Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09 / 7. szám

1993. JANUÁR 9. Hazai tükör 3 / Jobbulást, Ákos úr! Beszélgetés a Külvárosi őrszoba rendezőjével A televízióban vasárnapon­ként Karády Katalinra emlékező filmeket láthatunk. Vasárnap a Külvárosi őrszoba című kerül képernyőre, melynek rendezője a Brazíliából Jászberénybe haza­tért Hamza D. Ákos. A sokolda­lú művészt e bemutató kapcsán kerestük fel jászberényi otthoná­ban. A Gyöngyösi úton lévő tisz­tes családi ház bejárati ajtaját a csengetésre szép arcú, su­dár termetű házvezetőnő nyitja, aki bátran léphetett volna elő a művész bárme­lyik filmjéből. A nyugdí­jaskoron túllévő, ám ma­gát kiválóan tartó asszony láttán az ember képzeté­ben menten aranygyűrűs tyúkhúslevesek, remegő marhahúsok jelennek meg csípős tormával - egyszó­val a miliő már az előszo­bában Krúdy világát idézi.- Sajnos Ákos úr gyen­gélkedik - mentegetőzik a ház őrzőangyala, s házika­bátot terít a gazdára, aki elmondja, hogy csak azért nem tud csengő-bongó sarkantyúpengéssel fo­gadni bennünket, mert im­már negyedik alkalommal tört el a medencecsontja.- Az ember olyan konzekvens, hogy szeret mindig ugyanoda es­ni - ironizál, s ezzel meg is adja a beszélgetés alaphangját. Hogy milyen érzés Jászbe­rényben kilencvenesztendősnek lenni? Hát nem túl szívderítő, mivel szeptember elsején olyan csend övezte nyolc­vankilencedik születésnapját, amilyet előző lakhelyén Sao Pa- olóban elképzelni sem lehetett volna. Most mindössze a zam­biai nagykövettől kapott egy üd­vözlőkártyát - lám, hát egy dél­nyugat-afrikai ország az, ahol számontartják,hogylétezik.Eny- nyi szolid panasz után immár a filmre térünk.- Vasárnap láthatja az ország a Külvárosi őrszobát. Milyen he­lye volt ennek a filmnek az Ön alkotói munkásságában?- Hát nézze, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy sláger­film volt a maga korában - kezdi ' a visszaemlékezést a rendező. - j Magyarországon abban az idő­ben tilos volt krimit forgatni, így ez a történet, melynek a megtör­tént puszta vázát talán Antall Jó- * zsef miniszterelnök édesapjától hallottam, megragadta a fantázi­ámat. Csiszolgattuk, alakítgat­tuk a forgatókönyvet, mígnem elvesztette bűnügyi történet jel­legét. Élt abban az időben egy apacslány Budapesten, Harmo- nikás Gizinek hívták, ő volt az, aki modellül szolgált Karády szerepéhez. Katika abban az idő­ben szeretett volna kilépni az énekes díva szerepköréből, s megkért, hogy csináljunk egy komoly filmet a számára. Ez a Külvárosi őrszoba az, ahol való­di képességeiről is számot ad már. Merthogy isten áldotta te­hetség volt, az biztos.- Ón másnak is segített meg­változtatni az image-át?- Megpróbáltam, több-keve­sebb sikerrel. Kabos Gyula ke­sergett egyszer, hogy véleménye szerint ő egy komoly színész, és mindig csak hülyeségeket ját­szik. Nos, hát megígértem, hogy készítek vele egy igazi komoly filmet. A Döntő pillanat volt ez az alkotás, ahol Kabos halálosan komolyra vette a figurát. Aztán a bemutatón megjelent a szerep- osztás, s amint a közönség meg­látta a filmvásznon Kabos Gyula nevét, máris hangos nevetés hal­latszott a nézőtéren. Ennek a filmnek aztán ez is lett a sorsa.- Térjünk vissza a Külvárosi őrszobához! Hol forgatták a fil­met, és milyen körülmények kö­zött?- A történet Angyalföldön esett meg, ám akkor már ez a városrész sem volt a régi, így Óbudán építettük fel azt a kör­nyezetet, amit a filmhez elkép­zeltünk. Hogy kik voltak az al­kotótársaim? Látja, erre már pontosan nem emlékszem, min­denesetre a Belvárosi kávéház első emeletén volt egy asztalunk, ahol együtt időztünk Békési Ist­vánnal, Fényes Szabolccsal, s sok más korabeli művésszel, s ott születtek, csiszolódtak ezek a gondolatok. Sajnos, mindig ta­lálkozóra jöttem haza Brazíliá­ból, aztán mikor hazaértem, már csak a halálhírét hallottam an­nak, akivel randim volt. így ment el az asztaltársaság, s maradtam belőle egymagám.- Úgy tudom, Önnek és felesé­gének, Mária asszonynak Brazí­liában is jó kapcsolata volt Ka­rády Katalinnal.- Hogyne, nagyon jó barátság­ban voltunk - folytatja a beszél­getést a feleség, aki ugyan ki­sebb mozgásbántalmaktól szen­ved, ám friss szellemét bárki megirigyelhetné. - Katalinnak kalapszalonja volt, s imádta a szakmáját. Később Észak-Amerikába te­lepült át, ott is, miként Brazíliá­ban a magyar kolónia kedvence volt, művészként is tisztelték. Emlékszem, még szőke paróká­ban is fellépett, óriási ováció kö­zepette, s aztán őt itthon vártuk, de már csak koporsóban érkezett meg. A kedves emberpárral emlé­kezetes marad a találkozás. Mi mással búcsúzhatnánk, mint az­zal, hogy szeptember elsején, Ákos úr kilencvenedik szüle­tésnapján aztán síppal, dobbal, nádihegedűvel, lovasbandéri­ummal vonulunk a köszöntésé­re. Nem történhetik meg, hogy az az ember, aki hazatérte óta csak osztja önmagát és alkotásait, csöndes feledésre ítéltessék! Palágyi Béla Fotó: Korényi Éva Ákos úr a betegágyban - reméljük, nem sokáig. Mellette hűséges hitvese. Január 15-ig átmeneti állapot A recept érvénytelen, de kiváltható Szolnok egészségügyi alapel­látása /háziorvosi szogálat/ ezentúl a városi önkormányzat­hoz tartozik. /Eddig a Hetényi Géza kórházhoz tartozott./ Már korábban is szó volt arról, hogy az alapellátás leválik a kórház­ról, de úgy tűnik, mégsem volt elég idő ahhoz, hogy a feltétele­ket időben megteremtsék. A háziorvosok ugyanis még mindig a Hetényi kórház által rendelkezésükre bocsátott bé­lyegzővel pecsételik le a bete­geknek szóló recepteket. Ez a pecsét azonban január elsejétől tulajdonképpen érvénytelen, hi- » szén a doktorok már nem a kór- i házhoz tartoznak. Az önkor­mányzat egyeztetett a kérdésben I a Hetényivel, és a kórház január 15-ig engedélyezte a bélyegzők 1 használatát az orvosoknak. En­nek ellenére érkezett az önkor­mányzathoz olyan jelzés házior­vostól, hogy a kórház vissza akarta kérni a bélyegzőjét, holott az újat még nem kapta meg. A megoldást nyilván az új bé­lyegzők jelentik majd, amelyek elkészítése nem egyszerű fel­adat, hiszen minden pecséten ott szerepel ezentúl a rendelő címe, telefonszáma is. A 60 darab bé­lyegzőt /egyenként körülbelül ezer forintba kerülnek/ január 15-ig ígérték. Addig az orvosok és a betegek tulajdonképpen tü­relmi időt kaptak. Tehát az ér­vénytelen pecséttel ellátott re­ceptek érvénytelenek ugyan, de még beváltják őket a patikákban. Január 16-ikától viszont köte­lező az új bélyegző használata. A kavarodást az okozhatja, hogy - jó magyar szokás szerint - a há­ziorvosok némelyike előre is le­pecsételt vényeket. Mi lesz ezek­nek a sorsa? Él kell dobni őket... Előfordulhat viszont, hogy ja­nuár 15-ike utáni dátumozással, régi pecséttel ellátva kerülnek még betegek kezébe gyógyszer- vények. Ezeket - a megyei társa­dalombiztosítási igazgatóság tá­jékoztatása szerint - a gyógy­szertárak beváltják, de vissza­küldik a háziorvosoknak, mint a hiányosan kitöltött vényeket szokás. Más kérdés, hogy az ön- kormányzathoz való átkerülés után a recptek fejléce illetve az ottani adatok sem érvényesek. De hogy meddig lehet beváltani az ilyen fejléccel ellátott vénye­ket, ez már egy másik ügy, amely újabb tárgyalások alapját képe­zi... P.É. Új ablak a világra Observador Húngaro Observador Húngaro címmel havonta váltakozóan portugál és spanyol nyelven megjelenő új magyar folyóirat látott napvilá­got. Az Observador Húngaro a kapcsolatok építését tartja céljá­nak Magyarország és a spanyol­portugál nyelvű több százmillió embert magukba foglaló éuró- pai, latin-amerikai és afrikai or­szágok között. A Külügyminisztérium támo­gatásával Pál Ferenc főszerkesz­tésében megjelenő kiavány első­sorban Magyarországról kíván hírt és képet adni a spanyol és a portugál anyanyelvű országok­nak, de publikációs lehetőséget kíván biztosítani az ott élő szer­zőknek is, mindenekelőtt a kul­túra embereinek. Még használható a korona A Magyar Nemzeti Bank in­formációi szerint az elkövetkező hetekben nem kell változásra számítaniuk a magyar turisták­nak a csehszlovák korona fel- használásánál - tájékoztatta az MNB illetékese tegnap az MTI-t azzal a hírrel kapcsolatban, hogy a Cseh Nemzeti Bankban meg­kezdték a tartalékolt bankjegyek egy részének felülbélyegzését. A felülbélyegzés a njagyar szakember szerint egyelőre csak elővigyázatossági intézkedés ar­ra az esetre, ha nem teljesülnének a most alakult két ország között a közös valutára született njegál- lapodások. A Csehszlovák Álla­mi Bank még az elmúlt év végén úgy tájékoztatta az MNB-t, hogy a két bank közötti megállapodá­sok a turistaforgalomra érvény­ben maradnak a Cseh és a Szlo­vák Nemzeti Bankok tekinteté­ben is. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyar Befektetési és Fejlesztési Rt. a társalapítók megbízásából a közeljövőben korlátolt felelősségű társasági formában megalapítandó Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Társaság (a továbbiakban: RFT) ÜGYVEZETŐI ÁLLÁSA betöltésére pályázók jelentkezését várja. • V v t ’ • • ' , , . f Az RFT-t az alapítók kockázati tőketársaságként kívánják működtetni, melynek célja profitér­dekeltségi alapon tőkerészesedés vállalása új, elsősorban kis- és közepes vállalkozásokban. Az RFT széles körű pénzügyi szolgáltatásokat kíván nyújtani. Az RFT tevékenységét a dél-alföldi régió területén fejti ki, amely Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyék, továbbá Dél-Bihar és Sárrét, valamint a Nagykunság, Szolnok és környéke és Tiszazug által meghatározható délkelet magyarországi térség. Az RFT székhelye: Békéscsaba Az ügyvezető feladata: az RFT szervezetének és működésének kialakítása, a vállalkozásokban való részvétel követelmény-rendszerének meghatározása, különféle üzletágak kiépítése, az RFT vagyonának (ingatlanok és részvények) hasznosítása és növelése, a társaság működéséhez szükséges szakemberek kiválasztása. Az ügyvezetői állás betöltésének feltételei: □ közgazdasági vagy jogi egyetemi végzettség, □ fejlesztési célok elemzésében, finanszírozásában, kockázat elemzésben szerzett gyakorlat, □ társaságalapításban való jártasság, □ a régió gazdasági struktúrájának és működésének ismerete, □ kiváló tárgyaló és kapcsolatteremtő készség. Bérezés: a pénzintézeti átlagnak megfelelő. Az RFT alapításával kapcsolatos részletesebb információkat és dokumentumokat a Magyar Befektetési és Fejlesztési RT-nél lehet beszerezni. Ügyintézőnk: Jordán Ferencné, tel.: 118-5057 A pályázatok beküldési határideje: 1993. január 15. A pályázatokat az alábbi címre kérjük eljuttatni: Magyar Befektetési és Fejlesztési RL 1365 Budapest 5., Pf.: 678. •1Ä003/1H* Kutya a kútban Az idő Év végén, év elején az ember óhatatlanul szembetalálja magát az idővel. Nézi a naptárt, s felsó­hajt: hát megint elmúlt egy esz­tendő! A naptár szerint elmúlt. De valójában egy esztendő volt- e ez az egy év? Az idő ugyanis fura dolog. Néha állni látszék az idő, bár a szekér halad. Máskor nem halad, de a naptáron szokott rendjükben peregnek a napok. Melyik az igaz? Az objektív idő vagy a szubjektív idő? Nyilván az objektív. Ám a kérdés nem hagyja nyugodni az embert: biz­tos, hogy a naptárak által jelzett idő az igaz? Elmondok egy történetet. Egy ismerősömnek, végre, oly sok várakozás és reménykedés után, fia született. Fejlődési rendel­lenességgel. A hír vétele és meg- öregedése között percek teltek el. Áz ifjú apa hirtelen összerop­pant, megvénült. Megőszült. Pe­dig az óra percmutatója kétszer, esetleg háromszor fordult körbe. A karján lévő órán. De a belső óráján őrült sebességgel rohan­tak a mutatók. Melyik idő az igaz? Nyilván a szubjektív. Az ő számára akkor, ott az volt az iga­zi idő. Mert az idő mintha gyor­sulna néha, s mintha lassulna al­kalmanként. S nem csupán egy- egy ember ideje, de a történelmi idő is. Az elmúlt 40 évben állni látszék az idő, bár a naptár jelez­te a múló évtizedeket. 1989 óta azonban meglódult, s félelmetes sebességgel röpít minket egy másik rendszerbe, egy másik év­tizedbe, egy másik évezredbe. S egy másik kontinensre: Európá­ba. 1989-ben, december 22-én, amikor Bukarestben elűzte a nép a Kárpátok Géniuszát, elindul­tam Romániába. Csehszlovákiá­ban jártam a nagy tüntetések idején, a bársonyos forradalom napjaiban. Ott voltam az NDK- ban is, és Berlinben átmentem a falon. Aztán Mongóliában jár­tam, akkoriban, árúikor az ellen­zék kierőszakolta Moszkva la­kájainak a távozását. Az első külföldiek között voltam, aki Pekingbe ment a Tienanmen téri vérengzést követő időszakban. S miközben nem sqk idő telt el, csupán néhány hónap, ám ez­alatt összedőlt egy óriási biroda­lom, egy világrendszer, annyi minden történt, amennyi máskor évtizedekig sem. Az idő megló­dult, mondhatnánk. De lehet, nem az a lényeg, hogy vánszo- rog-e az idő avagy rohan. A lé­nyeg az, hogy az egyén szubjek­tív ideje szinkronban van-e a történelmi idővel? Ha igen, ak­kor abban a korban, abban az időszeletben jó élni. Most, amikor itt az esztendő­váltás, az ember általában szám­vetést készít a kimúló évről. Va­lójában arról, hogyan múlatta az időt. Én is ezt teszem. Együtt léteztem-e a történelmi idővel? - ez érdekel. Vagyis: benne éltem- e az időben? Úgy érzem, igen. Jó volt élni ebben a fontos korban. Tudom, mások ennek az ellen­kezőjét érzik. Ami nekem, képletesen szól­va, a születés, az másnak a halál. Ám minden dolog bonyolultabb annál, mint amilyennek látszik. Amikor az időről töprengünk, amit fel lehet fogni a halál visszaszámlálásaként is, el kéne gondolkodni azon, hogy mi a halál? Az év halála, az ember halála... Vajon nem egy új léte­zés kezdete-e? S ha ez igaz, ak­kor felmerül a kérdés, mi a kez­det? Mi a vég? És mi az, ami a kettő között van, s amit mi idő­nek nevezünk? A mi időnknek, amiről így év végén, év elején, ki szomorkásán, ki vidáman, de gondolkodni szokott. Körmendi Lajos y f

Next

/
Oldalképek
Tartalom