Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-07 / 5. szám
4 1993. január 7., csütörtök A szerkesztőség postájából Felháborító! A szolnoki Kurucz-, Garibaldi és Ceglédi út által határolt közterület játszóterét az újonnan a Kurucz út 18. szám alá költöző lakos már-már kisajátítja! A lipityókát átehelyezte, a játszótér egy részét — a garázsa szomszédságában — lekerítette... Ezt a játszóteret mi hoztuk létre, tásadalmi munkában, és ragaszkodunk is hozzá. Sajnos úgy néz ki, hogy magunk nem tudjuk megvédeni, ezért az illetékesek intézkedését kérjük — írták olvasóink (23 aláírással). Mi pedig egy képet készítettünk a helyszínről, s megtudtuk, hogy a polgármesteri hivatal közbelépett: a játszótér helyreállítására, az engedély nélkül épített garázs és kerítés lebontására kötelezte az illetőt. ... a lét egésze” Amikor jó pár éve, valamelyik irodalmi lapban rábukkantam A legszebb fény című versre — „Talán tudtad, / hogy mellettem ragyogni nem lehet, / csak élni, mint ember ember mellett élhet, / tiszteletben, megbecsülésben, / szépen ...” —, csendes elragadtatásomban úgy gondoltam, nagy ajándéka a sorsnak, ha valakihez ilyen verset írnak. Hogy ki a költő, azt ’92-ben tudtam meg igazán: Gábor Ferenc, s azt is, kihez szólt a szépséges vers. Gábor Ferenc és felesége december 17-én Túrke ve vendége volt, ahol — második verseskötete bemutatóján — tisztelőivel találkozott. Több mint negyedszázad telt el a „Nyári nap” megjelenése óta, s mint mondta, maga sem hitte, hogy a másodikra sor kerül. Válogatott verseit Vád és könyörgés címmel a Polivitas Szolgáltató és Kereskedelmi Bt (Kisújszállás) adta ki - empátiás érzékkel ráérezve a feladat egyszeriségére, jó mecénásként. Az őszinte barát, a szeghalmi Miklya Jenő múzeumigazgató által szerkesztett kötet 170 verset tartalmaz — a majd 70 éves, szülővárosa és lakóhelye, Nagyszalonta szinte páratlan irodalmi hagyományain nevelődött népi költő verseit. „Ne zavarjon meg senkit, / ha verseim időrend nélkül lepik meg. / Szűk volt a tér, amiben megfogantak. / Átfogja egy tekintet, / s az idő pillanat-töredéke. / Belefér negyven-ötven évbe. / Csak ötven év.../ De ez a lét egésze — !” S mindazt, ami a lét egésze, az istenáldotta tehetség, Gábor Ferenc költő munkásságát nem akárki, Czine Mihály irodalomtörténész mutatta be — lenyűgöző, őszinte egyszerűséggel, a tőle ismert kedvességgel, humorral. S míg anekdotázik, (köztük persze túrkevei is akad), míg szeretettel okít kis- és nagydiákot, ízes-szép magyarsággal válik általa közkinccsé a Vád és könyörgés... S mivel egy új kötet bemutatójáról nem hiányozhatnak a versek, — néhányat diákok adtak elő, a Gyi, fakó címűt maga a költő mondta el. A közönség hosszan tapsolta. Gábor Ferenc szépséges versei Túrkevére testvérvárosi kapcsolat révén kerültek, és maradandó, szép terméke az egymásra figyelésnek.. . D. L.-né Túrkeve Dajkaképzoben A tavaly szeptember 7-én indított és december 20-ig tartó dajkaképző tanfolyam eredményeképpen, hatvannyolcán karácsony előtt néhány nappal vehettük át a szakmunkás bizonyítványt — a szolnoki, Sza- páry úti óvodában. Valameny- nyiünket örömmel töltött el, hogy az Országos Közoktatási Intézet által küldött vizsgabizottság elismerően szólt a felkészültségünkről, teljesítményünkről. A nyilvánosság előtt szeretnénk köszönetét mondani a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Pedagógiai Intézetnek, hogy — figyelembe véve a kis keresetünket — a lehető legkevesebb kiadással szervezte meg számunkra a tanfolyamot, melynek elvégzése után már nem betanított, hanem szakmunkásként látjuk el feladatainkat. Személy szerint köszönetét mondunk Nagy Jenőnének, az intézet munkatársának, aki fáradságot nem sajnálva, mindent megtett azért, hogy jól szervezetten, nyugodtan tudjunk tanulni, valamint a velünk foglalkozó, felkészítő óvónőknek, tanárainknak. A tanfolyamon szerzett ismereteket a mindennapi munkánk során, a kicsinyek körében — igyekszünk hasznosítani, kamatoztatni. A hatvannyolc dajka nevében: Bodáné Görög Erika T örökszentmiklós Ezt láttam decemberben A Szolnoki ABC felé indultam vásárolni — december 12- én, délelőtt, 9 óra tájban. Utam a Y-ház és az OMKER-szaküz- let mögött vezetett el, ahol majd kiverte a szememet a kukából kikandikáló, nagy mennyiségű, a debreceni DEX Kulturális és Szolgáltató Kft. kereskedelmi hetilapja. Megjegyzem, az Y- lakóház utcán elhelyezett szeméttárolóit dugig tömték vele, súlyát 25-30 kilogrammra becsültem. Aki nem ismerné, ebben a kereskedelmi lapban az ország majdnem minden megyéjéből a vállalkozók, kereskedelmi egységek, magánszemélyek hirdetéseket tesznek közzé — azzal, hogy az ország lakosságát tájékoztassák a szolgáltatásaikról. És akkor mi az eredménye?! Ezért vajon ki a felelős? Németh István Csiki-csuki agrárolló A három alföldi megye agrárfórumán, melyet december 15- én Szolnokon tartottak, dr.Raskó György földművelésügyi államtitkár is részt vett. Többek között kijelentette: „Akinek nincs saját tőkéje, ne kezdjen mezőgazdasági vállalkozásba.” Mi, egyszerű falusi parasztemberek, hajlamosak vagyunk ezt a kijelentést szívünk szerint értelmezni. Ebből pedig az következik, hogy ha nem vállalkozunk, akkor jön a „degresszió”. Köztudott, hogy az alaptörvény szerint kétszáz aranykoronán felül alig kapunk vissza valamennyi földet. Viszont azt határozottan állíthatjuk, hogy éppen ezek a gazdaságok termelnék meg az ország kenyerét. Sőt! Ebből jutna külföldre is mindenféle mezőgazdasági terményekből, növényi és állati termékekből. Abban igaza lehet — kimondatlanul is — az államtitkárnak, hogy akinek saját pénze van, attól könnyebben és többet lehet bekasszírozni a telhetetlen államkasszába. A másik kijelentésével, azzal, hogy „ . .. várhatóan 3 százalékkal szűkülni fog az agrárolló”, fel akarta bennünk gyújtani a reménység fáklyáját (mécsesét!), de ezt inkább súgnia kellett volna, mert jó füle van ám a pénzügyminiszternek, Kupa Mihálynak! Lehet, hogy ilyen távolságról is meghallotta, s azt gondolta: ha te csukoga- tod, majd én nyitogatom, csiki- csukit játszunk. így majdcsak hamarabb nyírjuk kopaszra a földdel foglalkozókat és a fogyasztók több milliós táborát. Es ... máris intézkedett. December 23-án, délben tájékoztatott bennünket a Kossuth rádió, hogy január elsejétől 14.50 forinttal emelik a gázolaj adóját. így már — kerekítve — hatszáz forint értékű gázolaj szükséges egy mázsa kukorica megtermeléséhez. Ehhez jön még a kenőolaj, gépalkatrész, az amortizáció, vetőmag, műtrágya, növényvédőszer, a gépkezelők munkadíja, SZTK-ja, az adminisztráció, az általános költség, kamat, mindenféle adó stb.; a maradék türelmünket elrabló, szívet-lelket szomorító, az idegeinket pattanásig feszítő „ÚJÉVI AJÁNDÉK”! Id. Kanta Gyula Berekfürdő A láb mindig kéznél van Fuss az egészségedért! Már gyermekkoromban élveztem, amint’TutáS, közben elmaradtak a fák*ia-kerítések. Az ugató kutyák csak a kerítésük végéig kísérhettek, aztán csalódottan néztek utánam. Középiskolás koromban a mezei futást választottam sportomul (3,5 km). Fplpőften, tanítóként már óvatosabban hódolhattam ennek a hobbinak, a kerten belül vagy csak a határban. Most már, benne az öreg korban, elhatároztam, hogy az utóbbi években elhanyagolt futást újra kezdem — esténként. Rövid bemelegítő mozgás és légzés után kilestem a kapun, jár-e valaki az utcán, aztán nekilódultam — olyan „utazó” sebességgel. Élveztem a mozgást, a hűvös levegőnek szinte jó íze volt.Figyeltem, hogy veszi a bokám az újfajta ritmust... Ha valaki meglát, mondhatja, miért csinálom öreg létemre, hiszen már úgysem lehetek fiatal. Valóban nem. Sajnos! Mégis azt mondom, érdemes, a jó érzésért, amelyet a lábunkban, tüdőnkben tapasztalunk. A lábunk mindig kéznél van, és egyre könnyebben falja a távolságot. Ha például befordulok az Örvényi útra, már csak alig 200 méter van hátra a kitűzött célig. Hazaérve, a folyosón végigballagok, s már le is vezettem a fáradtságot. Csak egy kellemes érzés maradt: sikerült, az aznapra tervezett távot lefutottam! Mindezt azért osztottam meg a Kedves Olvasókkal, főként KOR-társaimmal, hogy legyünk minél többen városi „tájfutók”. Különösen azok, akik hízásra hajlamosak vagy ülő foglalkozásúak, akiket munkájuk szobához köt. Tehát kezdjék el a futást! De eleinte lassan, csak 100-200 méteres távon. Az évek száma pedig szóba se kerüljön, mert a korhatár 6-tól 90 évig! Üdvözlettel: Nagy János (80 éven még alul) Tiszafüred Utazik a pénz ... Úgy vélem, nem keH ecsetelnem, hogy mit jelenCa“nyugdíjasnak az az öröm, ha a nyugdíját időben kézhez kapja, és azt sem, hogy milyen bánat éri, mikor a szolnokit‘Katona utcából elviszik a Katona Józsp'f utcába, Szandaszőlősre. Nem tudom, hogy a postai elosztóban miért nem tudják megkülönböztetni a két utcát egymástól? A nyugdíjfizetés táján már előre nyugtalansággal tölt el, hogy vajon megkapom-e idejében, vagy utaznom kell a pénzem után ... Az új évben tisztelettel kérem a postát, hogy tartsák be a játék- szabályt, a címzettnek azon a napon vigyék a pénzt, amikor az esedékes; ne járkáltassanak ide-oda olyan embert, aki becsületes munkával rokkant- nyugdíjas lett! Özv. Patai Balázsné Szolnok Gyerekszemmel Milyen a mai magyar labdarúgás? Bennem és a többségben is megfogalmazódott már a válasz, hogy nem jó, vagy mondhatnám, nem kielégítő. Sajnos nem várhatjuk el, hogy a jelenlegi foci hazánkban megközelítse a haladóbb ligákat. A szurkoló azt szeretné, hogy a bajnokság színvonalas, játékban bővelkedő, küzdelmes legyen, és semmi esetre se durva. De a labdarúgás Magyarországon — közel tíz év alatt — olyan szintre jutott, hogy „elődeink” sírva tudnának fakadni: A nehéz anyagi lehetőségek és a szponzorok hiánya oda vezetett, hogy több csapatot feloszlattak, végleg megszüntetett; a kiadások oly mértékben megnőttek, hogy több meghatározó játékost eladtak, vagy szabad listára tettek az egyesületek azért, hogy az adósságukat csökkentsék vagy ki tudják fizetni. Ilyen helyzetben játszott és játszik még elég sok csapat, ahol a játékosok helyenként örülnek, ha az előző havi fizetésüket kézhez kapják. Támogatással, anyagi háttérrel, a fiatal játékosoknál lehetne lerakni az új alapokat, és rengeteg idővel, türelemmel, odafigyeléssel elkezdődhetne a fellendítés. Ha a mai dúrva, kíméletlen, helyenként időhúzó játékot fel tudnánk váltani egy szép, tetszetős és sportszerű játékkal, már az is eredmény lenne! Szabó Attila középiskolás Szolnok Küldjön egy képet! Több mint 40 éve előfizetője vagyok a Néplapnak, 30 évig pedig hordtam a lakosságnak, mivel postás-kézbesítő voltam — nyugdíjba vonulásomig. Felhívásukra szívesen küldök néhány képet (összesen tizenegyet), válogassanak belőle. Van köztük, ami üdülésünk, kirándulásunk alkalmával készült, emlékeket idéz. Kikapcsolódásként, pihenésképpen szerettem országot-világot látni, és ezt régebben megtehettem. Ma már nagyon sokba kerülne, úgyhogy az ilyen szórakozásnak részünkről vége — írta többek között Nagy Károly Kunszentmártonból. Olvasónk emlékképei közül hármat választottunk: Május elseje — 1970-ben s Épületbontás — 1979-ben Ennek a helyén épült fel az új posta. Tapolcán — 1983-ban Amikor még üdülésre, kirándulásra is futotta! A képen feleségemmel, amint éppen megpihentünk a ragyogó környezetben. Sok-sok szeretettel A szolnoki Abonyi úti idősek klubja 1984—ben nyílt meg. Az eltelt időben, neves ünnepeinken kedves műsorral jöttek hozzánk a környék intézményeinek gyermekei. Köszönet érte a Kacsa és a Bajtárs úti óvoda kollektívájának, a gyerekeknek, akik legutóbb karácsony előtt köszöntöttek bennünket. Szeretettel emlékezünk rájuk, és külön is megemlítjük a kedves Tarjányi Györgyné Erzsiké tanító nénit, aki egész évben — fáradságot nem ismerve — készítette elő, szervezte a műsorokat. További munkájukhoz sok sikert, és jó egészséget kívánok a klub tagjai, dolgozói nevében: Makra Sándorné klubvezető Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
