Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-30 / 25. szám

í 4 Szolnoki Extra 1993. január 30., szombat Szolnoki agglomeráció Munkahelyek és a város szerkezete A településeket az ember lakó- és munkahelye, valamint a szolgáltató intézmények tér­beli együttese alkotja. Szolno­kon a lakosság túlnyomó több­sége helyben dolgozik, az eljá­rók száma nem számottevő. Jó­val több a bejáró dolgozók száma, amely már 1980-ban meghaladta a 16 ezret. Szolno­kon - az alföldi városoktól elté­rően - már a XX. sz. elején kia­lakult egy összefüggő ipartestü­let a város déli részén. A II. vi­lágháború után a hagyományos iparágak mellé jelentős nehézi­pari üzemek is települtek. Egyedi, főleg itt az Alföldön, hogy az ipari öv területileg el­különül a lakóövektől. A három ipartestület - a déli, az északi és az Alcsi - közül megfelelő hely és infrastruktúra áll rendelke­zésre további ipari telephelyek számára is. Az aktív keresők többsége mégsem ezekben, ha­nem az úgynevezett egyéb ága­zatokban dolgozik. Az igazga­tás, igazságügyi, egészségügyi, kulturális és kereskedelmi in­tézmények már 1945 előtt is a város központi részeiben he­lyezkedtek el. A II. világháború után ez a koncentráció tovább folytatódott. Óriási irodaházak épültek elsősorban az új város- központban, s így alakult ki a városmagban az első munka­hely-övezet. Ezenkívül az in­tézmények a főútvonali mentén, illetve a Tisza-part, Kossuth L. út, Szapáry út által határolt tör­ténelmi városmagban tömörül­tek. A fentieken kívül csupán a Széchenyi lakótelepen, az egy­kori Scheftsik telepen és a Zagyva parti lakótelepen fi­gyelhető meg az intézmények kisebb koncentrálódása. Igen erős a kereskedelmi és vendéglátóipari egységeknek a városközpontba való tömörü­lése is. Különösen érvényes ez a speciális, ritkán jelentkező igé­nyeket kielégítő üzletek eseté­ben. A napi szükségleteket ki­elégítő kereskedelmi egységek térbeli elhelyezkedése már ará­nyosabb, azonban nem követi a népesség térbeli tömörülését. Egyes városrészekben alig van üzlet, így ott az alapellátás sem kielégítő (Alcsi, Pletykafalu, Partoskápolna, a Törteli és a Körösi út környéke). Rajtuk a magánszféra vagy az sem segít­het. Ugyanis a magánegységek is inkább a városközpontba te­lepültek, így továbbra is jelen­tős területek hiányosan ellátot­tak. Az országosan lezajló funkcionális és térbeli elkülönü­lés tehát Szolnokon is lezajlott, zajlik, s így jelenleg a városban funkcionálisan a városközpont­ban lévő első és az ipari terüle­ten lévő második munkahelyö- vet különíthetjük el. A zárt település népességé­nek, lakó- és munkahelyének térbeli elrendeződése után azo­kat a morfológiai képződmé­nyeket vesszük szemügyre, amelyek között a város élete fo­lyik. A várostest mai nagysága fokozatosan alakult ki. 1945 óta a hozzácsatolt Szandaszőlőssel, és az újabban kiépült kertváros­sal gyarapodott. Szolnok vá­rosmagja a Zagyva torkolatánál, a Tisza mentén jött létre, és ez alakját és alaprajzát döntően be­folyásolta. A természetes védő­vonalat, illetve akadályt a város csak a 20. században lépte át, ezért a város alakja erősen nyúj­tott lett délnyugati irányban. A városmag elhelyezkedése - akárcsak Szeged esetében - ex­centrikus, mivel a település szé­lén található. Ebben tulajdon­képpen csak a II. világháború után történt elmozdulás. A vá­rostest több részből tevődik Össze. Az első rész a belváros, a belső lakóöv, amely ma már csaknem az egész vasútvonal és a folyók által határolt területre kiterjed. A második az ipari öv. A harmadik a külső lakóövet képező részek, amelyek szerke­zetileg el vannak szakadva a te­lepüléstől. Közülük a Cukor­gyár és a Vegyiművek lakóte­lepe különösen rossz elhelyez­kedésű. A legújabb és legna­gyobb lakótelep, a Széchenyi városrész elhelyezkedése sem szerencsés, mivel szervesen nem kapcsolódik a városhoz és közlekedési helyzete sem kielé­gítő. Minden város karakterét a városközpont adja meg. A tele­pülés jellegzetesen forgalmi út mentén felépült egy főutcás szerkezetéből következett, hogy elsősorban ezen út mentén épül­tek a közintézmények. Ezt a te­rületet kibővítette a vasútállo­más 1857-es megnyitása. A vá­ros főtere sem a megszokott fő­tér, inkább a főút kiöblösödése. A városmag utcahálózatának alapja a 18. század elején ala­kult ki, és az 1960-as évek ele­jéig megőrizte archaikus jelle­gét. A főúttól délre a Tiszáig nagyjából megmaradt a bordás alaprajz, azonban a főútvonaltól északra fekvő nyomvonalak megsemmisültek, csakúgy mint a Tabán jellegzetes arculata. A megduzzadt lakónépesség más vonatkozásban is hatott. A mo­dem technológiát kényszerítette a városra, amely új formaele­meket hozott létre, s így jelen­tősen megváltoztatta a város ar­culatát. Nem bizonyos, hogy előnyére, de már igy kell elfo­gadni.- f. e. ­Rojtos bor dzseki, mély, erőteljes hang Barta Judit 21 éves. Ugyan­abban a bőrdzsekiben ül előt­tem, mint amit a Ki mit tud?-on viselt, és ugyanazon a mély, erőteljes hangon szólal meg, mint ahogy énekelni hallotam. Marvin Hamlisch Kapj el! című musicaljéből a „Mintha ő már tudná” kezdetű dalt adta elő, s továbbjutott a megyei döntőbe. Amikor az énekesi múltjáról kérdezem, arca felderül, moso­lyán érezni, hogy idézőjelesen értette az énekesi múltat. — A Bartók Béla Kamarakó­rusban énekelek 1989 óta. Az énektanárom most már több mint egy éve Simon Erika, a Szigligeti Színház korrepeti­tora. Neki köszönhetek mindent, azt, hogy idáig jutottam, s hogy akarok valamit kezdeni a han­gommal. — A Ki mit tud? előtt léptél már fel, mint önálló énekes? — A nyári színházi fesztivá­lon többen énekeltünk részlete­ket Händel Messiásának rocko- sított változatából és a Szigli­geti Színház Szép Heléna című előaásában, igaz, csak mint kó­rustag. Tulajdonképpen ez volt ez első igazi fellépésem. — Hogyan készültél a Ki mit tud?-ra, s mit vársz a következő fordulótól? — Nem túl sokat készültem. Még a jelentkezési lapokat is az utolsó napon adtam be. S hogy mit várok tőle? Nem akarom el­bízni magam, de szeretnék mi­nél tovább jutni. — Sok neves színészünk, éne­kesünk a Ki mit tud? felfede­zettje. Neked mik a távlati ter­veid? — Musical-színész nem lehe­tek, mert nincs egy csepp szí­nésztehetségem sem. De min­denképpen énekelni szeretnék. Azt mondják: „olyan a hangod, mint Karádynak vagy Hernádi­nak”. Nekem persze eszem ágában sincs úgy énekelni, ahpgy ők, főleg nem estélyiben. Én csak így érzem jól magam, ebben a farmerben és bőrdzsekiben. De hogy a zenében mi az igazán nekem való stílus, azt még most nem tudom. Csináld magad! A Bereczki Máté Gazdakör szervezésében kosárfonó tanfolyam indult a Szandaszőlősi Művelődési Házban. Két csoportra való jelentkező is akadt, hisz a kiskertekben nélkülözhetetlen parasztkosár is egyre drágább. Ha valaki elég ügyes (s esetleg a fűzvesszőt is maga szedi) könnyen, s olcsón elkészít­heti. Fotó: Korányi Hol tart a Szolnok Évkönyv? Az autóbuszok oldalán no­vember óta olvasható a nagy, most már jól ismert felirat: Készül Szolnok Évkönyve 1992. A könyv szerkezetéről, több évtizedes hiánypótló tartalmá­ról lapunkban mi is tudósítot­tunk. Január vége van, s még mindig csak „készül” a könyv, vagy már készen van? Hol tart a munka, s mikor lát végre napvilágot az Évkönyv - kérdeztük Molnár Lajostól, a könyvet kiadó Molnár Reklám és Kiadó Bt. igazgatójától.- A 150 oldalra tervezett Év­könyvhöz annyi anyag gyűlt össze, hogy végülis 160 oldalon jelenik meg. Tíz szerző, ugyan­annyi vezető személy bemutat­kozó írása, hét fotóriporter mű­veiből állt össze és csaknem másfél tonna papír felhasználá­sával már nyomdában van az anyag. Az évkönyv jellegéből adódóan az 1992. esztendő utolsó pillanatáig vártunk a lap­zártával, ez feltehetően nem hi­úsítja meg a február végi kia­dást. Ezzel egyidőben húszezer megrendelőlapot küldünk szét ä városban, s aki azt visszaküldi címünkre, olcsóbban kaphatja meg a könyvet. A hiánypótló, sok érdekes írást, hasznos iníj formációt tartalmazó Évkönyv februárban az utcára kerül csaknem az eredetileg tervezett időpontban.Remélhetően aka­dályok már nem lesznek. (ksz) Pillanatfelvétel Az autóbuszmegállóban tar­tózkodó mentőkocsiban elhe­lyezik a beteget, melléül a hoz­zátartozó is. A mentőkocsi vezetője elle­nőrzi az ajtókat, hogy rendben becsukták-e, aztán körbejárja a gépkocsit, majd beül az ülésre, indulásra kész. Bekapcsolja a gyújtást, de néma csend. Megkísérli még egyszer, de akkor sem sikerül. Az autóbuszra várók közül megszólal egy szakértő: — Lemerült az aku! Toljuk meg! Vagy négyen közrefogják a mentőkocsit, aztán nekiesnek tolni. A motor beugrik, a mentőko­csi a beteggel elindul a kór­házba. Mindenki megkönnyeb­bülten felsóhajt: - Hála Isten­nek! -1 ­Szolnoki a Szomszédokban Jónéhány hete már, hogy Pomezánski György K+P című, vasárnap koradélutáni szolgál­tatóműsorában, a TV2-n az egyik szakértő-szereplő egy szolnoki származású jogász, dr. Hangodi Éva. A Szolnokon szü­letett, s a Varga Katalin Gimná­ziumban érettségizett fiatal hölgy Szegeden szerzett jogi diplomát, s nem hosszú ideje a fővárosban él és dolgozik. Jo­gászként tévéműsorban sze­replő feltűnően csinos és szép Hangodi Éva a Szomszédok legutóbbi adásában is feltűnt, az ÁVÜ-höz betérő Komlós Juci partnereként. Legutóbb - e héten - a Nap­kelte műsorában fedeztük föl Szolnok szülöttét. Lehet, hogy egy tévés személyiség elindulá­sának, pályakezdésének va­gyunk tanúi — akik jól ismerjük dr. Hangodi Évát?- -sj­Szolnokon a Thököly út 31. alatt egy évvel ezelőtt nyitotta meg Csapágy szaküzletét Mézes József vállalkozó. A vásárlók 820 féle típusú csapágyból és 280 fajta szimering közül válogathat­nak. A hiányzó tételeket 1-3 nap alatt beszerzik. A gyorsabb ki­szolgálást és beszerzést számítógép és fax segíti. - nzs ­Latyakfröccs Jajj annak, aki esős időben vagy hó olvadás esetén Szolnokon a Szapáry út illetve a Gárdo­nyi Géza utca között az Ady Endre úti gyalogjá­rón közlekedik. Márpedig ezen az úvonalon na­ponta legalább 15-20 ezer ember igyekszik a volán autóbusz pályaudvarára, illetve megy on­nét a napi dolga után. Ha esik, a víz a járda mel­lett jó másfél méter szélességben áll és ha az au­tók belehajtanak a pocsolyába (márpedig miért ne hajtanának bele, sőt egyes gépjárművezetők élvezik is a helyzetet), egyszerre 30-40 ember ruházata, arca válik az útmenti latyak áldoztává. Mi lehet a kriminális, tűrhetetlen állapot oka? Száraz időben szemügyre vettem, csak a Sza­páry és a Kolozsvári út közötti rövid, alig 40-50 méternyi szakaszon két kanális is van csakhogy ezek eldugultak, tele vannak homokkal, szemét­tel. A kritikus vízlevezetők tisztítása nyilván el­kerülte a kommunális üzem gépeinek, emberei­nek figyelmét. Megvallom a napokban már bíz­tam a helyzet változásában. Egyidőben jártam arra egy városfelelőssel. Le is nézett a járda mellé, gondoltam észre veszi a fonákságot, de azóta sem történt változás. Ezt annak tudom be, hogy a szemlét napszemüvegben tartotta és a kevés fény miatt nyilván aligha láthatta az eldu­gult lefolyókat. Bízom benne, hogy legközelebb napszemüveg nélkül veszi szemügyre a kritikát- lan állapotot és megment bennünket, nap-mint nap arra járó gyalogosokat, hogy örökös vendé­gei legyünk az olcsónak egyáltalán nem nevez­hető patyolatnak, dobáljuk ki a pénzt a tisztí­tásra.- es ­Már lassan kinövik az iskolát Földi Beáta zöld szemű, ifjú felszolgálójelölt, aki Szolnokon a „keróban” megnyerte a Szakma Kiváló Tanulója iskolai versenyt. A 3. e. osztály diákja és napi egy-két órát készül az órákra. Ha minden az elképze­lések szerint alakul, és sikere­sen befejezi a tanulmányait, marad a Dréher sörözőben. Már csak azért is, mert gyors, udva­rias, kedves, ami ebben a szak­mában nem kimondottan hát­rány. Ami kevés szabadidejét il­leti, legjobban az aerobik'ot kedveli. Sárvári Soma ugyanezen su­liban a 3. f. oszlopos tagja. Ez szó szerint értendő, mert a kefe-, hajú fiú 180 centinél is maga­sabbról veszi a levegőt. O a szakácsok között hozta el az első díjat. A feladata hidegtál, szegedi gulyásleves, jérce ros­ton zöld körettel, meg vanilia- fagylalttal töltött palacsinta ké­szítése volt. Aki kibírta nyelés nélkül a felsoroltak olvasását, annak el­árulom, hogy otthon azért az édesanyja főz. A főnöke elégedett az igye­kezetével, sőt februártól párhe­tes szakmai gyakorlatra küldi az Atrium Hyatt-be. Egyébként az iskola felszol­gáló és szakácsversenyének a legjobbjai bemutatták tudásukat a szolnoki Gösser sörözőben is. Sőt a döntőbe jutott hat-hat leg­jobb szakmunkásjelölt szép dí­jakat, elismeréseket, ajándéko­kat kapott a szponzorálók jóvol­tából, akik a bemutató minden anyagi vonatkozású terhét ma­gukra vállalták. Jelen esetben Pálszabó Mihályról (Gösser), Gál Józsefről és Zoltánról (Dré­her), Sonyák Béláról (Tisza Szálló), Rigó Józsefről (Pelikán Rt.) és Modosné Major Irénről (Centrum Étterem) van szó. D. Sz. M

Next

/
Oldalképek
Tartalom