Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-28 / 23. szám

1993. január 28., csütörtök 9 KUNSÁGI KÖRKÉP Nehezebb feltételek mellett is eredményes évet zártak Merre tovább, Vöröskereszt? Az irány nem lehet kérdéses - vallja Tiszafüred város Vörös- kereszt szervezetének vezető­sége. „Egy emberközeli huma­nitárius szemlélettel akarunk segíteni a bajbajutottakon, eny­híteni kívánjuk a szenvedők sorsát” - áll az 1992-es beszá­molójukban. Nehezebb körül­mények között sem kell kita­lálni tehát új dolgokat, csupán a régi, jól bevált mechanizmuso­kat kell működtetni tovább - summázható tömören a válasz lényege. Ám az köztudott, hogy a körülmények tényleg nehe­zedtek. Tiszafüreden több mun­kahely megszűnt, egyre több a segítségre szoruló ember, nő a deviáns fiatalok száma, a kiala­kult állapotok jó táptalajai a ká­ros szenvedélyeknek, romlik a lakosság egészségi állapota. Nem akarom az unos-untalanul emlegetett tényekkel a „sorkí­gyót” meghosszabbítani. Azt hiszem, ennyi épp elég ahhoz, hogy igazoljam, talán soha nem volt ennyire szükség a karitatív szervezetek működésére. Éppen ezért lett fontos Tiszafüreden a Vöröskereszt koordináló sze­repe. „Talán nincs is olyan do­log, amivel ne keresnének meg bennünket az emberek” - idéz­hetem Kalóz Józsefnét, a szer­vezet titkárát. Foglalkoznak ta­nácsadással, kárpótlási papíro­kat töltenek ki, családtagokat kutatnak fel, élelmiszer- és ru­hasegélyeket osztanak, környe­zettanulmányokat készítenek, beteg gyerekek külföldi gyógy­kezelésére gyűjtenek - jegyze­teltem a „Szociális gondozás” címszó alá - a teljesség igénye nélkül - a titkárnő szavait. Az egészséges életmódra ne­velés, az egészség védelme to­vábbra is a szervezet alapfunk­ciója. Különösen az ifjúság kö­rében akarnak hatékonyabb munkát kifejteni. Márciusban a káros szenvedélyek ellen küz­denek, lesz egészségvédelmi hónap, felelevenítik a helyes szokásokat: lesz elsősegély- nyújtó tanfolyam, csecsemő­gondozó verseny, vérnyomást mérnek a piactéren, pályázato­kon nyert pénzekből táborokban képzik a jövő aktíváit, rajzpá­lyázatokat rendeznek iskolák­ban és óvodákban. - Félek, hogy itt sem teljes a felsorolá­som, de még feltétlenül szólni akarok a véradásról. A gyárak, üzemek megszűnésével szinte házról házra kell járni a szerve­zőknek. 1992-hen 1269 esetből 503 liter vért vettek le. Ez alig kevesebb, mint az 1991. évi. Er­ről a munkáról a legnagyobb el­ismeréssel szólt a karcagi vérel­látó-állomás is. Itt a „törzs­gárda” adta a legnagyobb segít­séget. Tiszaburától Tiszaigarig meg is köszönték nekik ezt a „Véradók napja” ünnepsége­ken. Itt és erre tart Tiszafüreden a Vöröskereszt. Hogy mitől eredményesek? Talán attól, hogy az emberekből nem halt ki a segítőkészség, él bennük az összetartozás vágya. Ezért is van olyan sok önzetlen társa­dalmi aktivistájuk - „puskázok” utoljára a beszámolóból. „Sokat köszönhetünk a terü­letünkön lévő önkormányza­toknak, társadalmi és tömeg­szervezeteknek, pártoknak, egyházaknak, cégeknek, üze­meknek, szövetkezeteknek, vál­lalkozóknak és magánszemé­lyeknek- ezt ki ne felejtse!” - mondja búcsúzóul Kalózné. Nyugodt a lelkiismeretem. Én leírtam. P.M. A Tisza-szabályozás előtt épült Abádszalók felé haladva az öntözőcsatoma mellett található ez a felvételünkön is látható „kőtömb”, mely a több mint 200 évvel ezelőtt közmunkában épült Mirhó-gátnak állít emlé­ket. Párja Ecsegfalva határában a Berettyó mellett látható. Me­gyénk első mesterséges védő­gátjának története a következő: Két évszázaddal ezelőtt a Ti­sza a maga természetes medré­ben folyt, s áradások idején a Taskony környéki Mirhó foknál kizúdulva elöntötte a délre eső vidéket. Ilyenkor a Berety- tyó-Hortobágy áradásával egy- * ütt hatalmas tóvidékké változott Abádszalók, Kunhegyes határa, de vízben állt Karcag és Kisúj­szállás alatt a föld egészen Túr- kevéig. A földesúri fennhatóság ■ alól éppen megszabaduló jász­kunok a paraszt-polgári élet­forma felé kacsintgatva csak át­kait érezték az árvíznek. Illésy János nagykun kapitány vezér­letével 1785-ben kezdődtek meg az akkori időkben nagy­szabásúnak mondható föl­dmunkák, amelyek 1787-ben végül elkészültek. Hatvan esz­tendővel előzte meg ezzel a Ti­sza általános szabályozását, és ami ennél sokkal fontosabb: megváltoztatta ennek a hatal­mas közmunkának az eredmé­nye a vidék arculatát, az itt élők életformáját. Alig hetven évvel később már kétannyi ember él errefelé földművelésből eltartva magát, mint annak előtte. Behajtani ismét tilos Már lassan kezdtünk örülni, hogy végre közlekedhetünk a sóúton, ugyanis látszatra elké­szült. Több mint egy évet vár­tunk, hogy az út aszfaltozását követően megcsinálják a leága­zást és a hidat. Örömünk határ­talan volt, sajnos csak nagyon rövid ideig, mert most ismét ki­helyezték mindkét végére a be­hajtani tilos táblákat. Jó magyar szokás szerint, akik ismerik az új útszakaszt, a tiltó táblák elle­nére nyugodtan közlekednek rajta. Pontosabban egyre nyug­talanabbul, mert nem tudni, mi­kor bukkan fel a szolgálatban lévő rendőr, aki jogosan bírsá­golja a megtévedt autósokat. Tehát érdemesebb a hosszabb úton autózni, és olcsóbb is. A tapasztos tanya A ne\4 fogalom, mert Kun­hegyes és Tiszagyenda között az úttól jó kőhajításnyira építet­ték. Mégpedig annyira fondor­latos módon, hogy a tízkilomé­kunhegyesi piacra. Később bur­kolatot tettek rá, és azóta ben­zinparipák vágtatnak rajta. Csak a tapasztos tanya maradt a régi. Legendás gémeskútja körül idős ember lakta. Azután kihal­tak, és a helyükre fiatalok köl­töztek. Ők is megöregedtek, és ismét lakóváltás lett. Most üres a nagy kort megért tanya, istái­Mindenki jelentkezik valahová A tiszagyendai iskolában is­meretlen a túlzsúfolt osztály fo­galma, hiszen a nyolc osztály­ban összesen százkét gyerek ta­nul. A mostani végzősöknél, a nyolcadikban például tizennégy a létszám, mégpedig olymódon, hogy négy a fiú és tíz a lány. Mik a terveik? Noha Ignácz Bea személyében akad egy 4,8-es tanuló is, érdekes, hogy gimná­ziumba még ő sem készül. Öten megpróbálkoznak valamilyen szakközépiskolával, ők a felvé­teli kérelmüket Kisújszállásra, Kunhegyesre és Tápiószecsőre adják be. A többiek pedig szakmunkásképzőkbe, speciális szakiskolákba szeretnének be­jutni. Egyébként mindenki je­lentkezik valahová. Ami a délutáni elfoglaltsága­ikat illeti, sokan közülük sport­körre járnak. Mások hétvége­ken, péntekenként olykor meg­néznek egy videovetítést a kul- túrházban. Néhányukat viszont befogják otthon: hol ezt, hol azt segíteni, elvégre faluhelyen, ahol a ház körül jókora kert nyújtózkodik, és sokféle állat kéri az udvaron a porciót, min­dig akad tennivaló. teres távolság közepén, tehát pontosan félúton található. Jó száz éve, meg még valamivel korábban télen saras, nyáron poros volt ez az út. Azután a múlt század kilencvenes esz­tendeiben, a századforduló táján zúzott követ kapott, és ezeken vitték a parasztszekerek a jóféle gyendai gyümölcsöt, szőlőt a hajdanán a piaci, vásári forga­tagból visszafelé iparkodók pi­hentek egy sort. Később a gé- meskút helyett hajtós, kerekes lett, és amióta a műtrágyát szór­ják a határban, a vize ihatatlan. Jobban mondva, lehet inni be­lőle, de nem ajánlatos, mert úgy jár az ember, akár Murányi ku­tyája. A tanyát jó száz éve két lói ablakain szelek nyargalász- nak. A szín alatt lovaskocsi bú­sul. Bármerről nézi az ember, erre a vályogmatuzsálemre rá­férne a felújítás. De hát azért nevezték tapasztosnak, mert va­lahogy a sarat mindig sajnálták tőle. Hol itt, hol ott volt foltos a ruhája, és úgy tűnik, mára már nincs, aki megfoltozza. a Építkezik a Du Pont-Conoco Az ország első JET benzinkútja A Shell, a British Petro­leum, az Agip, az Arai, az Esso és az ÖMV után újabb nyugati cég kezdte meg ma­gyarországi benzinkúthálóza­tának kiépítését. A világ egyik legnagyobb vegyipari és olaji­pari konszernje, a Du Pont-Conoco a Földgolyón 5 ezer, ebből az öreg kontinen­sen 2400, többnyire JET már­kanevű töltőállomást üzemel­tet. Hamarosan a hazai autósok is megismerkedhetnek a JET fel- irat mögött rejtőző magas színvonalú kiszolgálással, hi­szen az ország első ilyen ben- zinkútját március végén avat­ják fel Kenderesen. Az óriás cég, mely többek között arról is híres, hogy 5 milliárd dollárral első helyen áll a Kelet-Európábán befek­tető nyugati vállalatok ranglis'- táján, mintegy 1.3 millió dol­láros költséggel építi fel első kútját a kunsági településen. Márciusban a töltőállomás ké­szül el, de a tervek szerint ez kiegészül majd gyorsétkező­vel, autómosóval, sőt szerviz­zel is. A kút üzemeltetését hazai vállalkozókra kívánja bízni a cég magyarországi főhadiszál­lása, ezért most keresik . azokat az üzletembereket, akik szívesen együttműködnének a multinacionális vállalatcso­porttal. L. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom