Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-30 / 25. szám
12 Gazdaság 1993. január 30., szombat Mindennapi pénzügyeink ... Ha adóznia kell Jó ha mindezt kőbe vési Hogyan töltsék ki adóbevallásukat a magánszemélyek? A gazdasági átalakulás folyamata során egyre többen válunk valamilyen szinten önálló gazdálkodóvá, így elkülönült adóalannyá. Bekapcsolódva ebbe a rendszerbe sokan nem is tudják igazán milyen kötelezettségekkel és jogokkal jár az adóalanyiság. Nem is kell igazán tudniuk, hiszen más a szakmájuk, foglalkozásuk. Ahogy az adószakértő nem tud általában házat építeni, a kőművesnek sem kell az adózás minden részletét ismerni. Ez így természetes. Ennek ellenére úgy gondolom van néhány dolog, amelyet célszerű közreadni, a teljesség igénye nélkül. Az adóhatóságok A vám- és pénzügyőrség: A külföldről behozott áruk vámjának, ÁFA-jának és fogyasztási adójának kivetésekor találkozunk vele a legy- gyakrabban. Az illetékhivatal: Feladatkörébe az illetékek meghatározása, kiszabása tartozik. Az önkormányzatok jegyzője: Az önkormányzati rendeletekben meghatározott helyi adók kivetése és behajtása a feladata. Átruházott hatáskörben a gépjárműadó behajtása és az önkormányzati adóhatóság dolga. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal A legismertebb és legszélesebb feladatokat ellátó hatóság. Hatáskörébe gyakorlatilag a többi hatóság által nem kezelt és felügyelt adónemek tartoznak. A __ legismertebb adótípusok az ÁFA, a személyi jövedelemadó és a vállalkozási nyereségadó ehhez a hivatalhoz tartoznak. Az adóhatóságok sok emberben talán ellenszenvet ébresztenek. Ez bizonyos fokig érthető, hiszen feladatuk egy fizetés ellenőrzése, ráadásul súlyos szankcionálási lehetőségük van. Azt viszont kevesen tudják, hogy ezeknek a hatóságoknak joguk és kötelességük méltányosan eljárni, ha méltánylást indokló körülmények fennállnak. Nekünk törvényszabta kötelességünk az adóhatóságokkal együttműködni. Az adózással kapcsolatos kötelességek Legelőször is bejelentési kötelezettségünk van: Az adóköteles tevékenység megkezdését 15 napon belül be kell jelenteni. Szintén ez a határidő a változások esetén is. Például tevékenységikör-vál- tozás vagy ÁFA-alannyá válás. A pénztárkönyvet, naplófőkönyvet a bejelentéssel egyidősen kell hitelesíteni. Az adómegállapítás: Magánszemély önadózással állapítja meg adóját; ha vállalkozó, ÁFA vagy fogyasztási adó alanya; ha jövedelme több helyről származik így a munkáltató nem tudja azt megállapítani. Helyi adók vonatkozásában az önadózási szándékot be kell jelenteni. A megállapított adóról bevallást kell készíteni, és a meghatározott időben leadni: A bevallás elfogadása csak kezdete egy folyamatnak. Átvételekor a hatóság ellenőrzése jórészt alaki jellegű. Ezt követően az összeadási hibákat vagy elírásokat a hatóság javítja, ha ez anyagilag érinti az adózót, erről őt írásban értesíti. Az adóbevallás tartalmi ellenőrzése csak ezután következik. Az adó befizetése, illetve juttatás igénylése és az adóelőleg: A megállapított, vagy munkválalótól levont adót be kell fizetni. Ezt postai úton vagy átutalással tehetjük meg, ehhez csekket az adóhatóság díjmentesen bocsát rendelkezésre. A bizonylat kiállítása és megőrzése: Az adóalanyok tevékenységükkel kapcsolatban bizonylatot kötelesek kiállítani és azt az év végétől számított öt éven keresztül megőrizni. Erre azért van szükség, mert az elévülési idő 5 év, ezen időszakon belül adóellenőrzés lefolytatható. Kötelesek vagyunk nyilvántartást vezetni: Bevételi nyilvántartást köteles vezetni az az adóalany, aki önálló tevékenységből származó jövedelmét törvényben biztosított költség- hányad alapján állapítja meg. (Például 10 %—os költségátalány) Bevételi és költségnyilvántartást vezet az az önálló tevékenységet végző magánszemély, aki nem alanya az ÁFÁnak és alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat, ha a költségeik tételesen szeretné elszámolni. Az ÁFA- alanyok és vállalkozók nyilvántartásait itt nem taglaljuk. Tapasztalat, hogy aki nem vállalkozó ezt a kötelezettségét sok esetben elhanyagolja. Az adóhatóság felszólítására kötelesek vagyunk adatot szolgáltatni adóügyeinkkel kapcsolatosan: Ezt a hivatal titkosan kezeli. Az adóalany köteles adó levonására illetve behajtásra: Ha a dolgozót vagy segítő családtagot alkalmazunk a kifizetett összegből adóelőleget kell vonni. Ha ÁFA-alany- ként számlázunk, az ÁFA-t be kell hajtani és fizetni. A leírt adókötelezettségek mindenkire vonatkoznak, aki valamilyen ok miatt adóalannyá válik. Ezek megszegése jó esetben figyelmeztetést, többnyire azonban bírságot von maga után. Az adóellenőrzésről A kötelezettségek teljesítését ellenőrzik. Ennek szigorú szabályai vannak, ami mindkét félt köti. Adóellenőrzést Csák megbízólevéllel, szolgálati igazolvánnyal rendelkező ellenőr végezheti. Ha ezt kérgük sok kellemetlenségtől, ésefleges viszszaéléstől óvhatjuk meg magunkat. Az ellenőrzést a vállalkozók esetében tevékenység folytatása idején más személyeknél 8— 20 óra között lehet lefolytatni. Az ellenőr jogosult az ellenőrzött tevékenységgel kapcsolatos összes helyiségébe be-; lépni, iratokba betekinteni, próbavásárlást tehet, nyilatkozatot kérhet, leltárt készíthet és egyéb bizonyítást folytathat. Súlyos mulasztási bírsággal súlyható, aki nem tesz eleget- könyvvezetési,- bizonylatolási,- együttműködési, illetve- nyugta vagy számlaadási kötelezettségének vagy könyveiben valótlan adatot tüntet fel. Tipikus példa erre a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása. A bírság mértéke magán- személynél vagy egyéni vállalkozóknál 50 ezer forintig, társaságoknál 150 ezer forintig terjedhet. Első esetben ennek 33 százaléka szabható ki. Az adózás sok kötelezettséget ró ránk, a jövedelem megszerzésének ez éppen úgy részét képezi, mint a tevékenység folytatása. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kötelelezettség-teljesítések alhanyagolása nem csak bírságot eredményez, sok más bosszúságot is okozht. Ráadásul malasztás megakadályozza, hogy törvény adta lehetőségeink alapján csökkenteni tudjuk az adóink összegét. Utóiratként egy figyele- meztetés: Ha a levont személyi jövedelemadó előlegét nem fizeti be az adóalany és azt más célra használja, könnyen megvádolható sikkasztással Az előző évekhez hasonlóan adóbevallásra kötelezett minden adóköteles jövedelemmel rendelkező személy, függetlenül attól, hogy vállalkozó vagy munkavállaló. A bemutatásra kerülő 53-as számú lapot köteles a vállalkozó február 15-ig, nem vállalkozó március 20-ig az adóhatósághoz eljuttatni, az esetleges adóhátralék egyidejű befizetése mellett. Gyakran előfordul, hogy az első oldal alsó részén szereplő jelölési kötelezettségeknek az adóalany nem tesz eleget. Erre külön szeretném felhívni a figyelmet, ez ugyanis fölösleges hosszúsági okoz, és nehezíti a feldolgozást. Rövid leírásomban a kitöltéshez és a törvény adta lehetőségek kihasználásához szeretnék segítséget nyújtani. Nem minden sort részletezek, hiszen az a kitöltési útmutatóban benne van. A nyomtatvány a jövedelmeket három részre tagolja. A nem önálló tevékenységből származó jövedelem A munkáltatótól főmunkaviszonyból származó jövedelem. A főállású munkaviszonyból származó összeg írandó be az adóigazolás alapján. Főállású munkaviszony az, ahol legalább napi 6 órás munkaideje van. Ebből itt levonást alkalmazni nem kell, az adóalap-csökkentő kedvezmények később kerülnek levonásra. Ebben a sorban a főmunkahelyről származó mellékfoglalkozásúként megkeresett jövedelmet nem kell szerepeltetni, arra az 5. sor szolgál. A kapott végkielégítések megosztása, egyszerű arányosítás. Itt inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy ne feledkezzék meg a '91-ről áthúzódó összegről, illetve majd a '92-re eső tételről sem, ha azt kell bevallani. Társas vállalkozásból származó jövedelmek közül a 6. sorban csak a bérjellegűek szerepelhetnek, ezek a személyes közreműködés díjai. Az adózott eredményből származó osztalék nem, mert az forrásadós bevétel. Az önálló tevékenység jövedelmei Lényeges, hogy itt kétféle lehetőség van, vagy alkalmazzuk a tételes költségelszámolást, és a bevételeket az igazolt költségekkel csökkentjük, vagy a bevétel 90 százalékát tekintjük jövedelemnek. Tapasztalataim szerint ezt sokan keverik, és ha több tevékenységük van, mindegyiknél a kedvezőbbel számolnak, sőt a 90 százalékból még költséget kívánnak levonni. Ez súlyos hiba lenne. A bevétel mindig a teljes összeg, melyből a költség vagy tételesen elszámolt összeg vagy átalányjellegű. Itt jegyzem meg, hogy a törvény szerint legalább bevételi nyilvántartás vagy bevételi és költségnyilvántartás vezetésére kötelezett az önálló tevékenységet végző magánszemély. Ennek hiánya mulasztási bírságot vonhat maga után. Szintén tapasztalat, hogy ezt nem mindenki vezeti. A tudományos tevékenységgel kapcsolatban két dologra hívná fel a figyelmet: 1. / Az elszámolást végezhetjük az 1991. évi szabályok alapján. Ebben az esetben az akkori kedvezmények érvényesek, az 1992-esek nem. Ezt 1991-ben kötött szerződések alapján keletkezett bevételre alkalmazhatjuk. Elszámolhatunk az 1992-es szabályok alapján is, de a döntésünknek minden tételére ezt egyaránt alkalmazni kell. Érdemes megnézni, melyik a kedvezőbb. Vegyünk egy egyszerű példát: valaki szerzői jogvédelem alá eső tevékenységéért 500.000 forintot vesz fel 1991 deceberében kötött szerződés alapján. Az 1991-es szabályok szerint: 200.000 Ft-ig a bevétel 35 %-a, 70.000 Ft,200.000 Ft fölött a bevétel 60 %-a, 300.000 x 0,60 = 180.000 Ft, összesen tehát 250.000 Ft az adó alapjául szolgáló jövedelem. Az 1992-es szabályok szerint: A jövedelem 500.000 x 0,9= 450.000 Ft. Az adóalap-csökkentő kedvezmény: 100.000 Ft, az adó lapjául szolgáló jövedelem tehát 350.000 Ft. Úgy gondolom, mindenkinek érdemes egy ehhez hasonló számítást elvégezni. 2. / Egy másik lényeges dolog, hogy adózási szempontból nem az minősül tudományos művészeti tevékenységnek, amit esetleg joggal annak gondolunk, hanem amit a törvény annak minősít. Célszerű a törvény értelmező rendelkezéseit áttanulmányozni. A mezőgazdasági kistermelő szintén döntési helyzetben van. Választhatja a jövedelem átalányjellegű megállapítását, miszerint 750 eFt feletti bevételnél keletkezik jövedelem, ami növénytermesztés esetén 30 %-a, állattenyésztés esetn 10 %-a az értékhatárt meghaladó összegnek. Lényeges változás, hogy a közös háztartásban élők bevételét 1992-ben nem vonják össze. A másik lehetőség a tételes költségelszámolás, Ekkor azonban 150.000 Ft adóalap-csökkentő kedvezmény illeti meg az adózót. Erre is nézzünk egy példát. Egy kistermelőnek 1.600 eFt bevétele van, aminek 80 %-a növénytermesztésből, 20 %-a állattenyésztésből származik. Igazolt költsége 1.185 eFt. a) átalányjellegű jövedelem-megállapítás: 1.600 eFt - 750 eFt = 850 eFt, a növény- termesztés részarányjövedelme: 850e x 0,8 x 0,3 = 204e, az állat- tenyésztés részarányjövedelme: 850e x 0,2 x 0,1 = 17e, összesen: 221 eFt. b) tételes költségelszámolás: bevétel: 1.600e, költség: 1.185e, jövedelem: 415e, kedvezmény: 150 e, jövedelem: 265eFt. Szintén megfontolandó a választás, zsebre megy! Az egyéb jogcímen szerzett jövedelmek Ebben a kategóriában szeretném kiemelni az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó összeget. Gyakori a félreértés, ugyanis a törvény azt mondja, hogy adómentes az ingó vagyontárgy nem rendszeres értékesítéséből származó évi 100.000 forintot meg nem haladó jövedelem. Nem árbevételről, jövedelemről van szó. Ha a jövedelem meghaladja az értékhatárt, csak a 100.000 forint feletti rész adóköteles. A nyereség meghatározásához a bevételből le kell vonni a beszerzési értéket, az igazolt értéknövelő ráfordításokat, az értékesítés költségeit (például a hirdetés díját is). Amennyiben erre nincsenek adatok, a bevétel 25 %-a jövedelem. Fontos, hogy a vállalkozáshoz beszerzett, ott költségként elszámolt eszköz értékesítéséből származó bevételt nem itt, hanem a vállalkozás bevételei között kell elszámolni. A kapott költségtérítés az igazolt költségekkel csökkentendő. Sok embert érint a magán gépjármű hivatali célú használatából származó bevétel. Ezt két részre oszthatjuk: az április elseje előtti kifizetéseknél a használati díj üzemanyag térítésből és fenntartási költségátalányból állt. A kiküldetési rendelvény alapján kifizetett összeg nem volt adóköteles, azt nem kell szerepeltetni. Az átalány esetében vizsgálni kell, a bevétel meghaladta-e a ráfordítást. Ezt az útmutató részletezi. Az április elsejétől kifizetett összegek költségeit arányosítással kell megállapítani. Ehhez az alábbi adatok szükségesek: a gépjármű 1992. április 01-i km-óra-állása, a 1992. december 31-i km-óraállás, az amortizáció, a mindenkori üzemanyagár, a hivatali célú használat km-nyilván tartása. Vegyünk egy egyszerű példát: A gépjármű km-óraállása április elsején 1.000 km, december 31-én 13.000 km.Áz amortizáció: 35.000 Ft, az igazolt fenntartási költség: 45.000 Ft. A nyilvántartott hivatali felhasználás: 8.500 km. Az elszámolható költség megállapítása az alábbi: az öszszes teljesítmény: 12.000 km, az 1 km-re eső fenntartási költség és amortizáció: 80.000:12.000=6,67 Ft, a hivatali célú használat költsége: 8.500x6,67=56.695 Ft. A fenntartási költség mellett elszámolható a mindenkori üzemanyagár és norma szerint felhasználható mennyiség alapján számított üzemanyagköltség. Fontos, ha az így számított költség több a bevételnél, akkor is csak a bevétel összegéig számolható el a költség, negatív előjelű jövedelem nincs. is. A Mindennapi pénzügyeink cikkeit Túróczi Imre főiskolai adjunktus, adótanacsadó készítette. Szerkesztő: V. Szász József ... év eleji adósságaink
