Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-06 / 4. szám

Körkép 1993. JANUAR 6. Zenészek jöttek napkeletről Hangverseny Szolnok és Japán baráti kapcsolatainak évfordulóján Az egyre inkább virágzó és szélesedő kapcsolatok szüle­tésének tizedik évfordulóját megünneplendő, hétfőn este hangversenyt adott a szolnoki Szigligeti Színházban a Szaka- tai Filharmonikus Hangver­senyzenekar. n o‘i A megjelenteket - közöttük is elsősorban Japán Magyar Köz­társaságba akkreditált nagykö­vetét - Szolnok Megyei JögáfVá­ros polgármestere, Várhegyi At­tila köszöntötte, majd a zenekar vezetője, Saito Tatuya mutatta be a nyolcvanhárom tagú, 1967- ben alakult együttest. A hangverseny műsorán első­ként W.A. Mozart ,,A varázsfu­vola’ ’ című operájának nyitánya szerepelt, majd egy japán zene­szerző, Koyama Kiyoshige: ,,Kobiki dal zenekarra” című darabja következett. A koncert második felében Dvorák Vili. szimfóniája hangzott el. A hangverseny jó ízléssel összeállított műsorába a két eu­rópai zeneszerző közkedvelt da­rabja közé jól illeszkedett Koya­ma Kiyoshige kompozíciója, melyet a favágók kemény, nehéz munkája ihletett. A szerző - bi­zonyára a huszadik század olyan kiválóságainak nyomán halad­va, mint I. Sztravinszkij vagy Kodály Zoltán - jó érzékkel öt­vözi népe zenéjének hagyomá­nyait és a kortárs zene kompozí- ciós technikai megoldásait. Ki­tűnően „megfér” egymás mel­lett a Kobiki dalban a szimfoni­kus zenekar, annak valamennyi hangszercsoportja - és a japán népi instrumentum, a pusztán látványával is figyelmet keltő „kétfenekű” dob. És ugyancsak jól megférnek egymás mellett az elegánsan öltözött filharmoniku­sok, s az ősi viseletbe bújt „nép­zenészek” - mellesleg kitűnően képzett ütősök. Satoshi Uegaki személyében figyelemre méltó dirigenst is­merhetett meg a szolnoki közön­ség. A karmester tanulmányait Tokióban végezte, majd Német­országban képezte tovább ma­gát, s ugyanott élvonalbeli zene­karok élén aratott jelentős sike­reket. Satoshi Uegaki interpretá­ciói meggyőzően tükrözik a kar­mester azon törekvését, mely az előadott darabok stílushűségét célozza meg - legyen az a mű bécsi klasszikus, romantikus, avagy kortárs zenei alkotás. Ze- nekamevelő törekvése egyértel­mű, kifejezőeszközeinek tára gazdag, zenészei számára töké­letesen érthető. Mint azt a koncert közönsége Kérdőjelek A média-cél szentesíti az eszközt? Az óév utolsó napjára virradó hajnalon igazolódtak a balsejtel­mek. A rádió és a tévé ügyeinek rendezésére hivatott törvény (vagy inkább már csak törvény­torzó) egyetlen igen szavazatot sem kapott a tisztelt házban. Végképp megfeneklett a mé­dia-hajó? Minden jel arra mutat, hogy szétfoszlottak az áldatlan csatározás gyors befejezésének esélyei - a Hankiss-ügy, a Gom­bár-ügy és sok más tévés-rádiós ügy megnyugtató rendezésére és lezárására belátható időn belül nincs kilátás. Vihar egy pohár vízben? So­kan hajlanak a véleményre, hogy mesterségesen felfújt, túldrama­tizált, alapjában nem túl jelentős politikai prezstízsharc zajlik a tö­megtájékoztatás két fellegvára körül. Ennél azonban többről van szó. A tét ugyanis a közvéle­ményt leginkább befolyásoló in­tézmények tevékenységére gya­korolt hatás növelése. Elcsöndesiil a csatazaj? Át­menetileg talán igen, tartós fegy- vemyugvásra azonban kevés a remény. Számolni kell a ve­széllyel, hogy a média-háború beletorkollik a választási kam­pányba, s voltaképp estik a ’94- es választásokkal ér véget. To­vábbi veszélyforrás, hogy a tö­megkommunikáció frontjairól a közélet más területeire is átcsap­nak a konfrontáció hullámai. Ki kit győz(hét) le? Koalíciós és ellenzéki oldalon is nagy a kísértés arra, hogy a média-há­borút valamiféle remélt végső győzelemig folytassák, s ennek érdekében minden eszközt fel­használjanak. A szembenálló feleknek tehát elsőként önmagu­kat kell legyőzniük, pontosab­ban meggyőzniük: a demokrácia játékszabályait nem szabad és nem érdemes -fölrúgniuk. Mert amelyik tábor átlépi a jogállami­ság korlátáit - csak pirruszi győ­zelemre számíthat. Vagyis any- nyit veszít politikai tőkéjéből és hiteléből, amennyi tucatnyi rá­diós- és tévécsatorna segítségé­vel sem pótolható. Bajnok Zsolt Ferenczy Europress megtudhatta, a Szakatai Filhar­monikus Hangversenyzenekar valamennyi tagja amatőr muzsi­kus. Ez a puszta tény ilyesféle gondolatokra indítja a játékukat hallgatót: milyen bámulatra mél­tó eredményekre képes a japán zenepedagógia, mely egyetlen város lakói közül csaknem száz zenekari muzsikust képes nevel­ni; milyen fontos szerepet tölt be az értékes zene ezeknek a több­ségükben életük delén lévő - a japánok munkamorálját ismerve igen elfoglalt - nőknek és férfi­aknak életében ahhoz, hogy a ze­nekari tagsággal járó rendszeres gyakorlást és a próbák, szereplé­sek eredményezte elfoglaltságot magukra vállalják! Mindent mérlegelve - no és az elhangzott művek kidolgozottságát figye­lembe véve - feledhetővé válnak azok a hangzásbeli és technikai hiányosságok, melyek ezt a kitű­nő amatőr zenekart a professzio­nista együttesektől megkülön­böztetik, s amiért a japán muzsi­kusok az őket hallgatótól a hazá­jukban tiszteletadásként gyako­rolt meghajlást érdemelnek. A koncert végén felcsattanó, szűnni nem akaró tapsot a zene­kar és karmestere ráadásokkal köszönte meg. Az első ezek kö­zül egy kitűnően csattanó zenei tréfa, Mogamigawa Funauta ,,Fantázia” című darabja, mely bár magyaros fordulatokkal kez­dődik és végződik, japán népze­nei ihletésű, s ugyancsak alkal­mat nyújt népi hangszerek (a már fentebb említett dob és egy rend­kívül érdekes tengeri csigakürt) szerepeltetésére. A mű magával ragadó, rendkívül hatásos, tőről metszett „ráadás-darab’ ’. A még mindig telhetetlennek bizonyu­ló, ütemesen tapsoló közönség­től Brahms I. Magyar táncának lendületes előadásával búcsúz­tak a szakatai filharmonikusok. Szathmáry Judit Expó menetrend 1993-ra Az 1996-os budapesti Világ- kiállítás sikeres megrendezése érdekében mihamarabb szink­ronba kell hozni a főváros és a programiroda fejlesztési elkép­zeléseit, s a sarokpontokat meg­határozva rövid időn belül együttműködési megállapodást kell kötniük - véli Kassai Róbert, a Világkiállítási Fórum elnöke, aki kedden az idei esztendő vi­lágkiállítással kapcsolatos fel­adatairól nyilatkozott az MTI munkatársának. A legfontosabb teendők kö­zött szerepel többek között a IX. kerületi volt MÁV-pályaudvar területének beépítéséről szóló tenderek kiírása. Mint ismeretes, az előzetes pályázati felhívások már tavaly megjelentek, s azokra kellő érdeklődés mutatkozott. Mintegy 300 pályázó jelentke­zett a budai oldal - a 36 hektáros tényleges világkiállítási terület - mélyépítési munkálatainak elő- kvalifikációs pályázatára is. Az 1,3 milliárd forint értékű megbí­zásra rövidesen megjelenhet a végleges tenderfelhívás. Még az idén versenyt kell hirdetni az ex­pó ideiglenes épületeinek terve­zésére, illetve kivitelezésére is. Ez nem halogatható, hiszen az előregyártott panelek, vagy kész házak tervezése időigényes munka. Ismeretes, hogy az előhaszno- sításra kerülő három új egyetemi épületen kívül a többi felépíten­dő pavilont és más létesítményt a rendezvény végeztével el kell bontani. Kassai Róbert szerint fel kell gyorsítani a Lágymányosi-híd építését, s végső döntés szüksé­ges arról, hogy 1996-ig hány for­galmi sávval, illetve villamossal, vagy anélkül épül meg. A DBR-metró első szakaszát is be kell fejezni 1996-ig, hiszen nemcsak szükség van rá, de a világkiállítási terület közvetlen környéke a rendezvény alatt nem lehet építkezési terület. A szponzorálás tekintetében sürgős feladat, hogy egy lehető­leg multinacionális céget meg­bízzanak azzal, hogy a szerződé­seket a Programiroda nevében megkösse. Meg kell oldani to­vábbá az expó PR-tevékenysé- gét, vagyis a megfelelő médiu­mokon keresztül, a megfelelő tá­jékoztatást meg kell adni. Jó len­ne kitalálni annak a módját is, hogy a kis- és középbefektetők hogyan vehetnek részt a világki­állításban, s emellett a jelentős lakossági megtakarításokat is be lehetne vonni a finanszírozásba. Az expó megvalósíthatósági és finanszírozási terveit elkészítő Bechtel cég adatai szerint - ta­nulmányuk többek között ki­mondja, hogy még nincs késő, az expó 1996-ig megvalósítható - a rendezvényre 1990-es áron szá­molva több mint 50 milliárd fo­rint áll rendelkezésre. (MTI) Húszezer gépkocsit értékesít az idén a magyar Suzuki Ebben az évben 20.000 sze­mélygépkocsi értékesítését ter­vezi a Magyar Suzuki Rt. Sze­rény mértékben ugyan, de meg­kezdi az autók exportálását is, ám az idei Swiftek nagyobb ré­szét belföldön adja el. Az ezer és az ezerháromszáz köbcentis ko­csik folyamatos gyártása mellett a modell bővítését is tervezik. Újabb márkakereskedőket bíz­nak meg az árusítással, s az év közepén már 100 helyen foglal­koznak a hamar népszerűvé és keresetté vált Swiftek értékesíté­sével, szervizelésével és az al­katrészellátással. A cél az, hogy az ország minden pontjáról fél óra alatt elérhető legyenek a Su­zuki gépkocsikat árusító állomá­sok. A szalagokról legördülő gép­kocsikban jelenleg 35 százalék a hazai részegységek, alkatrészek aránya, s a tervek szerint ez év októberére a magyar beszállítás értéke 50, az EK-ból érjcéfő al­katrészek aránya pedig 10 száza­lékra emelkedik. Ebben az eset­ben a Suzuki gépkocsikat már mint magyar árut lehet exportál­ni. E cél érdekében folyamato­san bővítik a magyar gyártók kö­rét. Az esztergomi vállalat egyik japán részvényese, az ITOCHU Corporation vegyes vállalat ala­pítását készíti elő a japán Daikin és a magyar Bákány-céggel kup­lungszerelvények gyártására. Az új üzem Tatabányán kezdi meg működését ez év augusztu­sában. Az esztergomi személy­gépkocsigyárba tavaly 300 dol­gozót vett fel a rész­vénytársaság. Az idén folytató­dik a munkásfelvétel. Amikor már teljes kapaciátással és két műszakban dolgozik az üzem és évi 50.000 gépkocsit állít elő, akkor 1200 embernek nyújt munkalehetőséget. De a háttéri­part is beleszámítva, a foglal­koztatottak tábora ennek tíz-ti- zenötszöröse is lehet. (MTI) A TB-kintlévőség több mint 94 milliárd forint A tavalyi év során semmit sem csökkent, sőt december végére a 94 milliárd forintot is meghalad­ta a társadalombiztosítás kintlé­vősége - tájékoztatta az MTI-t kedden az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság sajtóirodája. E hatalmas adós­ságállomány csökkentése érde­kében a szervezet tavaly is szá­mos intézkedést tett - több-keve­sebb sikerrel. Az utolsó hóna­pokban 251 munkáltatóval sike­rült ugyan megállapodni a tarto­zás átütemezéséről, ám ez mind­össze 651 millió forintot jelent a csaknem 100 milliárdból. A kintlévőség behajtása érdekében az OTF a legnagyobb hangsúlyt az azonnali beszedési megbízá­sokra helyezte-helyezi. Csak az elmúlt két hónapban például 1705 inkasszót bocsátottak ki az igazgatóságok, amelynek ered­ményeként 2,5 milliárd forint folyt be a Társadalombiztosítási Alapba. A hatalmas kintlévőség­hez képest ugyancsak „fillére­ket” hozott, mégis pozitívum­ként értékelhető a december ele­jén megrendezett első tb-börze. Ezen az adósság fejében felaján­lott vagyontárgyak kozűlt 100 millió forint értékű talált gazdá­ra. Október közepétől a társada­lombiztosítás jogosulttá vált a behajtási-végrehajtási .teyé^eny- ségre is. E viszonylag rövid idő alatt a tb szakemberei 91 alka­lommal foglaltak, csaknem 12,5 millió forint értékben. Ingat­lanokra elsősorban Kecskemé­ten, Szombathelyen és Borsod megyében „tették rá kezüket” de néhány alkalommal a kész- pénz-fogíalás is eredménnyel járt. Az érvényes jogszabály sze­rint ugyanakkor - utaltak rá a Sajtóirodánál - a behajtási köte­lezettséggel a társada­lombiztosításnak azoknál a fo­lyamatban lévő ügyeknél is élni­ük kell, amelyeknél az önkor­mányzati adóhatóság még nem intézkedett. Az ilyen ügyek ira­tainak átvétele már megkezdő­dött, a kisebb településeken a tb szakembereihez kerültek a do­kumentumok. Csődegyezségi tárgyalások során 386 munkáltatóval sike­rült megállapodást kötni. Tavaly e tárgyalások eredményeként or­szágosan 1,2 milliárd forintot fi­zettek be az adósok. Ennek 65 százalékát a Budapesti és a Pest Megyei Igazgatóság javára telje­sítették - tájékoztatott az OTF Sajtóirodája. (MTI) Szabadáras buszjegy? Talán vagyunk jó néhány an olyanok; akik azért nem váltunk bérletet a helyi járatú autóbuszokra, mert nem vesszük igénybe „színvonalas szolgáltatását” minden nap, így tehát nem éri meg. Na­gyobb mennyiségű buszjegyet megvásá­rolni azért nem érdemes, mert sosem tudni, mikor emelik az árát, miáltal ama „régi” érvényét veszti. Jegyárus sincs minden megállónál, így fordulhat elő (nem ritkán), hogy az ember a jegyárussá is előléptetett autóbuszvezetőtől vásárol. Még a múlt év vége fele történt, hogy majdnem zavarba jöttem egy ilyen vásár­lási kísérletnél. A markomba idejében előkészített tízforintost és az öt darab ket­test adnám át a sofőrnek egy bilétáért, ám ő határozottan kijelenti, hogy csak húszas­sal, illetve tízesekkel foglalkozik. Komp­romisszumos megoldásként előkaptam egy százast és kértem öt jegyet, egy szava nem lehetett (hogy tudniillik sokat kell bíbelődnie a pénzzel). Az új esztendő első munkanapján még a lakásomból való indulás előtt nekiké­szültem a bizonytalan kimenetelű jegyvá- sárlási akciónak. (Ilyenkor a posta még zárva.) Azt tudtam, hogy emelték a jegyá­rakat, csak azt nem, hogy pontosan mennyivel. Előkészítettem egy húszast, egy ötöst, egy kettest és egy egyforintost minden eshetőségre számítva. Felszállók, kérdem a vezetőt, mennyi most egy jegy. Azt mondja: nálam harminc. Nálam meg ugyebár éppenséggel 28 forint apró volt. Szerencsére volt a zsebemben még egy ötvenes is, így megköttetett a vásár: kap­tam egy darab jegyet és húsz forintot. Még aznap beugrottam egy trafikba, ott tudtam meg, hogy 25 forint lett egy busz­jegy. Fel is ötlött bennem néhány lényeg­telen kérdés: miért nem adott a sofőr két jegyet az ötvenesért, így már ráért a pénz­zel „vacakolni”? Miért feláras a járgá­nyon vásárolt jegy? Vajon csak „nála”, mármint annál az egy sofőrnél harmincas a menetjegy vagy másoknál is? Kié lesz a bilétánként bevasalt 5-5 forint? És egy lényegesebb tisztáznivaló: akkor tulajdonképpen hány százalékkal emelke­dett a buszjegyeink ára? - molnár -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom