Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-21 / 17. szám
12 / Érdekességek 1993. JANUAR 21. Nem „díszhuszárok” Politikai ambíciók fűtik a kozákokat ■ ok, >2ÍjT Hatalmas szőrmekucsmák, subák, lovak, aranyparolik és kardok a kozák „identitás’ ’ elengedhetetlen kellékei. Ezek azonban csak külsőségek, amelyek mögött ma komoly közéleti ambíciók rejlenek: a forradalom előtt 4,5 millió tagot számláló közösség utódai helyet követelnek maguknak az ex-Szovjetunió politikai életében. A forradalom előtti kozák közösségeket a szigorú önkormányzati rendszer és földhasználati jog jellemezte. A családokban nemzedékről-nemzedékre öröklődött a föld, de minden közösségnek voltak személyhez nem kötődő, szabad földjei is, amelyeket a kozákoknak vagy az ott élő, ám a kozák közösséghez nem tartozó személyeknek adtak bérbe. A bérleti díjakból támogatták az árvákat és a szegényebb családokat. A földtulajdonnal rendelkező kozák megművelhette a földjét, örökségbe adhatta leszármazottainak vagy rokonainak, de nem adhatta el. A föld mindig a közösség tulajdonában volt, de a közösségen belül bármilyen tulajdoni mozgás megengedett volt. Az idegenek viszont csak bérlők lehettek. A kozák-lét elválaszthatatlan része volt a katonai szolgálat. A fiúgyerekeket már kiskoruktól kezdve edzették. Már háromnégyéves korukban kozákká avatták őket. Ilyenkor összegyűlt az egész rokonság, az apa megnyírta fiát, kardot adott a kezébe és lóra ültette. Amikor a fiú nagykorú lett, magukkal vitték a hadgyakorlatokra. Ekkor már jól megülte a lovat, tudott bánni a fegyverrel. A harcászati tudomány úgy szállt apáról fiúra, mint a föld. A fiatalok minden év október 17-én, a kozákság hagyományos ünnepén adhattak számot felkészültségükről. A férfiak évente rendszeresen tartottak hadgyakorlatokat. A kozákok élete szinte állandóan veszélyben forgott, s hogy a családok ne haljanak ki, az „egyke’ ’ fiúgyermekeket megjelölték. Kifúrták a fülüket és egy fülbevalót viseltek. Őket kiváltképpen óvták a csatákban. A családok utolsó férfitagjának mindkét fülében fülbevaló ékeskedett, s őt - ha tehették - már nem is küldték veszélyes küldetésbe. A kozák életmód vasfegyelmet igényelt, amelynek egyik eszköze a verés volt. Verést csak kozákok kaphattak, „nem kozákot” megverni senkinek sem volt joga. A legszigorúbb büntetés a közösségből való kizárás volt. A mai kozákok szeretnék feltámasztani elődeik hagyományait, és súlyuknak megfelelő szerepet kívánnak vállalni a honvédelemben is. Nyílt titok, hogy minél előbb szeretnék megalakítani a kozák harci egységeket. Előretörő politikai szerepvállalási szándékukat jelzi a tény is, hogy többen is megjelentek teljes „hatci’ ’ díszben a népképviselők legutóbbi moszkvai kongresszusának üléstermében. A múltbéli orosz kormányok igyekeztek a számukra kívánatos mederbe terelni a kozákok mozgalmait. Vajon a mostani kormány igyekszik-e - stílusosan szólva - „meglovagolni” a már most is jelentős erőt és befolyást képviselő, rendkívül fegyelmezett mozgalmat? (FEB/AN) Már svájci dilemma is Kell-e ma a semlegesség? Svájc híres semlegességét egyik szókimondó polgára, bizonyos Friedrich Dürrenmatt olyan hölgy magatartásához hasonlította, aki „úgy akar a pamlagon pénzt keresni, hogy közben szűz is maradjon”. Egy svájci lap karikatúráján az országot jelképező autó részvétlenül rohan el a negyvenes évek hitleri rémtettei és a hetvenes évek másfajta szörnyűségei előtt, de fékez az Európai Közös Piac feliratú hívogató „kávéház” előtt. Számos svájci közíró teszi fel a kérdést: a szovjet birodalom széthullása, a hidegháború vége nem kérdőjelezi-e meg a semlegesség értelmét? Dietrich Schindler, a nemzetközi jog professzora nagy vihart kavart minapi tanulmányában egyértelműen azt állítBajor vagy Stuart herceg kerül a skót trónra? A Wittelsbach bajor uralkodói ház leszármazottai előtt ismét felcsillant a remény: talán újra trónra kerülhetnek, ha nem is az áhított „családi” - azaz bajor - uralkodói székbe. Az 1701-ig visszavezethető „ősi jogra”, rokoni kapcsolatokra épülő hagyományos trónigényükre hivatkozva, a skót trónra pályázó 58 éves Ferenc, bajor főhercegnek egyetlen, de annál keményebb ellenfele van: Michael Stewart - más írásmód szerint Stuart. Szintén kékvérű, és amint a neve is sejtetni engedi, a nem kevésbé híres Stuart-királyok utóda. Mindketten agglegények. Egy történelmi kálvária stációi Van-e visszatérés a Volgához? A ma kétmilliós német népcsoport a legújabb statisztika szerint a volt Szovjetunió mintegy száz etnikuma között a 14. helyet foglalja el, és jelenleg elsősorban Kazahsztánban, valamint Szibériában él. 1987-ben 15 ezer, 1988-ban 30 ezer és 1990-ben már 147 ezer volt a Németországba visszatelepültek száma. Jelcin a minap újságírókkal érzékeltette: e kényes ügyben többszörös nyomás nehezedik rá. Az egyesült Németország anyagi segítséget ajánlott fel, ha segíti a németek (az 1979-es nép- számlálás szerint az akkor 1,9 milliós csoport 80 százaléka írta be anyanyelvének a németet!) visszatérését a Volgához. Ez az érem egyik oldala. A másik viszont az, hogy Jelcinnek számolnia kell az erősödő orosz nacionalizmus közegében a németek helyére telepített oroszok kemény ellenállásával. Ugyanakkor Bonn jóindulatáért (is) csatázni kell Kravcsuk ukrán alel- nökkel, aki máris termékeny területeket ajánlott fel országában a Távol-Keletről visszatérni kívánó német telepeseknek. Úgy tűnik, hogy egy hosszú történelmi kálvária újabb stációja következhet. A régiek története dióhéjban a következő. 1762. Az anhalti hercegnőből lett Nagy Katalin cámő ukáza német honfitársai betelepítéséről, elsősorban a franciák által akkor fenyegetett Pfalzból és Hessen- ből. 1768. Már 8000 német család él a Volgánál. I. Sándor idején érkezik a következő hullám, majd a harmadik Volhiniából és Dél-Németországból, most már nemcsak a Volgához, hanem a Fekete-tenger partjára is. A negyedik hullám a balti németeké, akik a cári birodalom számos vezető posztját megszerezték. Sokáig viszonylag háborítatlanul virulnak a német kolóniák. Az erőszakos „visszaoroszosí- tás” első szakasza a 19. században kezdődik, és az első világháború idején éri el addigi tetőpontját. A Kerenszkij-kormány két' millió németet akar a Baltikumba telepíteni, de már nincs rá ideje. 1918. A bolsevikok deklarálják „a Volgái Németek Kommunáját”, 1924-ben „a VolgaMenti Németek Autonóm Köztársaságát’ ’. A telepeseket megtizedeli a kolhozosítás rémálma, éhínség pusztít a gazdag Volga- vidéken. A szorgalom ezután is csodát teremt, némi konszolidáció következik - az új stációig, a hitleri támadásig. 1941. augusztus 28. Sztálin dekrétuma alapján 650 ezer Volgái németet deportálnak Novo- szibirszk, Omszk, az Altáj térségébe, a kazah pusztákra. Az elhurcolt népek 1957-es hruscsovi rehabilitációja a németekre nem vonatkozik - őket csak 1964-ben mentik fel „kollektív bűnösségük” vádjától. A többi néma csend. Mostanáig. Lesz-e visszatérés a széljárta sztyeppékról? Lesznek-e újra német kolóniák a hömpölygő Volga mentén? Vagy esetleg másutt (is) a volt Szovjetunió területén? Mostanában például egyre több német nemzetiségű FAK- polgár tűnik fel a Balti-tenger partján fekvő orosz Kalinyingrád környékén - amely egy történelmi korszakkal korábban a Königsberg nevet viselte. Ferenczy Europress A skótok függetlenségük kivívására törekednek olyannyira, hogy a Skót Nacionalista Párt céljaként az országnak Angliától való teljes elszakadását, valamint az önálló pénz, külpolitika és hadsereg megteremtését jelölte meg. Az eddig főleg takarékosságukról közismert skótok jövőbeli tervei az országhatárokon kívül nem mindenütt találnak osztatlan lelkesedésre. így a jelenleg ellenzékben lévő brit Munkáspárt és a liberális demokraták sem tartják indokoltnak az északi terület teljes függetlenségét. Csak azt tudnák a maguk részéről elfogadni, hogy lazuljon az angliai kapocs, és Skócia egyfajta szövetségi állammá alakuljon át. A brit pártok mindenképpen ragaszkodnak az 1707-ben létesített, Angliát és Skóciát magába foglaló unió fenntartásához.- „Amennyiben Skócia valóban független lesz, és a nép ragaszkodik Erzsébet angol királynőhöz, úgy ezt tudomásul veszem. De ha honfitársaimnak elege van a Windsor-dinasztiá- ból, és mellettem döntenek, nem mondanék nemet” - közölte diplomatikusan a Stuart-trónörökös Michael, aki jelenleg Edinburghban eladó egy szövetüzletben. Bármelyik uralkodói sarjat is választanák meg, a londoni Westminster apátság szegényebb lenne egy nevezetességgel, a skótok legendás koronázó kövével, amelyet ott őriznek. Tartós használat esetére azt vissza kellene szolgáltatni Skóciának. Ferenczy Europress A maffiózók újfajta zsarolási módszere Ellopták a koporsót Az olasz maffiózók újfajta zsarolási módszerhez folyamodnak, amennyiben a vállalatok, üzletek vagy gyárak tulajdonosai nem hajlandóak „védelmükért” fizetni. Nem hagyják békében nyugodni a megzsarolt családok halottait sem. Ezt egy Brindisiben élő nagy- birtokos család a maga bőrén tapasztalhatta, mert a maffiának már semmi sem szent. Amikor a család egyik megfenyegetett tagja nem volt hajlandó a kívánt pénzösszeget lerakni, a tavaly elhunyt 79 éves nagyapja sírját nemcsak kifosztották, de még a holttestét is elrabolták. „A maffia újfajta zsarolási akciójával állunk szemben ’ ’ - erősítette meg a rendőrség szóvivője. Európa legveszélyesebb fővárosai Nem sokáig lesz London Európa legveszélyesebb fővárosa. Berlin a tulajdon ellen elkövetett bűncselekményeket illetően már szorosan a nyomán halad. A statisztika szerint tavaly az angol fővárosban 1000 lakosra vetítve 53,7 esetben követtek el betörést vagy autólopást. Berlinben ez az arány 1991-ben még 18,6 volt, de az erőszakos bűn- cselekmények száma kereken 12 ezerrel nőtt. 130 százalékkal emelkedett az örökre eltűnt gépkocsik száma. Ez messze meghaladja a „bűnös város”, London hasonló adatait. Az angol sajtó rámutat a német újraegyesítés másik keserű gyümölcsére is: a skinheadek egyre riasztóbb méreteket öltő agresszivitására. A német bőrfejűek sok esetben támadnak külföldiekre. így járt egy szerencsétlen 19 éves lengyel áldozat, akinek kivágták a fél nyelvét. Ferenczy Europress ja, hogy a megváltozott körülmények elavulttá teszik azt a semlegességet, ami szerinte „a múltban is gyakran vitatható volt”. Schindler álláspontjának ezt a részét is sok értelmiségi osztja az alpesi országban. Egyetértenek vele abban, hgoy hazájuk „gazdaságilag lefeküdt Hitlernek”, és - részben ezt kompenzálandó - a szovjet-amerikai, általában a kelet-nyugati hidegháború hosszú korszakában egy pillanatig sem volt valóban semleges. Az első világháborúban - vélik ezek a történészek - belpolitikai jelentősége volt a semlegesség valóban gondos megőrzésének. Ez volt ugyanis az egyetlen lehetőség annak megakadályozására, hogy a németajkú németbarát svájciak és a franciául beszélő franciabarát svájciak „egymás torkának ugorjának”... A vitatható semlegességre sokan újkeletű - és persze ugyancsak vitatható - példát hoznak. Azt, hogy az örök semlegességet fogadott, és még csak nem is ENSZ-tag ország habozás nélkül részt vett az Öbölháború idején Irak ellen foganatosított nemzetközi gazdasági szankciókban. Kell-e ma a semlegesség? Ez csak politikusok, értelmiségiek körében kérdés, a tömegek számára a jelek szerint nem az. Ma is igaz Edgar Bonjour neves svájci történész századeleji megállapítása, amely szerint „a nép vallásos áhítattal csüng a semlegesség fogalmán, azt az önrendelkezéssel és a szabadsággal azonosítja, és enélkül hazája éppoly elképzelhetetlen számára, mint egy hagyományos svájci porta tehén, vagy egy hagyományos svájci község harang nélkül.” Az igazság az, hogy az 1813- ban, egy hónappal a lipcsei „népek csatája” után kihirdetett és az 1815-ben megerősített svájci örökös semlegesség minden nehézség és probléma ellenére lényegében folyamatosan létezett, sőt, több értelemben is komoly hasznot hozott az országnak. Nélküle alig lehetett volna - és lehetne ma is - az igazi diszkréciót igénylő tevékenységek világközpontja, a fegyverkereskedelemtől a fura eredetű vagyonokat hallgatagon őrző trezorokig. Dürrenmatt hölgye igenis sok pénzt keresett a pamlagon. Legfeljebb nem maradt szűz. Ferenczy Europress Színes világ Védelmet a bálnáknak az Antarktiszon Franciaország kiáll a bálnák védelmében; a párizsi környezetvédelmi minisztériumban antarktiszi bálna-rezervátum létrehozásának tervét hozták nyilvánosságra. A nemzetközi bálnavadász bizottság júniusi, Glasgow-ban megrendezendő ülésén Franciaország előterjeszti majd javaslatát, amelynek értelmében egyelőre még pontosan ki nem jelölt területen tilos lenne a bálnavadászat még abban az esetben is, ha egyes országok nem merítették volna ki vadászati kvótájukat. Az ügyben éles vita várható, mivel más országok viszont épp ellenkezőleg, a jelenleg fennálló vadászati korlátozások enyhítése érdekében próbálnak majd fellépni. A franciák véleménye szerint a teljes bálnavadászati tilalom jól kiegészítené az Antarktisz megóvása érdekében már hozott nemzetközi intézkedéseket. Brit-francia háborúság Franciaországban Nagy- Britanniának hívják az ellenséget; a két nemzet között az utóbbi időben valóságos nyilatkozatháború tört ki. A londoni Sunday Times nyitotta a sort; különszámában felsorolta a franciák összes hibáját. A Paris Match visszalőtt; 18 oldalon keresztül sza- pulta a szigetország lakóit. „Lady Di is Mercedesen jár, ez ékes bizonyíték arra, hogy milyen ócska holmikat gyártanak ott” - írta a francia lap. Két angol ismert személyiség, az író Anthony Burgess és a színésznő Charlotte Rampling is leszedte a keresztvizet hazájáról a lap hasábjain. „Igazi angol neveltetésben részesültem - nyilatkozta Charlotte -, nagyon zárkózott voltam. Párizsban tanultam meg nevetni.” Burges szerint a britek ösztöneikre hagyatkoznak, a franciák ezzel szemben az eszüket használják. A Paris Match górcső alá vette a gazdasági életet is, és megállapította, hogy Nagy- Britannia a nyugati világ leg- antiszociálisabb országa. A nyugat-európai 41 órás átlaggal szemben a szigetországban heti 45,5 óra a munkaidő, garantált minimálbér nincsen, és több mint 10 millió ember számít szegénynek. A Paris Match mini-körkérdést intézett az Európa Parlament képviselőihez is, nyolc témakörben. Az eredmény: csaknem mindenben jobbnak találták Franciaországot, mint Nagy-Britanniát, így a konyha, a nők, a politikai rendszer, a festészet, sőt még a színészek tekintetében is. Amerika: öreg autók felvásárlása Az amerikai környezetvédelmi hivatal programot dolgozott ki a környezetszennyező, régi autók visszavásárlására. A program lényege, hogy a különböző ipari és energiaellátó vállalatokat érdekeltté kell tenni a használt autók felvásárlásában, vagyis a forgalomból való kivonásukban. A kormány messzemenőkig támogatja a környezetvédők elképzeléseit. Az Egyesült Államok országútjain közlekedő autóknak mindössze 1,7 százaléka készült 1971 előtt, de ezek az autók bocsátják ki a nitrogén 5, a széndioxid és szénmonoxid 7 százalékát. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a régi kocsik benzinfelhasználása is sokkal nagyobb, mint a modernebbeké. A környezetvédelmi program különösen a gépkocsigyártók számára lehet vonzó, mert fellendíti a lanyha piacot. (Ferenczy Europress)
