Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
1993. JANUÁR 2. Nézőpont 7 Szombati jegyzet Herdemek mégsem lett igaza Már jó ideje mindig visszavisszatér bennem, és azóta sem hagy nyugodni egy addig sosem látott kép. A lakótelep magas házainak tövében két nő sétált ráérősen, és egyikőjük egy babakocsit tolt. S mivel nem volt nekik elég a járda teljes szélessége sem, így hát utat törtem magamnak közöttük, és reflexszerű pillantást vetettem a babakocsira. És megdöbbentem. Mert abban a négykerekű alkalmatosságban nem egy valóságos csecsemő, hanem kócosán, piszkosan, a gyermek- nélküliség, meg a sérült anyai érzések furcsa szimbólumaként egy játékbaba feküdt. S ahogy öles léptekkel távolodtam tőlük, egyre inkább elhatalmasodott rajtam egy érzés. Sajnáltam azt a nőt amiatt, hogy neki biztos nem lehet gyereke. Ám ugyanakkor arra is gondoltam, hogy sokan élnek közöttünk olyanok, akik ha tehetnék, sem vállalnák, és nem teljesítenék a legfőbb erkölcsi törvényt. Nevezetesen azt, hogy elegendő utódot hagyjanak maguk után. Engem egyébként már régóta foglalkoztat a kérdés: vajon mi lehet az oka annak, hogy a Kárpát-medencének éppen ezen a fertályán tagadja meg az ember a jövőjét legkönnyebben? A történelem, vagy hétköznapjaink gyermekellenessége a hibás? Egyértelmű feleleletet nem tudnék adni. De abban biztos vagyok, hogy mindenféle értékrend csúcsán az élet áll, s annak elsorvadása elsőszámú bajunk, mi több, legfőbb közellenségünk lehet. Mert tényleg úgy tűnik, mintha itt nálunk, az évtizedek hosszú sora alatt szépen kialakult volna egy újfajta kizsákmányolási forma: a jövő felélése. Ez az, ami csakis a meg nem született nemzedékek rovására történhet meg. Csakhogy ebbe előbb- utóbb minden társadalom belepusztul. A gyökerek persze jó régre nyúlnak vissza. Hisz olvastam valahol, hogy Herder, a nagy német író és filozófus már a XVIII. században tudományos alapon megjósolta, hogy a magyarok száz év múlva legfeljebb csak emlékek lesznek Európa térképén. Mert kihalnak. Ugyanakkor a reformkor jeles költői közül is jó néhányan temették már ezt a nemzetet. Szerencsére nem lett igazuk. Mert jól lehet, alaposan megfogyva, de mégis itt vagyunk. Szóval, az előrejelzések hál’ istennek nem váltak be, ám, hogy komoly baj van, az ma már nemigen lehet kétséges. Ugyan ki tudná megmondani, hogy a második világháború óta hány demográfiai Mohácsot éltünk át, s hány millió gyerek nem született meg? A kérdést sokan és sokféleképpen megfogalmazták, csak éppen válasz sehonnan sem érkezett. Pedig ma már a jóslatok - hogy mi lesz itt 2010 táján -, nem is botcsinálta próféták szájából hangzanak el, hanem a komputerek agya dobja ki. S a számítógép nem hazudik, nem csal. Fogyásunk okait aligha lehet egy-két kérdésre, s a rájuk adott válaszokra szűkíteni. Ebben - sokan állítják, hogy - meghatározó lehet a nőknek az a fajta emancipációja, amit többen már-már anyagyilkos feminizmusnak neveznek. Ugyanis pontosan ez az emancipáció rendelte alá - csúnya szóval mondva - az élet újratermelését az anyagi javak újratermelésének. S a nőt éppen abban a korban emelte ki a családból, amikor sokkal inkább anyának kellett volna lennie. így aztán az asszonyok elmentek dolgozni, s egyszerre csak nagyon öntudatos valakikké váltak. Az egyenjogúsítás jelszavától harsogott az ország, miközben meg agyonterhelték a „gyengébbik nemet”. Hisz továbbra is rájuk maradt az anyaság - mert a férfiak mégsem szülhettek -, ugyanakkor a családi otthon megteremtése, a főzés, a takarítás, s a jó ég tudja, hogy mi minden a nyakukon maradt. Erre föl mondták nekem gyermektelen házaspár ismerőseim közül jó néhányan: elkezdtünk gondolkodni, s arra jutottunk, hogy ha takarékoskodni akarunk az energiánkkal, lemondunk a legnehezebbről: a gyermek- nevelésről. Hát ez is egy szempont. Ám aligha elfogadható. Mi akkor a megoldás? Az biztos, hogy nem lehet egyik napról a másikra megállítani ezt a folyamatot. Egyre több olyan törvényre, intézkedésre lenne szükség, amely mindinkább figyelembe veszi a családokban eltartott gyermekek számát. Persze tudjuk, hogy a mostani gazdasági helyzet nem kedvez a nagycsaládosoknak. Az évvégi lapok áremelésekről szóló cikkeit böngészve gyanítom, hogy ebben az esztendőben sem lesz könnyebb. Sőt. így azt már csak a kötelező kincstári optimizmusom íratja le velem, hogy remélhetőleg 1993- ban a „politikacsinálók” mindinkább ráébrednek arra, hogy az államnak igenis nagyon komoly kötelezettségei vannak ez ügyben. Mert a valóság most az, hogy a jövőtől, a holnaptól való félelem mélyen belerágta magát az emberekbe, befolyásolja gondolkodásukat, viselkedésüket. Csoda-e, hogy a többség manapság nem azt tervezgeti, hogy hány gyerekük legyen, mikor már a meglévőket sem tudják tisztességgel eltartani. Sürget tehát az idő, mert ha nem lesz változás, aligha kétséges, hogy mi fog történni. Hisz máris itt vannak közöttünk azok az öregemberek, akik egyre kevesebbet érő nyugdíjukkal, magukra hagyatva ődöngenek a világban. Hiába dolgoztak egy életen át, s hiába szereztek maguknak jogot arra, hogy idős korukra a fiatal nemzedékek eltartsák őket. S ha így haladunk, akkor nekünk, mostani harminc-negyvenéveseknek - mire nyugdíjba megyünk - már nem lesz kiknek benyújtanunk a számlát. t' A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kárrendezési Hivatal JÁSZALSÓSZENTGYÓRGY községben, a Petőfi Termelőszövetkezet által kijelölt termőföldterületre az árverést kitűzi. 1. Az árverés helye: Jászalsószentgyörgy, Művelődési Ház 2. Az árverés ideje: 1993. február 4. 8.0tí óra 3. Az árverésre kerülő nagyüzemi tábla. Település: Táblaszám: Helyrajzi szám: Terület: Művelési ág: Aranykorona érték: Jászalsószentgyörgy B-8. 0228- 4338 m2 szántó 11,75 0220/1- 7998 m2 szántó 13,50 B-6. • 0201/1 11 ha 5467 m2 szántó 177,66 * 0184/1 169 ha 2171 m2 szántó 3486.32 A-l * 017/4 14 ha 6052 m2 legelő 305.25 B-2. 0121 3 ha 9246 ni2 szántó 126.26 0142 36 ha 3004 m2 szántó 702,80 B-7. 0209 15 ha 4658 m2 legelő 328,00 B-5. 0167 30 ha 7843 m2 szántó 788,99 A *-gal jelzett területeken korlátozó intézkedés: alappont. Szolnok, 1992. december 8. I)r. Horváth Gabriella sk. hivatalvezető » . * 15395/1H* Egy csésze kávé mellett Eegyen az alkotmány a jog bibliája Dr. Kolláth György alkotmányjogász tősgyökeres szolnoki. Valamikor a labdarúgó-mérkőzések látogatói élvezhették illatos pipafüstjét a lelátókon - amikor persze még a labdarúgást is lehetett élvezni. Jelenleg két teniszparti között beszélgetünk. Feldobva tehát a kérdést: - Honnan a sport ilyen állhatatos szeretete?- Ha már nem tudtam NB I-es labdarúgó lenni, mint az öcsém, Béla, hát pótcselekvésekkel hódolok a testedzésnek. Egyébként tanítok a Testnevelési Egyetemen, és a jövendőbeli sportvezetőknek a sportjogot okítom.- Alkotmányjogász - ízlelgetem a szót. Mondja, mit kell itt jogász- kodni? Az ember azt hinné, felüti a polgári jogok legáltalánosabb kategóriáit tartalmazó gyűjteményt, és máris mindent tud. Ha pedig nem érti, akkor rossz az alkotmány.- 1974-ben kerültem a Minisztertanács apparátusába, és ott kezdtem kutatgatni alkotmányjoggal összefüggő témákat. Korábban a magyar alkotmány inkább külföldnek szólt, fontos volt, hogy Magyarországnak legyen alkotmánya, írott alkotmánya, szerepeljenek benne imponáló jogok, vázolja fel a politikai struktúrát, ezáltal mondhassuk, hogy alkotmányos ország vagyunk. Hogy ez milyen komoly volt? A hetvenes években úgymond, a leghaladóbb, legszocialistább, leghumánusabb alkotmánya Kambodzsának volt. Annak a Kambodzsának, melynek a vezetése a lakosság 30-40 százalékát kiirtotta. A jogok gazdagságát tekintve a legimponálóbb alkotmány a nyolcvanas évek elején Romániáé volt. A Ceausescu-i alkotmány sok mindent ígért, de keveset teljesített. A diktatúrák természetrajzához ilyen alkotmány tartozott hozzá, ezen kellett 1989- ben nálunk alapvetően változtatni.- Értem tehát, hogy kell áttételként a jogtudor ember, nehogy a paragrafusok a végrehajtás során elsikkadjanak. De milyennek kell lenni egy igazi alkotmánynak? Forgatom az Egyesült Államok alkotmányát. Nem vaskosabb egy mosógép műszaki leírását tartalmazó brosúránál, a szavai viszont mázsás súlyúak: „Mi, az Egyesült Államok népe attól vezetve, hogy tökéletesebbé tegyük az Uniót, megvalósítsuk az igazságosságot, biztosítsuk a belső nyugalmat, gondoskodjunk a közös védelemről, előmozdítsuk a közjót, biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára, meghagyjuk és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát. Készült az Úr 1787. évének szeptember 17. napján és az Egyesült Államok függetlenségének 12. évében a gyűlésen képviselt államok egyhangú hozzájárulásával. Amit nevünk aláírásával tanúsítunk: George Washington, Elnök és Virginia állam képviselője stb. 1787. szeptember 17.”- A kérdés nem mennyiségi, hanem minőségi. A magyar alkotmány mondjuk, négy szerzői ív, így sem soknak, sem kevésnek nem mondható. De hát nem is ez a lényeg: az az ország működik alkotmányosan, amelyik a saját alaptörvényét három alapvető célnak rendeli alá. Kifejezi a közélet legfontosabb játékszabályait. Meghatározza a polgárnak az állammal való kapcsolatát. Mégpedig az egyén szabadságát az államhatalom korlátozása által. Végül megszabja az ország pol itikai arculatát, a politikai intézményrendszereket és azok egymáshoz való kapcsolatát. Erre való az alkotmány, és nem ünnepélyed nagy deklarációkra. Az alkotmánynak olyan tartós értékeket kell hordoznia, melyet az emberek hosszú távra elfogadnak. Például az amerikaiak a maguk alkotmányát a Bibliával egyszinten tisztelik. A korábbi alkotmányunk olyan üres papírhalmaz volt, amire hivatkozva még egy bírósági pert sem lehetett kezdeni. Ma már elképzelhetők olyan perek, melyek az alkotmányban biztosított jogokért folynak.- A sztálini alkotmányból azt idézném, hogy „legfőbb érték az ember’ ’ - és gyorsan felsorolnám a Gulágok rémtetteit, a KGB mészárlásait, vagy akár a „malenkij robot” kegyetlenségeit. Nem ingatta meg az ilyen cinizmus az alkotmány történelmi intézmény- rendszerét? Itt van például napjaink alkotmányában az a kitétel, hogy minden embernek joga van a munkához. Mit kezdenek ezzel a munkanélküliek?- Borzasztóan fontos, amit mond, és nehéz rá tisztességgel válaszolni. A lényeget én abban látom, hogy a mostani alkotmányunkban egy alapvető fordulat kezdődött el. Az embernek a jogaiba való visszahelyezése. Az igaz, hogy a szocialista alkotmányban deklarálva volt, hogy legfőbb érték az ember, de a többi rendelkezése már nem ezt sugallta. Volt egy diktatórikus berendezkedés, ahol az ember volt a piramis talpán, és a hatalom, a befolyás, az erő fölül volt. Ez a szisztéma nem alanyának, hanem tárgyának tartotta az embert az intézkedéseivel. Ezen kellett alapvető változtatást végrehajtani, ami a mai alkotmányban sikerült. A magyar alkotmány abból indul, hogy Önnek, nekem vannak elidegeníthetetlen jogaink, amit nem a hatalom adott. Még csak nem is az Országgyűlés, így nem is képes tőlem elvenni. Ezek velem születtek, általam vannak, tehát nem én vagyok a hatalom érdekében, hanem ő van értem. Ezek a szándékok kaptak hangot az alkotmányban, ám a gyakorlatban - például a munkához való jog vonatkozásában - nem valósultak meg. Miért? Az alkotmány ad szabályt és feltételezi, hogy a többi összes dolog hozzá fog igazodni. Az alkotmány valóban megfogalmazza a munkához, a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot. Igen ám, de ma inkább távolodunk ennek gyakorlati megvalósításától, mintsem közelednénk hozzá. Úgy tud ennek az állam mégis érvényt szerezni, hogy ad munkát annak, akinek tud - ráadásul egy piacgazdaságban ezt a munkát nem is az állam adja - és szociális biztonságot próbál a maga ereje szerint biztosítani a rászorulóknak. Az állam tehát nem csak hagyja, hogy az emberek éljenek a jogaikkal, ahogyan tudnak, de intézményrendszerei révén tesz is ezért valamit.- Mik az előzményei a mai alkotmányunknak?- Az emberi jogok alapvető chartája, ami azt sugallja, hogy az államhatalmat alá kell rendelni az állampolgárnak. A másik: megteremteni a demokrácia alapjait, amit a hatalmi ágak megosztása jelent. Senkinek ne legyen az alkotmányban túlzott hatalma; a hatalmi ágak egymással versenyezve, egymásra hatva, egymást korrigálva működjenek. Ebben benne van a kormány, az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmány- bíróság, valamennyi bírói szervezet, önkormányzat, sorolhatnám tovább. Lényeg; az állami hatalmasság ne egy kézben legyen, hanem megosztva funkcionáljon. Harmadik: az alkotmányos intézmények működéséhez további hatáskörök, felhatalmazások kellenek, olyanok, melyek garanciáik révén esélyt adnak az ügyek megoldására. Ha mindezt, amit elmondtam, nem tartjuk tiszteletben, lehet sok ezer oldalas alkotmányunk, az akkor is üres lesz.- Ez az alkotmány garantálja-e a köznyugalmat? Egyáltalán: ettől még lehet forradalom, békétlenség? Például: az alkotmány miként minősíti a taxis blokádot?- Ez két kérdés. Az elsőre az a válaszom, hogy azt a hibát, amit nem az alkotmány hiánya okozott, nem is tudja orvosolni. Nem mindenre az alkotmányból kell nekünk kádenciát keresni. Egyébként is, egy alkotmányos hiba orvoslásához a kétharmados többség szükséges, márpedig ehhez a mai erőviszonyok nem kedvezőek. A taxis blokád arra hívja fel az alkotmány- jogász figyelmét, hogy az alkotmányjog a politikai viszonyok jogi lenyomata. Tehát nem az alkotmány hibája okozta a blokádot, nem is az alkotmány módosításával kell azt lezárni. Persze, nagyon érdekes annak a felvetése, hogy meg kell-e fogalmazni az állampolgár számára a törvényes ellenállás mértékét. Ma a magyar alkotmányban a jogszerű ellenállás joga nincs megfogalmazva.- Az alkotmány az élet előtt jár és irányt mutat, avagy a történések konzekvenciáit szedi jogi glédába?- Az alkotmány sok szempontból előtte jár az életnek, hiszen például kategorikusan tilt minden hátrányos megkülönböztetést, mégis a mindennapjainkban mennyi diszkriminációval találkozunk. Tehát ebben az értelemben van egy húzóereje, amihez lehet mérni a többi jogszabályt. Ugyanakkor megvan az a jogászi beidegződés is benne, hogy elhiszik az alkotói: ha ma szabályoznak valamit, az húsz-harminc év múlva is úgy lesz. Az alkotmánynak tehát értékeket, hatásköri szabályokat, politikai intézményeket kell rögzítenie, de óvakodni kell az előremutató normatív álmodozástól. Az alkotmánnyal tehát nem szabad hazár- dírozni - amit az érdekében egy ország tehet az, hogy odahelyezi a Biblia mellé.- Az 1994-es választás feltartóztathatatlanul közeleg. Elképzelhető, hogy az alkotmány nem él túl egy politikai kurzusváltást?- A szakmánkban az a vélemény, hogy a magyar alkotmány ma kielégítő kerete hazai politikai viszonyainknak. Ez a rendszerváltás érdeme, melyhez hozzájárultak az ellenzéki kerékasztal- tárgyalások 1989-ben. Ez az alkotmány ma működik, a réseit pedig az Alkotmánybíróság magas színvonalú tevékenységével bepótolja. Azt gondolom tehát, hogy a magyar alkotmány időtálló lesz akkor is, ha változnak a politikai viszonyaink. Mindegy, hogy ki győz a választásokon, 1994 után olyan helyzetben leszünk, amikor az alkotmányunk integrálódhat az európai jogrendszerekhez, és akár évszázadokra is betöltheti funkcióját.- Köszönöm a beszélgetést, és boldog új évet kívánok! Palágyi Béla
