Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-07 / 5. szám

Egy vonaljegy: 22 forint A legutóbbi képviselő-testü­leti ülésen tizenkét napirendi pont szerepelt. Közülük említést érdemel az, amelyik a helyi autó­busz-közlekedés új díjait szabá­lyozta. Január elsejétől egy vo­naljegy Kisújszálláson huszon­két forintba kerül, az egyvonalas bérletért négyszázkilencvenet, a tanuló- és nyugdíjasbérletért százhatvanat, az összvonalasért pedig hatszáznegyvenet kell fi­zetni havonta. Ugyanitt elhang­zott az is, hogy a tavalyi városi költségvetés módosult, hiszen a pályázatok révén ez az összeg 508 millióra emelkedett. Arról is határoztak, hogy a kevi Afit utódjának, a mostani Kuntrans- nak átutaltatnak 2,8 milliót, mi­vel közösen üzemeltetik a tanu­lók gyakorlati szakoktatását biz­tosító műhelyt, nem beszélve ar­ról, hogy a tizenévesek nyolcvan százaléka kisújszállási. Szintén sok diákot, gyereket, családot érintenek az új élelme­zési nyersanyagnormák, ame­lyek az év első napjától érvénye­sek. A bölcsődében az apróságok ötven forintot fizetnek naponta, az általános iskolákban pedig 42 az ebéd, 11 az uzsonna. Ami a még nagyobbakat illeti, a közép- iskolások egész napos élelmezé­se 96 forintba kerül. Ebből a reg­geli 16, a tízórai 8, az ebéd 42, a vacsora pedig 30 forint. Ehhez a kiadáshoz a lehetőségekhez mér­ten az önkormányzat is hozzájá­rul azon diákoknak, akiknek az állandó bejelentett lakhelye ez a nagykun település. Mégpedig napi tizenhárom forinttal, a szak­munkástanulók esetében pedig kilenccel. Túlélni az idei évet Alig egy hónapja új elnöke van a Tisza II. Mezőgazdasági Szövetkezetnek Guba Mihály személyében. Eredetileg szol­noki, de 1960 óta itt él, és 1967- től pedig a jogelőd szövetkezet­ben dolgozott. 1974 óta a téesz termelési elnökhelyettese, akit a legutóbbi közgyűlésen az igaz­gatóság elnökének választottak.- Mit mondhatnék még ma­gamról? Több mint hétezer hek­táron gazdálkodtunk eddig, amelyből 3 ezer 800 hektárt kár­pótlásra jelöltek ki. Úgy tűnik, ez a terület kikerül a tulajdo­nunkból, ugyanakkor - ha sike­rül megállapodnunk a leendő gazdákkal - szeretnénk tovább művelni ezeket a táblákat is. A legjobb földek esetében arany­koronánként 15 kiló búzát, a kö­zepeseknél 10-et, a gyengéknél 5-öt adnánk, vagy annak a fo­rintösszegét. Sajnos most még nem tudjuk, tulajdonképpen mennyi földre számíthatunk.- Hány tagúk vált ki?- A vagyonszétosztás után huszonhét, akik kivitték az össz- vagyon 3,8 százalékát. így egy kombájnt, azután 11 traktort, pótkocsikkal.- Milyen évet zártak?- Negyven-ötvenmilliós a mí­nuszunk, és ez kivétel nélkül az aszálykár következménye.- Tervei, elképzelései?- Nem csak az enyém, nyu­godtan beszélhetek a többiek ne­vében is. Elvégre a 650 tagunk­ból 380 az aktív dolgozó. Ennyi embernek kellene munkát, meg­élhetést biztosítani, még akkor is, ha az időszakos munkanélkü­liek száma nálunk 120 körül te- téződik. Éppen ezért nincs más célunk, mint túlélni az idei, na­gyon nehéznek ígérkező évet: akár olymódon is, hogy összébb húzzuk a nadrágszíjat... Foglalkozása: csipkeverő Nézni kevés, megtanulni pedig sok-sok gyakorlással lehet Kolozsi József né, Erzsiké néni a hetvenedik esztendejébe lépett, és már tizenöt éves kora óta veri a csipkét. Egykoron a szomszéd­ja, Soltész Margit tanítgatta a művelet ábécéjére, bár sokáig ugyan nem foglalkozott vele, hi­szen pár nap után már önállóan dolgozott. Nyáron markot sze­dett, kapált, mikor mit hozott a kényszer, télen pedig nekikez­dett ennek a mozgékony ujjakat követelő babramunkának. Mert türelemjáték ez a javából, amikor tíz pár orsót kell pergetni, ráadá­sul nem mindegy, milyen sorban. Igaz, neki olykor elkalandozhat a tekintete, hiszen mint korábban említettem, több mint fél évszá­zada, hogy elkészítette a legelső csipkeremekét. Valamikor eb­ben a városban is húszán „csip­kéztek”, de mára már egyedül maradt. A többiek vagy meghaltak, vagy megöregedtek, fiatalok pedig nincsenek. Elvégre ezzel aligha lehet meggazdagodni, de még megélni sem belőle. Akár­milyen boszorkányosán pörgeti az orsókat, nyolc-tíz forintos órabérnél több aligha jön ki. Pe­dig Kiváló Dolgozó, Sztahano­vista volt, és ha kell, ma is leül a kisszékre. Csipkét verni, hi­szen egyedül él, az idejéből is kitelik. És ameddig az egész­sége engedi... A Móricz Zsigmond Gimná­ziumban és Közgazdasági Szak- középiskolában tavaly öt első osztály kezdett. így a nyolcosz­tályos gimnázium tízévesei, akik itt az ötödiket, jobban mondva az elsőt végzik. Azután volt úgynevezett tagozatos gim­náziumi osztály, amelyben a diákok választása szerint - ide­gen nyelvből vagy matematiká­ból - emelt szintű az oktatás. A szakközépiskolai tagozaton há­rom osztály indult, legrégebbi a számítástechnikai, programozó ágazat, itt az idén már érettsé­giznek a végzősök. Azután van egy vállalkozási-ügyintézői osztály is, amelynek a tantervét a testület szerkesztette, állította össze, és jelenleg már tíz követő iskola van belőle. Népszerű a külkereskedelmi ügyintéző osz­tály is, ahol az első idegen nyelv a német. Ezek a tavalyi osztályok ki­vétel nélkül az idén ősztől is in­dulnak, de lesz egy jelentős vál­tozás. Mégpedig az, hogy a vál­lalkozási és külkereskedelmi ta­gozatot integrálják. Magyarul, mindkét osztályban két évig azonos lesz a képzés, a diákok­nak utána kell dönteniük, ki me­lyik ágazaton folytatja a tanul­mányait. Választási lehetősé­gek: üzleti ügyintéző, gazdasá­gi, illetve vállalkozási ügyinté­ző. Ami a nyolcosztályos gim­náziumot illeti, ide szóbeli, írás­beli felvételi után kerülhetnek a diákok, a szakközépiskolai osz­tályokba pedig szakmai alkal­masság alapján, míg a gimnázi­umba a tanulmányi eredmény szerint juthatnak be a legjobbak. Aki akár helyből, akár vidékről ennél többet szeretne tudni a nagymúltú itnézmény elképze­léseiről, teheti, mert január9-én, szombaton a gimiben nyílt na­pot rendeznek, ahová délelőtt kilenctől tizenegyig várják az ide jelentkező diákokat, illetve szüleiket. Képünkön: Thomas Schwi- eters, az amerikai békeszolgá­lat vendégtanára angolórát tart a 2.d. osztályban Szilveszterrel befejezte Ősszel megint öt osztály kezd Monoki István, vagy ahogy városszerte ismerik, Pista bácsi december 31-gyei végleg befe­jezte tűzoltó pályafutását. Pedig hosszú ideig kitartott mellette, hiszen 1950-ben már állami tűz­oltó volt, majd a forradalom után önkéntes tűzoltó lett. Korábban Szolnokon, Szegeden is dolgo­zott, és jó néhány nevezetes kár megfékezésén szorgoskodott, így amikor kigyulladt a nagylaki kendergyár, vagy a szegedi tex­tilfonó. Adódtak humorosabb esetek is, hiszen előfordult: azért riasztották őket, mert egy emele­tes ház tetejéről a macskát kellett lehozni. Máskor pedig egy öre­gasszony ugrott a kútba, és vég­telen szerencséjére térdig süly- lyedt az iszapba, mert víz kevés volt benne. Szolnokon szakácskodott, főzögetett, és innen a hízóvágó, birkafőző tudománya. Igaz, ko­rábban Otthon is befogták, és a Pista bácsi szerint a világon a kecskének van a legjobb teje hatodikat befejezve más gyap­jast vágott, tizennyolc évesen pedig malacot. Nem csoda, Kis­újszálláson sok jeles esemény­kor ő állt a bogrács mellett. Mellesleg nevezetes vőfély is, hiszen 81, erre az alkalomra megfelelő lakodalmi verset tud. Tulajdonképpen már nyugdíjas­ként járt el évekig dolgozni, de most ennek vége, mivel hovato­vább a hatvannyolcadikat tapos­sa. így marad a hobbi: a horgá­szás, a húsz család méh, az ott­honi jószágtartás, amely leg­újabban kecskékkel is bővült. Azért ha nagyon szükséges és hívják, a jó ismerősökhöz, roko­nokhoz még ritkán el-elmegy. Hízót vágni, igazi jó birkapör­költet főzni, vagy egy-egy lako­dalomba. Bár lassanként már az unokáiéra készülhet... Uj vezető A Kisújszállási Víz- és Csatornamű intézménye az idei esztendő első napjától önálló. A városháza a vezetői posztra pályázatot íratott ki, amelyre nyolcán jelentkez­tek. A képviselő-testület döntése értelmében a létesít­mény irányításával a pályá­zók közül Nagy István víz­gazdálkodási szakmérnököt bízták meg, 1997. december 31-ig. A vízmű huszonegy dolgozóját az önkormányzat átvette, fizeti, sőt szó van ar­ról is, hogy esetleg néhány embert még felvesznek. Ami a megyei céggel a további együttműködést illeti, az megmaradt, sőt szeretnék, ha a vízmű teljes rekonstrukció­ja a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Rt. szakem­bereinek a közreműködésé­vel fejeződne be. Túljelentkezés Úgy tűnik, a városban hal­latlanul népszerű a crossbar rendszerű telefonrendszer. Már korábban is hírt adtunk róla, hogy háromszázötven szabad vonal még maradt. En­nél több jelentkező volt, ezért a pályázók közül végül sorso­lás döntött. A szerencsés há­romszázötvennek a bekötés, illetve a készülék nem olcsó, hiszen az óhaj negyvennyolc­ezerbe kerül. Ezt olymódon kell fizetni, hogy előlegként négy-ezret, a hiányzó összeget pedig két részletben. A vona­lakat június 30-ig bekötik, és a kedvezmény tulajdonképpen az az egészben, hogy az ösz- szeg, a bekötési díj felét két éven belül le lehet telefonálni. Ez huszonnégyezret jelent, és úgy gondolom, az év második felében sisteregnek ezek a vo­nalak. Elvégre a havi ezer fo­rintért esetenként már cseveg­ni is lehet. Igaz, módjával, mert a beszélgetés, azaz a tari­fa díjai sem kimondottan csök­kenő irányzatúak. Közhírré tétetik Bizony, nem volt felesleges dolog a hajdani kisbírórend- szer, amikor a kalapos, csiz­más atyafiak minden jelentő­sebb útkereszteződésben meg­verték a dobot, majd érces han­gon adták tudtára a köréjük gyülekezőknek a legújabb he­lyi tudnivalókat. Szóval, ha dobos emberek nem is lesz­nek, a hónap derekán megjele­nik helyette a Hírlevél. Ugyan­is a különböző lakossági fóru­mokon sokan kifogásolták, hogy az őket érintő hírekről későn értesülnek, sőt olykor nem is tudnak. Ezért döntött úgy a képviselő-testület, hogy minden ülés után kiadnak egy kétlapos hírlevelet, mégpedig kétezer példányban. A közle­mény alakja, nagysága hason­ló a Szuperinfóhoz, és az el­képzelések szerint tartalmazza a fontosabb, önkormányzati döntéseket, a városi rendezvé­nyek helyét, idejét, de közhíre- li a kultúra, a sport eseményeit, eredményeit is. Az évi tizen­kétszer megjelenő Hírlevél az előzetes elképzelések szerint mintegy félmillió forintba ke­rül. Lesz negyedik árverés is Eddig a városban három földárverést, licitálást tartot­tak. November 30-án a Török­szentmiklósi AMG csorbái ke­rületében, december 1 -jén a Ti­sza II. és december 2-án pedig a Nagykun Szövetkezetben. Ami az aranykoronánkénti ér­tékeket illeti, a földek átlago­san ötszáz forintért keltek, bár volt néhány parcella, ahol ezer­egyszázig emelkedett a licit. Hogy ki mennyit kapott? Elté­rő a nagyság, hiszen akadt, aki egy-két holdat, míg volt, aki százat. Egy tény: az eddigi ár­verések során 106 igénylő, tu­lajdonos jutott földhöz. A kö­vetkező, negyedik árverést vár­hatóan februárban tartják, és az időpontot előtte az erre vonat­1993. JANUAR 7. Kunsági Extra—Kisújszállás írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom