelt min­dent. Azonban minden sorozatnak végeszakad egyszer. Mert okos emberek kitalálták az olyan tele­font, amelynek ellenállási ténye­zője közelít a végtelenhez. Példa rá a dél-afrikai vandálbiztos ké­szülék, neve TELCOR. Nos, eb­ből szerencsére egyre többet ta­lálni Szolnokon is. Ugyanis a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Távközlési Üzem már eddig is harmada vandálbiztos, és ez nagyban - akár felére is - csök­kentheti a ’92. évi 2-3 millió fo­rintos szándékos károkozás mi­atti kiadást. Egyébként a régi, piros készü­lékekre is jobb, osztrák zárakat szereltek fel, ami máris csökken­tette a feltörések számát ezeknél is. A Telcor-ról alkotott kép ked­vezőnek tűnik. Üzembiztosak, a nagyközönség hamar megbarát­kozott velük - tájékoztatta lapun­kat Kiss István, a távközlési cég művezetője. Hamarosan újabb fajtákkal is találkozhatunk, hi­szen még januárban tizenöt kár­tyás érkezik. A hozzájuk használatos kár­a régiek lecserélését dél-afrikai­akra. És lehet megérjük, egyszer a telefonrongáló-faj is kihal? tólh Fél lábbal az egyetemen, de a szíve Szolnoké Szabó László kandidátus^ rrie- gyei múzeumi tudományos tit­kár neve, munkássága jól ismert a hazai néprajztudományban. Számos országos szervezet hívta meg az elnökségbe, könyvei s egyéb publikációi pedig a nem szakemberek körében is kedvelt olvasmányok. Szabó László a néprajzon be­lül társadalom kutatással foglal­kozik több mint két évtizede, s ez a terület főleg eleinte igencsak fehér foltnak számított. Oly­annyira, hogy Gunda Béla, a debreceni egyetem professzora kötelező olvasmányként kérte számon tannítványaitól Szabó László munkáit. Majd 1978-ban Újvári Zoltán professzor előadá­sok tartására hívta meg a Szolno­kon élő néprajzkutatót. így Sza­bó László tulajdonképpen tizen­öt éve több-kevesebb rend­szerességgel tanít a Kossuth La­jos Tudományegyetemen - ahol diplomáját szerezte -, s gyakor­lati kutatásokat is vezet a hallga­tóknak. Eleinte tiszteletdíjas óra­adó volt, majd 1991 szeptembe­rében címzetes docens lett. Az idén január elsejétől pedig egye­temi docensnek nevezték ki, •-Mindebből úgy tűnik azegye- tem szeretné, ha Debrecenbe menne... - jegyzem meg Szabó Lászlónak.- Nem szeretem az álszéfény- séget, ez nekem is így „tűnik mondja - hiszen a pályázatomat egyhangúlag elfogadták. Szol­nokot, s a megyét azonban nem akarom itt hagyni. így, bár gyak­rabban kell hazautaznom - ugyanis Debrecenben születtem - több munkám lesz az egyete­men mint eddig, mégis maradok, hiszen muzeológusnak tartom magamat, s nem megyek el a múzeumtól. Egyébként a Kos­suth Lajos Tudományegyetemen is elsősorban muzeológusokat képeznek. A hallgatók az eddigi­eknél is gyakrabban vesznek majd részt a megye néprajzi ku­tatásaiban, s ez az utánpótlás ne­velés szempontjából sem mellé­kes.- Gratulálunk a kinevezésé­hez, s sok sikert kívánunk a mun­kájához, s persze a kutatásaihoz is. Ez utóbbiakból mit szeretne megvalósítani az idén?- Szeretném végleges formába önteni és benyújtani a nagydok­tori értekezésemet, amelynek fő témája természetesen a társada­lom néprajz elmélete és mód­szertana, amivel 1970 óta foglal­kozom. E mellett felkértek egy fejezet megírására a Magyar néprajz nyolcadik kötetébe, dol­gozunk a múzeumi évkönyvön, s az idei év egyik igen nagy fel­adata lesz - mivel a múzeum ka­pott helyiséget a volt szovjet lak­tanyában - rendbe kell tenni a vidéki raktárakból Szolnokra hozott gyűjteményt. -tg­Humán célok Talán lesz albérlők háza is Az elmúlt években nagy előrelépést tett a Szolnoki Hu­mán Szolgáltató Központ az ele­settek megsegítése érdekében. A rászorulók elhelyezésére a TVM volt oktatási központjának épü­leteit alakíttatta át különböző funkciójú bázisokká. így készült el az - 1991 de­cemberének végén átadott - éjje­li menedékhely mellett tavaly a 24 ágyas átmeneti szálló. A köz­pont a következő lépcsőben az elmúlt ősz folyamán egy albér­lők házát szeretett volna létre­hozni, de ez a terv akkor kútba esett. Viszont most remény van arra, hogy sikerül megkapniuk az említett két létesítmény mel­lett egy épületet, amelyet át tud­nak alakítani az év első felében albérlők házává. Ebben tíz csa­lád nyerhet elhelyezést, méltá­nyos bérleti díj ellenében. Ezzel az úgynevezett harmadik lépcső­ül szolgáló létesítménnyel egy magasabb szintű szolgáltatást tudnak nyújtani a krízishelyzet­ben levő családoknak. Mint ismeretes, az első lép­csőfokot az éjjeli menedékhely jelenti, ahol újabban áprilisig igénybe vehető nappali melege­dőt is kialakítottak. A második lépcső az átmeneti szálló, ame­lyet általában 6 hónapig adnak ki jövedelemmel rendelkező haj­léktalanoknak. A humán szolgáltatóról szóló hír az is, hogy a lakosság által leadott, használt tartós fogyasz­tási cikkeket (tévé, rádió, hűtő, bútor stb.) újítanak fel, amiket aztán rászorulóknak adnak to­vább. Korábbi felhívásukra már so­kan adtak le különböző cikkeket és a továbbiakban is megköszö­nik az effajta segítséget. Címük: Szabadság tér 7„ telefon: 377- 202 és 378-614. mta Játékos (jó)kívánság az új évre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom