Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-09 / 7. szám
1993. JANUÁR 9. Hazai tükör 3 / Jobbulást, Ákos úr! Beszélgetés a Külvárosi őrszoba rendezőjével A televízióban vasárnaponként Karády Katalinra emlékező filmeket láthatunk. Vasárnap a Külvárosi őrszoba című kerül képernyőre, melynek rendezője a Brazíliából Jászberénybe hazatért Hamza D. Ákos. A sokoldalú művészt e bemutató kapcsán kerestük fel jászberényi otthonában. A Gyöngyösi úton lévő tisztes családi ház bejárati ajtaját a csengetésre szép arcú, sudár termetű házvezetőnő nyitja, aki bátran léphetett volna elő a művész bármelyik filmjéből. A nyugdíjaskoron túllévő, ám magát kiválóan tartó asszony láttán az ember képzetében menten aranygyűrűs tyúkhúslevesek, remegő marhahúsok jelennek meg csípős tormával - egyszóval a miliő már az előszobában Krúdy világát idézi.- Sajnos Ákos úr gyengélkedik - mentegetőzik a ház őrzőangyala, s házikabátot terít a gazdára, aki elmondja, hogy csak azért nem tud csengő-bongó sarkantyúpengéssel fogadni bennünket, mert immár negyedik alkalommal tört el a medencecsontja.- Az ember olyan konzekvens, hogy szeret mindig ugyanoda esni - ironizál, s ezzel meg is adja a beszélgetés alaphangját. Hogy milyen érzés Jászberényben kilencvenesztendősnek lenni? Hát nem túl szívderítő, mivel szeptember elsején olyan csend övezte nyolcvankilencedik születésnapját, amilyet előző lakhelyén Sao Pa- olóban elképzelni sem lehetett volna. Most mindössze a zambiai nagykövettől kapott egy üdvözlőkártyát - lám, hát egy délnyugat-afrikai ország az, ahol számontartják,hogylétezik.Eny- nyi szolid panasz után immár a filmre térünk.- Vasárnap láthatja az ország a Külvárosi őrszobát. Milyen helye volt ennek a filmnek az Ön alkotói munkásságában?- Hát nézze, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy slágerfilm volt a maga korában - kezdi ' a visszaemlékezést a rendező. - j Magyarországon abban az időben tilos volt krimit forgatni, így ez a történet, melynek a megtörtént puszta vázát talán Antall Jó- * zsef miniszterelnök édesapjától hallottam, megragadta a fantáziámat. Csiszolgattuk, alakítgattuk a forgatókönyvet, mígnem elvesztette bűnügyi történet jellegét. Élt abban az időben egy apacslány Budapesten, Harmo- nikás Gizinek hívták, ő volt az, aki modellül szolgált Karády szerepéhez. Katika abban az időben szeretett volna kilépni az énekes díva szerepköréből, s megkért, hogy csináljunk egy komoly filmet a számára. Ez a Külvárosi őrszoba az, ahol valódi képességeiről is számot ad már. Merthogy isten áldotta tehetség volt, az biztos.- Ón másnak is segített megváltoztatni az image-át?- Megpróbáltam, több-kevesebb sikerrel. Kabos Gyula kesergett egyszer, hogy véleménye szerint ő egy komoly színész, és mindig csak hülyeségeket játszik. Nos, hát megígértem, hogy készítek vele egy igazi komoly filmet. A Döntő pillanat volt ez az alkotás, ahol Kabos halálosan komolyra vette a figurát. Aztán a bemutatón megjelent a szerep- osztás, s amint a közönség meglátta a filmvásznon Kabos Gyula nevét, máris hangos nevetés hallatszott a nézőtéren. Ennek a filmnek aztán ez is lett a sorsa.- Térjünk vissza a Külvárosi őrszobához! Hol forgatták a filmet, és milyen körülmények között?- A történet Angyalföldön esett meg, ám akkor már ez a városrész sem volt a régi, így Óbudán építettük fel azt a környezetet, amit a filmhez elképzeltünk. Hogy kik voltak az alkotótársaim? Látja, erre már pontosan nem emlékszem, mindenesetre a Belvárosi kávéház első emeletén volt egy asztalunk, ahol együtt időztünk Békési Istvánnal, Fényes Szabolccsal, s sok más korabeli művésszel, s ott születtek, csiszolódtak ezek a gondolatok. Sajnos, mindig találkozóra jöttem haza Brazíliából, aztán mikor hazaértem, már csak a halálhírét hallottam annak, akivel randim volt. így ment el az asztaltársaság, s maradtam belőle egymagám.- Úgy tudom, Önnek és feleségének, Mária asszonynak Brazíliában is jó kapcsolata volt Karády Katalinnal.- Hogyne, nagyon jó barátságban voltunk - folytatja a beszélgetést a feleség, aki ugyan kisebb mozgásbántalmaktól szenved, ám friss szellemét bárki megirigyelhetné. - Katalinnak kalapszalonja volt, s imádta a szakmáját. Később Észak-Amerikába települt át, ott is, miként Brazíliában a magyar kolónia kedvence volt, művészként is tisztelték. Emlékszem, még szőke parókában is fellépett, óriási ováció közepette, s aztán őt itthon vártuk, de már csak koporsóban érkezett meg. A kedves emberpárral emlékezetes marad a találkozás. Mi mással búcsúzhatnánk, mint azzal, hogy szeptember elsején, Ákos úr kilencvenedik születésnapján aztán síppal, dobbal, nádihegedűvel, lovasbandériummal vonulunk a köszöntésére. Nem történhetik meg, hogy az az ember, aki hazatérte óta csak osztja önmagát és alkotásait, csöndes feledésre ítéltessék! Palágyi Béla Fotó: Korényi Éva Ákos úr a betegágyban - reméljük, nem sokáig. Mellette hűséges hitvese. Január 15-ig átmeneti állapot A recept érvénytelen, de kiváltható Szolnok egészségügyi alapellátása /háziorvosi szogálat/ ezentúl a városi önkormányzathoz tartozik. /Eddig a Hetényi Géza kórházhoz tartozott./ Már korábban is szó volt arról, hogy az alapellátás leválik a kórházról, de úgy tűnik, mégsem volt elég idő ahhoz, hogy a feltételeket időben megteremtsék. A háziorvosok ugyanis még mindig a Hetényi kórház által rendelkezésükre bocsátott bélyegzővel pecsételik le a betegeknek szóló recepteket. Ez a pecsét azonban január elsejétől tulajdonképpen érvénytelen, hi- » szén a doktorok már nem a kór- i házhoz tartoznak. Az önkormányzat egyeztetett a kérdésben I a Hetényivel, és a kórház január 15-ig engedélyezte a bélyegzők 1 használatát az orvosoknak. Ennek ellenére érkezett az önkormányzathoz olyan jelzés háziorvostól, hogy a kórház vissza akarta kérni a bélyegzőjét, holott az újat még nem kapta meg. A megoldást nyilván az új bélyegzők jelentik majd, amelyek elkészítése nem egyszerű feladat, hiszen minden pecséten ott szerepel ezentúl a rendelő címe, telefonszáma is. A 60 darab bélyegzőt /egyenként körülbelül ezer forintba kerülnek/ január 15-ig ígérték. Addig az orvosok és a betegek tulajdonképpen türelmi időt kaptak. Tehát az érvénytelen pecséttel ellátott receptek érvénytelenek ugyan, de még beváltják őket a patikákban. Január 16-ikától viszont kötelező az új bélyegző használata. A kavarodást az okozhatja, hogy - jó magyar szokás szerint - a háziorvosok némelyike előre is lepecsételt vényeket. Mi lesz ezeknek a sorsa? Él kell dobni őket... Előfordulhat viszont, hogy január 15-ike utáni dátumozással, régi pecséttel ellátva kerülnek még betegek kezébe gyógyszer- vények. Ezeket - a megyei társadalombiztosítási igazgatóság tájékoztatása szerint - a gyógyszertárak beváltják, de visszaküldik a háziorvosoknak, mint a hiányosan kitöltött vényeket szokás. Más kérdés, hogy az ön- kormányzathoz való átkerülés után a recptek fejléce illetve az ottani adatok sem érvényesek. De hogy meddig lehet beváltani az ilyen fejléccel ellátott vényeket, ez már egy másik ügy, amely újabb tárgyalások alapját képezi... P.É. Új ablak a világra Observador Húngaro Observador Húngaro címmel havonta váltakozóan portugál és spanyol nyelven megjelenő új magyar folyóirat látott napvilágot. Az Observador Húngaro a kapcsolatok építését tartja céljának Magyarország és a spanyolportugál nyelvű több százmillió embert magukba foglaló éuró- pai, latin-amerikai és afrikai országok között. A Külügyminisztérium támogatásával Pál Ferenc főszerkesztésében megjelenő kiavány elsősorban Magyarországról kíván hírt és képet adni a spanyol és a portugál anyanyelvű országoknak, de publikációs lehetőséget kíván biztosítani az ott élő szerzőknek is, mindenekelőtt a kultúra embereinek. Még használható a korona A Magyar Nemzeti Bank információi szerint az elkövetkező hetekben nem kell változásra számítaniuk a magyar turistáknak a csehszlovák korona fel- használásánál - tájékoztatta az MNB illetékese tegnap az MTI-t azzal a hírrel kapcsolatban, hogy a Cseh Nemzeti Bankban megkezdték a tartalékolt bankjegyek egy részének felülbélyegzését. A felülbélyegzés a njagyar szakember szerint egyelőre csak elővigyázatossági intézkedés arra az esetre, ha nem teljesülnének a most alakult két ország között a közös valutára született njegál- lapodások. A Csehszlovák Állami Bank még az elmúlt év végén úgy tájékoztatta az MNB-t, hogy a két bank közötti megállapodások a turistaforgalomra érvényben maradnak a Cseh és a Szlovák Nemzeti Bankok tekintetében is. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyar Befektetési és Fejlesztési Rt. a társalapítók megbízásából a közeljövőben korlátolt felelősségű társasági formában megalapítandó Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Társaság (a továbbiakban: RFT) ÜGYVEZETŐI ÁLLÁSA betöltésére pályázók jelentkezését várja. • V v t ’ • • ' , , . f Az RFT-t az alapítók kockázati tőketársaságként kívánják működtetni, melynek célja profitérdekeltségi alapon tőkerészesedés vállalása új, elsősorban kis- és közepes vállalkozásokban. Az RFT széles körű pénzügyi szolgáltatásokat kíván nyújtani. Az RFT tevékenységét a dél-alföldi régió területén fejti ki, amely Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyék, továbbá Dél-Bihar és Sárrét, valamint a Nagykunság, Szolnok és környéke és Tiszazug által meghatározható délkelet magyarországi térség. Az RFT székhelye: Békéscsaba Az ügyvezető feladata: az RFT szervezetének és működésének kialakítása, a vállalkozásokban való részvétel követelmény-rendszerének meghatározása, különféle üzletágak kiépítése, az RFT vagyonának (ingatlanok és részvények) hasznosítása és növelése, a társaság működéséhez szükséges szakemberek kiválasztása. Az ügyvezetői állás betöltésének feltételei: □ közgazdasági vagy jogi egyetemi végzettség, □ fejlesztési célok elemzésében, finanszírozásában, kockázat elemzésben szerzett gyakorlat, □ társaságalapításban való jártasság, □ a régió gazdasági struktúrájának és működésének ismerete, □ kiváló tárgyaló és kapcsolatteremtő készség. Bérezés: a pénzintézeti átlagnak megfelelő. Az RFT alapításával kapcsolatos részletesebb információkat és dokumentumokat a Magyar Befektetési és Fejlesztési RT-nél lehet beszerezni. Ügyintézőnk: Jordán Ferencné, tel.: 118-5057 A pályázatok beküldési határideje: 1993. január 15. A pályázatokat az alábbi címre kérjük eljuttatni: Magyar Befektetési és Fejlesztési RL 1365 Budapest 5., Pf.: 678. •1Ä003/1H* Kutya a kútban Az idő Év végén, év elején az ember óhatatlanul szembetalálja magát az idővel. Nézi a naptárt, s felsóhajt: hát megint elmúlt egy esztendő! A naptár szerint elmúlt. De valójában egy esztendő volt- e ez az egy év? Az idő ugyanis fura dolog. Néha állni látszék az idő, bár a szekér halad. Máskor nem halad, de a naptáron szokott rendjükben peregnek a napok. Melyik az igaz? Az objektív idő vagy a szubjektív idő? Nyilván az objektív. Ám a kérdés nem hagyja nyugodni az embert: biztos, hogy a naptárak által jelzett idő az igaz? Elmondok egy történetet. Egy ismerősömnek, végre, oly sok várakozás és reménykedés után, fia született. Fejlődési rendellenességgel. A hír vétele és meg- öregedése között percek teltek el. Áz ifjú apa hirtelen összeroppant, megvénült. Megőszült. Pedig az óra percmutatója kétszer, esetleg háromszor fordult körbe. A karján lévő órán. De a belső óráján őrült sebességgel rohantak a mutatók. Melyik idő az igaz? Nyilván a szubjektív. Az ő számára akkor, ott az volt az igazi idő. Mert az idő mintha gyorsulna néha, s mintha lassulna alkalmanként. S nem csupán egy- egy ember ideje, de a történelmi idő is. Az elmúlt 40 évben állni látszék az idő, bár a naptár jelezte a múló évtizedeket. 1989 óta azonban meglódult, s félelmetes sebességgel röpít minket egy másik rendszerbe, egy másik évtizedbe, egy másik évezredbe. S egy másik kontinensre: Európába. 1989-ben, december 22-én, amikor Bukarestben elűzte a nép a Kárpátok Géniuszát, elindultam Romániába. Csehszlovákiában jártam a nagy tüntetések idején, a bársonyos forradalom napjaiban. Ott voltam az NDK- ban is, és Berlinben átmentem a falon. Aztán Mongóliában jártam, akkoriban, árúikor az ellenzék kierőszakolta Moszkva lakájainak a távozását. Az első külföldiek között voltam, aki Pekingbe ment a Tienanmen téri vérengzést követő időszakban. S miközben nem sqk idő telt el, csupán néhány hónap, ám ezalatt összedőlt egy óriási birodalom, egy világrendszer, annyi minden történt, amennyi máskor évtizedekig sem. Az idő meglódult, mondhatnánk. De lehet, nem az a lényeg, hogy vánszo- rog-e az idő avagy rohan. A lényeg az, hogy az egyén szubjektív ideje szinkronban van-e a történelmi idővel? Ha igen, akkor abban a korban, abban az időszeletben jó élni. Most, amikor itt az esztendőváltás, az ember általában számvetést készít a kimúló évről. Valójában arról, hogyan múlatta az időt. Én is ezt teszem. Együtt léteztem-e a történelmi idővel? - ez érdekel. Vagyis: benne éltem- e az időben? Úgy érzem, igen. Jó volt élni ebben a fontos korban. Tudom, mások ennek az ellenkezőjét érzik. Ami nekem, képletesen szólva, a születés, az másnak a halál. Ám minden dolog bonyolultabb annál, mint amilyennek látszik. Amikor az időről töprengünk, amit fel lehet fogni a halál visszaszámlálásaként is, el kéne gondolkodni azon, hogy mi a halál? Az év halála, az ember halála... Vajon nem egy új létezés kezdete-e? S ha ez igaz, akkor felmerül a kérdés, mi a kezdet? Mi a vég? És mi az, ami a kettő között van, s amit mi időnek nevezünk? A mi időnknek, amiről így év végén, év elején, ki szomorkásán, ki vidáman, de gondolkodni szokott. Körmendi Lajos y f
