Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-28 / 23. szám

1993. január 28., csütörtök KUNHEGYES 5 KUNSÁGI EXTRA Üres a református templom szószéke Bővítik a (telefon)központot Elköltözött a város reformá­tus papja. Nyolc esztendeje, amikor idehelyezték, úgy tűnt: holtig tartó a kapcsolat. Nem lett, és most jelképesen üres a nagytemplom szószéke, jobban mondva helyettesítik a távozót. Sokféle mendemonda kering menetele okairól, hiszen végte­lenül művelt, mindenkivel szóba álló fiatalemberként is­merték. Igaz, akadt egy nagy bűne: nem idevalósi volt, de hát Istenem... Közben a helyi kép­viselő-testületbe is beválasztot­ták, mégsem bírt tartósan gyö­keret verni a kemény kun szi­ken. Hírlik, a presbitériumban sem haladt minden zökkenő- mentesen: ott is akadtak segítői, ellenzői is. A kaput szerintem mégis a Kossuth iskola vissza­adása körüli vita tette be. Ugyanis a régi, neves reformá­tus intézményt az Országgyűlés határozata, döntése alapján visszakérte az egyház. Tette ezt gondolom azért is, mert magas támogatói akadtak. Hiába voltak azonban befo­lyásos személyek, az emberek, a szülők azért is nemet mond­tak. Talán túl gyorsnak, mohó­nak tűnt az előterjesztés? Ebben is lehet igaz, meg abban is, hogy ez az iskola neves volt re­formátus intézményként, de na­gyon jó lett világiként is. Akkor meg minek éppen most hozzá­nyúlni - érveltek sokan -, ha a városban ennél fontosabb dol­gok is akadnak? Hogy melyek azok? Tönkremennek a munka­helyek, tömegesen utcára ke­rülnek az emberek stb. Elég az hozzá, akkorát bukott az ötlet, akár egy nagykapu. Hogy mennyi időre, erről fo­galmam sincs. Amikor a távozó tiszteletes utoljára szólt egy te­metésen a hallgatósághoz, Re- ményik Sándor versét idézte: miszerint ne hagyjátok a temp­lomot és az iskolát. Én mint másféle veretű földi halandó megfordítom az egé­szet, valahogyan imigyen: ne hagyjátok az embereket! Bízza­tok bennük, akkor is, ha nem hívők, akkor is ha igen, akkor is, ha a múltban sem érezték jól magukat, és most sem, akkor is, ha akkor és most is megbékél­tek a sorsukkal. Velük kell elő­ször szót érteni, megnyerni őket, és ha az eszük, lelkűk a ti- eteké, tietek a templom meg az iskola is. Ha viszont nem, any- nyit ér az idézet, akár vak néző­nek a színes természetfilm. Eddig a kutyának sem kellett A BHG végnapjait éli, hiszen az ezemyolcvan korábbi dolgo­zóból mára negyven sem ma­radt. Ők jelenleg gyártásfel­számolók, vagyonkezelők, őr­zők. A nagy műhelyek üresek, és bennük állítólag csak annyi a fűtés, hogy a rendszerek be ne fagyjanak. A teljes leállításról, felszámolásról még nem döntöt­tek, de minden valószínűség szerint eladják majd a gyártele­pet. Tavaly is szerették volna, de ahogy hírlik, ez akkor, annyiért senkinek sem kellett. Még a ku­tyának sem, ámbár azért mi ta­láltunk egyet, és ez a kis korcs még mindig ragaszkodik a cég­hez. Kutyahűségű, mert kenye­ret adnak neki. Csak azt nem tudom, hogy mit kap majd az a sok-sok száz elbocsátott, ha le­telik nekik a munkanélküli jára­dék, és addig nem bírnak elhe­lyezkedni. Már csak azért sem, mert a hasonló cipőben járók száma — mint hallottuk - a vá­rosban már sajnos meghaladta a másfél ezret. Huszonhárom kocsma Az egyik közismert csapiáros úr éppen ottjártunkkor számolta ki, írta le, hogy e hónap végéig huszonhárom kocsma, italbolt, kimérés, ilyen-olyan gurgulá- zóhely akadt a városban. Szó­val, ennyi helyen kortyolgatha­tott jó vagy kevésbé jó falmel- lékit a betérő. Aki ezen ször­nyűlközne és a kezeit össze­csapná, kérjük, ne tegye! Mert ez a jóember azt is elárulta, hogy zugkocsma vagy szak­nyelven szólva zugkimérés to­vábbi háromennyi leledzik. Heves csuklások közepette mit tehetne mindehhez a szom­jas ember? Hukk ... Mindezt nem kioktatásnak szán­tam, megbántani sem akartam senkit, csak mint az ittenieket ismerő vetem papírra gondola­taimat. Éppen ezért a távozó tiszteletesnek friss helyén új si­kereket, lelkeket, szíveket kívá­nok, és akkor jogos lesz az idé­zet. Hiszen szakmai felkészült­sége, embersége alapján mind­ezt megérdemli. Nem tudom, merről, kit sodor a helyére a szél, de egyet meg­súgok neki: a kunokat is meg lehet nyerni minden nemes, szép célra. De még véletlenül se azzal kezdje, hogy ez a mostani Országgyűlés, a jelenlegi kor­mány döntése. Ez itt kevés, mert ahogy én tudom, az volt régebben, meg most is, meg va­lószínű az lesz öt év múlva is. Ehhez ennek a sokat szenvedett, sokszor megbántott népnek több, sokkal több kell. Ehhez kívánok Önnek is, leendő tiszte­letes úr, töretlen hitet, alázatot, sok-sok őszintén nyílt párbe­szédet. És ekkor még azt a nagy-nagy „vétkét” is elnézik, sőt megbocsátják, hogy nem itt született. Ami, higgye el, erre­felé nem akármilyen dolog, de van rá példa, mondjuk egy má­sik pap személyében ... Focigimi A Nagy László Gimnázium és Híradástechnikai Szakközép- iskola az idén focigimi címen egy olyan első osztályt indít, amelyben csak labdarúgók lesznek. A húsz hely közül ti­zenhárom tulajdonképpen már foglaltnak bizonyult, hiszen a focigimi átvette a Dózsa iskola azon focistáit, akik 3,5-nél jobb tanulók voltak, és a középisko­lai tanulmányaikat ebben az is­kolában szeretnék folytatni. Nos, mint megtudtuk, a fenn­maradó hét helyre az ország kü­lönböző részéből, Dunántúltól Tiszafüredig, Tiszaföldvárig, Szolnokig összesen hetvenhat jelentkező akadt. A képességvizsgálat - ame­lyet Szabó András igaz­gató-edző vezetett - játékból állt, bár volt, aki másfél órás edzésen vett részt. Néhány pró­bálkozónak furcsa elképzelése lehet a leendő magyar futball- ról, hiszen adódott, aki meccs közben a labdát sem találta el, míg mások inkább illettek fél­nehézsúlyú birkózónak, mint középpályásnak. Ők rövid úton-módon kirostálódtak, de még így is huszonhét diák te­hetségesnek bizonyult. Végül hat szerencséset felvet­tek a focigimi első osztályába, és - ha vidékiek - ők kollégiu­mot is kapnak. A gimnázium tananyagán kívül heti hét-nyolc edzésük lesz, és elsőtől kötelező nekik a számítástechnika. Ebből negyedikig a megfelelő vizsgák letétele után középfokú számí­tástechnikai szakképesítést is kapnak. Ezenkívül lehetőségük nyílik majd sportszervezői, se­gédedzői szak letételére is. A diákok ezenkívül minden évben indulnak egy-egy jelen­tős nyugati focitomán. Földárverés A Kunság Népe Szövetkezet 10 ezer 600 hektáréból eddig a volt tulajdonosok 450 hektárt vittek ki. Március 5-én meg 8-án újabb árverések lesznek, mégpdig ezer hektárt megha­ladó mennyiségben. A tagi lét­szám jelenleg nyolcszázhatvan- négy, és közülük akinek földa­lapja van, annak a szövetkezet a háztájiszerű művelést lehetővé teszi. Magyarul a saját földjén 12 ezer négyzetméteren, ami 1,2 hektár, úgynevezett pénzes növényeket termeszthet a pró­bálkozó. A munkálatok előké­szítését a szövetkezet egyezteti, végzi, mégpedig önköltséges szolgáltatás ellenében. Az erre vállalkozóknak pedig a kézi­munka marad. A korábbi ezervonalas tele­fonközpont hamarosan a duplá­jára nő, ami egy sikeres tárgya­lásnak köszönhető. Ugyanis a BHG gyára az évek során majdnem 25 millió forinttal tar­tozott a településnek, amelyet a csatornaművek építésére kellett volna fizetniük. A leépülő cég­nek pénze sem akadt, így más­fajta üzlet köttetett. A központ vállalta, hogy a hiányzó millió­kat olymódon törleszti, hogy a városi telefonközpontot a duplá­jára növeli. így jól járt az adós is, a város is, és legfőképpen azok, akik telefonhoz szerettek volna jutni. E célból a polgár- mesteri hivatalnál egy újabb társulás szerveződik, jobban mondva szerveződött. Mint hal­lottuk, a mostani előfizetők száma nyolcszázhetven körüli, így a bővítés befejezése után semmi akadálya annak, hogy további száz meg száz család jusson a várva-várt készülék­hez. Hogy a számlákról is essék szó, ezekről kiderült: szeretnek telefonálni a kunhegyesiek. A városi csúcsot az egyik vállal­kozó tartja havi 36(!) ezer forint értékű telefonálással, ámbár nem ritka a 8-10 ezer forintos összeg sem. Mindez természe­tesen rendhagyó, sőt, az átlagra sem jellemző, hiszen temérdek a havi pár száz forintos, ezer alatti telefonszámla is. A rádiókkal kötött házasságot Csete Lukács Máté az ötvenegyediket tapossa, és szavaival élve már gyermekkorában belesze- relmesedett ezen készülékekbe. Rokkantnyugdí­jas, évtizedek óta neves gyűjtő, és ha a sors úgy hozza, egy-egy ritka példányért nem átall elutazni Debrecenbe vagy Pestre sem. Édesanyja olykor korholja: már lépni sem lehet ezektől a masinák­tól. Van benne valami, mert jószerével a lakás minden helyisége tele van az érdekesebbnél érde­kesebb készülékekkel. Legtöbbjüket ő szereli, bütyköli, állítja össze, és a nyolcvan százalékuk szól is. Őket vettem el, mondja nevetve nekem. Beváltak, érdeklődöm. Be, mert ha unom a fe csegésüket, elzárom a gombot, és csend lesz, in­dokolta, amiben sok igazság akad. Napjainkra neki van az országban a legnagyobb rádiógyűjte­ménye, és ez lassan eléri az ezres nagyságot. Hobbijára legutóbb már a televízió is felfigyelt, így szerepelt a Kamera Varieté című műsorban, amely kockáit múzeumnak is beillő lakásukban vették fel. A televízióról jut eszembe, hogy ezeket is gyűjti. A régebbi, új készülékekből akad nála nem egy, nem kettő, de nem is ötven. Ennél sokkal több, ami majd egy másik cikk témája lesz. Job­ban mondva, lehet... Üj Ságokra sokat áldoznak A postán megtudtuk, hogy a tavalyi áremelések ellenére a Néplap-előfizetők száma jelen­tősen nem csökkent. Addig 725-en járatták a lapunkat, most 701-en. Ezenkívül akad még napi 92 árus példány is, a sorso­láson pedig eddig egy embernek kedvezett a városban a szeren­cse. A napilapok második he­lyére a Népszabadság került 303-mal, majd őt követi a Nép­szava 38-cal, a Nemzeti Sport 26-tal. Kurírból 5-re, Magyar Fórumból 2-re fizetnek elő. A hetilapoknál a Szabad Föld vezet 820-szal; utána a sorrend: Rádió-TV Újság 551-gyel, TVR 7, Kiskegyed. Népszerűek a szerelmes regények, a drá­gább lapok is. A tíz Playboy borsos ára ellenére is mindig vevőre talál, a szexlapoknál pe­dig az ÖKM a legkeresettebb. Jellemző, hogy az előfizetőkön kívül a pavilon havi újságfor­galma eléri a 250 ezret, a hiva­talban pedig a 70-80 ezret. Ily- módon elmondható: újságokra sokan, sokat áldoznak. Szegények, de fizettek Kunhegyesen nem ér­heti vád a városházát, hi­szen minden jaja, baja el? lenére kifizették a közal­kalmazottak tizenharma­dik havi bérét. Ez vala­mivel több, mint négy­száz emíeft érintett, és csak olyrrlódon vált lehet­ségessé, hogy a hatása az idei évre is áthúzódik, hi­szen szaknyelven fogal­mazva: kevesebb a pénzmaradvány. Akad még egy érdekes adat. Köztudomású, hogy a településen temérdek a munkanélküli, ráadásul igen alacsonyak az átlag- keresetek, mégis igaz, hogy ezek a spórolós, gürcölő, temérdeket dol­gozó emberek közmű­vekre, úgy mint: telefon, víz, gáz, szennyvíz és út — egy év alatt 32(!) millió forintot áldoztak. Csak áll az ember és csodálkozik: miből? Merthogy a kere­setekből aligha. Talán a többletmunkából: a jó­szágtartásból, a növény- termesztésből, a háztáji­ból? Igaz, ez már máso­dik, meg,Jd|fudja, hánya­dik műszak r r n Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom